Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-16 / 13. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 13. szám ÁRA: 1986. január 16., csütörtök 1.80 FORINT A közösségért Az egyik városunk népi ellenőrzési bizottságába újonnan bekerült fiatalasz- szonnyal a közelmúltban arról beszélgettünk, hogy szeretik-e az emberek a kritikát, eltűrik-e, ha sze­mükbe mondják a nem éppen hízelgő szavakat. Beszélgetőtársam min­denképpen meglepő ta­pasztalatokkal állt elő. Mint mondotta, egyesek örömmel veszik a megala­pozott véleményt még ak­kor is, ha az nem éppen kellemes. A gondot abban látja, hogy kevesen vállal­koznak a kertelés és a tiszteletkor nélküli hang­vételre. Nem merik nyíl­tan elmondani meglátásai­kat. Sajnos nem kevesen akadnak olyanok is, akik azt is meglepetéssel ve­szik tudomásul, ha valaki közülük nem ijed meg az árnyékától. De hát mitől is félne? Felvilágosult elmék vagyunk, nemde? Szüksé­ges a kritika, a vita. Persze a dolog nem ilyen egyszerű. Jó néhány évvel ezelőtt nem egy vezető hő­zöngésnek tartotta a nyílt­ságot és nem szerette, ha beosztottjaik hallatták a szavukat. Csupán azokat kedvelték, akik bólogattak, és bravóztak még a sok­szor esetlen megnyilvánu­lásaik előtt is. Minden­esetre az érdekemberek, a karrieristák felismerték ezt a helyzetet és ki is használták. Akiknek pe­dig nem tetszett mindez, azok szedhették a sátorfá­jukat. Ha mégis maradtak, akkor háttérbe szorították őket. Mostanában már az ilyen vállalatok, intézmények vannak kisebbségben. Ma­napság inkább az az álta­lános gyakorlat, hogy a vezetők biztatják nyílt párbeszédre a beosztotta­kat. Ez érthető, sőt nélkü­lözhetetlen is, hiszen a munkahelyeken elképzel­hetetlen az előrelépés, az őszinte, emberi kapcsolat nélkül. Ily módon köny- nyebb feltárni a hiányos­ságokat, s ha a dolgozó látja, hogy mindenben meghallgatják, akkor na­gyobb intenzitással veti be­le magát a munkába. Tény: ha jó a munkahelyi légkör, abból nem csupán az egyes emberek, hanem az egész közösség is profitál­hat. Ilyen egyszerű lenne a képlet? Akkor egyesek miért hátrálnak meg? Mi­ért zárják magukba a gondolataikat? Az okokat elsősorban a rossz vezetési módszerben kereshetjük. De azt is figyelembe kell venni, hogy a ne szólj szám, nem fáj fejem elvet vállalók között nem egy azt is belekalkulálja vi­selkedésébe, hogy ezáltal hátha könnyebben halad­hat előre. A fiatal népi ellenőr az­zal is elbüszkélkedett, hogy őt azért választották be a testületbe, mert mindenütt kendőzetlen őszinteséggel szólt. Hozzátette azt is: sokan megkérdezték már tőle, hogy nem volt-e emiatt valamilyen bántó- dása. De miért is lett volna, ha mindig a közösség előbbrelépése, gyarapodá­sa érdekében hallatta sza­vát. Homa János Kádár János látogatása a Taurusban A bejáratnál köszöntik a vendéget Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára szerdán a Tau. rus Gumiipari Vállalat fővárosi központjába lá­togatott. A vendéget délelőtt a gyár kapujában Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Párt- bizottság első titkára, Kapolyi László ipari mi­niszter, Gál János, a VIII. kerületi pártbizottság el. sö titkára, Tatai Ilona, a Taurus vezérigazgatója, Mészáros József né, a vál­lalat pártbizottságának, Dán Gábor, a vállalat szakszervezeti intéző bi­zottságának, valamint Győri Judit a vállalat KISZ-bizottságának tit­kára fogadta. Az MSZMP főtitkára az igazgatósági épület tanács­termében találkozott a Tau­rus párt-végrehajtóbizottsá­gának tagjaival, a vállalat vezetőivel. Tatai Ilona ve­zérigazgatónő a több mint 10 000 dolgozót foglalkozta­tó vállalatról elmondta, hogy az 1882-ben alapított gumi­gyár az utóbbi 25 évben komplex ipari és kereske­delmi tevékenységet folyta­tó nagyvállalattá fejlődött — hat termelő gyárának évi árbevétele megközelíti a 14 milliárd forintot, s terméke­ik több mint 40 százalékát exportálják. Kiemelte: mai eredményes tevékenységük forrása a gyár történelmi múltján kívül mindenekelőtt az itt dolgozó kollektíva szellemi ereje, alkotómun­kája. Mindig volt erejük szembenézni hibáikkal, és vállalták a szükséges vál­toztatásokat: újszerű szerve­zési, irányítási módszerek bevezetését, a műszaki meg­újulást. Szólt arról is, hogy — a vállalat egy évtizede kidol­gozott stratégiájának meg­felelően — anyagi és szelle­mi erőforrásaikat a korsze­rű, a világpiacon is verseny- képes termékek fejlesztésé­re fordították. Az eredmény: a világszín­vonal élvonalába tartoznak acélradiál teherabroncsaik, mezőgazdasági radiálabron- csaik, a szárazföldi és a tengeri olajkitermelésnél használt különböző tömlők, az autóbuszgyártáshoz szük­séges légrugók, valamint a nagy választékban gyártott kempingcikkeik. Tatai Ilona ezután a VII. ötéves terv vállalati céljai­ról beszélt, kiemelve, hogy a terv teljesítésének egyik elsőrendű jeltétele belső tartalékaik mozgósítása. Ugyanakkor folytatják szer­kezetátalakítási programju­kat, növelve termékeik nem­zetközi versenyképességét. Végezetül megemlített né­hány olyan körülményt, amely a vállalat gyorsabb ütemű fejlődését gátolja. Mészáros Józsejné a vál­lalat 1600 párttagjának te­vékenységéről szólva a ki­egyensúlyozott politikai han­gulatot terveik valóra vál­tásának egyik legfőbb biz­tosítékaként jellemezte. Ez nem mond ellent annak, hogy a dolgozók néha szen­vedélyesen tesznek szóvá nemkívánatos dolgokat, bát­ran vitatkoznak munkahe­lyük, vagy akár az egész or­szág ügyeiről. A kérdésekre a kommunisták, a vezetők gyors, érdem; információval, ha kell, intézkedésekkel igyekeznek reagálni. Ez a polemizáló időszak jellem­zi napjainkat is, amikor a KlSZ-választásokra készül­nek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség közelgő kongresz- szusának irányelveit vitat­ják meg. De nap mint nap véleményt nyilvánítanak pél­dául a családalapítók lakás­hoz jutásának gondjairól, a nagyüzemi munkások hely­zetéről, a vállalati gazda­sági munkaközösségek sze­repéről, az új vállalatveze­tési formákról, s persze az árak és a bérek probléma­köréről. Ez utóbbival kap­csolatban Mészáros József né elmondta: a dolgozók köré­ben nagy elismerést és meg­nyugvást váltott ki a nyug­díjasok életszínvonalának védelmében, vagy a mérsé­keltebb ütemű árnövekedés kérdésében megfogalmazott politikai állásfoglalás. Az ismertetőt követően Kádár János elismeréssel szólt a vállalat vezetőinek és dolgozóinak tevékenységé­ről, és reagált több, a tá­jékoztatókban felvetett, a Taurus irányítóit és munká­sait különösen foglalkoztató kérdésre. Ezután a vendégek a Tau­rus Abroncsgyár Acélradiál Gyárrészlegét keresték fel. A párt főtitkárát a gyár szakmai és társadalmi veze­tői fogadták. A több mint kétszáz dol­gozót foglalkoztató gyár­részleget, amelynek tevé­kenysége a legjellemzőbb a vállalatra. Sivó Imre gyár­vezető mutatta be. Először egy úgynevezett acélkord kalander-berendezés előtt álltak meg; ezen a gépen az abroncsok szilárdságát adó acélszálákat préselik nyers gumi közé Abban az üzem­részben, ahol mintegy 25 al­kotórészből összeállítják a nyersabroncsot, Kádár Já­nos — akit a helyiségbe lép­ve virágcsokorral köszöntöt­tek — a régi masinákat fel­váltó. tavaly készült mikro­processzoros berendezést nézte meg, amelyet a válla­latnál saját fejlesztés alap­ján gyártottak. A gép mel­lett gumiabroncsok sora­koztak, köztük az, a világ- viszonylatban is újdonság­nak számító termék, ame­lyet a járműprogram kere­tében a Taurus fejlesztett ki az Ikarus új járműcsaládja számára. A főtitkár üdvözöl­te a gép mellett dolgozó Hullán Ferencet, a Béke if­júsági szocialista brigád ve­zetőjét, aki bemutatta mű­ködés közben is a berende­zést, majd megkérte Kádár Jánost, hogy jegyezzen be néhány sort a brigádnapló­ba. Ezt követően a párt fő­titkára részt vett a dolgozók röpgyűlésén, az épület má­sodik emeleti üzemcsarnoká­ban. A gyűlés résztvevőit Bor­bély István szocialista bri­gádvezető köszöntötte, s rö­viden szólt az Abroncsgyár idei terveiről és arról a ki­hívásról, amit számukra a termékeik iránti megnöveke­dett bel- és külföldi keres­let jelent. Elmondta, hogy ezért a kollektíva döntésére az idei termelésnövekedés eredetileg 5 százalékos elő­irányzatát feljebb emelték. Ennek megfelelően tették meg vállalásaikat, amelye­ket a mennyiségi feladatok mellett egyre szigorúbb minőségi követelmények be­tartásával kell teljesíteniük. Szólt arról is, hogy mind­ehhez jobb munkakörülmé­nyekre, pontosabb szervezés­re, korszerű technológiákra van szükség. Röpgyűlés az üzemcsarnokban A példa erejével győz majd a szocializmus Ezután Kádár János szólt a résztvevőkhöz. Bevezető­ben megköszönte a meghí­vást, a barátságos fogad­tatást. s üdvözölte a Taurus tízezres kollektíváját, majd utalt arra, hogy ezekben a hónapokban sokat hallhat­tunk arról, mit kell ten­nünk, melyek a feladata­ink. — A múlt év tavaszán lezajlott XIII. pártkong­resszus és a decemberben törvényerőre emelt VII. öt­éves terv mindannyiunk számára megfelelő progra­mot adott. E cselekvési program reális, a fejlődést szolgálja. Politikánk követ­kezetes és világos, amelyet támogatnak a dolgozó töme­gek. S szilárdak a szocia­lista népgazdaság alapjai, amelyekre tervünket építet­tük. Ez bebizonyosodott az elmúlt öt év során js, ami­(Folytatás a 2. oldalon) Befejeződtek a magyar-szovjet gazdasági tárgyalások Marjai József és Alekszej Antonov aláírja a dokumentumot (MTI-fotó Népújság-telefotó — KS) Jegyzőkönyv aláírásával szerdán befejeződött a ma­gyar—szovjet gazdasági és műszaki.tudományos együtt­működési kormányközi bizottság 34. ülésszaka. Tár­gyalásaik eredményeként az ülés jegyzőkönyvét Mar­jai József és Alekszej Antonov miniszterelnök-helyet­tesek írták alá. Jelen volt Ballai László, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője, Kapolyi László ipari, Urbán Lajos közlekedési, Váncsa Jenő mezőgazdasági, és élelmezésügyi miniszter, szovjet részről Borisz Balmont szerszámgépgyártási és szer­számipari, Vlagyimir Lisztov vegyipari, Alekszej Pet- riscsev műtrágyagyártási miniszter, valamint a két ország gazdasági irányító szerveinek több vezetője. Jelen volt Borisz Sztukaiin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Az ülésszakon kiemelten foglalkoztak a KGST.tag- államok felső szintű gazda­sági értekezletén, és az 1984. novemberi magyar— szovjet kormányfői tárgya­lásokon meghatározott fel­adatok teljesítésével. A tár­gyalások végeztével egyez­ményeket írtak alá a mik­roelektronika, az agráripari komplexumok és a közfo­gyasztási cikkek gyártása területén kialakítandó együttműködésről. Áttekintették a Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió közötti 2000_ig szóló gazdasági és műszaki—tu­dományos együttműködés hosszú távú fejlesztési prog­ramjának teendőit. Hang­súlyozták, hogy a két or­szág közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés fontos sze­repet tölt be mindkét gaz­daságban, különösen nagy jelentősége van a magyar gazdaság számára. A népgazdasági tervek közelmúltban befejezett koordinációja megalapozza gazdasági kapcsolataink to­vábbi fejlődését. Az egyez­tetett kölcsönös áruszállí­tások értéke öt év alatt el­éri. az 51 milliárd rubelt. Az ülésszakon megerősí­tették, hogy a KGST-tag- országok tudományos-mű­szaki haladására kidolgozott. 2000-ig szóló komplex prog­ramban szereplő feladato­kat a magyar—szovjet mű­szaki-tudományos együtt­működésbe beépítik. A magyar—szovjet gazda­sági együttműködés fontos részét képezi az egyes ága­zatok között létrejött 36 gyártásszakosítási és koope­rációs, valamint gazdasági egyezmény. Ezek a megálla­podások az egyre fejlődő árucsere-forgalom megala­pozását szolgálják. A magyar exportnak 38 százaléka, az importnak 14 százaléka bonyolódik le ezeknek a szakosítási és kooperációs egyezmények­nek a keretében. 1990-ig meghosszabbították többek között az autóipari termé­kek, az autóipari részegysé­gek, a hidromechanikus se­bességváltók. a vegyi cik­kek, a festőberendezések, a hűtőberendezések, a mű­szerek és komplex labora­tóriumok, az orvosi műsze­rek, a szerszámgépek sza­kosított és kooperációs gyár­tásáról szóló egyezménye­ket. 1990_ig meghosszabbí­tották és kibővítették a magyar—szovjet agrokémiai egyezményt. Folyamatban van további egyezmények­nek a következő ötéves tervidőszakra történő meg­hosszabbítása, esetenként bő­vítése, új megállapodások előkészítése. Egyidejűleg folyik a hosszú távú ágazati együtt­működési programok ki­dolgozása. A mostani ülés­szakon aláírták a műtrá­gyaipari, a vegyipari, a szerszámgépipari, a jármű­ipari, a kőolaj- és vegyipari gépgyártási, az elektronikai, a műszeripari, az erősára­mú ipari ágazati programo. kát. Az ülésszakon egyez­ményt írtak alá arról, hogy a két ország műszaki-tu­dományos szakemberei együttműködnek az energia­felhasználás ésszerűsítése érdekében. Ennek kereté­ben hulladékenergiák, a mezőgazdasági hulladékok energetikai célú hasznosítá­sát, zárt körű vízrendszerek kialakítását szolgáló megol­dásokat kívánnak kidolgoz­ni. Üj egyezmény született az elektronikai ipari mérő- berendezések kooperációs gyártására. Az árufuvarozás terén a növekvő feladatok megol­dására vasúti határforgal. mi egyezményt, a megnöve­kedett timföld- és alumíni­umszállítási feladatok tel­jesítésére pedig timföld- és alumíniumszállítási egyez­ményt írtak alá. Az ülés­szakon a magyar fél koráb­bi kezdeményezésére tár. gyaltak az áruszállítási fel­adatok jobb teljesítése ér­dekében átfogó fuvarozási egyezmény létrehozásáról. A felek eredményesnek ítélték magyar vállalatoknak szovjet ipari üzemek re­konstrukciójában végzett munkáját. Az együttműkö­dés folytatásaként leg­újabban szovjet mezőgép- gyártó üzemek rekonstruk­ciójába kapcsolódnak be magyar vállalatok. A követ­kező öt esztendő során mint­egy 150 millió rubel érték­ben végeznek ilyen munkát. Ennek keretében felújítják a Ivóvá, az odesszai és a moszkvai mezőgépgyárat. Az ülésszakon megállapí­tották: jól fejlődnek Ma­gyarország és négy szovjet köztársaság — Ukrajna, Grúzia. Azerbajdzsán és Moldávia — minisztériumai, főhatóságai, tudományos akadémiái, vállalatai és in­tézményei közötti közvetlen kapcsolatok. Leggyorsabb az előrehaladás a műszaki —tudományos együttműkö­désben; eddig mintegy 35— 40 téma kidolgozására kö­töttek szerződést, és több szerződés előkészítésén dől. goznak. Alekszej Antonovot fogad­ta Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP főtit­kár-helyettese és Havasi Ferenc, a KB titkára. A szovjet miniszterelnök­helyettes — Marjai József társaságában — ellátogatott a Medicor és a Tungsram gyárba. A szovjet delegá­ció tagjai az ülésszak alatt külön tárgyalásokat folytat­tak imagyar partnereikkel és több vállalat vezetőivel. Alekszej Antonov és a delegáció tagjai szerdán el. utaztak Budapestről! A küldöttséget Marjai József búcsúztatta a Ferihegyi re­pülőtéren, jelen volt Borisz Sztukaiin, a Szovjetunió budapesti nagykövete is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom