Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-15 / 12. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. január 15., sierda Értelmiség lés közművelődés A Miskolci Szimfonikusok Egerben Századunk zenei hangulatai Az Országos Filharmónia bérletsorozatában az év első hangversenyét la Miskolci Szimfonikus IZenekar adta a Gárdonyi Géza Színházban. A Debreceni Utőegyüttes szereplése után most ez is egy olyan műsort ígért és biztosított az egri közönségnek, amely minden egyes «számában modern érzéseket, hangvételt, a XIX. századétól merőben elütő életfelfogást tükrözött. Vagy legalábbis megállapítható, hogy Debussy A tenger című műve — ezek a drámai hatású szimfonikus vázlatok — már e században keletkezett, 1904-ben, Gershwin Rhapsody in Blue-ja 1924-ben, Benjamin Britten didaktikai alkotása, a Variációk egy Purcell-témára 1945-ben, míg Leonard Bernstein >műve, a Candide nyitánya 1956-ban. Az amerikai karmester Sean Deibler, hibátlanul és kedves eleganciával vezényelt Ideális esetben az „és” szónak fontos jelentése van. Kifejezi, hogy az értelmiség és a közművelődés nem válik el egymástól, lényegileg összetartozik. Hiszen az értelmiség csak akkor lehet válóban értelmiség, ha az öntevékeny közművelődésben áktívan, hatékonyan részt vesz, s a közművelődés is csak akkor lehet élő, lélegző közművelődés, ha a felkínált vagy kiharcolt cselekvési pályákon az értelmi, ség sokat tehet önmaga és mindenki más művelődéséért. Korántsem • tartunk még itt. Az elmúlt évtizedben — minden egyedi jó jel ellenére — az értelmiség és köziművelődés nem közeledett egymáshoz. A települések többségén tálán még növekedett is a távolság. Az értelmiség nem egyszer úgy érzi, hogy az állami művelő, dési intézményék munkája formális, hatástalan, olykor üres, s ezért pótcselekvés vagy álcselekvés a művelődés látszatközösségeiben tiszteletdíjas vagy társadalmi munkát vállalni. Ugyanakkor a művelődési házak, a könyvtárak és más intézmények hivatásos szakemberei sokszor úgy látják, hogy az értelmiség befelé fordult, nem törődik a köz gondjaival, nem érez felelősséget más rétegek műveltségéért, s különben sem nagyon hajlandó őriként segíteni a köz- művelődésnek. Íme, a távolodás. Az érvek, sajnos gyakran mindkét oldalon jogosak és cáfolhatatlanok. A helyzet valóban ilyen és átláthatatlan. hogy mi lehet a megöl, dás. Nem is olyan egyszerű az okokat megtalálni, és valamilyen dinamikus, sikeres terápiát elkezdeni. Először is érdemes újragondolni az értelmiség és a közművelődés fogalmát, s az ebből fakadó gondolati és gyakorlati konzekvenciákat. Nézzük, miképpen is határozható meg az értelmiség — napjainkban érvényes iés előremutató — kategóriá. ja. önmagában az még senkit nem tesz értelmiségivé, ha felsőfokú diplomát szerzett, és ennek megfelelő munkakörben dolgozik. Már használhatóbb az a definíció, amely a tudás mennyiségére, minőségére, s a megszerkesztett szellemi ja. valk társadalmi hatékonyságára figyel. De ekkor a legmagasabb a mérce: az értelmiség nyitott, folytonos megújulásra képes autonóm személyiség, akinek elemi kötelessége — a kedvezőtlen egyéni társadalmi helyzetekben is — önmaga és a társadalom koncepciózus fejlesztése, a folyamatos reformok előkészítése és véghez vite. le. A magyar értelmiség nem ilyen. Már azért sem, mert atomizált, s hiába vannak kivételes emberek, a helyi falusi vagy városi társadalmak többségében nem szerveződött meg a közös gondolkodásra és kooperációra képes értelmiségi réteg. A konkrét lehetőségek is minimálisak voltak egy ilyen fellépéshez, de maga az értelmiség is olykor ön- feladóan belenyugodott abba. hogy nem lehet sokat csinálni. A „kemény feltételek” és a „puha” értelmiségiek egymást feltételezik. A tehetetlenség vagy az alulteljesítés pusztán azzal nem indokolható, hogy gyakran nem kielégítő az értelmiség különösen a közép. és alsóértelmiség) anyagi helyzete, erkölcsi megbecsülése, a politikai döntésime- obanizmusban a szerepe. Ám ez az elmúlt kétszáz évben sem volt jobb. az értelmiség azonban nem egy történelmi periódusban jóval többre vállalkozott, bármennyi kudarc is érte. Az értelmiség tehát szembenézhetne saját szerepével, mindenféle illúzió nélkül Nincs esély diadalmenetre, de az önfeladás indokolatlan. A világosan felmért helyzetekben számos — noha kor. látozott — lehetőség kínálkozik. Az egyik: a közművelődés. Ha másképpen fogjuk fel, mint eddig, ha másképpen csináljuk, mint eddig. A közművelődés nem más, mint a társadalom kisebb- nagyobb rétegeinek. közösségeinek államilag és társadalmilag öntevékeny művelődése, kultúra-elsajátítása, szellemi építkezése. Magába foglalja az iskolán kívüli művelődés és kultúraterjesztés valamennyi intézményét és spontán vállalkozását. Ezért a közművelődés nem szűkíthető le csak a kulturális életre, mert beletarto. zik például a munkahelyek társadalmi, kulturális tevékenysége, vagy a települések társadalom- és kultúrafejlesztése. A közművelődés a legtágabb értelemben átfogja az élet valamennyi szektorát, a gazdaságot, a társadalmat, a mindennapi létezést, és mindebben sajátságos kultúra elsajátítást és kultúrafejilesztést jelent. A legszűkebb értelemben a közművelődési intézmények — művelődési házak, könyv- tárák, múzeumok stb. — munkájával egyenlő. A hagyományos felülről lefelé haladó állami népművelésben a művelendő lakosság csak a passzív közönség szerepét tölthette be. Ennek a korszaknak már vége van. Az élet és a kultúra minősége csak úgy javulhat, ha a korszerű közművelődés által teremtett állami és társadalmi formákban az önálló egyéni és közösségi aktivitás adja meg ennek a tevékenységnek a lényegét. A helyi társadalmaiknak az ott élő értelmiség segítségével kell megszerveznie viszonylag autonóm művelődési életét. Másképpen fogalmazva: a közművelődés nem újulhat meg gyökeresen anélkül, hogy az értelmiség minden településén és munkahelyen ne újuljon meg gyökeresen. Történelmileg szigorú ez az egymásrautaltság. Ehhez változtatható feltételek és változtatni tudó értelmiségiek kellenek. Ennek a társadalmi folyamatnak — ha tetszik: kulturális reformnak — még csak az elején vagyunk. Erre már példát mutatnak a nyitott művelődési házák. a művelődési egyesületek, a falukísérletek, a népfőiskolák stb. De az értelmiség és a közművelődés még nem fonódik egymásba. Legfeljebb odáig jutottunk el. hogy ennek a szükségét úira és újra felismerjük. Miért nem higgyük: a felismerésekből cselekvések is lehetnek. Az alkotások közötti időbeli távolságok zenei korszakokon ívelnek át. Debussy még az impresszionizmus világát idézi elénk festőiségé- vel, a hirtelen fellobbanó látványok, szenvedélyek megörökítésével. Valahogyan azért, hogy az új kifejezési formákkal megváltja sorsát és sorsüldözött önmagát is. Bennünk mégis elsősorban az a mozgás marad meg, amely ebiben a muzsikában költőivé teszi a francia partokról látható végtelen tenger sokféleségét. Hozzá képes Britten józan angol, aki egy pontosan kiszámított pedagógiai munkával „vezeti fel" a fiatalokat a zenekar megismeréséihez, s mindeközben olyan fúgát szerkeszt, amelyet (bármelyik modern zeneszerző megirigyelhet. Gershwin műve megint csak egy zaklatott sors rapszódiája: hangvétele visszarímel Debussy- re. Az időben legközelebb áll hozzánk Bernstein Can- dide-ja, a maga Voltaire A fiatal MSZMP még fiatalabb kiadója, 1957 elején Kossuth nevét vette fel. A múlt század első felében aktuális polgári forradalom nagy vezérének neve hazánkban mindig is a haladást jelképezte, ugyanakkor az egész nemzetet egyesítő népfrontpolitikát. Nos, ezt az indítást azóta is képviseli a párt kiadója. Nézzük, hogy jelenik meg a kossuth-i gondolat, a népfrontpolitika és a marxista- leninista ideológia a kiadó jövő évi terveiben? Mindenképpen nagy öröm, hogy kézbe vehetjük Szabó Zoltán Tarái helyzetét és Véres Péter Az Alföld parasztsága című munkáját, a Kelet Népe és a Szép Szó legjava cikkanyagának reprint kiadását. A két háború közötti, haladó mozgalmak emlékeinek fölelevenítésére szolgál a Bajcsy-Zsilinszky születésének 100. évfordulójára megjelenő kötet is: Tilkovsz- ky Endre életrajza és a mártírhalállal szembenéző, hősi feladatvállalást bemutató tanulmánya, amelyet számos kiadatlan Bajcsy- Zsilinszky-írás, -napló, ' -levél, -programtervezet egészít ki. Nem kevésbé fontos 100 éves évforduló a Kun szellemét idéző szándékával és azzal a musical-t. alkotó karmesteri tájékozottsággal, amellyel Bernstein eljutott a világhírig. Ezt a zenei keretet kínálta hétfőn este a Miskolci Sziimfoniikus Zenekar az egri közönségnek. A hallgatóság — telt ház, pótszákek- kel — nem is csalódott. Már nem első alkalommal írjuk ile, s az országos szaksajtó is elismerően nyugtázta, milyen komoly erőt képvisel ez az együttes. Tömör hangzás, az árnyalatok olykor igen finom részletekig eljutó kidolgozása fedezheztő fel játékukban. S ha most mégis kiemelten a fúvósokat dicsérjük, ennek az is az oka, hogy a műsor valamennyi számában feltűnően hangsúlyos szerephez jutottak. A Purcell-témánál nemcsak azt élvezhettük, milyen kedvvel vettek részt a zenélésben, de ügyeltek arra is, hogy ez a jó kedvű játék ne csúszhassék át túlzásokba. Béláé: az ő emléke előtt egy rég hiányzó, teljes bibliográfiával, a legfontosabb írásait és beszédeit felölelő kis kötettel, csaknem hatvan elvtársának, munkatársának visszaemlékezéseivel, végül A proletár- forradalom élén című tanulmánygyűjteménnyel tiszteleg a kiadó. Száz éve született Czóbel Ernő is, akinél többet világviszonylatban kevesen tettek. <t Marx.*—Enge'.s- életmű teljes1 kiadásáért — neki szintén legjava (részben kiadatlan) írásai jelennek meg. És visszatér a kiadó egy, már elmúlt centenáriumra, Lukács Györgyére is: egy-egy kötet jelenik meg A fiatal Lukács-ról (Lendvai L. Ferenc) és Az élő Lukács-ról. A munkásmozgalom ellentétes, azaz jobbszárnyán tevékenykedett Peyer Károlyt is önálló monográfia állítja elénk. Még tőle is sokkal jobbra helyezkedett el a Horthy-korszak egész uralmi rendszere, amelynek főbűnösei a felszabadulás után okkal kerültek bíróság elé. Erről szól Az ellenforradalmi rendszer képviselői a vádlottak padján című kötet, amely a népbíróságok fel- szabadulás utáni tevékenységét mutatja be. A két háA hangversenyen Sean Deibler (USA) vezényeLt. A fiatal karmester a gondtalan derű, a mosolygó fiatalság volt a pódiumon, aki nem kívánta hangsúlyozni Debussy és Gershwin mélyebb rezdüléseit; törekvése inkább azt célozta, hogy a Bernstein- és Britten-szá- mok könnyedebb hangvételéhez simulva kellemes két órát szerezzen hallgatóinak. Ezt a szándékát maradéktalanul, hibátlanul és kedves eleganciával teljesítette. A Rapsody in Blue con- certáló zongoraszólamát Jandó Jenő játszotta. Nem először halljuk őt sem Egerben. Felfelé ívelő pályája egyik fontos állomásán, ameború közötti időszak történelmével ezeken kívül is egész sor munka foglalkozik. Például Génua—Rapallo címmel, a fiatal szovjet diplomáciával, a nagy gazdasági válsággal, az 1919—1944. közötti pártprogramokkal, a magyar szociáldemokráciának a nemzeti kérdéshez való viszonyával, rt német szociáldemokráciával, a GGT- vel foglalkozik a mű. És i máris; a háború időszakában vagyunk: kötet jelenik meg a magyar katona- politikáról, a görög ellenállásról, a nácik pénzhamisító csoportjáról. Érdekesnek ígérkezik egy, az átmeneti időszak (1943—49) angolszász —magyar kapcsolatairól számot adó munka. A felszabadulás utáni idők politikájával szintén egész sor könyv foglalkozik. Balog Sándor az ötvenes évek átfogó bemutatására vállalkozik. Egy- önálló mű jelenik meg a magyar értelmiség útkereséséről (1945—47), majd konszolidációjáról (1956—62), valamint a közigazgatás fejlődéséről, a Magyar Radikális Pártról, az 1949—58. ritkái turnéján nemrég esett túl — egyértelmű sikerrel. Az 1952-es születésű művész nemcsak technikai tudásban elsőrangú, de az a mód is kiváló, ahogyan a megszólal- itatamdó művet magában feldolgozza. Amikor a felpörgetett ritmusok után az alsó régiókból felhozza azokat a magányos hangokat, amelyek annyira jellemzőek a dzsesszes Gershwinre, már tudjuk, hogy ez a váltás Jandó egyik nagy egyéni sajátossága. Határozott, célratörő, mégis érezzük, az érzelmek, a hangok mögötti világ keresése sem idegen tőile. Az est csúcspontját az ő szereplése jelentette. Farkas András közötti felsőoktatási politikáról; megjelenik Köpeczi Bélának a magyar kultúra negyven évéről szóló áttekintése. Két könyv olvasható az 1956-os válságról: új kiadásban a Hollós—Lajta-féle Ellenforradalom Magyarországon, 1956 és egy új kötet az ellenforradalmi fegyveres csoportokról. Az azóta eltelt időszaknak valóságos alapműve lesz Kádár János beszédeinek és cikkeinek átfogó, nagy gyűjteménye. Megjelenik továbbá az 1956— 1986-os évek „képes krónikája”. Ami pedig a mát és a jövőt illeti: fontos könyv lesz a Vélemények, viták sorozatban az Áru-e a kultúra?„ valamint A gazdasági mechanizmus továbbfejlesztéséről a Szovjetunióban című kötet. Igazán hézagpótló mű a rég várt Magyarország gazdaságföldrajza, no, meg a hazánk vármegyéit bemutató sorozat jó pár új kötete, Ábrahám Kálmánnak Kömyezetünk-ről írott könyve, a magyar és szovjet népesedéssel foglalkozó két kötet, s A nyersanyaggazdaság jövője című mű, Faluvégi Lajosnak A 80-as évek második felének gazdaságpolitikájával, Nyilas Józsefnek A tudományos-technikai forradalom második szakaszával foglalkozó nagy tanulmánya. Mit olvashatunk 1986-ban? A Kossuth Kiadó tervei K. N. I. Kötetlenül — Gyerekek, viselkedjetek kötetlenül! Teljesen lazán. Értitek? Mintha otthon lennétek vagy az ifiparkban. Mindegy, hogy mit mondotok. Ez a műsor, az „Én, Ök, Akárki”, a tizenévesek műsora. Itt mindenki laza. Mindjárt indul az adás, de ezzel ti ne törődjetek . . . — Leókám! Mi a jófene lesz már ott? Ne menjünk el nyaralni a Lidóra, amíg tisztába teszed a csecsemőidet? — Pillanat, főnök. Azonnal indulhatunk. — Fejezd be gyorsan a pótmamaszolgálatot, mert a lámpák már a paksi erőművet eszik. — Ne törődjetek vele, gyerekek. A főnök sürget. Az a dolga. Nekünk meg az, hogy lazák legyünk. Ha valaki görcsös, beremeg a kamera ... hi-hi. Amikor a Ne- adjisten együttes befejezi a műsorát, és a „Cicamica, jaj, hová lett a tavalyi nagylemezem” című Szám után meghajolnak, akkor te, kis szőke, mondj valami olyasmit, hogy: nahát, ez jólesett. Ne ezt! Véletlenül se ezt! Csak valami ilyesmit. Lazán, szabadon, kötetlenül. Te meg, ott. .. te, te. Szóljanak már annak a pólóingesnek! Kösz. Szóval, te meg, erre mondj valami effélét, hogy: hű, de bemelegedtem ettől a jó rockzenétől. — Még egy másodperc, főnök! Figyelsz, póló? Ne ezt mondd. Én itt csak tippeket adok. Felejtsétek el, hogy mit mondtam, rögtönözzetek, kötetlenül. Bármit kitalálhattok, csak körülbelül ez legyen a lényege. Világos? Ezután elindul az adás. (Mi ezt látjuk.) A Neadjis- ten együttes játszik, a cica- micák meghajolnak. A kamera rákocsizik a kis szőkére, aki azt mondja: — Nahát, ez jólesett. Rögtön utána egy pólóing néz szembe velünk a képernyőn: — Hű, de bemelegedtem ettől a jó rockzenétől — lihegi, teljesen kötetlenül. — Milyen volt, főnök? — Kitűnő! Leókám! Tudnak ezek a gyerekek akkor is, ha nem babusgatod agyon őket. Mester Attila V. Cs.
