Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-10 / 289. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. december 10., kedd 5. HAZAI TÁJAKON Boldva AJ iskolc fölött nem messze válaszút elé kerül a turista: vagy tovább kerekezik a maga négy avagy két kerekén a 26-os számú főútvonalon, és úgy közelíti meg az Agg. telelqi-karszt szépséges világát, vagy a Sajóecseg felé vezető táblánál jobbra tér, és egy egészen kicsi .kitérővel (halad tovább Edelény felé. Nos, aki ezt az utóbbit választja, az hamarosan elérkezik abba a községbe, amely szinte-szin- te ugyanazt a nevet viseli, mint az a folyó, amely az említett hegység meg a tőle délebbre kanyargó Sajó között vetette meg ágyát. Emez Boldva, amaz meg Bódva, s nem kell valami nagy fejtörés ahhoz, hogy kiokoskodjuk: a víz a „keresztapa”. Hogy ez az átörökítés mikor zajlott le? Nem tudni. Arról azonban hiteles oklevelek vallanak, miszerint ez a település már az Árpád-korban emberi lakhelyül szolgált. És nem csupán eleink népesítették be, hanem azok a bencés szerzetesek is otthonra találtak ott, akiket köztudomásúan még Géza fejedelem hívott be a 990-es évek legvégén hittérítőknek hazánkba. Nursinai Szent Benedek rendjének — az első római katolikus hitű szerzetes rendnek — a tagjai jól érezhették magukat ezen a borsodi tájon, mert kolas. A Halotti Beszéd első sorainak kőből faragott betűi a boldvai templom mellett (Bojtár Ottó felvételei — KS) történelmi és velük együtt a művészettörténeti korok. A kőépítmény egyértelműen román stílusú, tehát a vaskos falakat, félköríves záródású rések törik át, ám azért itt—ott már csúcsíves, azaz gótikus bemélyedések is jelzik az idők változását. A magasbbra törő és befejezett torony pedig már abból az időből való, amikor szokás volt fagalériát illeszteni a kőfalakra, vagyis a XVI—XVII. századból. (A másik torony máig befejezetlenül örökös csonkaságra ítélve emlékeztet rá, hogyan is képzelte el ezt az istenházát a régesrégen elporladt tervező.) Belépve a boldvai templomba, odabent is a díszí. tétlenség, csupán a falak és oszlopok tiszta rendje fogad, szótlanságával tudatva, hogy a környék templomaihoz hasonlóan ez a boldvai is a református hit követőinek a birtokába ment át. Ök ácsoltatták már azt a belső famennyezetet is, amely a fenti épületszerkezeteket a maga kazettás szigorúságával kirekeszti, elfedi. Torokszorongato érzés a nyolc évszázadot megélt oszlopok tövében állni! A félköríves szentély meg valóságos régészeti csoda. A jelzett helyen ugyanis cölöpnyomok sorakoznak ! Olyan mélyedések, amelyekből időközben kirohadt a A XII. század végén épült boldvai templom tort is építettek, s ebből rajzottak szét, hogy terjesz- szék az új isten hitét Bors úr nemzetségének földjén. Ez az otthon 1203-ban ugyan leégett — alapjainak körvonalait Boldva főterén ma is látni! —, de a tűzvész idején már állt az a XII. század végén épített templom is, ahol imádkozásra lehetett tanítani a nyilván csak nehezen megtérő híveket. Ez a háromhajós, szinte erődszerűen vaskos, éppen egyszerűségével, robusztus formáival lenyűgöző épület szépen helyreállítva ma is ott magaslik a hajdani kolostortól néhány méternyire. Külseje jól mutatja, hogyan váltották egymást a fa, és így körüldöngölt üregekként jelzik: itt egykor olyan emberek is éltek, aki. két még csak cölöpépítmények védtek a hó, a fagy és sok minden más vészé, delem elöl. (Ilyen kis őstörténeti „bemutatót” templombelsőben sehol másutt nem látni.) Odakint — megint szokatlan látványra kell felfigyelni. Egy kis fa tövében ugyanis kőből faragott, körkörösen elhelyezett óriásbetűk sorakoznak: „Láttyátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk. Isa pur és homu vogymuk.” A Halotti Be. szédnek, legrégebbi összefüggő nyelvemlékünknek a szavai fehérlenek a templom közelében, méglpedig annak tiszteletére, és emlékezetére, hogy ez a pompás szöveg ott, Boldván került a híres Pray-kódex 154. oldalára. Minden bizonnyal egy bencés pap forgatta azt a tollat, amely az említett — egyébiránt igen vegyes tartalmú, iZsinati • rendelkezéseket, miséskönyvet, hangjegyeket stb. egyaránt magában foglaló — kötetbe ezt a latinból magyarra átültetett halotti búcsúztatót lejegyezte. A régebbi magyar nyelv megismeréséhez óriási szolgálatot tett ezzel, hiszen ebből az 1200 kö. rül keletkezett, 26 sorból álló szövegből tudhattuk meg, hogy a magyar nyelv ragjai eredetileg önálló szók voltak (a -ra, -re, egykor így hangzott: reá), a hangzóilleszkedés hajdan ismeretlen volt (hálálnék!); és ugyanígy azt is, hogy milyen szavaink haltak ki időközben (jorgot: irgalmaz, isa: bizony stb.) Ez a Sacramentum Bold- vense elnevezésű magyar nyelvemlék Pázmány Péter jóvoltából később Pozsonyba került, majd onnan a Magyar Nemzeti Múzeumba. Amióta Pray György 1770- ben először ismertette, soksok szakmunka foglalkozott vele. A legalaposabban Rérat Miklós 1803-ban kelt tanulmánya, majd pedig századunkban Pais Dezsőé, aki régies betűhasználatát általánosan érthetővé tette. Mindezek után nyilván már nem kell bizonygatni, hogy mit tegyen az az utas, aki Miskolc fölött nem messze válaszút elé kerül... A. h. Az őshaza közelében A komik földjén H eti umor ét elején — Egyáltalán őrizte valaki ezt a telepet, amikor ellopták a téglát? — kérdezi az építésvezető az éjjeliőrtől. — Hát persze, itt voltam. — Akkor hogy lehet az, hogy a tolvaj be tudott jönni? — Hogy lehet, hogy lehet? Hát biztosan aludtam. ★ — Ez a Jóska kiváló atléta. 1500-at futott, azután távolugrásban 7 métert ért el. — Na hallod! Ekkora nekifutással! ★ — Amikor az ügyfél távozik a hivatalból, 50tf*‘ koronát hagy a tisztviselő asztalán. A vezető megkérdezi a tisztviselőtől: — Ez a maga pénze? — Nem, dehogy... A magáé, maga vette észre először! ★ — Nagyon megkérem — mondja a tisztviselő, amikor a személyzeti osztály vezetőjének átadja az életrajzát —, vigyázzon, ne kerüljön gyerekek kezébe! •k — Legalább egy fél óráig főztem ezt a tojást — mondja a kezdő háziasszony a férjének —, és még mindig kemény. — Biztosan valami öreg tyúk tojta. Könnyű szívvel bevallhatjuk, hogy meglehetősen keveset tudunk zűrjén nyelvrokonainkról. ök saját magukat komi-nak nevezik; ez a szó embert jelent, és eredetileg a magyar hím szóval azonos. Legtöbben a Komi Autonóm Szovjet Köztársaság területén élnek — ez a terület négyszer nagyobb, mint hazánk (pontosan: 415 900 km2), lakossága viszont csak éppen meghaladja az egymilliót. A köztársaságban zűrjének, oroszok és jurák-szamojédek (nyenyecek) élnek. Fővárosa a 186 ezer lélekszámú Sziktivkar. A komik száma 400 ezer körül van. A fővárosban egyetem, főiskola működik, sőt a Szovjet Tudományos Akadémia komi tagozata is. 1985-ben Sziktivkarban rendezték meg a finnugor kongresszust. Nekünk, magyaroknak még külön érdekesség volt, hogy olyan helyeken járhattunk, amelyek meglehetősen közel vannak a finnugor őshaza feltételezett helyéhez. Eddig a magyarok, a finnek és az észtek rendeztek kongresszust. S nem véletlen, hogy éppen a komikra esett a választás, bár a Szovjetunió területén vannak olyan finnugor népek (például a mordvin), amelyeknek lélek- száma messze meghaladja a zürjénekét. írásbeliségük a magyarok után a legrégibb — a XIV. századból már vannak nyelvemlékeik. Európa általában két legjelentősebb költőjével, lvan Ku- ratovval, és a magyarul is jól tudó Vaszilij Litkinnel kapcsolja össze a zürjéne- ket. Földjük az Urál nyugati részén fekszik, legdélebbi pontja Helsinki magasságában, a legészakibb pedig túl a Sarkkörön van. Végtelen erdők borítják, legjellegzetesebb fájuk a nyír. Belőle készülnek háztartási eszközeik, hátikosaraik, sőt még papucsaik is. Minél északabbra haladunk, a nyírfát egyre inkább a fenyők különböző fajtái váltják fel. Vízben is gazdag a táj. Fo- lyóiban rengeteg a hal. A nagyobb folyók (a Vicseg- da, a Sziszola) hajózhatók is, a fát is vízi úton szállítják. A víz azonban átok is, hiszen a köztársaság területének 12%-át mocsár borítja. Persze, ennek is megvan a maga szépsége — különösen nyáron: a mocsári virágok szinte szőnyegként fedik a tajgát. Nyilván ezért kapta meg a megkülönböztető jelzőjét is: a kék tajga. Ez a vidék sok veszélyt rejteget. Nem a vadállatoktól kell félniük, hanem a talajtól. Az útról letérni nem szabad, mert könnyen elsüllyedhetünk a mocsárban. A lakosság zöme a három legnagyobb városban (Sziktivkar, Uhta és Vorkuta) él. Falvaik között nagy távolság van. Ráadásul egy-egy község házai is messze vannak egymástól, egy-egy település megtekintése egész napunkba kerülhet. A falusi házak túlnyomó többsége fából készül, s szinte mindegyikük a népművészet egy- egy remeke. A városok modern kockaházai aligha nyerik meg tetszésünket, hiszen hasonlókkal nálunk is eleget találkozhatunk. Óvják, védik a természetet még a városokban is, parkjaikra nagyon vigyáznak, sehol egy eldobott csikk vagy autóbuszjegy. A legkisebb facsemetét is ápolják, pedig fájuk éppen elég van. A nyár rövid, de hosszúak a nappalok; a tél hosszú, de rövidek a nappalok. A komik életvitelét is ez határozza meg. A zűrjén ember alacsonyabb, mint egy átlagos ma: gyár — s ha rájuk nézünk, nemigen látunk különbséget. Sokkal zárkózottabbak, mint mi vagyunk. Sziktivkar utcáin sétálva hallunk komi szót is, orosz beszédet is, a falvakban inkább a zűrjén a társalgás nyelve. Amikor a finnugor nyelvészeti kongresszusról visz- szatérőben felszálltunk a repülőre, azzal intettünk búcsút: „Addzüszlütödz!" — Viszontlátásra! M. L. Magyar—osztrák szépségverseny A FIFA nyomában Űjabb újdonságot ígér a nők egyre divatosabb szépség- versenye. Még el sem ültek a „Magyarország Szépe” viadal utóhullámai, máris újabb esemény kelthet érdeklődést. A Miss Austria Corporation, vagyis az a bécsi vállalat, amely rendszeresen foglalkozik szépségversenyek rendezésével, követni akarja a FIFA, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség példáját és nemzetek közötti válogatott mérkőzéseket szándékozik rendezni. Az újítás lényege az, hogy a jövőben a széplány-csapatok versengenek egymással. — Ha a futballisták csapatokba tömörülnek és képviselik országuk színeit — mondotta Erich Reindl, a bécsi Miss Ausztria Corporation igazgatója —, miért ne tehetnék meg ugyanezt a szépségek is? Nem óhajtunk annyi babért gyűjteni, mint a FIFA, de mindenképpen rendszeressé szándékozunk tenni az európai szép lányok csapat- versenyét. Amelyik csapat több mérkőzést megnyer, a legtöbb pontot gyűjti össze, az szerzi meg az Európa-bajnök címet. Minden alkalommal két-két csapat verseng egymással. Bevezetésként a magyar és az osztrák szépségek válogatottja találkozik Bécsben, december 17-én. Mindkét együttesben tíz-tíz lány kap helyet. A zsűri előtt páronként jelennek meg a szépségek, s az a csapat győz, amely több pontot szerez. A „Magyarország Szépe” verseny győztese, továbbá második, harmadik, negyedik helyezettje az elmúlt hónap közepén jutalomként három napig az osztrák fővárosban tartózkodott. Molnár Csilla, Kruppa Judit, Füstös Veronika és Ördögh Erika megismerkedett az osztrák—magyar verseny színhelyével, a Hilton Szállóval, annak hatalmas báltermével, ahol a gálaestet rendezik. A meghívó szerint „estélyi ruha kötelező". Molnár Csilla és három udvarhölgye több meghívást kapott, így vendégül látta őket Karl Pichlbauer is, a ,,‘Zum álltén Stadt" nevű éttermében. — Jól ismerem a legutóbbi Miss Ausztria-verseny győztesét, Elfriede Haindlt és a helyezetteket is — mondja Kari Pichlbauer — és most itt látom közvetlen közelről, hogy milyen szépek a magyar lányok is. Életben még csinosabbak, mint a televízió képernyőjén. Nem lesz könnyű feladata december 17-én a zsűrinek. Nyílt verseny. A magyar lányok csapatát a Magyar Média állítja össze és készíti elő a versenyre. Kapitány is kell, akárcsak a futballban. Ezt a tisztet Szalma László vállalja, aki a „Magyarország Szépe" verseny főrendezőjeként sok tapasztalatot szerzett. M. K. ördögh Erika, Molnár Csilla. Kari Pichlbauer, Kruppa Judit és Füstös Veronika a bécsi „Zum alten Stadt” étteremben (Fotó: a szerző felvételei — KS) Miss Austria — a bájos Eltriede Haindl
