Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-22 / 18. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. január 22., szerda 5 . RÁDIÓS ÉS BIOLÓGUS Rohács Tibor szerencséje BATIKSZAKKOR AFRIKÁBAN Ötvös szeretnék lenni... Melegbarna, sárga színek. A képen egy egészséges kislány vezeti át az úton fe­hérbotos. vak társát, a háttérben világos ház. fák. Európa legjobb tíz helyezettje közé jutott ez az alkotás azon a pályáza­ton, melyek a Vöröskereszt, a Vörös Fél­hold Társaságok Ligája, valamint az Egészségügyi Világszervezet, a WHO hir­detett meg. S aki készítette: Bablonkay Nikola, az Egri ft-es Számú Általános Is­kola nyolcadik osztályos tanulója. (Fotó: Szántó György. A tizennyolc éves Rohács Tibor neve szerepeit már topunk hasábjain. A hat­vani Bajza gimnázium ne­gyedikes diákja korábban sporteredményeivel hívta fel magára a figyelmet. Az MHSZ rádiós szakkörének tagjaként — Szűcs János klubtitkár vezette be az „étervadászat” titkaiba — magyar válogatottságig vit­te. És a magyar színek kép­viselőjeként ott volt abban a rádió-többtusa csapatban, amely megjárta már Bulgá­riát. a Német Demokratikus Köztársaságot, sőt, Koreát is. Akik múlt szombaton a televízió „Ki miben tudós” műsorát látták, új oldaláról ismerhették meg a szőke fiatalembert. Akadémiku­sokból álló zsűri előtt bizo­nyította be, hogy a biológia legalább olyan erős oldala, mint a rádiózás. A verseny­ben továbbjutott a legjobb négy közé. Döntőbeli sze­replése tehát nem meglepe­tés. Erről egyébként osztály­főnöke és szaktanára, Mol­nár Tamás szintén meggyő­zött bennünket. Biflázás helyett — Nevelési oldalról néz­vést, többnyire csak jót mondhatok Tiborról. — Egyébként is: aki eljut bizo­nyos tantárgyakban egy ilyen teljesítményig, az csak jó partnere lehetett iskolai ta­nórának. Gondjaim persze voltak a vetélkedőre való felkészülés eléggé feszes időszakában, mert Tibor nem a biflázó fajta diákok közé tartozik Szívesebben keresi az összefüggéseket, a biológia törvényszerűségeit, evidenciáit, mintsem kész, kerek ismeretanyagot emész- szen meg. Ez utóbbi dolgá­ban kellett kicsit serkente­nem, bár a képernyőn le­zajlott események őt igazol­tok. És az egész versengés voltaképpen a kreatív, a hozzá leginkább közel eső munka eredményeire épült. Különben jó ez az „évjárat” a mi iskolánkban, hiszen a döntőre esélyesek között volt szinte az utolsó pillana­tig Grmela Gábor és Köles Laci is ... ! Közelben az orvospálya Mi előzte meg az orszá­gos hírt, a televízió nyilvá­nosságát, amelynek fényé­ből bőven jut immár a Baj­za gimnáziumnak, de Hat­vannak is? A patinás isko­la igazgatói irodájában ül­dögélve a „döntős” így ele­veníti fel az eseményeket: — Ügy érzem, hogy haj­lamom mellett a közelebbi tervek is érlelték a mostani sikert Orvosi pályára ké­szülök, márpedig az egyete­men, ahol most már e tárgy­ból nem kell felvételiznem, elengedhetetlen a biológia alapos ismerete. Ami a ve­télkedő korábbi fázisait ille­ti? Nagy volt a hajtás, hi­szen a nyarat éppen úgy vé­gig pihentem, szórakoztam, mint a többiek, és csak tan­év elején, szeptemberben kezdtem a felkészülést. Még abban a hónapban sikeres rajtot vettem a háziverse­nyen. És úgy tűnik. Molnár tanár úr segítőkészsége vég­képp átlendített a gondo­kon, hiszen a megyei döntő­ből novemberben már az első helyen jutottam to­vább. Az újabb dolgozatok, esszék, valamint a decembe­ri szóbeli pedig besegítettek a Magyar Televízió stúdió­jába. Szerencsére nem va­gyok izgulós, meg aztán Adám György, Vida Gábor, Juhász Nagy Pál akadémi­kusok kérdései is úgy jöt­tek össze, hogy szinte „kö­telezően” a döntőbe kellett kerülnöm. Hormonok és idegek Kérdések, feladványok, amelyekre szóban, írásban kellett Rohács Tibornak vá­laszolnia, amíg a jeles ered­ményig eljutott: Hormonális és idegi szabályozás közötti kapcsolatok? A vér és a szem receptor sejtjei? Talajszerke­zet és a növényi világ vi­szonyai? Avagy: lamarcia­nizmus kontra darwinizmus, mint tudománytörténelmi feladvány. A „bajzás" diák szavait jegyzetelve kapko­dom a fejem, s mind azon meditálok: hogyan juthat el a ma középiskolása, egy ne­gyedikes hatvani gimnazis­ta, a tananyagot jóval meg­haladó mélységekig például a biológia esetében? Ö azon­ban kisegít, ismét szakta­nárára, Molnár Tamásra utal, aki nemcsak érdeklő­dést keltett benne a „műfaj" iránt, hanem szükség sze­rint szakkönyvekkel látta el az utolsó évek ilyetén ter­méséből, és tanítványa fi­gyelmét mindig a tudomány­ág legújabb felfedezéseire irányította. Jó passzban Jegyezzük ide végül Far­kas Kálmánná igazgató sza­vait, áki ugyancsak örül a ha tvan i ,, csat any erésn ©k. ’' — Egy-egy ilyen siker nemcsak a diákot, hanem a tanintézetet, illetve az ott dolgozó tantestületet is mi­nősíti. És ha visszagondolok az utolsó egy-két esztendő­re, Rohács Tibi mellé kí­vánkozik Várkonyi Edit ne­ve, akit ugyanezen a vetél­kedőn történelemből hívtak be az országos döntőbe. Ta­valy a középiskolák országos tanulmányi versenyén első tíz közé jutott oroszosunk, Vajda Gábor, Tóth Csilla pedig magyar irodalomból szerzett harmadik helyet. Tehát, jó passzban vagyunk, és ez további elkötelezett munkára ösztönöz mindany- nyiunkat Az eddig kimon­dottak mellett azért is, hogy bizonyítsuk: országos hírre, kiemelésre érdemes közép­iskolák nemcsak Pesten, ha­nem vidéken éppúgy van­nak ... Moldvay Győző Határozott fellépésű, bá­jos arcú, vidám mosolyú ti­ni. Bele-beletúr a hajába, lazán hátradől a kényelmes foteíban. fesztelenül beszél magáról és kedvenc időtöl­téséről : o batikolásról. — Rajzszakkörben kezd­tem először textilfestéssel foglalkozni, négy évvel ez­előtt, és azóta is szívesen csinálom. Az ismert techni­kák közül én a viaszosat vá­lasztottam. Szerintem ez jobb, mint a kötözéses, több színnel lehet dolgozni, sok­kal mozgalmasabbak, élet­szerűbbek lesznek a figurák. Ha elképzelek valamit, gyor­san lerajzolom egy lapra, aztán eldöntőm, hogy így tetszik-e? Persze, meg szok­tam kérdezni az osztálytár­saim. barátaim véleményét is. Majd átmásolom az anyagra. Azt a részt, amit fehéren szeretnék hagyni, lekenem meleg viasszal, a többit kü­lönböző árnyalatú festékek­be mártom és ha megszárad, forró vasalóval kisimítom. — Melyek a kedvenc szí­neid? — Ha öltözködésről van szó, akkor a kék és a rózsa­szín, ha hátikról, akkor bar­na, kék és lila. Tavaly a zánkai táborban a lila-kék összeállítással festettem egy esti falurészletet — arany fokozatot kaptam érte, s az úttörőváros galériáján is ki­állították. Egy másik élmé­nyem a bálikkal kapcsolat­ban régebbi. Tizenegy éves koromban az apukám, aki építészmérnök, Algériába ment dolgozni és a család elkísérte őt. Mi anyuval csak pár hónapig maradtunk, ép­pen nyáron, az iákolaszünet idején. Rajtam, meg a bá­tyámon kívül akadtak más magyar gyerekek is, de egy idő után már nem tudtunk semmi érdekeset kitalálni, unatkoztunk. Szerencsére magammal vittem a ruha­festékeket, meg a viaszt és megtanítottam őket arra, amit tudtom. Igazi batik- szakkörré alakultunk Afri­kában. — Későbbi terveid? — Iskolába szeretek járni, tanulni már kevésbé. Nem tartozom ugyan a gyengék közé, egy-két hármas azon­ban időnként becsúszik. Sza­badidőimben lovagolok — a ló egyébként a rajzokon is a kedvencem — tenisze­zek, síelek, korcsolyázom. A vágyam pedig? ötvös szeretnék lenni. A kereszt- anyámék családjában majd­nem mindenkinek ez a szakmája, és már óvodás ko­romban, amikor először töl­töttem náluk pár napot, megtetszett. Később segíteni is tudtam, az öntött ezüst medálokat reszeltem. Ha el­végzem az általános isko­lát, a Képző- és Iparművé­szeti Szakközépiskola ötvös tagozatára jelentkezem. és ha ez sikerül, utána kétéves szakmunkásképzőbe. Remé­lem, mindezek után egyszer ékszertervező lehetek ... Doros Judit TANÁR ÚR, KÉREM! Vizsgák — a másik oldalról „A felelet rövid ideig tart. Félszavakban bessélnek egymással, értik egymást, lassankint intim dialógus ala­kul ki a tanár és a jó tanuló közt: mi már nem is ért­jük, ez az ő kettejük dolga, két rokoniélek, mely itt előttünk egyesül a differenciál-egyenletek éteri légköré­ben ... A jó tanulónak be sem kell fejezni ezt a mon­datot. Minek befejezni? Maradt-e szemernyi kétség afelől, hogy be tudja fejezni...??" (Karinthy Frigyes: A jó tanuló felel) Az esetek többségében igen. S az is majdnem biz­tos, hogy az elkövetkező né­hány perc egyáltalán nem lesz olyan rövid, sima és gördülékeny, mint Karinthy közismert novellájában. Ez alkalommal azonban nem a vizsgázó diákok lelkiállapo­tát. feszültségét, izgalmát, előadási készségét, tudását, örömét, bánatát, eredmé­nyeit vetettük papírra, ha­nem azt. milyenek lehetnek azok, akik az asztal túlsó ol­dalán ülnek... A szigorú — Kollegina! Ez nulla! Milyen jegyzetből tanult ma­ga? Hiába, hiába, aki nem jár előadásra! Ha nem tud­nám, hogy kicsoda, meg se ismerném! Alig láttam az arcát. Próbálkozzon talán két hét múlva! Az engedékeny Tudja mit? Átengedem. Viszont maga megígéri, hogy.. . — és itt következ­nek azok a feltételek, ame­lyeket a vizsgázó a legköze­lebbi alkalomra minden bi­zonnyal tökéletesen elfelejt. Az előző ellentéte (Keresztnév, lehetőség, már ez is okító, atyai jó szándék­kal kiejtve, akárcsak az utána következő mondatok): Adhatnék kettest erre a fe­leletre. Sőt, ha nagyon jó­szívű akarnék lenni, akár hármast is. De, nem teszem. Maga többre képes. Azzal, hogy most megbuktatom, többet használok, mintha át­engedném. Bizonyítsa be, hogy nekem van igazam! A szőröz Ötös. Küldje be a követ­kezőt. Az együttérző Higgye el, nekem is fáj, hogy egyest kell adnom. Tu­dom, hogy nem könnyű egy ekkora anyagrészt megtanul­ni, de lássa be, ez kevés. Ezt legfeljebb tanulgatta, lese- gette, bele-bele lapozgatott. Ha ezt a feleletet csoport­társaiéhoz hasonlítom, bár­mennyire is sajnálom ma­gát, és azt, hogy emiatt nem mehet a sítáborba, hanem további napokat tölt a könyv felett, akkor sem tudom elég­ségesre értékelni... A maximalista Tulajdonképpen nem idéz­te elég pontosan az ószláv hitvita harmadik bekezdésé­nek második sorát, de azért meg vagyok elégedve a tel­jesítményével. ★ „Senki nem felel. És most ott áll, egyedül a tömegben, mint egy szigeten, de még nem megy helyre. Neki nem mondták, hogy menjen hely­re. .. Nem mondták, nem mondták.... Nem, inkább áll, hülyén, keze dadogva babrál a táblán, a félbe ma­radt egyenlet roncsai közt, mint a lezuhant pilóta a mo­tor megpattant hengerei fö­lött.” (Karinthy Frigyes: A rossz tanuló felel) D. J. Klubpályázat *116 Januári feladatok Az 1985 deceemberében meghirdetett Klubpályázat '86 elnevezésű vetélkedő januári feladatai a következők: I. FELADAT Az 1986. január 25-i Tv-hiradó adásában ki volt a külpolitikai kommentátor? ................................................ (név) b elpolitikai kommentátor? ................................................ (név) h írfelolvasó? (név) sportkommentátor? (név) az adás rendezője? (név) Az időjárás jelentés szerint az Európa-térképen szereplő legalacsonyabb hőmérséklet ............ Celsius-fokban. Helyes megfejtésenként 5 pont. Maximum 30 pont érhe­tő el. II. FELADAT Számrejtvény: 11________16_______32_______64_______11? ? 2 7 5 10 "" 9 ? A helyes számot kérjük a kérdőjel mellé írni. A helyes megfejtésért 15 pont jár. III. FELADAT Február a farsang ideje. Honnan ered a farsangi nép­szokás? A megfejtés legmagasabb pontszáma: 25 Az itt közölt szelvényt! kitöltve, zárt borítékban január 30-ig kérjük az alábbi címre elküldeni: Megyei Művelődési Központ, Eger, Knézich Károly u. 8. 3300 Pf.: 96.

Next

/
Oldalképek
Tartalom