Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-10 / 289. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. december 10., kedd 3. MIKROELEKTRONIKAI KORMÁNYPROGRAM Passzív alkatrészek passzívuma Az Országgyűlés 1983-as tavaszi ülésszakán fel­szólalt az egyik képviselő. Arra figyelmeztette a honatyákat, hogy a Minisztertanács 1981 decembe­ri határozata az elektronikai alkatrészek és rész­egységek fejlesztéséről, valamint gyártásának meg­gyorsításáról — a végrehajtás akkori ütemét te­kintve — csak részben teljesülhet. A program mikroelektronikai része — hangsúlyozta a képvi­selő — 1985-ig megvalósulhat, a nem mikroelekt­ronikai alkatrészek fejlesztése azonban aligha. Az utóbbiban való késedelem pedig nemcsak az elekt­ronikai berendezésgyártóknak, hanem az egész nép­gazdaságnak jelentős kárt okozhat. Ma már felmérhetjük: a képviselő próféciája helyén­valónak bizonyult. A köz­ponti program valóban csak részben teljesült, ez csak­ugyan okoz nehézségeket az elektronikai iparban, és az annak termékeit felhasználó más iparágakban, szerveze­tekben egyaránt. Késések A program 1981—1985 kö­zött tizennégy alkatrészter­melő beruházást irányzott elő. Közülük a legjelentő­sebb volt a mikroelektroni­kai alkatrészek elemgyártá­sának a létrehozása és ez­zel egyidőben a szerelő-to- kozó-mérő üzem számottevő bővítése. A mikroelektroni­kai beruházások maradék­talanul az eredetileg terve­zetthez képest körülbelül fél évet késnek, de a költségek a tervezettnél nem nagyob­bak. A beállított technoló­giai gépsorok viszonylago­san, a tervezési eszközök és módszerek pedig kifejezetten korszerűek. A nem mikroelektronikai alkatrészeket tekintve: befe­jeződtek a mágneses forma­testek, a potenciométerek, a rétegellenállások, az elekt­rolit- és tekercselt kondenzá­torok gyárásának beruházá­sai. Megkezdődött a korsze­rű kerámia-alkatrészek és kerámia formatestek gyártá­sa is. Mindezeket — össze­foglaló néven — passzív al­katrészeknek is nevezik. Az elektromechanikai al­katrészek gyártására terve­zett beruházás befejezésére azonban csak 1986-ban szá­míthatunk, a programban még tervezett öt termelő be­ruházás megvalósítását pedig — részben az igények válto­zása, részben a vállalatok gazdasági nehézségei miatt — el kellett halasztani. Az egyéb alkatrészek te­kintetében tehát a tervezett­nek csupán 70—75 százalé­ka teljesül, annak tekinté­lyes hányada is az eredeti­leg kitűzötthöz képest je­lentős késéssel. Miért baj e késedelem? Közismert, a világ nem csekély részben a műszaki fejlődés meggyorsításával, a termelési szerkezet korszerű­sítésével igyekszik kilábalni a nyomasztó gazdasági vál­ságból. A technikai haladás húzóereje az elektronikai iparág, amelynek térhódítá­sával tudósok szerint az em­beriség a második ipari for­radalom korába lépett. Pénzszűke és .. . Az elektronikán belül is meghatározó a mikroelektro­nika, amely azonban önma­gában csak fél sikert ered­ményezhet. Más szóval: a mégoly korszerű mikroelekt­ronikai alkatrészbázis sem biztosít élen járó berende­zésgyártást, az utóbbihoz ugyanis korszerű egyéb, vagyis nem mikroelektroni­kai alkatrészek, részegysé­gek is szükségesek. A fel­használók többségét kitevő műszer- és híradástechnikai vállalatok alkatrészszükség­letének ugyanis csak egy- harmada a mikroelektroni­kai, kétharmada pedig a nem mikroelektronikai alkatrész. Ez utóbbiak tehát való­ban fontosak, miért csak részben teljesültek a gyár­tásukat bővítő és korszerű­sítő tervek? Sok oka van annak, kö­zülük csupán az egyik, s ta­lán nem is a legnyomasz­tóbb a pénzszűke. A képviselő — iparválla­latok vezetői által megerő­sített — szavai szerint a kor­mányprogram intézkedett ugyan az egyéb alkatrészek gyártásának fejlesztéséről, de abból hiányzott az átütő erő. Ez érthető is: az egyéb elektronikai alkatrészgyár­tás korszerűsítésére nem született igazán átfogó el­képzelés. Ennek hiányában óhatatlanul elaprózódott még az a fejlesztési pénz is, amely a közismert gazdasági ne­hézségek miatt lényegesen kevesebb volt, mint azt ere­detileg tervezték. Az átfogó koncepció hiánya okozta azt is, hogy a vállalati fejlesz­tések nem mindig feleltek meg a berendezésgyártók ál­tal támasztott követelmé­nyeknek. Külföldön támogatják A kevés pénzből is több­re futotta volna, ha a sza­bályozás kedvez a sietős korszerűsödést célzó rekonst­rukcióknak. De — ellentét­ben a mikroelektronikai fej­lesztésekkel — nem kedve­zett: a nem mikroelektroni­kai alkatrészek gyártásá­nak bővítését ígérő rekonst­rukciók nem részesültek kedvezményben, ami egy kormányprogram esetében — amelynek teljesítésétől nem csekély részt a népgazdaság jövője függ — célszerű lett volna. . A világ halad, elsősorban az elektronizációt siettető, öles léptekkel. Az ebbéli kor­szerűsödés ütemét tekintve nemcsak a fejlett tőkés, ha­nem az európai szocialista országok többsége is jóval előttünk jár. A szakágazati rekonstrukciók csaknem mindenütt állami támogatás­ban, de legalább igazán szá­mottevő adó- és hitelkedvez­ményben részesülnek. Kívánatos volna, ha ez nálunk szintén így lenne az elkövetkezendő években az egyéb alkatrészek tekinteté­ben is. Különben állandó­sul az a helyzet, melyben a nem mikroelektronikai al­katrészek tekintélyes hánya­dát az évről évre növekvő hazai termelés ellenére im­portálnunk kell, mégpedig gyakran más lehetőség hí­ján — konvertiblis valutá­ért. Amire eddig nemigen voltak meg a pénzügyi fel­tételek, amelyek — a már ismert tervelképzelésekből kiindulva — a jövőben sem sokat fognak gyarapodni. M. M. A BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK Dz egészségügy jobbításáért A hatvani kórház 2-es számú pártalapszervezete a napokban tartotta meg év végi beszámoló taggyűlését. A kórház orvosai, nővérei, egészségügyi dolgozói nagy figyelemmel hallgatták meg dr. Nacsa László alapszer­vezeti titkár beszámolóját az elmúlt év tevékenységéről. A beszámolóból és a vitából egyértelműen kitűnt: a hat­vani kórház kommunistái igen aktívan vettek részt a mozgalmi tevékenységben. Sorra véve az 1985-ös év jeles eseményeit — a párt- kongresszust, a képviselői és tanácsi választásokat — hangot kapott, hogy a hatá­rozatok, események nagy részben alakították a párt- alapszervezet munkáját. A pártkongresszus irányelvei­nek széles körű megvitatá­sára, konzultációjára az in­tézetben időben sor került, elsősorban a pártcsoportok­ban, majd a párton kívüli­ek között. A hatvani kórház 2-es számú alapszervezeté­nek kommunistái így fogal­maztak: hála a modern technikának, a tévéközvetí­tésnek részesei lehettek a XIII. kongresszus eseményei­nek, hangulatának. A jövőt formáló feladatokat vállal­ják és teljesítik is. Az alapszervezet a poli­tikai agitációs tevékenységé­nek gyakorlati alkalmazását a tanácsi és képviselői vá­lasztások során sikeresen hajtotta végre. Ez év nya­rán taggyűlésen foglalkoz­tak a megyei, a városi egész­ségügyi feladatokkal, a VI. ötéves tervidőszak utolsó évének célkitűzéseivel. Az egészségügyi ellátás szintentartása volt az utób­bi évek feladata, figyelem­be véve a nehéz gazdasági helyzetünket. A gyógysze­rek, kötszerek, az élelmezés, a textíliák növekvő ára, a víz, az energia magasabb díjai a gyakorlatban nem engedték megvalósítani a célkitűzéseket. Mindez hoz­zájárul ahhoz, hogy az ere­detileg 21 munkahelyre ter­vezett hatvani rendelőinté­zetet 17 munkahelyesre csök­kentették, és az építkezési határidő bizony jól kitoló­dik. A beszámolóból és a vitá­ból egyaránt kiderült, hogy nagy gondokkal küzd a hat­vani kórház. Például dr. Ze­ke Gábor igazgató felszóla­lásában elmondotta, hogy nagy problémát jelent a hiányos gyógyszerellátás, a gyenge gép- és műszerpark. Nem beszélve arról, hogy a kórház állaga egyre romlik. Huzamosabb ideje, hogy küzdenek a beázás ellen, ám az építők megnyugtató megoldást még mindig nem találtak. Ügy tűnik, hogy a jövő évben a felsőbb szer­vek segítségével megkezd­hetik az oly sürgőssé vált tetőszigetelést. Mint ahogyan dr. Szabó Gábor, a városi kórház párt­titkára fogalmazta: a 2-es alapszervezet tagjai mindig is nyíltan mutattak rá a hiá­nyosságokra. Az alapszerve­zet évi tevékenységét jónak ítélték meg, s javaslatként elmondta, hogy nagyobb tö­rődést igényelne a KISZ- alapszervezet. A pártvezetőség határo­zati javaslatait — nem ke­vesebbet, mint 14-et — az alapszervezet tagsága elfo­gadta. M. M. A lencsehegyi szénbánya Az eocénprogram negyedik bányája, a Lencsehegy II. megkezdte a termelést december 6-án. A dorogi vállalat új bányája lakossági szenet ad: ötezer kalóriás barnaszenet. A 17 millió tonnás szén vagyon előreláthatóan 20 évre lesz elég. A pajzsos biztositású front­fejtés 1988-ra éri el az egymillió tonnás termelést, valamennyi munkafolyamatot gépesí­tettek. A képen: munkában a „Béke és Barátság” szocialista brigád tagjai (MTl-fotó: Apostol Péter felvétele — KS) MAJDNEM HÁROMSZÁZ Módosították a bérleti szerződést Új díjszabás lép életbe a nem lakás célját szolgáló bérleményekre vonatkozó­an. Ahogy Gyöngyösön, az Ingatlankezelő Vállalatnál megtudtuk, az elmúlt na­pokban küldték ki a módo­sított szerződéseket és azok­nak nagyobbik része időben visszaérkezett — aláírva, le­pecsételve. Egy részükre vonatkozóan észrevételeket tettek, ami azt jelenti, hogy az új díjak mérséklését kérték. Ennek oka az, hogy a kereskedel­mi vállalatok esetében az eddigi és a változott össze­gek között milliós különb­ségek vannak. A kötelező változtatást az szabja meg, hogy a helyisé­get mire használják és mi­lyen az alapterülete. Gyön­gyösön két kategóriát álla­pítottak meg. Az egyikbe a műhelyek és raktárak tar­toznak, a másikba a gará­zsok. Az egyéni bérlőket a garázsok érintik főként. Ezeknek a bérleti díja a ren­delet szerint körülbelül a kétszeresére növekszik. Az emelést több lépcsőben hajt­ják végre. Az első növeke­dés jövő tavasszal történik meg. Arra a kérdésre, mi a cél­ja a rendeletnek, Szabó Gyu­la, a vállalat igazgatója el­mondta, hogy gazdálkodási okok kényszerítették ki a bérleti díjak növelését. A költségvetés csak azt az ösz- szeget tudja adni a lakások karbantartására és felújítá­sára ezután is, amilyet ed­dig folyósított. A költségek azonban növekedtek, a kü­lönbséget tehát valahonnan elő kellett teremteni. Még arra mutatott rá a vállalat igazgatója, hogy Gyöngyösön egységesen ál­lapították meg a bérleti di­jakat, nem attól függően, hogy a helyiség a város bel­ső vagy külső részein talál- ható-e. Bár erre a különb­ségtételre a rendelet lehető­séget kínált. Hogyan fogadták a bérle­ti díj emelését az érintet­tek? Erre a kérdésre a vá­laszt az a tény adja meg, hogy több magánszemély le­mondott a további haszná­latról. Tehát sokallja a fel­emelt díjat. Nem lehet rajtuk csodál­kozni. A kiadásaink egyre nőnek, ez a tény pedig a ta­karékosságra inti az embe­reket. Vigyázat, tűz! Védelem a fűtési idényben Az adatok a korábbi évekből azt bizonyítják, a Hűtési idényben ugyancsak felszökik a lakásokban ke­letkezett tüzek sááma. Rendszerint a tüzelőberen­dezések szabálytalan keze­lése az ok. A Heves Megyei Tűzoltó- iparaincsnokság épp ezért ké­ri a lakosságot, hogy még jobban ügyeljen a meglévő előírások betartására. A fő szabály, hogy csak engedé­lyezett típusú, jó műszaki állapotú fűtőalkalmatossá­got szabad használni. A szilárd tüzelőanyaggal üze­meltetetteknél tűzveszélyes anyaggal — például benzin­nel, gázolajjal,, petróleum­mal — tilos begyújtani, vagy tüzet éleszteni. Éghető padozatú helyiségben a be­rendezés ajtaja elé parázs- felfogót kell tenni. A sala­kot, a hamut csak lehűtött állapotban lehet fémedény­be önteni. Az égéstermék biztonságos elvezetésére szolgál a füstcső, amelyet másfél méterenként rögzíte­ni kell és a kéménybe be­kötni. Még nagyobb figyelmet érdemelnek az olajtüzelésű berendezések. Gyakori eset, hogy a begyújtást követően töltik fel az olajkályha tar­tályát. Ez még szabványos kannával is tilos, mert ha az olaj az „égőfazékra” rá­folyik, annak szinte belát- hatatlanok a következmé­nyei. Megtörtént, hogy a mű­anyag kannában lévő der­medt olajat a kályha lehaj­tott rácsára tették meleged­ni. Az megolvadt — a töb­bi már fantázia kérdése ... Nagyon fontos, hogy az adagolóberendezést házilag nem szabad javí­tani! Karbantartása esetén mindenképpen szak­emberhez kell fordulni. A fűtőolajat csak fémből ké­szült edényben, hordóban érdemes tárolni, s egy la­kásban legfeljebb ötven li­tert. A tárolóhelyiségben mindig kell lennie homok­nak, lapátnak, vagy tűzol­tókészüléknek. A propán-bután gázzal működő fűtőeszközöknél is megvannak a sajátos sza­bályok. Tilos őket elhe­lyezni a földszintesnél ma­gasabb házgyári panelépü­letekben. Nem tarthatók terepszint­nél mélyebb padlózató he­lyiségekben, vagy azokkal közös légterűekben, továb­bá ott, ahol vízzár nélküli lefolyó vezeték van. A pé- bépalackot csakis oda sza­bad tenni, ahol nincs kité­ve jelentős hőhatásnak, s csak nyomáscsökkentővtel szabad használni. Palack­cserénél mindig meg kelt győződni róla, hogy a sze­lepkereket elzárták-e. Ha valamilyen ok miatt a nyo­máscsökkentő csatlakozásá­nál a kiömlő gáz meggyullad, vizes ruhát kell rakni a pa­lack szelepére, annak el­zárása után. Ha főzés-sütés­kor a gáz elalszik, a palack elzárása után a helyiséget alaposan ki kell szellőztet­ni. Az is gyakori, hogy ilyen palackról üzemelte­tett eszközzel végeznek ser- téspörzsölést. Ezt csak nyo­máscsökkentővel lehet, s a palackot 60—70 fokos vízbe kell állítani. A kéménybe épített geren­dák, más szerkezeti elemek is veszélyt hordozhatnak magukban. A lángok ilyen­kor könnyen tovaterjedhet­nek. Épp ezért azonnal szakemberhez kell fordulni a veszélyhelyzet megszünte­tése érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom