Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-21 / 17. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. január 21., kedd 5 HAZAI TÁJAKON Zemplén gyöngyszemei Aki megtöltekezett a hí­res-nevezetes Sárospatak tömérdek látnivalójával, ve­gye magának a fáradságot, és nézzen körül a Bodrog­közben is. Patakról autóval Vajdácska felé kell elindul­ná. Az út Karostól az észak­keleti országhatár mentén fut, majd Becskedet elhagy­va, 2 km után ér Karosára. Torony nélküli, Árpád-ko­ri református temploma, amelyért érdemes ezt a ki­ruccanást megtenni, a falu közepén, az országút szélén áll. Nem tudjuk pontosan, kiik és mikor emelték. Elő­ször — a régészeti kutatá­sok szerint 1140 körül — a kerek alaprajzú körtemplo­mot építették, mégpedig, és ez ritkaságszámba megy, téglából. Majd szűknek bi­zonyulván, néhány ember­öltővel később, de még va­lószínűleg a tatárjárás előtt, 1241-ben megtoldották egy csaknem négyzet alaprajzú hajóval, amelynek nyugatra tekintő árkádos homlokza­tának oromfalát két kő­oroszlán tartja. A homlok­zat akantudlzileveles pilllér- sora a román, stílus egyik legszebb és legsajátosabb hazai gyöngyszeme. 1969- ben befejezett renoválása után ma teljes szépségében tárul elénk. Hogy a templomot ki épí­tette. nem tudjuk. Több változata ismert. Egyesek szerint a hajónak azért nincs tornya, mert az épít­tető Roland nádorispán kegyvesztetté vált a királyi udvarnál, és ezért félbe­hagyatta a templomot. Má­sok szerint a nádor unoká­ja kezdte építtetni. Az épít­kezés akkor szakadt meg, amikor — 1285-ben — Fin- ta, egy másik családból származó nádorispán elfog­lalta a Roland-család kö­vesd! várát, amely ennek a famíliának volt a felleg­vára. A vár és a hozzá tar­tozó várbirtok nélkül pedig nem volt pénz a toronyra. Harmadik variáció sze­rint Ormodé bán leánya kezdte bővíttetni a templo­mot, de befejezése előtt meghalt. Vannak, akik De­meter leleszi prépostnak tu­lajdonítják az építkezést. Az utat folytatva, 4 km után Pácinba érünk. Itt a felső-magyarországi rene­szánsz várkastélyok leg­szebb típusának legrégebbi hazái példányára találunk. Középkori alapokra építtet­te Mágócsy Gáspár és And­rás 1581-ben. Zömök, ke­rek 9aroktornyok hangsú­lyozzák hajdani védelmi jel­legét. 1631-ben került a bá­ró ’Sennyey család tulajdo­nába. akik 1945-ig birtokól- ták. Az utóbbi évtizedekben a páoini kastély is oszto­zott hazai kastélytársai zö­mének sorsában: különböző bérlők adták egymásnak a kilincset, akik nem fordítot­tak különösebb gondot kar­bantartására, Gyönyörű tör­téneti és művészeti emlé­künk leromlott. Az elmúlt években megkezdték hely­reállítását. A saakértők fel­tárták a korábban befala­zott ajtó- és ablakkereteket, várkápolnáját, a mennyeze­tek sgrafittó díszítéseit. Az épület külső falát nagy, eredeti Mágócsy-címer éke­síti. A kastélyt három bás­tyával erősített, magas, pár- tázatos fal övezi. Hajdan díszes, nagy parkja elhanya­golt és átszelj a közút. Ám, néhány hatalmas, vén fája még dacol az elmúlással. Akit érdékel a múlt e rit­ka emléke, az keresse fel ezt a becses, épségben ma­radt várkastélyt, amely el­kerülte a barokk idők nagy átépítési hullámát. Cs. K. Hogyan terjedtek el a virágok? Két tudós Wyomingban (USA) megkövesedett bizo­nyítékot talált egy eddig ismeretlen állat létezésiére, amelyről föltételezik, hogy az első növényevő emlős volt. A tudós véleménye sze­rint llehet, hogy ennek az állatnak döntő szerepe volt a virágok elterjedésében. Az egyelőre névtelen faj ■mintegy 130 millió évvel ezelőtt vagy még ennél is korábban élte virágkorát. A kutatók úgy Vélik, hogy húsevőből fejlődött ki, az­zal párhuzamosan. ahogy a virágok kezdtek terjedni. Az ásványok kormegha­tározási eljárásával kiderí­tették, hogy ez az állat 20 millió évvel ^megelőzte a ko­rábban fölfedezett rokon fa­jokat. Gumós felületű fogak Robert T. Bakker. a Johns Hopkins Egyetem paleonto­lógusa az ásatások vezetője közölte, hogy az állat a Multitub er culaták (olyan állatok, amelyeknek gumós felületű lapátfogaik vannak) rendjébe tartozik. „A faj fejlődésének kulcs- eseménye az volt, hogy olyan állkapocsízülete fej­lődött ki, amely lehetővé tette, hogy az alsó állkapocs és a benne lévő fogak előre- hátra őröljenek a fölsőkkel szemben, és így szétosz­latták a leveleket és növé­nyeket — jelentette be Mr.. Bakker. — Erre a tevékeny­ségre életbevágó szükség van ahhoz, hogy ellássa az állat szervezetét azzal a nagy \mennyiségű rosttal, amire a fokozott anyagcse­re miatt van szüksége." Bakker és munkatársa, Kenneth Carpenter a világ leghíresebb dinosaurus-lelő- helyén végezte az ásatáso­kat, ahol 1877-ben először találtak ibrontosaurust és stegosaurust. A tudósok azt javasolták, hogy az állatot nevezzék el ,^ofiabataiar”-nak a kiváló lengyel paleontológus, Zofía Kíelan-Jaworowska tisztele­tére. A név azt jelenti: „Zofia kis hőse”. Bakker arról az' elméle­téről nevezetes, hogy a di- nosaurusok melegvérűek voltak. Azt állítja, hogy a levelek megőr, lésére alkal­mas, előre-hátra mozgó áll- kapcsú, lapábfogjú állatlak megjelenése egybeesett a táj gyökeres megváltozásá­val. Az a táj, amelyben a tűlevelűek és más nem vi­rágos fák voltak túlsúlyban, átváltozott olyanná, amely­ben a virágos növények domináltak. Noha, egyes dinosaurusok virágos növényt is fogyasz­tottak a fű, a páfrány és a moha mellett, velük szem­ben mégis számbeli túlsúly­ban voltak a multi tubercula. ták. mint amilyen az újon­nan fölfedezett állat. A multik, ahogyan a tu­dósok nevezik őket, szétszór­ták az általuk fogyasztott növényeik magvait, és az az általános vélemény, hogy ezek gyorsították meg a vi­rágos növények (Zárvater­mők) elterjedését, amelyek a krétaidőszak közepén do­mináltak. amikor a multik a legnagyobb számban éltek. A multik különböző fajainak mérete a mai mókusoké és mormotáké közt variálódott. Túlélték a dinosaurusok 65 millió évivel ezelőtti kipusz­tulását, és még a földtörté­neti újkorban is éltek. Mint­egy 30 millió évivel ezelőtt pusztultak ki és az ökológia rendszerében helyüket a rágcsálók vették át. A tudósok úgy okoskod­nak, hogy a multik, ame­lyek valószínűleg a tojással szaporodó kacsacsőrű em­lős rokonai, primitívebbek voltak és kevésbé ügyesen tudtak élelmet gyűjteni, mint a'kár a legkorábbi rág­csálók. Viszont sok ragado­zónál alkalma zkodóképe­sebbek voltak, mivel 'az éle­lem szélesebb skálája állt rendelkezésükre. „A multik mindent meg­ettek — mondta Bakker a •növényzetre utalva. — Ha ma is élnének, mimt a rág­csálókat, őket is kártevők­nek tekinteténk.” (International Herald Tribune) Régi magyar ravatalképek Érdekes tény, hogy a fő­nemesek, vagy egyéb tehe­tős személyek elhalálozását megörökítő európai XV— XVIII. századi ravatalképe­ken sehol sincs keleti sző­nyeg a halott alatt, s úgy látszik ez a szokás a törökök befolyása miatt Magyaror­szágon csak Erdélyben és a Felvidéken terjedt el. A régi magyar írók — fő­leg az erdélyiek — több esetben említést tesznek a ravatalozásnál Magyarorszá­gon felhasznált drága por­tai (isztambuli) és perzsiai szőnyegekről, a finom tö­rök vánkosokról és az arany­nyal, színes selyemmel ki­hímzett keszkenőkről. Altor- jai Apor Péter híres erdé­lyi főnemes 1736-ban írt művében (Metamorphosis Transylvaniae — Erdély át­változásai) aprólékosan le­írta a régi magyar főúri te­metést: ... az elhunyt feje alá tettek bársony vánkoso­kat — ezek rendszerint fi­nom török bársonyok vol­tak — a kezibe szép skófi- ummal varrott keszkenyőt — ez a díszkendő szintén drá­ga török gyolcsból készült, aranyfonállal (skófiummal) és selyemmel volt kihímez­ve. A keszkenyö mintázata szintén török volt, a legin­kább kedvelt díszítmény a tulipán, a szekfű, a jácint és a gránátalma volt. A ra­vatalt tartó emelvényen pe­dig egy diván-szőnyeg, ez utóbbi nagyobb méretű per­zsaszőnyeg volt. Báró Apor Péter aki visszasírta a régi erdélyi magyar szokásokat, még arra is kitért, hogy ha valaki idegen helyen halt meg, és nem volt kéznél ko­porsóra való finom bársony, vagy egyéb drága kelme, úgy a „koporsóra szép por­tai (török) szőnyeget tettek”. Egyébként Apor Péter ar­ról is említést tesz, hogy az erdélyi eljegyzéseknél és es­küvőknél nagy mennyiség­ben alkalmaztak értékes per­zsa és török szőnyegeket az esemény megünneplésére. A magyarok keleties ízlé­sére az is jelemző, amit a késmári Frőlich Dávid 1639-ből származó feljegyzé­se leírt, mely szerint „az erdélyiek az új sírokat kö­vek helyett nagy értékű tö­rök vagy perzsa szőnyeggel takarják le”. A Magyar Nemzeti Mú­zeumban Budapesten négy nagyobb méretű XVII. szá­zadi festményt őriznek, eze­ken előkelő főnemesi csa­ládok tagjait láthatjuk élet­hű ábrázolásban a ravata­lon. Erdélyben és a Felvi­déken ezek a ravatalképek valószínűleg nagyobb szám­ban készültek, mivel a fő­rangú családok arra töre­kedtek, hogy a képeken az elhunyt nemesi mivoltát, ér­demeit és tetteit kihangsú­lyozzák, s az utódok elé pél­daképül állítsák. A Nemzeti Múzeumban őrzött négy ravatalképet is­meretlen magyar festő fes­tette a XVII. században, az olajfestmények mérete nagy (átlagosan 120X200 cm), mert ez a nagy méret volt alkal­mas a halott méltóságának teljes ábrázolására. A képe­ken az elhunyt díszes kaf­tánszerű kabátban, vagy pruszlikos ruhában, férfiak esetében buzogánnyal és díszkarddal, a ravatal két oldalán ezüst gyertyatartók­ban gyertyákkal, a fejük alatt szép vánkossal és a kezükben hímzett keszkenő­vel vannak megörökítve. De ott vannak a képeken a csa­ládok címerei, bőséges la­tinnyelvű felirat, mely az elhunyt adatait és tetteit so­rolja fel. Gróf Illésházy Gás­pár ravatalképe 1648-ban ké­szült, felesége, Thurzó Ilo­na ravatalképe is ebből az évből származik. Az isme­retlen magyar festő hű áb­rázolásra törekedett, és a keleti szőnyeg mély vörös színét, a kék és sárga színű mértanias mintázatot, a sti­lizált növényi díszítméhye- ket, továbbá a szőnyeg ke­retében a svasztika (napke­reszt) ornamentikát híven lefestette. Az aprólékos áb­rázolás lehetővé tette, hogy a ravatalon látható keleti szőnyeget meghatározzák, bi­zonyos, hogy a monumentá­lis, drága szőnyeg Törökor­szágban készült, valószínű­leg Usak városában és a XVI. században. Hasonló tö­rök mintázatú és színezésű szőnyeg van Gróf Illésházy Gábor 1662-ben készített ra­vatalképén is, míg gróf Rá­kóczi Lászióné (Bánffy Er­zsébet) 1663-ban készített pa­zar szépségű ravatalképén virágos mintázatú perzsasző­nyeggel van a ravatal lete­rítve. A perzsaszőnyeg mé­rete nagy, bordűrje kes­keny, és benne a minta vi­rágos, a szőnyeg tükrét el­borítja a növényi ornamen­tika, és a színek vörös, sár­ga és kék árnyalatai is szé­pen érvényesülnek. Ez a szőnyeg valószínűleg se­lyemből készült, s nagyon drága lehetett, a régi rha- gyar családi leltárakban a selyem perzsaszőnyegek ér­tékét mindig kihangsúlyoz­Illésházy Gáspár ravatalképe. Készült 1648-ban. Rajzmáso­lat az eredeti olajfestmény nyomán. A rajzon jól látható a szőnyeg mintázata, s az elhunyt mellett lévő buzogány és díszkard, s a két halotti gyertya EGER VAROS TANACSA V. B. MUNKAERŐ- SZOLGÁLATI IRODA ÁLLAS AJÁNLATAI: Eger—Mátravidéki Borgazdasági Kombinát: Eger, Széchenyi u. 3. Különböző egri telephelyeire lakatosokat, gépjármű­villamossági szerelőket, gépkocsivezetőket, targonca­vezetőket, forgácsoló szakmunkást, bádogos szakmun­kást keres felvételre, valamint betanított gépi munkára alkalmaz palackozó munkásnőket. Egri Dohánygyár: Eger, Somogyi B. u. 4. Érettségizett, gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírói munkakörben felvételt hirdet. KAEV 10. Sz. Gyára: Eger, Kistáiyai út 6. Felvételre keres gépipari technikusokat — üzem­technikus, kooperátor, programozó munkakörbe, vala­mint műszakvezetőt váltóműszakos munkarendbe — továbbá gépíró-adminisztrátort; forgácsoló szakmunká­sokat: fémfestő-dukkózó szakmunkást; minősített hegesztőt; vasszerkezeti lakatost — lánghegesztő vizsgával. Hm-i Patyolat Vállalat: Eger, Tinódi u. 28. Munkavállalókat keres gépjámű ügyintézői, tmk- csoportvezetői, kazár ütői munkakörre, valamint határozott időre pénztárost — pénztárellenőrt. Cementipari Gépjavító Vállalat: Miskolc, Mésztelep u. 1. Bélapátfalvi munkahelyre felvesz: lakatos és hegesztő szakmunkásokat. Jelentkezni lehet: Bélapátfalvi Kirendeltségen: Sári Sándor kirendeltség vezetőnél. Tájékoztató a Munkaerő-szolgálati Iroda ügyfélfogadási rendjéről: Hétfő: 13.00 órától 16.00 óráig Kedd: 8.00 órától 12.00 óráig Szerda: 8.00 órától 18.00 óráig Csütörtök: ÜGYFÉLFOGADÁS SZÜNETEL Fentek: 8.00 órától 12.00 óráig Részletes felvilágosítás a munkakörŐErŐT a munkálta­tóknál és a Munkaerő-szolgálati Irodánál Eger, Dobó tér 2. Telefon: 10-144. A karosai templom homlokzata és kapuja A pácini Mágócsy-kastély (A szerző felvételei — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom