Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-14 / 11. szám

NÉPÚJSÁG, 1986., január 14., kedd 5. Mendemonda vagy valóság? Hiüz a Mátrában Az utóbbi időben többször hallottunk arról, hogy hiúzt láttak a Mátrában. Lehet-e reális alapja az ilyen megfigyeléseknek? A kérdésre egyértelműen igennel válaszolhatunk! Bár a hiúz hazánkban nem állandó­an előforduló állat, tőlünk északabbról lehúzódhat a Mátrába is, ahol megtalálja létfeltételeit. H eti umor ét elején — Szerintem az életben a legfontosabb — a szép csa_ ládi kör! — Hát bizony ... sajnos, mi esténként mindig csak félkörben ülünk la tévé kö­rül ... ★ — Hallgasson meg végre, Renate! Egész éjjel le se tudom hunyni a szememet, annyira szeretem! — Sajnos nem hallgatha­tom meg önt, Keller úr, de talán próbálkozzon az apám­nál: éppen éjjeliőrt keres ... ★ Egy fiatalember az utcán megszólít egy nőt: — Helló, drágám, lefe­küdnél velem? — Mit képzel? Én úritnö vagyok! — Tudom! Férfitől még soha (nem kérdeztem meg ugyanezt! ★ — Mit csináltatok ma az iskolában, Willi? — Robbanóanyagot állí­tottunk elő. — És holnap mit fogtok csinálni az iskolában? — Melyikben? Thomas rossz bizonyítványt visz íhaza. — Tudod-e, Thomas, hogy George Washington a te ko­rodban az iskola legjobb tanulója volt? — dorgálja az apja. — Tudom, papa. De George Washington a te korodban mér \az Egyesült Államok el­nöke volt. A következőkben ismer­kedjünk meg közelebbről e szépséges macskafélével: a hiúz hasonlít a vadmacská­hoz. Attól nagyobb teste, rö­vid farka, aránylag hosz- szabb és erősebb lábai, fül­kagylóinak hegyén levő szőr­pamacsa különbözteti meg. Magassága elérheti a hetven­öt centimétert, súlya pedig a harminc kilót! E szép és erős állat bundája vastag, vörösszürke, halványan fol­tos. Hasa, lábainak belső ol­dala, nyakának eleje, pofá­ja és szemkörnyéke fehérek. A középkori Európában ra­gadozó életmódja miatt erő­sen üldözték, ezért azóta ál­landóan csökken a száma és természetesen elterjedési te­rülete is. Napjainkban már csak Észak-, Közép- és Dél- kelet-Európa nagyobb hegy­ségeiben, valamint a keleti területek nagy kiterjedésű erdőségeiben fordul elő. Hozzánk alkalmanként a Kárpátokból húzódik le. Rokonaihoz hasonlóan, rendszerint magányosan él. Nappal a nagy erdőségek mélyén, valamely sziklaüreg­ben, egymásra dőlt fatörzsek között, földi lyukban vagy sűrűségekben rejtőzik. Sze­reti a meleget, ezért gyak­ran a forró sziklákon sütké­rezik. Ilyenkor könnyen meg­lephető, egyébként nagyon ritkán kerül az ember sze­me elé. Jelenlétét inkább csak a vadállomány megfo­gyatkozásából és a havon megfigyelt nyomaiból álla­píthatjuk meg. Legtöbbször hosszabb ideig tartózkodik ugyanazon a vidéken. Éjje­lenként mérföldes vándor- utakat tesz, s odamerészke­dik a falvak közelébe is. Hallása és látása kitűnő, szaglása viszont gyengébb, mint a többi macskafélének. Meglehetősen félénk. Hang­ja erős, rikácsoló és éles. Zsákmányára lesből tá­mad: a kiszemelt vadat rej­tőzve megközelíti, majd hir­telen hatalmas ugrással tör rá. Táplálékaként a legki­sebb emlősöktől és madarak­tól kezdve, az őzig, minden állat számításba jön. A meg­ölt vaddal macskamódra ját­szik: mancsával ide-oda for­gatja, különféle ugrásokat tesz, kényelmesen szimatol- gat, s rövid farkát csóválgat- ja, amivel „érzelmeit” feje­zi ki. Az evésre csak később szánja rá magát, még akkor is, ha nagyon éhes. A hiúz sokkal több álla­tot öl meg, mint amennyire táplálékul szüksége van. Ha könnyen tud új zsákmányt ejteni, a döghöz csak a leg­ritkább esetben tér vissza, vadszegény vidéken azonban megeszi azt is. Februárban párzik és 10 hetes vemhesség után bar­langban, borz- vagy róka­lyukban, fagyökerek alatt hoz­za világra eleinte fehéres színű, vak kölykeit. A ki­csinyek 4 hetes korukban már önállóan is esznek, de öthónapos korukig szopnak. Nálunk csak mint „váltó­vad” fordul már elő, de van lehetőség végleges megtele­pedésére is. Sajnos termé­szetvédelmi törvényünk még nem gondoskodik védelmé­ről. Ha bebizonyosodik, hogy hiúzok vannak a Mátrában, akkor a vadászoknak — még az elhamarkodott halálos lövés előtt — megbeszélést kell folytatniuk az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal illetékeseivel, s csak kellő megfontolás után szabad döntést hozni az ál­latok sorsáról! Dr. Vajon Imre Hazai tájakon Apa§ muff ja és jelene Valamikor úgy tartották, hogy a magyar lovasnemzet. Ez jelenidőben már semmi­képp sem mondható. Az azoniban kétségtelen, hogy az elmúlt századfodulóig — s még egy kicsit utána is, az ellső világháborúig — ma­gyarokból verbuválódott a Monarohia könnyűlovassá­ga, azaz a huszársága. A XVIII. századi nagy hábo­rúkban és a Rákóczi sza­badságharcban, a törökök el­leni küzdelemben ugyan­csak magyarokból állt a had­sereg könnyűlovassága. Aztán előre tört a techrii- ika. A lovak már nem vág­tattak kardjukat előre sze­gező huszárokkal a hátukon a csatában, nem húzták a szekeret, csézát, ekét, a sö­röskocsikat és a hajókat. A lovak elmentek virsli­nek. Ámbár nem mind. Mutató­ban maradit még néhány hely az országban — és ez. szerencsére, nem az állat­kert —. ahol nevelnek pa­ripákat, hátaslónak vagy fogatba, sportolásra, esetleg mutogatásra, idegenforgal­mi csalogatónak. A lovaglás ismét divatba jött. örven­detes, hogy akadnak még lovakat nevelő gazdaságok. Ilyen állami gazdaság mű­ködik például a Kiskunság­ban, Apajon, vagy ahogyan inkább nevezik, Apaj-pusz- tán. A lótenyésztés itt ősi foglalkozás. Apaj valamikor virágzó falu volt, története még az Árpádházi-királyaink idejé­be nyúlik vissza. Egy 1291- ben keltezett oklevélben em­lítik először, amikor is a Hügyei család birtoka. A XV. században mór két falu lett belőle: Alsóapaj és Fel- sőopaj. Mint annyi más ma­gyar településnek, Apajnak is a török hódoltság pecsé­telte meg sorsát. A XVI. szá­zadban a török elpusztítot­ta, lakóit rabláncra verve elhurcolta. Nem maradt be­lőle más, csak a neve és a mai Kisapaj-pusztától dél­nyugatra, egy hosszan el­nyúló domb közepén, ki­emelkedő helyen egy temp­lom nyomai. Északi oldalán még felismerhető a cinterem, ahonnan csontvázak kerül­tek elő. Valószínű, hogy a templom Alsóapaj egyháza lehetett. A török kiűzése után a volt két Apaj terüle­tét különböző főúri családok szerezték meg — a Kohá- ryak, Beleznayak —, de fa­luvá többé nem izmosodott. A XVIII. századtól a Pod- manczkyak bírták a XIX. század közepéig. Ekkor már álltak a nagy istállók és gazdasági épületek. 1851-ben a pusztához 9000 hold tarto­zott, s jobbára szikes és vi­zenyős legelőkből, s kaszá­lókból állt, szántóföldje alig volt. Természetes tehát, hogy területén ménesek nyarga- lásztak, s gulyák legelésztek. Bizonyára az itt nevelt lo- vák képe ivódott bele a szomszédos Dömsödön is la­kó Petőfi Sándor tudatába, költészetébe . .. Miután a birtok a dömsö- di Hajós■ család tulajdonába került —, e családnak volt tagja Hajós Alfréd, aki az 1896. évi, I. újkori olimpián aranyérmet nyert a 100 és az 1200 méteres gyorsúszás­ban —, a család barátjával, Hild Józseffel kastélyt ter­veztettek, s építtettek, talán az alsóapaji templom kö­veiből a gazdaság központ­jában. Legalább is így tart­ja az emlékezet. Régi be­rendezése azonban az idők folyamán elenyészett. Csu­pán az előcsarnokban álló, faragott fekete márványkan­dalló emlékeztet a hajdani tulajdonosok gazdagságára. Az épületet ez, és egy azóta lebontott másik kandalló fű­tötte, mégpedig a falakon keresztül, rejtett csatorna­rendszerrel. Sajnos, már nem funkcionál. A szépen rendbe hozott, s rendben tartott kastély a Kiskunsági Állami Gazda­ság tulajdonában működő szálloda, kényelmes szobák­kal. Pincéjében, ahol vala­mikor gombát termesztettek, ma hangulatos borozó van. S ami az egész együttesnek a varázsát adja, az a kas­tély előtti hatalmas, modern lovarda, körülötte a mint­egy kétszáz ló befogadására alkalmas istállók sora. Apaj ünnepnapjai az or­szágos hírű nagy nyári lo- vasbemutatók és lovas ügyes­ségi versenyek. Csikós bemu­tató, lovasfutball, fogathaj­tás, fogatverseny, méneshaj­tás, és még ki tudja felso­rolni, mi minden. A lovaglást a Hotel Apaj vendégei is kipróbálhatják vagy gyakoroló at j ák, s utá­na — elsősorban télen — disznótor várja őket, eset­leg nyílt tűzön készült bog­rácsgulyás, amelyhez ci­gányzenekar húzza a talp alá valót. S amikor hallgat a muzsi­ka, a puszta végtelen csönd­je veszi körül a pihenésre vágyó embert. Csonkaréti Károly Lovasnapok Apaj.pusztán. A csikósok bemutatója A szennai falumúzeumban Falumúzeum Somogyországban Akad már néhány falu­múzeum az országban, ame, lyekben nagy területen, tá_ vol eső falvakból összegyűj­tött népi építészeti emlékek láthatók. Nagyszerű dolog, ha az ember egy helyen ta­nulmányozhatja a régi ma­gyar falu tárgyi világát, el­mélyülhet a gazdálkodás és háztartás már-már feledett emlékeiben, összevetheti egymással az eltérő építkezé­si stílusokat, temetkezési szokásokat. A legmegkapóbb közülük az a kicsi skanzen, amely Kaposvártól jó macskaugrás­ra, a Zselicségnek nevezett tájegység egyik falujában, Szennán várja a látogatókat. Mindenekelőtt azért, mert benne van a faluban, Szen­na közepén. Nem úgy, mint a többi skanzen valamelyik városunk szélén, elkülönítve, múzeummá dermesztve. At­tól, hogy a szennai falumú­zeum közvetlenül kapcsoló­dik az élő községhez, egycsa_ pásra elevenné válik ez a hivatalos nevén Szennai Sza~ badtéri Néprajzi Gyűjte­mény, amely rövid utoasor- nyi, mindössze öt favázas talpas házból áll. A mögöt­tük vagy velük szemben fék, vő melléképületeikkel — ólakkal, istállókkal, fésze, rekkel, górékkal — szabá­lyos parasztporták képét imutatják. Egy magaslatról az 1785jben emelt reformá­tus templom tekint a csupa zselicségi faluból idetelepí­tett, kontyolt zsúptetős, sár, ral tapasztott, sövényfonású, vagy fecskerakásos falú há­zakra, présházakra. Ez utób­biak elé a hitelesség okából szőlőt is telepítettek a gyűj­temény megalkotói. A templomot festett szó­széke, kazettás mennyezete, 'karzata és padjai Somogy egyik legszebb műemlékévé varázsolják. Belső berende­zését a Nagypáliból szárma­zó Nagyváti János asztalos, mester készítette. Az egész templom belső és külső re­noválását a valamikor itt se- gédlelkészkedő Tildy Zoltán — későhb köztársasági el­nök — szorgalmazta, s Or- tutay Gyula kultuszminisz. térségé alatt indult meg. 1974-ben fejeződött be. A homlokzatukkal a temp­lomra tekintő házak Rinya- kovácsiból, Kisbajomról, Csökölyről — ez a legvénebb, 1843-ból való —, Nagykor­pádról és Somogyszobról költöztek Szennára. Szennai porta azoniban nincs a skan­zenben. Mégpedig azért nincs, mert az ide való tal­pas házak még eredeti he­lyükön dacolnak az idővel. Közülük a legszebb az 1848- ban épült, s utoljára Zóka Peti Lidi tulajdonában volt. Árpád utca 38. szám alatti szegényparaszti, favázas, füs, töskonyhás épület, amely ma már ugyancsak része a gyűj­teménynek. Szenna népi épí­tészeti hagyományai, a még eredeti helyükön található talpas házak és a ritka-szép, becses templom indokolták, hogy a skanzent éppen itt hozzák létre. A skanzen őrzői, ,gondozói helybeli asszonyok, akik őszintén szíves, szép, tiszta szóval kalauzolják a látoga. tót, s beavatják a — sza­mukra nem is olyan régmúlt — paraszti élet hétköznapi és ünnepi műveleteinek út, vésztőibe. Pontosan tudják, hogy mi, mire szolgál, ho­gyan kell a ház falát ta_ pasztani, a rozsszalmazsú- pot verni. Tudják, mert fia­tal korukban csinálták, s nemzedékről nemzedékre szállt ez a tudomány. S ezekkel az ősi, öröklött mód, szerekkel segítették az ide­hozott házak felállítását. És ha az idő kikezdi egyik-má­sik épületet, kijavítják, aho­gyan annak idején megtanul­ták. öntözik a tornác kiszól, gált fazekakban álló virága­it, vizesnyoloasakat rajzol­nak a szobák, tornácok ke­ményre döngölt, sárga föld­jére, kalácsot sütnek a há­zak kemencéiben, s friss szalmát almolnak a tojók alá. A házakat a simára dön­gölt földre rakott, tölgyből készült talpgerenda-koszo­rúk tartják. Sarkaira faosz. lopokat, szöglábakat tesz­nek, amelydket felül koszo­rúgerendák kötnek össze. Mestergerendáik díszesek. A házak általában három helyiségből állanak: szoba- konyha-szoba, vagy szoba- konyha-kamra elrendezés­ben. A házakat oldalt és esetleg elől is díszesen fa­ragott oszlopokkal kísért pitvar (pitar), tornác övezi. A konyhákban sárral tapasz, tott kemence áll katlanhely- lyel, sárpadkával. Innen fű­tötték a szobában levő, szép szeneskályhát, s így ott nem volt füst. A házak orom­falai a legdíszesebbek, több rétegű, csipkeszerű, festett díszlécekkel, faragott mes, tergerenda végződéssel. A templom előtt álló régi, hajdani parókia a múzeumi fogadórész. Az itt vásárolha­tó kiadványok és képesla­pok bősége, igényes kivitele meglepő. Akad minden itt látható műemlékről leírás, kép, füzet és könyvecske, s az ember többféle pecsét kö­zül választhatja ki azt, ame­lyiket rá ákarja ütni lapjá­ra. Bárcsak 'más hazai mú. zeumi helyeink, vidéki mű­emlékeink hivatott gondozói példát vennének Szennáról, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságától. Eger Város Tanácsa V. B. Munkaerő-szolgálati Iroda állásajánlatai: VIZEP EGRI FO-ÉPÍTÉSVEZETŐSÉGE: Eger, Lenin u. 142 c Felvételre keres építőipari könnyű-'es nehézgépkezelőt; műanyag.gázcsőhegesztőt; szerelőt; vasbetonszerelőt; ács szakmunkást; VILATI IRÁNYÍTÁSTECHNIKÁI BERENDEZÉSEK GYÁRA: Eger, Faiskola u. 9. Felvételt hirdet: elektronikai szerelő; üzemi bemérő; élesztő mérnök; szakirányú felsőfokú végzettséggel: rendszerszervező; szerkesztő mérnök; közgazdász; elemző; galvanizáló; fémcsiszoló betanított munkás; takarítónő; anyag- és alkatrész előkészítő adagoló; gyártmánytechnoló­gus; esztergályos; anyagmozgató; EVILL: Eger, TrinitáriuS u. 1. Egri munkahelyre felvesz általános lakatost; fémfestőt; szállító rakodót; változó vidéki munkahelyre: villanyszerelőt; valamint villanyszerelő csoporthoz segédmunkást. FELSÖMAGYARORSZÁGI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT: Eger, Lenin u. 55. Szakképzett cukrászokat felvesz. HEVES MEGYEI TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VÄLLALAT: Eger, Sas út 94. Tmk-üzemébe felvételre keres autószerelő és építőgép­szerelő szakmunkásokat. Jelentkezni lehet Molnár Sándor üzemvezetőnél. AGROKER: Eger, Kistályai u. 18. Azonnali belépéssel gyors.gépírót felvesz. ÉPÜLETKARBANTARTÖ SZÖVETKEZET: Eger, Csákány u. 11. Felvételre keres asztalos; kőműves; üveges szakmunkásokat. FIGYELEM: Irodánknál az alábbi új szolgáltatások vehetők igénybe: — korrepetálás — nyelvtanítás — gyermekfelügyelet — beteggondozás A lakossági igény bejelentése az irodánál (Dobó tér 2.) személyesen történhet, hétfőtől, péntekig 8—12 óráig. Minden héten szerdán 15 órától 17 óráig díjtalan munkajogi tanácsadást biztosítunk. Részletes felvilágosítás a munkakörökről a munkáltatóknál és a Munkaerő-szolgálati Irodánál, Eger, Dobó tér 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom