Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-03 / 2. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. január 3., péntek 3. Sorsfordító fői évtized írta: Németh Miklós, az MSZMP KB gazdaság- politikai osztályának helyettes vezetője Répamagvak a mezőgazdaságnak A vetőmag csiraképesség.vizsgálata a laboratóriumban (Fotó: Szabó Sándor) Sebők Gyula technológus kiszállítás előtt a fajta azonosságot ellenőrzi A Mátravidéki Cukorgyárak selypi magüzeme 120 ezer drazsírozott és 60 ezer egység csupasz koptatott cukorrépavetőmagvat állít elő. A hazai termelő gazdaságok 70 százalékának a selypiek biztosítják a kiváló minőségű biológiai alapanyagot. Az ősztől februárig tartó ki. szállítási időszak alatt három műszakban dolgoznak a gépek és emberek, hogy a tavaszi vetések kezdetére megfelelő mennyiségű, minőségű mag álljon rendelkezésükre a gazdaságoknak. Gyalu és forgácsillat Előbb kopácsolás ütemes zenéje hallatszik, majd a kézi gyalu motorja jajgat fel egyszerre, s szerteröppen a kunkori forgács. fif forgácsillat betölti a pinceműhely legkisebb zugát is. A fenyők gyantaízét lehet érezni benne. Óhatatlanul Juhász Gyula verssorait juttatja eszembe. Forgácsillat — ez a címe a szegedi óváros asztalosműhelye előtt született költeménynek. „Az asztalosműhely előtt Megállók én egy pillanatra. S a gyaluforgács jó szagát Hosszan, mélyen szívom magamba ..." Ez a pincemühely, ahol most szemlélődöm, Eger ó- városában található, a régirégi Almagyar utcában. Itt dolgozik a hatvanadik esztendő felé közelítő mester, Kiss László asztalos. — A szakma becsületes elsajátítása hosszadalmas: türelmet és külön képességet igényel. Ha valaki komolyan veszi és szenvedély- ivei űzi ezt a mesterséget, annak többet jelent a napi munka, mint az egyszerű kenyérkereset. Minden fa titkot hordoz magában, s évtizedek, évszázadok üzenetét tárja fel évgyűrűinek rajzaiban. Én jó negyven éve dolgozom a szakmában. Asztalos volt már az édesapám is . . . Regényes életutat járt be Kiss László. Kezdjük ott. hogy eszébe sem jutott asztalosnak menni. Lakatos akart lenni. El is szegődött inasnak Demeter Miklós egri mesterhez, de őt hamarosan internálták baloldali gondolkodása miatt. Akkor állt Herbály Lajos egri asztalosmester keze alá. Amikor háborús idők jöttek, a családi otthon melegében keresett menedéket. Hazament apja mellé dolgozni. Kunmadarasra. — Örökre emlékezetembe véstem alakját. Nem volt egy felesleges lépése, egy felesleges mozdulata. Maga volt az élő, megtestestült pontosság. Készített bútort, ácsolt háztetőt, csinált koporsókat. Művésze volt a szakmának . .. A felszabadulást követően Kiss László hónapokig a szovjet katonáknak segédkezett a kunmadarasi reptéren. Lőszeres ládákat pakolt teherautókra, repülőgépekre és bombákat álcázott. — Ez volt az én első társadalmi munkám ... — emlékezik mosolyogva. . . . Aztán Pesten próbált szerencsét. Ajtókat, ablakokat csinált, romokat takarított. részt vett az újjáépítésben. Ahol dolgozott. Ma- disz-titkárnak is megválasztották. A katonai behívóját 1948- ban már Egerben kapta kézbe. A jugoszláv határon szolgált. Zűrzavaros időket, veszélyes korszakot élt át a zöld parolis angyalbőrben. A katonaidő kitöltése után visszatért Egerbe és nemsokára megházasodott. Feleségével — ő az Egri Háziipari Szövetkezetnél titkárnő — két gyermeket neveltek. Fiuk órás, a lányuk könyvelő lett. Sokfelé dolgozott, a bútorgyárban is, mert a változatosságot kedvelte, a szürke tucatmunkát soha. Munkát csak azt tudott igazán elvégezni, amit szeretett. Ilyen volt gyermekkorában is. Szidták, ha ezt-azt a dolgot ímmel-ámmal csinálta. Azt hitték lusta. Pedig csak nem szerette, amit ráparancsoltak, s olyankor, mintha kifutott volna az erő is a karjából. — Legtovább a sütőiparnál dolgoztam, ott is karbantartó lakatosként. Huszonhárom esztendeig. Kétszer kaptam Kiváló Dolgozó kitüntetést, szocialista brigádot vezettem és szakszervezeti bizalmi is voltam, éveken át . . . Több szövetkezetnél dolgozott. megfordult már, amikor a „ruhásoknál" le- cövekelt. — A termeléssel kapcsolatos asztalos karbantartási munkákat végzem. Raktári polcoktól a szabászasztalokig mindent csinálok. Kikerült már az én kezem alól annyi szabászasztal, hogy elterítene, betakarna néhány Dobó teret. Korábban a szabászasztalnak csak a keretére feszítették fel a deko- ritlemezt, ami behullámoso- dott, egyenetlenné vált, nem tudtak dolgozni rajta a szabászgéppel. Ésszerűsítettem a dolgon és a dekorit alá poz- dorjalemezt tettem. Azóta gyorsabban, könnyebben, pontosabban végezhetik a munkájukat a szabászok Erről ennyit. . . — Szavaiból azt érzem, valamiért nagyon bosszús, elégedetlen. — Két éve, 1982-ben. bementem a szövetkezet elnökéhez. Mondtam: jön a nyugdíjasidő, ha eddig rendre el is feledkeztek rólam a fizetésemeléseknél. most már gondoljanak majd rám is. Az elnök azt mondta, várjak még egy évet, s akkor szóljak megint. Szóltam És az volt a válasz: sajnos nem lehet emelni semmit, de ha úgy gondolom, keressek magamnak más helyet, ahol jobban fizetnek. Ezt megmondhatták volna már korábban, de éppen a küszöb előtt becsapni az ember orra előtt az ajtót ? !. . . — Tervek a nyugdíjas- időkre? — Van már egy unokám és bízom benne, hogy lesz- még több is. Természetesen nyugdíjasán is dolgozni fogok még. Nem lehet csak úgy, egyszerűen letenni a szerszámokat a kézből, és azt mondani: fájront! Any- nyit dolgozok, hogy a pasz- szióm díját megkeressem. A Tisza mentében születtem Véremben van az ősök szenvedélye. Nem divatból áztatom a madzagot. Vérbeli horgász vagyok én. kérem . . . ! Pataky DeZsÖ A MAB 1985. évi díjai A Miskolci Akadémiai Bizottság 1985. évi pályázati témáira érkezett tudományos dolgozatok szerzői közül a következők részesültek jutalomban. A Borsodi Vegyi Kombináttól A vállalat érdekeltségi rendszere című témájával Lehoczky László, A szabadvezeték- sodronyok és sodronykötelek tulajdonságainak komplex meghatározása című dolgozatával dr. Barkóczi István és Monostori László Az energiatakarékosságot és környezetkimélést szolgáló új műszaki és gazdasáni megoldások címmel benyújtott tanulmányával dr. Bar- kóczi István, Kaderják Gyula, Valaska László és Veres Albert pályázócsoport. A Diósgyőri Gépgyárból A gyártmányoknál elektronikus elemek alkalmazási körének bővítése címmel írt témával dr. Ajtonyi István, Szemes István és Varga Imre. A Miskolci Akadémiai Bizottság által hirdetett Innovációs folyamatok szabályozásának időszerű kérdései című dolgozatával dr. Kovács János és dr. Novák István, Az etikai kérdések Lukács György munkásságában című dolgozatért dr. Hársing László kapott jutalmat. A tudományos előrehaladás elméleti és módszertani vonatkozásai Lukács György művében című tanulmányával dr. Tóth Attiláné bizonyult a legjobbnak. A Nógrád Megyei Te- szöv-től A húsmarhate- nyészlés-tartás technológiájának és a tömegtakar- mánytermelés fejlesztésének Nógrád megyei lehetőségeiről írt pályamunkájával dr. Zándoki Béla, Pecze József és Hegedűs Ervin, illetve Hankóczi Sándor lett a legjobb. A szécsényi II Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezettől Folyékony műtrágya alkalmazásának lehetőségei című dolgozatával Agócs József részesült jutaionban. összehangolását, az állami gazdaságirányítás és a vállalati gazdálkodás közötti jobb munkamegosztás révén is aktívabb szerephez juttatja az áru- és pénzviszonyokat, közvetlenebb kapcsolatot teremt a belső és külső piacok között, szélesíti a szocialista demokráciát, biztosítva a lakosság öntevékenységét, a dolgozók vállalatvezetésben való intézményes részvételét, az érdekképviseletek szélesedését. II 2. E célokat a gazdasági mechanizmus szolgálja jól. ha a tervszerű központi irányítás és a szabályozott piac aktív szerepét szervesen összekapcsolja és gazdasági szabályozó eszközök alkalmazásával hatékonyabbá teszi a népgazdaság tervszerű központi irányítását, tovább növeli a vállalatok gazdasági önállóságát, kezdeményezését és felelősségét, jobban segíti az érdekek Hangsúlyváltás és aktivitás A jövő évi esztendő, mint annyiszor, most is kulcsfontosságú lesz abban, hogy az előrelépés programját végül is sikerül-e megvalósítani. Sajnos, mint ismeretes, 1985 ehhez nem adott jó feltételeket; az előirányzotthoz képest jóval kisebb a nemzeti jövedelem emelkedése. az állami költségvetés egyensúlyi helyzete romlott, s bár rubelelszámolású áruforgalmunk aktív lett, a konvertibilis forgalom nem alakult számunkra kedvezően, adósságállományunk nem Csökkent tovább. Mindez bizonyos kényszerű cselekvési programot is megfogalmaz, hiszen eredetileg azzal számoltunk, hogy az 1984-ben tapasztalt fejlődés tovább folytatódik, és az aktívum 600—700 millió dollárral nő majd. Jövőre feltétlenül meg kell szilárdítanunk az egyensúlyjavítás folyamatát, fel kell számolnunk az 1985-ös megtorpanás következményeit ahhoz, hogy a VII. ötéves terv céljai megvalósulhassanak. Ennek érdekében az ipari és a megzőgazdasági termelés növekedésére alapozva, a nemzeti jövedelem 2,3 —2,8 százalékos emelésével számol a terv. Ez a reális lehetőségek keretein belül van, hiszen gazdaságunk 1981-ben. 1982-ben és 1984- ben valójában nehezebb körülmények között teljesítette ehhez kapcsolódó feladatát. A gazdasági munka fő feladata tehát folytatni a XIII. kongresszus határozatainak végrehajtását, beilleszkedve a VII. ötéves terv irányvonalába. Jövőre a konvertibilis áruforgalomban ismét fontos a jelentőA munkaidőalap kiaknázásáért sebb aktívum elerese, miközben rubelelszámolásban is — a fizetési megállapodásokkal összhangban — folytatjuk adósságaink mérséklését. Természetesen a külső egyensúly javítása nem történhet a belső felhasználás szűkítésére, azaz rovására. Gazdaságpolitikánkban és gazdaságirányítási gyakorlatunkban hangsúlyváltás lesz, szigorúan szabályozzuk ugyan a vásárlóerőt, ugyanakkor olyan gazdaságpolitikai magatartást érvényesítünk, amely főként a feldolgozóipart, a kivitelt bővítheti, meggyorsíthatja a fajlagos energia- és anyagráfordítások mérséklését. Egyszóval, erősíti a vállalati aktivitást, a gazdálkodás minőségi jellemzőinek érvényre jutását, a strukturális változásokat — a hatékonyság javulását. A nemzeti jövedelem előirányzott növekedése és felhasználási céljai — elsősorban a termelési folyamatok, a forrásképződés javításával érhető el, ez áll a gazdaságirányítás középpontjában. A tervezett növekedési ütemhez a iKGST-tagországokkal folytatott külkereskedelem a korábbiaknál kedvezőbb feltételeket teremt. A konvertibilis export feltételei változatlanul szigorúak, most már elengedhetetlen a piaci- és ármunka, a termelők és külkereskedők együttműködésének lényeges javítása. Ezt fogják szolgálni a szabályozórendszerben végrehajtott változások és az a rendszer például, amely az ipari exporttermelést ösztönzi. Gazdasági hatékonyságunk növelésének több kiemelt feladatára központi programok és intézkedések szolgálnak, ugyanakkor elengedhetetlen a vállalati hatékonyság javulása; kibontakoztatjuk a gazdaságosságot szigorúbban mérő, a gazdaságos termelést előmozdító folyamatokat. Nem tartható tovább az a gyakorlat, hogy a gazdaság erőforrásai a gyengén termelő, elmaradó vállalatok életben tartását szolgálják. Az eszközrendszert fel kell használni arra, hogy a gazdaságtalanul termelőket szerkezetátalakítással, átszervezéssel gazdaságossá tegyük, vagy ha más mód nincs, tevékenységüket felszámoljuk. Érdemes megemlíteni; a jövő esztendőben jobban érvényesülni fognak a szelektív fejlesztési célok, az élelmiszer-gazdaság, a feldolgozóipar egyes területein. így a gép- és vegyiparban nagyobb fejlődési lehetőséghez jutnak a vállalatok, a népgazdasági exportcélokkal összhangban. Az adottságokhoz mérjük a társadalom jövedelemelosztási céljait. Amennyiben sikerül a várt teljesítményt elérni, életszínvonalunkat megőrizhetjük, néhány elemét pedig szerény mértékben javíthatjuk. Megtartjuk a reálbérek átlagos színvonalát. bővülő körben megőrizzük a nyugdíjak vásárlóértékét (itt az alacsony nyugdíjak emelésére is sor kerül), javulnak a kisgyermekes családok életfeltételei. mérsékeljük a fogyasztói árszínvonal növekedési ütemét, a közteherviselés méltányos elveinek megfelelően változások következnek be az adóztatásban. A lakosság egy főre jutó reál- jövedelme 1—1,5 százalékkal, fogyasztása mintegy 1 százalékkal emelkedhet. A fogyasztói árszínvonal 5 százalékkal nő, mintegy 2 százalékponttal kisebb mértékben, mint 1985-ben. Ezzel összefüggésben a lakosság összes pénzjövedelme 6 százalékkal, a bruttó átlagkereset 5—5,5 százalékkal, a pénzbeli társadalmi jövedelmek, juttatások összege 6,5—7 százalékkal gyarapodik. Végezetül ezek egyik tanulságát említeném; a társadalom sikerrel csak akkor juthat túl e sorsfordító évek kihívásán, ha az egységes gazdaságpolitikai, gazdaság- irányítási és intézményi, fejlesztési elképzelések és magatartás mellett nagyobb figyelmet szab önmaga, a mindennapi munka számára. Az utóbbi években ugyanis romlott a munka- fegyelem, a munkaidőalap egyötöde, egyhatoda elvész. Ezt nem hagyhatjuk így tovább, saját érdekünk, hogy kiaknázzuk mind a soha vissza nem térülő időt, mind pedig minden eszközünket, forrásunkat. Ebben, meggyőződésem szerint, a társadalom túlnyomó többsége egyetért, s ennek megvalósítására kész. Vége