Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-16 / 13. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. január 16., csütörtök 3 az otthonba. Ez az új nagyon szép. csak messze van egy kicsit. Nekem már minden lépésre vigyáznom kell, de azért mindig eljövök Tudja, agglegény vagyok, ezért aztán otthon nálam nincs ekkora tisztaság. De nem szégyen ez. Én büszke vagyok az agglegénységemre. Nem hallgattam soha asszonyi perlekedést és ezt kevés férfi mondhatja el magáról. Hadobás Ferenc is félrehúzódik az asszonykoszorútól. Az öreg rokka mellől figyeli a társalgást. — Én is decemberben jelentkeztem ide. Az asszony meghalt, a gyerek, az unokák Egerben vannak. Magamra maradtam. Hiányzott a társaság, no meg a főtt étel is. Itt mindkettőt megtalálom, Persze, azért otthon is akad dolog. Van egy kis háztájim. Igaz, a malacokat főleg a család, a fiatalok miatt tartom. Muszáj, mert városon drágán jutnak húshoz. Itt, falun felnevelgetem azt a pár jószágot, hadd legyen könnyebb nekik. Mialatt beszélgetünk, elkészül a tízórai is. Ki-ki elfoglalja szokott helyét az asztal mellett. Derűs várakozással, békés nyugalommal nézik a kancsóból csorduló tejet. Társaságban még az uzsonna is jobban esik A gondozóknak mindegyikükhöz van egy-két jó szava, ami az idős emberek számára felér egy falat kenyérrel. Minden apró figyelmességért hálásak. Kiszolgáltatottak? Elesettek? Nem. Csupán gondozásra, törődésre, melegre, szeretetre szomjazok. Ügy tűnik. Kisnánán ezt a fiatalabb nemzedék is szem előtt tartja. (B. K.) A hagyományokhoz híven került sor az elmúlt esztendő eredményeinek fölmérésére és az új feladatok ismertetésére ez év első napjaiban Hevesen a Szolnoki Mezőgép helyi gyáregységében. A több mint háromszáz dolgozót foglalkoztató vállalat nehéz hónapokon jutott át sikerrel. Döcögős volt már a kezdet is, hiszen a termeléshez nélkülözhetetlen importanyagok késlekedve érkeztek, így januárban egyhavi árbevétel hiányzott az 1985-re tervezett 138 millióból. A további időszak sem volt sokkal eredményesebb. Az eredetileg elképzeltek rendre papíron maradtak. A változó piaci feltételek miatt kedvezőtlen átcsoportosításokra került sor, s így történt, hogy félévkor már 20 millió forintnyi „hiányuk" — szerződéshiányuk volt. A hevesiek menteni próbálták a menthetőt. Végül a tervmódosítások — más termékekre álltak át — s a belső tartalékok feltárása lehetővé tette, hogy év végére „meglegyen a száz százalék’’. Méghozzá úgy, hogy tőkés exportból származó árbevételt valamelyest növelni is tudják a korábban meghatározottnál. Ez persze azt is jelenti, hogy a gyáregység nyeresége is több a vártnál: 16—17 millió között alakul. Az elért eredmények alapján a dolgozók bizakodva tekinthetnek előre is. Bár kétségkívül nem könnyíti meg a helyzetet, hogy a hevesi mezőgépnél jó pár szakember hiányzik. Elsősorban forgácsolókra, hegesztőkre. lakatosokra, lenne szükség, de természetesen felsőfokú műszaki végzettségű jelentkezőkre is. Az idei termelési program még nem végleges. A cél azonban 1986-ban a 150 millió forintnyi árbevétel elérése lesz. A korábbi termékek mellett újakkal is szeretnének foglalkozni, így például a serleges felhordok, illetve a takarmánykeverők előállításával. Nem kis feladatot jelent majd az sem, hogy az E—299-es adapterhez leszállítsák a megfelelő hatezer darabnyi részegységet. A gondot ez esetben az jelenti, hogy nem lehetnek egészen biztosak a külföldi anyagszállitók pontosságában •.. Tízórai, a gondozók segítségévet Számvetés a hevesi mezőgépnél A kommunisták érdekei Tudjuk, hogy társadalmunk az érdekviszonyok szempontjából sem homogén — bár főbb mozgásait tekintve ebbe az irányba fejlődik. A politikai gyakorlatban a kommunistáknak számolniuk kell társadalmunk összetett érdekviszonyaival, hiszen az emberek tevékenységét végső soron érdekeik határozzák meg. A pártot és szervezeteit tömegesen érik azok a társadalmi hatások, amelyek az egyes osztályok, rétegek, társadalmi csoportok közös, általános érdekein túl, azok sajátos részérdekeihez kötődnek, s amelyek nemegyszer egymással is ellentmondásban állnak. E hatások a pártszervezetek tevékenységében, a párttagok gondolkodásában, a felmerülő kérdések elemzésében, illetve a rájuk adandó válaszok tartalmában egyaránt megjelennek. A szocializmus viszonyai között megvannak a feltételek a társadalmat alkotó osztályok, rétegek, csoportok és egyének alapvető érdekei egységének kialakításához. Ezt a szocializmus természete, társadalmi, politikai és gazdasági viszonyai teszik lehetővé. Az érdekek összehangolásának lehetősége azonban nem automatikusan jön létre, hanem az érdekviszonyokkal számoló tudatos tevékenysége révén. Ebben pedig az kulcskérdés, tu- dunk-e olyan célokat kitűzni, olyan döntéseket hozni, amelyekben a különböző társadalmi helyzetű emberek ráismernek saját érdekeikre, s amelyek megvalósításáért éppen ezért személyes elkötelezettséget érezve magas fokú cselekvőkészséget tanúsítanak. Az elmúlt évtizedek jelentős társadalomtudományi felismerései közé tartozik az érdekviszonyok szerepének mélyebb megismerése, s a politikai gyakorlatban való fokozott figyelembevétele. A pártnak az érdekviszonyok feltárásában, egyeztetésében — vezető szerepének lényegéhez kötődő — alapvető funkciója van. Az érdekek sokféleségét, összetettségét jobban figyelembe vevő politikai gyakorlat azonban vissza is hat a pártra, érinti munkáját, vezetési stílusát, de konzekvenciákkal jár a pártdemokrácia, ezen belül a pártban folyó vitákra is. Ügy tűnik, hogy ezt eddig nem vizsgáltuk, nem vettük figyelembe kellőképpen a párt belső életében, politikai gyakorlatában. Részben ezzel függ össze, hogy a különböző érdekekkel kapcsolatos kérdésekről nem a pártszervezetek-, ben folynak az érdemi viták, hanem más fórumokon. Nem fejlődött még ki markánsan a társadalomban, illetve a pártszervezet működési területén ható különböző érdekek feltárásának, rangsorolásának párton belüli mechanizmusa. Pedig a párt szervezeti felépítésénél, szervezeteinek minden fontos területen való jelenléténél, és tagságának szociális összetételénél fogva egyaránt alkalmas arra, hogy közvetlenül is érzékelje társadalmunk valóságos érdekviszonyait, szüntelenül újra termelődő ellentmondásaikkal együtt. A párttagok szociális összetétele azt mutatja, hogy a pártban különböző társadalmi helyzetű emberek vannak, akik alapvető közös érdekek mellett személyük- ibe.n is hordoznak eltérő részérdekeket. A felmerülő kérdéseket az általuk képviselt érdekektől motiváltán szemlélik. A pártnak alapvétő érdeke, hogy a társadalom érdekviszonyai ne csak társadalmunk politikai rendszerének különböző szervezetein keresztül áttételesen, hanem a párton belül közvetlenül is felszínre kerüljenek. Ez fontos feltétele annak, hogy a pártszervezetek politikai cselekvésük során jól érzékeljék, s megfelelően vegyék figyelembe az érintett érdekeket. Ezért keresni kell annak módját, hogy az érdekviszonyok felszínre kerülését és megismerését a párton belül is céltudatosabban ösztönözzük. Az érdekek sokféleségében mit képviseljen a párt- szervezet? Az egyéni-, a csoport- vagy a társadalmi érdeket? Egyiket sem hagyhatja figyelmen kívül, de azt mindig a konkrét körülmények alapján kell meghatároznia, hogy mit és milyen súllyal vegyen figyelembe. Alapállása, irány, adó célkitűzése mindig a társadalmi., a csoport- és az egyéni érdekek összhangjának megteremtése, vagy közelítése kell, hogy legyen. A pártszervezet kép^seli a társadalmi érdeket is, hiszen ezt fejezi ki a párt politikája, amelynek helyi képviselője, megvalósítója. De a pártszervezet része a vállalati munkakollektívának is. Érzékeli és képviseli annak napi és távlati érdekeit, de nem mondhat le arról sem, hogy a hozzáforduló és sérelmet szenvedett emberek jogos érdekei mellett kiáll jón. Felmerül a kérdés: nem vezethet-e az érdekviszonyok erőteljesebb figyelem- bevétele pőlitikai gyakorlatunkban a pártegység esetenkénti gyengüléséhez? Ügy vélem. nem. Abból kell kiindulni, hogy a társadalom, s benne a párttagok érdekviszonyainak összetett jellege, sokfélesége realitás, amély létezik és hat akkor is, ha felszínre jutását nem szorgalmazzuk. Céltudatos feltárásuk, elemzésük viszont a párton belül lehetővé teszi hozzáértő kezelésüket, hatékonyabb felhasználásukat a politikai gyakorlatban. T. 7. Kisndnoi naplemente nem is jelentkeztem. Teljesen egyedül vagyok. A férjem meghalt, gyerekek, unokák pedig nincsenek, sajnos. Van egy kis kertem, ha jó idő van, azt gondozga- tom. De így télen nem jó egyedül. Ha otthon vagyok, csak naphosszat üilök és gondolkodom. Itt legalább elbeszélgetünk. A nyugdíj is kévékké, 2500 forint. A napköziben ételhez iis olcsóbban jutok hozzá. A napi háromszori étkezés térítési díja nyugdíjanként változó. A legmagasabb összeg 16, a legalacsonyabb 10 forint. Meszlényi Tibor az étkező egyik zugában üldögél. Előtte kis doboz, sakkfigurákkal telve. — Csak így, magamban játszogatok — mondja a táblát megérintve. — Én már 77 óta járok el mindennap Az új otthont tavaly decemberben vehették birtokukba a társaságra, nyugalomra, kikapcsolódásra vágyó magányos öregek. Lőrinc Jánosné és Varga Sándorné, a napközi vezetői, örömmel vezetnek végig a helyiségeken. Ragyog a hófehér csempés fürdőszoba, barátságos a férfiak dohányzószobája. a világos társalgó pedig a kézimunkázó, Botra támaszkodva biztonságosabb Szőke Lajos- né: „Télen nem jó egyedül” olvasgató asszonyok csendes kis birodalma. — Csaknem tíz évig az általános iskola mellett kaptunk helyet, és most végre elkészült az új otthon. Körülbelül két-három millió forintba került a régi épület átalakítása, felszerelése, de ennek jelentős része társadalmi munka — mondja Lőrinc Jánosné. — Jelenleg 23 gondozottunk van és új jelentkezők is megkerestek már bennünket. Most még mindannyiunknak szokatlan a megváltozott környezet, így aztán együtt alaikit- jük ki a közös szokásokat, a napirendet. Beszélgetünk, újságokat böngészünk, s lassanként a kézimunkák is előkerülnek. A lábtörlőket is maguk készítették a nénik, s egy-ikét szép tárgyat, így a régi agyagköcsögöket, a rokkát is ők kerítették elő padlásokról, udvarokról. Az asszonyok közül Sztruhár György né a legidősebb. Májusban lesz 90 éves. Már készülünk a születésnapi ünnepségre. Szőke Lajosné decemberben szánta el magát a napközi felkeresésére. — Itt lakom nem messze, ezért is jöttem el. A régi otthonig sokat kellett volna gyalogolni, így aztán oda Hadobás Ferenc „Hiányzott a társaság, no meg a (ott étel." (Köhidi Imre felvételei) Kanyargós utakon, befagyott tócsákat kerülgetve ballagunk a kisnánai öregek napközi otthona felé. Az enyhe kaptatón az idősebbek botra támaszkodva, kissé görnyedten, meg-megpihenve lépkednek iaz új épület felé. A fűtött előtérben lekerülnek a bolyhos .nagykendők, a vatelinnal bélelt kabátok, s a társalgóban üldögélő asszonyok tekintete egyszerre fordul az ajtó felé, amikor újabb ismerős arc bukkan fel. A szomszédos konyhában készül a tízórai. Már terítenek a tágas étkezőben.
