Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-21 / 17. szám
2. r NÉPÚJSÁG, 1986. január 21., kedd Vasúti összeköttetés a La Manche-csatorna alatt A franciaországi Lille-ben tartott találkozójukon Mitterrand elnök és Thatcher brit kormányfő bejelentették, hogy a La Manche-csatorna alatti alagút azon változatát építik meg, amelyben csak vonatok fognak közlekedni. A képen: az alagűtpár grafikai modellje (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Francois Mitterrand francia köztársasági elnök és Margaret Thatcher brit miniszterelnök hétfőn Lille- ben aláírták a francia—brit megállapodást a La Manche- csatornát átszelő vasúti alagút közös megépítéséről. Az aláírás ünnepélyes aktusán jelen volt a két külügyminiszter — Roland Dumas és Sir Geoffrey Howe —, valamint Laurent Fabius francia kormányfő és Pierre Mauroy, Lille polgármestere, Fabius elődje a miniszterelnöki poszton. Mitterrand és Thatcher a városházi sajtóértekezleten bejelentette, hogy a négy vizsgált terv közül azért választották a dupla vasúti alagút tervét, mert ez volt a legjobban dokumentált, a legkevesebb technikai problémát felvető és a legolcsóbb változat, amely minden bizonnyal bőven hozzájut majd a szükséges anyagi forrásokhoz is. A két állam ugyanis nem finanszírozza a becslések szerint 25 milliárd frankba kerülő építkezést, amely a tervek szerint 7 évig tart. Az első vonatok várhatólag 1993-ban haladhatnak át az alagúfon. Mivel a brit sajtó már a hét végén kiszivárogtatta, hogy Thatcher asszony inkább a közúti, vagyis a gépkocsiforgalmat - részesítette volna előnyben a vasútival szemben a csatorna alatt, a sajtóértekezleten mindketten nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy a két államnak eltökélt szándéka: e terv kivitelezése után szilárd köziúti összeköttetést is teremtenek Anglia és a kontinens között. Thatcher asz- szony reményei szerint ez még az ezredfordulóig szintén megvalósul, de erre nézve semmiféle megállapodás nem született. ÁLLAMTITKÁROK KORMÁNYOZNAK Puccs Lesothóban A lesothói rádió hétfő reggeli bejelentése szerint a fegyveres erők államcsínyt hajtottak végre Leabua Jonathan kormánya ellen, és átvették az ország irányítását. A hatalmat Justin Lekhayana vezérőrnagy, a fegyveres erők parancsnoka tartja kéziben. (Az országnak nincs reguláris hadserege.) Az ország uralkodója továbbra is II. Mo&hoeshoe király. A lesothói rádióban angol és a helyi, szeszoto nyelven beolvasott közleményben az országot irányító katonai tanács bejelentette, hogy a miniszterek helyett ideiglenesen a minisztériumi államtitkárok veszik át a kormányzást. A közlemény az új vezetés politikájának támogatására hívta fed a lakosságot, egyúttal felszólította a rendőrséget és a külföldi cégek képviseleteit, hogy a szokásos módon végezzék munkájukat. A Reuter brit hírszolgálati iroda jelentése szerint Ma- seruban nyugalom van, az utcákon csupán csekély számú fegyveres látható. A repülőteret fegyveres alakulatok vették körül, de harcokról nem érkeztek hírek. A Bene völgye Körzeti Áfész Ludas, felvesz- áruforgalmi irányító munkakörbe, középfokú végzettséggel,- pénzügyi és számviteli munkakörbe, közgazdasági végzettséggel,- belső ellenőrt, mérlegképes szakvizsgával] rendelkezőket. Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen, ] bővebb felvilágosítás a központban: Ludas, Kolozsvári u. 2. a személyügyön. Telefon: 62-444 Valamennyi magyar állampolgár jól van Lassan normalizálódik a helyzet Dél-Jemenben Változatlanul ellentmondásos hírek érkeznek Dél- Jemeniből. A Reuter brit hírügynökség a Sóba hivatalos észak- jemehj hírszolgálati irodát idézve azt jelentette. hogy vasárnap az egymással szembenálló erők beszüntették a harcokat. Továbbra sincs azonban megbízható értesülés arról, hogy ia tűzszünet kezdete óta a főváros egyes kerületeit milyen erők tartják ellenőrzésük atolt. Az adeni rádióban vasárnap délután közleményt olvasták fel, amefly hangsúlyozta, hogy a „JSZP erősíteni fogja stratégiai kapcsolatait a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. A párt továbbra is a békés egymás mellett élés és a be nem avatkozás elvein alapuló külpolitikát káván folytatni”. Töibb nyugati hírügynökség az éti ópiai tömegtájékoztatási eszközökre hivatkozva azt jelentette, hogy Ali Nasszer Mohammed déLjemeni államfő vasárnap rövid lmunkalátogatást tett Etiópiában, és megbeszélést folytatott Mengisztu Haüé Mariam etióp elnökkel. Az etiópiai televízió szerint Ali Nasszer Mohammed még vasárnap hazautazott Aden- be. Későbbi jelentések szerint Dél-Jemenben a Jemeni Szocialista Pártnak (JSZP) Ali Vasszer Mohammed elnökkel szemlben álló kollektív vezetése ura a helyzetnek és az országban fokozatosan normalizálódik az élet — tudatja az a közlemény, amelyet a JSZP KB Flplitiikai Bizottsága üléséről adtak ki, és amelyet a rádióiban ismertettek'. A közleményből nem világiak: ki, hogy a párt politikai bizottsága mikor és hol tartott ülést, és milyen összetételben. A politikai bizottság köszönetét fejezte ki a Jemeni Arab Köztársaság elnökének, Ali Abdullah Szá- lehnek „a testvéri támogatásért”, Háfez Asszad szíriai elnöknek a külső beavatkozást elutasító magatartásáért és a palesztin mozgalomnak, mert kész közreműködni a válság orvoslásában. A testület köszönetét mondott minden olyan államnak — a Szovjetuniónak, Etiópiának és más szocialista országoknak — amelyek sajnálkozásukat fejezték :ki a tragikus események miatt. A Lahadzsból sugárzó rádió hétfő reggeli adásában megerősítette, hogy Abdul Fattah Iszmail életben van. Iszmailröl, az Ali Nasszer Mohamrmeddel szemben álló erők egyik vezetőjéről korábban olyan jelentés érkezett. hogy kivégezték. A Magyar Külügyminisztérium legutóbbi közlése szerint valamennyi, Dél-Jemeniben tartózkodó magyar állampolgár jól van, egészséges. A TASZSZ szovjet hírüsv- nölkség hétfőn, délután kuvaiti keltezéssel az alább: jelentést adta Dél-Jemenről: Továbbra is bonyolult a helyzet Adenben és a Jemeni (Népi Demokratikus Köztársaság több körzetében, ahol az elmúlt napokban — a korábbiaknál kevésbé heves — fegyveres összecsapások voltak a szembenálló csoportosulások között. A Kuvaitba érkező hírek szerint zavarok vannak a főváros energia- és vízel- tásáhan. akadozik a telefonösszeköttetés és hiány mutatkozik élelmiszerekben. A városban jelentős károk keletkeztek. A legutóbbi napokban több száz külföldi állampolgárt szállítottak el Dél-Jemeniből tengeri úton. —( Kü)pol/t/koi kommentárunk )— A stockholmi finis A SVÉD FŐVÁROSBAN újabb fordulójához érkezett a konferencia, amely szerves és fontos része az európai biztonsági és együttműködési folyamatnak. A helsinki döntés jegyében további értekezleteken kell tevékenykedni a finn fővárosban harmincöt ország (harmi'ncháram európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada) képviselői által aláírt történelmi jelentőségű okmány elveinek valóra váltásáért. összesen hét ilyen jellegű tanácskozásra került sor (egyebek között Budapesten, az európai kulturális fórumra), de feladatánál fogva alighanem a stockholmi a legfontosabb. Ez az értekezlet 1984 januárjában kezdődött, azaz pontosan két esztendeje. A most finiséhez érkezett első rész témája a katonai természetű bizalom- és biztonságerősítő intézkedések kidolgozása. Ez siker esetén elvezethet a második részhez, ami már konkrét leszerelési tennivalókkal foglalkozhat. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy 1986 őszén az osztrák fővárosban összeül az európai biztonsági és együttműködési folyamatban eddig megtett utat értékelő újabb tanácskozás, s ha a stockholmi értekezlet résztvevői ennek a fórumnak sikerről számolhatnak be, akkor — és csak akkor — megkezdődhet a svéd fővárosban a második szakasz. Mi kell ahhoz, hogy ez így legyen? Nos, a genfi csúcstalálkozó után erre viszonylag könnyű válaszolnunk: az kell hozzá, hogy a nyugatiák is maradéktalanul magúkévá tegyék a szovjet—amerikai csúcs ezzel kapcsolatos döntését. Ezt a döntést Mihail Gorbacsov legutóbbi, óriási horderejű javaslatainak ismertetésekor így fogalmazta meg: „eldöntöttük, hogy meggyorsítjuk a tárgyalásokat, s ez a megállapodás nem maradhat puszta szó.” A stoűkholmi tárgyalásokra ugyanebben a beszédében külön visszatért az SZKP főtitkára: ,,E fórum feladata, hogy gátat szabjon az erő alkalmazásának és a nyílt háborús készülődésnek, akár a szárazföldön, akár a tengereken vagy a légtérben. Ennek lehetőségei kialakultak ... Eljött az ideje annak, hogy hatékonyan hozzáfogjunk a konferencián a mindeddig megoldatlan problémák fcüb ogozás áh oz. ” ÉS, MINT AHOGY A FŐTITKÁR fogalmazott, ennek nemcsak az ideje jött el, hanem — Genf után — a tehetősége is. Sorskérdés, hogy ne menjen veszendőbe ez a tehetőség. Harmat Endre Kambodzsai hazatérők 1985-ben 5227 volt ellenforradalmár szakított tevékenységével, s élve a népi kormány amnesztiájával, hazatért Kambodzsába. Ezzel a Pol Pot-rezsim megdöntése óta hazatértek száma 28 941-re emelkedett. Az illetékes kambodzsai bizottság jelentéséből az is kitűnik, hogy tavaly egy híján kettőezerre] több szeA kínai légitársaság Csengtu—L hossza járata annyira pontosan betartja a reggeli hét órai indulást, hogy Boeing 707-ese felpörgetett motorokkal már 6.58- kor a kifutópálya szélén remeg. Narancsot osztogatnak. Mögöttünk marad az örökké párás, meleg és termékeny, yörös talajú szecsuáni medence. A „senki” földje következik, kopár hegyek, csontkemény száraz talaj. Torokszorító látvány. Száz- kilomiéteréken át az életnek semmi jele. Szecsuánban százmillióan laknak. Az egymillió négyzetkilométernél valamivel nagyobb Tibetben kétmilliióan. Másfél-kétezer méter magas hegyek emelkednek ki „a világ tetejének” elkeresztelt tibeti— csinghaji fennsíkból. A főváros, Lhassza is már négyezer méterrel a tengerszint felett van. Keringési zavarokkal, szívbántaimakkal, mély tért haza, mint 1984- ben. Az 1985-ben hazajöttek közül 3261 ember azelőtt Pol Pót fegyveresei között szolgált; 1966 pedig Sziha- nuk, illetve Son Sann egységeiben 2887 ellenforradalmár fegyverével együtt jelentkezett a népi hatóságoknál. Előfordult, hogy a khmer reakció hadseregének egész alegységei hagytak fel a szembenállással. füilproblómákkal bajlódó embertársainknak nem ajánlják az utat. A tanácsok monoton sorrendben ismétlődnek: nem szabad cigarettázni, szeszes italt inni, a levegő oxigénben szegény, lassan, óvatosan kell járni. Alattunk a Brahmaputra (tibetiül: Jártunk Cangpo), mely több ezer kilométert tesz meg tibeti területen, majd hirtelen kanyarral Indiának és Bangladesnek veszi útját. Vize sekély és smaragdzöld. Már-már azt hinné az ember, hogy a pilóta meg akarja mártani a kieresztett kerekeket a vízben, de végül is simán landolunk Lhassza repülőterén. A hallottak, olvasottak hatására az utas azt hiszi, hogy miután kinyitják a repülőgépek ajtaját, a .híg levegő” rögtön leteríti és az utaskísérők máris rohanhatnak az oxigénpalackért. Semmi ilyesmi nem orténik. Hideg Az amnesztiát igénybe vevők hetven százaléka Kambodzsában maradt családtagjai hívására tért haza. Sokukat az is motiválta, hogy belátták: hazájuk érdekeit és saját boldogulásukat is csak otthon, az újjászülető Kambodzsában érvényesíthetik. Sokan arról számoltak be — különösen azok, akik Pol Pót táboraiban éltek —, hogy a menekültvan, s éppenhogy csak kivilágosodott. Óráink háromnegyed kilencet mutatnak, pekingi időt, mivelhogy egész Kínában, a két-három időzóna ellenére is, egységes időt mérnek. Tibet azonban több ezer kilométerre nyugatra van Pekingtől, a nap később kel, ezért az itteni hivatalokban is csak fél tízkor, tízkor kezdődik a munkaidő és tart ebédszünet közbeiktatásával este hatig. A vegyes összetételű társaság egyelőre valamilyen szállítási alkalmatosságra vár. A két kölni diák, kiknek Csengtuban támadt az az ötletük, hogy pár napra Tibetbe jönnek, gazdag nyugati turistákból álló csoport, a „Marco Polo nyomdokain járó” olasz házaspár... Az egyre rugalmasabb kínai idegenforgalom egyaránt számít a vastag és vékony pénztárcájú utasra, a világvándorokra, akik Nepál után táborban elviselhetetlen sorsuk volt. Növekvő hatással van rájuk a népi Kambodzsa társadalmi-gazdasági fejlődése, s a tavalyi év elején elszenvedett katonai vereségek láttán azt is megértették: Kambodzsában nem számíthatnak népi támogatásra, harcuk értelmetlen. (1985 elején a kambodzsai népi fegyveres erők és a vietnami önkéntesek az ellenforradalmárok összes állandó hadibázisát felszámolták az országban.) mintha kizárólag csak Tibe- tet akarnák meglátogatni. A turista Tibetben kaphat szállást hatszemélyes szobákban öt jüanért is, de a L indblad-utak résztvevőitől naponta kétszáz dollárt is elkérnek a szállás, a szállítás, az étkezés és az idegen- vezetés fejében. A legdrágább tétel: a szállítás. A benzin csepp je drágább az arany grammjánál. Mesélik, hogy ha egy tíz kocsiból álló teherautókonvoj útnak indul Szecsuanból, vagy Csing- hajból — e két tartományt autóút köti össze Tibettel —, a tízből kettő .csak benzint szállít: útmenti töltőállomások hiányában a többi nyolc sofőrje onnan vételez üzemanyagot. A Tibetben kapható áruk 96 százalékát be keil hozni az autonóm területre, a turisták élelmét is. És máir nem i$ csodálkozunk az árakon: az étlapon tengeri uborka, tengeri moszatból készült leves, ananász és mandarin is szerepel. 1980, Tibet megnyitása óta körülbelül tízezer turista látogatott el ide. (Folytatjuk) S. Kovács Ferenc TIBETI ÚTIJEGYZETEK IV/1. Utazás a „világ tetején”
