Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-20 / 16. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. január 20., hétfő 1. A TÁRSADALMI TULAJDON VÉDELMÉBEN Népi ellenőrök—a leltári fegyelemért Egy hivatásos népi ellenőr számára mindig jó do­log, ha azokhoz szólhat, akik nap mint nap segítik munkáját, jelzéseikkel, közérdekű bejelentéseikkel alakítják és formálják a népi ellenőrzés vizsgálatai­nak irányát. Nemegyszer tevékenyen is .részt vesznek a vizsgálatokban. A lakossági jelzések, a munkahelyi kollektívák véleménye, de különösen a közérdekű bejelentések alapján lefolytatott vizsgálataink tapasz­talatai hívták fel a figyelmet arra, hogy a vállalatok, szövetkezetek és intézmények a leltáréltéréseket nem minden esetben kezelik a társadalmi tulajdon védel­méhez szükséges gondossággal. Sok esetben nem vizsgálják érdemben a hiányok és többletek előidéző okait, a bizonylati fegyelem érvényesülését, a va­gyonvédelem, a fogyasztói érdekvédelem helyzetét. Ellenőrzési tapasztalataink szerint ehhez a kialakí­tott bizonylati rend sem nyújt megfelelő alapot. Irányvonatok a Dunai Vasműből A Dunai Vasmű exporttermékeit is irányvonatokkal szál­lítja rendeltetési helyére. -Ezzel gyorsítja az áruk eljuttatá­sát a megrendelőkhöz. Ez a megoldás a MÁV-nak is jó: az összeállított szerelvényeket már csak továbbítani kell. Képünkön: rakodás a vagonokba a Hideghengerműben (MTI-fotó: Bárándy István) Az erőműépítési program, meg a termékek minősége Megjelent az Ipari Szemle új száma Melyek tehát a tényleges okok, mi nehezíti a követ­kezetes végrehajtást mi­lyen hibák vezethetők visz- sza emberi mulasztásokra, nemtörődömségre. Végül lássuk a jó gyakorlatot is! A nagyobb és . következete­sebb leltári fegyelem elő­segítése érdekében szerve­zett a Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság — né­hány városi NEB bevoná­sával — a közelmúltban témavizsgálatot 22 gazdál­kodó egységnél, köztük ke­reskedelmi, ipari, mezőgaz­dasági vállalatoknál és szö­vetkezeteknél!. Mit mond az előterjesztés? A vállalatok és szövet­kezetek belső szabályzatok­ban rögzítették a leltározás­sal, selejtezései, a leltárel­térések kVvizKgáláriának fel­adataival kapcsolatos tenni­valókat. A szabályzatok bel­ső tartalma, alkalmzásuk módja és lehetősége azon­ban már korántsem mutat ilyen egyöntető és kedvező képet. Gyakori hiba, hogy a szabályzatokat nem kor­szerűsítik a gazdálkodó szer­vezet mindeniketfi változá­saihoz. esetenként a maga­sabb szintű jogszabályok változásaihoz sem. így elő­fordul, hogy a szabályozás és a gyakorlati munka el­szakad egymástól. Mindez magában hordja azt a ve­szélyt, hogy leltárhiányok vagy többletek esetén az anyagi és erkölcsi felelősség jogilag nem, vagy csak ne­hezen érvényesíthető. A né­pi ellenőrök megállapítása szerint azonban a kép egy kicsit fordítva is igaz. Nem­csak a gyakorlati munka szakadt el a szabályozástól, hanem a jogi szabályozás sem tartott lépést a gazda­ságban bekövetkezett válto­zásokkal. Ezért alkalmazá­suk nehézkes, bürokratikus vonásokkal is terhelt, illetve túlszabályozott. A felelősség érvényesítésére más súly­pontokat tartalmaz a mun­kavállalói szerződés, máso­kat a kollektív szerződés, a szervezeti és működési sza­bályzat, a leltár- és üzlet- szabályzat, amelynek egye­nes következménye, hogy gyakran elsikkad a felelős­ség. A vizsgált egységek lel­tározásánál használt bizony­latok egy része nem felel meg a szabványban előír­taknak. Kedvező, hogy a gazdálkodó szervezetek egy­re nagyobb része hasznosít­ja korunk új vívmányát, a Számítógépes leltär feldolgo­zást. Csakhogy ez esetben is az elszámolásnál alkalma­zott nyomtatványok tartal­milag nem minden esetben elégítik ki az előírt köve­telményeket, mert fontos azonosító adatok hiányoz­nak róluk. Azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált szervezetek csaknem felénél nem keze­lik szigorú számadású nyom­tatványként a leltározásnál használt bizonylatokat. A vizsgálat felhívta a figyel­met arra. hagy ez a körül­mény visszaélésre ad lehe­tőséget és nem dokumentál­ja hitelt érdemlően a mér­legbeszámolók valódiságát. Középpontban: a felelősség A leltáreltérésekért való anyagi és erkölcsi felelős­ség érvényesítése érdekében a vizsgált szervek többségé­ben megvan a kellő igye­kezet és készség alkalmazá­suk azonban nincs arányban az okozott kár nagyságával. A tényleges anyagi és erköl­csi felelősségre vonás mesz- sze elmarad a mulasztások súlya, veszélyessége, a tár­sadalmat ért veszteség által indokolt mértéktől. Miben nyilvánulnak meg a felelősség érvényesítésé­nek. lazaságai? Mindenek­előtt abban, hogy a hiá­nyok és többletek keletke­zésének valóságos okait nem tárják fel, a hiánytöbb­leteket indokolatlan esetben is ellensúlyozzák. A vizsgá­lat rámutatott arra. hogy a hiányok és többletek kelet­kezésének csak egy része vezethető vissza a leltárfe­lelős dolgozó emberi mulasz­tásaira vagy hiányos isme­reteire, Váakképzetttenségé- re, esetleg alkalmatlanságá­ra. Az okok között kutatva azt tapasztaltuk, hogy a gazdálkodó szervezetek ve­zetői gyakran nem teremtik meg a társadalmi tulajdon védelmének, őrzésének, meg­óvásának azokat a feltéte­leit. amelyek elengedhetet­lenek a gazdálkodási folya­matokban. Kedvezőtlen, hogy a vagyonmegőrző he­lyek, raktárak tárgyi félté1 teleinek jobb megteremtése érdekében a vizsgáltak — főleg pénzügyi okokra hi­vatkozva — nem minden esetben teszik meg a szük- sés intézkedéseket. Követke­zésképp belső érdekeltsé­güknél fogva inkább vállal­ják a leltáreltérések és hiá- nydk „szokásos” évi nagyság­rendjének költségkénti tu­domásulvételét és elszámo­lását, mintsem fejlesztések előirányzatát és megvalósí­tását. Az ülés vitája A feltételek megteremté­se nem mindig beruházás és pénz kérdése, hanem okos. szervezőmunkával az eáetek többségében anyagi áldozatok nélkül is megva­lósítható. Kedvező, hogy a vizsgálati jelentés példatá­rából nem is egy követésre méltó tapasztalat volt me­ríthető, melyek közül ezút­tal egyet emllítek. Az egyik nagykereskedelmi vállalat­nál 1984-et megelőzően na­pirenden voltak a normán felüli leltárhiányok. ame­lyeket úgynevezett „alibi'’ felelősségre vonások követ­ték. Nyugodtan fogalmazha­tunk így is, hiszen a kárté­rítési határozatokból már messzire előre vetítette ár­nyékát, hogy a munkaügyi bíróság úgyis felmenti a lel­tárfelelős dolgozót. A vál­lalati szabályzatokban ugyan­is káosz, a raktárak körül pedig enyhén szólva rendet­lenség volt az uralkodó. 1984-ben a vállalat élére új igazgató került, aki alap­vető feladatának tekintette a szabályzatok aktualizálását, a pontos és egyértelmű név­re szóló felelősség megszer­vezését, a raktárak rendbe­tételét. Intézkedéseinek ered­ményeként 1984-ben meg­szűnt a leltárhiány. E tanulságos példából is kiindulva kapott igen nagy hangsúlyt a NEB-ülés vitá­jában az adott gazdálkodó szervezet első számú veze­tőjének felelőssége. Alapve­tő kérdés — húzta alá több hozzászóló is —. hogy a lel- tdrfegyelem ne csak a fő­könyvelő és a leltárfelelős dolgozó „asztala” legyen, hanem nyilvánuljon meg benne az adott kollektíva egészének felelőssége.. Ahol a hatáskörök pontosan ren­dezettek, de megkülönböz­tetett helye és szerepe van a szervezet igazgatójának, vagy elnökének, ott a pon­tos leltár és a társadalmi tulajdon védelme, rokon fo­galmak. Végezetül szeretnék arról szólni, hogy ezt a vizsgála­tunkat is a többihez hason­lóan kedvező társadalmi kö­zegben, a megyei párt- és tanácsi vezetés figyelmével, a munkahelyi kollektívák érdeklődésének közepette és segítségével végeztük. Jó volt magunk mellett érezni a munkahelyi pártszervek nagyfokú fogadókészségét a vizsgálat megállapításaira vonatkozóan. Ogy gondolom, ez fontos biztosítéka annak, hogy az ellenőrzés tapaszta­lataira építve a kidolgozott sokirányú javaslataink ter­mékeny talajra találjanak és előmozdítsák a közös célt: o szocialista tulajdon működtetésének jobb meg­szervezését, a társadalmi tu­lajdon fokozott védelmét. Tarjányi Géza a megyei NEB elnökhelyettese A hosszú távú erőmű­fejlesztési programmal fog­lalkozik a többi között az Ipari Szemle, az Ipari Mi­nisztérium tájékoztató fo­lyóiratának egyik tanulmá­nya. Az írás szerzője prog­nózist ad a népgazdaság vár­ható hosszú távú villamos- energia-szükségletéről, s vá­zolja, hogy mikor, hol, lyen típusú erőműveket vol­na célszerű építeni, hogy hiánytalanul kielégíthessük az ország igényeit. Egy másik írás. amelynek „A fogyasztási cikkek minő­sége" a címe, szemléletes, meggyőző adatokkal mutat rá arra a dilemmára, hogy miközben a magyar ipari vezetők többsége szerint a hazai ipari termékek na­gyabb része jó. vagy kiváló minőségű, a világpiac érték­ítélete szerint e gyártmá­nyok zöme csak a közepes vagy megfelelő színvonalat ér el. „Az önkormányzattal ren­delkező vállalatok törvényes­ségi felügyelete” című ta­nulmányból képet kapunk arról, mit értsünk napja­inkban, a vállati önállóság kibontakozásának korában a törvényességi felügyelet fo- fogalmán, miképp gya­korolják ezt a hétköznapi életben. meg az 1986—1990. évi nem­zetközi tervkoordináció hely­zetéről és további tenniva­lóiról, a Magyar Kereskedel­mi Kamara feladatairól, az Ipari Minisztérium és a Kisiparosok Országos Szer­vezete közötti együttműkö­désről, a hetedik ötéves terv országos középtávú kutatási fejlesztési tervének program­járól és sok másról. A fo­lyóirat — szokásához híven — visszatekint arra, milyen fontosabb témákat tárgyal­tak a miniszteri értekezlete­ken, így ezúttal is bepillant­hatunk az Ipari Minisz­térium épületében folyó mű­helymunkába. Tanulmányt olvashatunk ELSŐK KöZön EURÓPÁBAN Kutatók a Szalajka- völgyben A Debreceni Kossuth Lajos Tudomány­egyetem evolúciós állattani és humánbioló­giai tanszékén a bükki Szalajka-völgyben folytatott faunakutatás jelentős állomáshoz érkezett: befejeződött a gyűjtött minták ér­tékelése. Ebből az alkalomból felkerestük dr. Szabó Jenő docenst, a vizsgálatokat vég­ző csoport vezetőjét és arra kértük, foglalja össze az eddig elért eredményeket. Pillanatkép a téli Szalajka-völgyből (Fotó: Perl Márton) — Miért éppen a Szalaj- kát választották középhegy­ségeink vízfolyásai közül? — Ennek több oka volt: a patak egyik legszebb rész­lete, a Fátyol-víz es és, a leg­elsők között kapott védel­met az országban. Ez önma­gában is jelzi páratlan ter­mészeti értékét. Ma az egész terület része a Bükki Nem­zeti Parknak. Hazai viszo­nyok között kiemelkedően sok tufalépcső képződött az aljzaton. Ez adja jellegze­tességét. Ugyanakkor a me­szes alapkőzet miatt az itt kimutatott törvényszerűsé­gek jellemzőek Magyaror­szág más mészkőhegységei kisebb vizeinek élővilágára is. Ezen kívül a Bükk bo­nyolult szerkezete és sajátos helyzete révén igen változa­tos állatvilággal rendelkezik. Míg, déli lejtőin a medi­terrán fajok is megtalálják életfeltételeiket, addig a fennsíkon már az úgyneve­zett szubalpin fauna részét alkotó állatok fordulnak elő. — Beszélhetünk-e hazai vagy nemzetközi előzmé­nyekről? — A Kárpát-medence zooló­giái feltárását magyar szak­emberek kezdték meg. ök rakták le azokat az alapo­kat, amelyekre rajtunk kí­vül például szlovák, román tudósok is „építkeztek”. Ak­kor a világ élvonalában vol­tunk, amit a legszemlélete­sebben a ma is gyakran használt Fauna Regni Hun­gáriáé kötetei bizonyítanak. A külföldi előzmények in­kább módszertani szempont­ból érdekesek. Joachim li­lies, az NSZK-ban élő zooló­gus professzor épített elő­ször üvegházat patak fölé, hogy ennek segítségével va­lamennyi vízből kirepülő élő­lényt begyűjthesse. Az első publikációi után mi hasonló sátrakat készítettünk és nem sokkal később Hans Malicky is ilyen jellegű vizsgálato­kat kezdett Ausztriában. — Mennyiben tért el az önök módszere, és mik az első eredmények? — Csak az alapötletet vet­tük át a német professzor­tól, ezért a két kutatócso­port munkája más-más te­rületen adott újat a tudo­mány, és egy következő lé­pésként, a gyakorlat számá­ra. lilies a patak egyetlen pontján kifejlődött szerve­zeteket fogta be, tíz éven keresztül. Mi viszont a Sza- lajka-patak hat, egymástól teljesen különböző életfelté­teleket nyújtó részét válasz­tottuk ki, s 1980—82 között tavasztól őszig vettünk rend­szeresen mintákat. Minden­nap összegyűjtöttük a kéré­szek, tegzesek, álkérészek, kétszárnyúak sokszor ezres nagyságrendű tömegeit. Az Európában eddig egyedülál­ló vállalkozás hihetetlen mennyiségű anyagot eredmé­nyezett. A válogatást tan­székünkön megkezdtük, az ország különböző intézetei­ből, egyetemeiről specialis­tákat kértünk fel a fonto­sabb állatfajok meghatáro­zására. A munkának már ez a része is jelentős eredmé­nyeket hozott. Olyan fajo­kat találtunk, amelyekről eddig nem tudtuk, hogy a Bükkben is élnek. Volt köz­tük olyan is, amely még Ma­gyarországról eddig nem ke­rült elő soha. A mintavéte­lek alkalmával munkatár­saim hőmérsékletet és pá­ratartalmat is mértek, vala­mint följegyzéseket készí­tettek az időjárásról. Mind­ezek alapján megismertük az egyes sátrak környezeté­nek mikroklímáját. Ezen kívül rendelkezésünkre áll­nak a síkfőkúti meteoroló­giai állomás adatai, vala­mint a helyi pisztrángtele­pen vezetett csapadéknaplók is. Ezek alapján az egyes időjárási elemeket össze tud­juk vetni valamennyi gyűj­tött rovarcsoport számának naponkénti ingadozásával. Jelenleg ennek a hatalmas mennyiségű adatnak számí­tógépes feldolgozásával fog­lalkozunk. Ez minden bi­zonnyal segít abban, hogy megértsük, milyen külső té­nyezők befolyásolják a hegy­vidékeink folyóvizeiben fej­lődő rovarok rajzását. Ilyen témában még nem jelentek meg publikációk Európában. A patakok szakaszjellegének felismerése — pontosabban adatokkal való bizonyítása — szintén új eredménynek tekinthető. — Hogyan összegezné fél évtizedes kutató munkáju­kat? — Úgy érzem, mi is tet­tünk egy lépést az élővilág' további megismerése felé. Az eltelt ötéves vizsgálata­ink eredményei hamarosan hozzáférhetővé válnak a szakembereknek. Minden bi­zonnyal konkrét gazdasági eredmények forrásai lesznek. Végezetül ezúton is szeret­ném megköszönni azt az ön­zetlen segítséget, amellyel a szilvásváradi vízmű, a gyógyszertár, a rendőrség, az. erdőgazdaság és a pisztráng- telep dolgozói segítették munkánkat. Móró István

Next

/
Oldalképek
Tartalom