Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. december 7., szombot 3. Ismerkedés Hevessel aktíve Egerben (Folytatás az 1. oldalról) a párttaggá nevelésről, a megye településeinek fejlesz, tési lehetőségeiről. —■- Köszönöm az őszinte tájékoztatást, és bár a program többi része még hátra van, mégis azzal foly­tatom, amivel kezdtem: szép ez a város, megannyi érté­ke van. És nemcsak a múitjára lehet büszke, ha­nem a jelenére is ... Horváth István ezután megyénk legifjabb városába. Hevesre látogatott. Útjára elkísérte Barta Alajos, a ímegyei pártbizottság első titkára és Markovics Fe­renc, a megyei tanács el­nöke is. A Központi Bi­zottság titkára elsőként Ju­hász Lajossal, a Hevesi Vá­rosi Pártbizottság első titká­rával, és Kontra Gyulával, a városi tanács elnökével cserélt véleményt. — Örülök, hogy város lett Heves — jegyezte meg a vendég a találkozás első perceiben. Majd így folytat­ta: — Biztos vagyok benne, hogy az általam még nem eléggé ismert új városnak nagyon sok pénzre,'.(közös összefogásra, állami vagy helyi segítségre lesz szüksé­ge, hogy minden igény sze­rint város legyen. Szívből szurkolok önökért, hogy ter­veiket mielőbb megvalósít­hassák. És ahogyan ismerem a terület természeti adottsá­gait, az itt élő hevesi embe­rek tudását, szorgalmát, biz­tos vagyok benne, hogy jo­gosan bizakodnak, bízhat­nak a jövőben. Ugyan az utóbbi években az egész társadalmunk szűkebben méri a különböző fejleszté­sekre, beruházásokra szük­séges anyagi javákat, de céljaik valóra válnak, meg­valósulnak. — Köszönjük, hogy meg­tisztelt bennünket és így bí­zik bennünk — kezdte tá­jékoztatóját Juhász Lajos első titkár. Ezután arról tájékoztatta a Központi Bizottság titká­rát, hogy milyen ipari, me­zőgazdasági üzemek dolgoz­nak a területen, milyen a kapcsolat a termelőegységek iközött, s ki-ki mit kíván a köz, a társadalom javára ad­ni azért, hogy a hevesiek ter­vei tényleg mielőbb megváló. Buljanak Szólt a to. vábbiakban negyedik városunk első tit. kára az ipari, a mezőgazda- sági üzemek eredményeiről, a várossá válás fontosabb állomásainak jelentőségei­ről és lehetőségeiről. — Semmit nem minden áron akarunk — folytatta beszédét —, de mi is opti­misták vagyunk, s hiszünk abban, hogy közös összefo­gással megálmodott terve­inket megvalósítjuk. Meg­tiszteltetés itt élni és dol­gozni, mert ez a mi kis csa­patunk, már mint Heves városa és a hozzátartozó községek lakossága lehetősé­géhez mérten eddig is min­dent elkövetett közös éle­tünk, munkánk, sorsunk szebbé és jobbá tétele ér­dekében. És ha ez így lesz — márpedig miért ne lenne így —, akkor ez a település minden tekintetben biztos perspektívát ígér az itt és a körülöttünk élő emberek­nek. Horváth István és kísére­te ezt követően közelebbről megismerkedett az egri Fi- nomszer elv ény gyár Hevesi Gyáregységének munkájá­val. itt Vass Tibor igazga­tó és Borbáth Sándor, a pártalapszervezet titkára mutatta be Heves első igazi ipari létesítményét. A gyáregység kollektívá­jának munkájáról minden­nél többet mond el, hogy idei tervüket 16 százalékkal teljesítik túl a tervezettnél, több szocialista és tőkés or­Elismerö szavak a Berva Ikarus Szocialista Brigád naplójába A Rákóczi Tsz-ben szágban ismerik és keresik már a hevesi bervások kü­lönböző ipari termékeit. Így például a svéd licenc alap­ján gyártott Mecmann-ele- meket, és már a Mercedes- cég is ajánlatot tett néhány termékükre. — Nem voLt könnyű az indulás — vallotta be a gyár igazgatója —, de ma már nincs munkaerő- és szak- munikás gondunk sem, Eh­hez egyebek mellett az is hozzájárul, hogy az idei év­ben a szigorúbb szabályozó rendszer „ellenére is" több mint 12 százalékkal emel­tük dolgozóink bérét. A hevesi találkozó a Rá­kóczi Termelőszövetkezet­ben ért véget. A patinás hí­rű szövetkezeti kollektíva nevében Gulyás Sándor tsz- elnök és Horváth Lajos párt­titkár ismertette a vendé­gekkel a munkáját értő és szerető szövetkezeti tagság sikereit és terveit. Délután azon a kommunis­taaktíván tartott tájékozta­tót, amelynek Egerben, az MSZMP Heves Megyei Bi­zottságának Oktatási Igaz­gatósága adott otthont. Be­vezetőjében elmondta, hogy számára hasznos, kellemes és emlékezetes ez a látogatás. Tapasztalatokat szerzett ar­ról, hogy magas színvonalú munkát végeznek a megyé­ben. A megyét, a városokat és az üzemeket felkészült vezetők irányítják, a lakos­ság pedig minden területen segíti a közös célok megvaló­sítását. A nemzetközi helyzetet elemezve, leszögezte: amió­ta a szocializmus fennáll, ke­mény ellenféllel kell küzde­nie. De ebben az imperializ­mussal vívott küzdelemben folytón fejlődik, előre halad. Ma hatalmas politikai, ka­tonai erővel, nagy gazdasági potenciállal rendelkezik. Elérte, hogy a vezető ka­pitalista országok a legna­gyobb szocialista országot, a Szovjetuniót, illetve vala­mennyi kapitalista állam a szocialista tábort egyenran­gú partnerként kezelje. Köz­ismert, hogy a hidegháború éveiben ez nem így volt. A hatvanas években érett meg erre a helyzet. Végül is en­nek tulajdonítható, hogy az­óta több alkalommal talál­kozott a Szovjetunió ts az USA vezetője. S ennek tulajdonítható az is, hogy most újra tárgyaló- asztalhoz ültek Genfbin. A svájci városba a szovjet párt főtitkára azért ment, hogy becsületes megegyezést kös­sön. Amint azóta tudjuk, a legalapvetőbb kérdésekben változatlanul nem született megoldás. Az aláírt közle­mény viszont így is nagyon értékes, mert mindkét fél ré­széről morális kötelezettség­vállalást tartalmaz. Többek között arról is, hogy a két nagyhatalom nem robbant ki atomháborút. Ezt követően a szocializ­mus jelenlegi helyzetével, a jövőjével kapcsolatosan meg­jegyezte: nemcsak külső el­lensége van, de meg kell küzdenie saját gyengeségei­vel is. Így például hosszabb ideig nem számoltak konzek­vensen azzal, hogy ez az esz­me nemzetközi, de nemzeti keretek között kell megvaló­sítani. Azt sem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a szocializmus semmit sem kapott készen, sem a terme­lési viszonyok, sem a politi­kai intézmények terén. Min­dent magának kellett meg­teremteni. S ha közben ne­hézségek adódnak, akkor nem a marxizmus—leniniz- mus elméletét kell korrigál­ni, hanem a gyakorlattal kell azt igazolni. Szólt arról is, hogy ha­zánk 40 évvel ezelőtt feudá­Xájékoztaló közben lis viszonyokkal erősen tar­kított kapitalista állam volt. Gazdasági fejlődésének üte­mét tekintve, Európában a legalacsonyabb szintűek kö­zé tartozott. A nagy jövede­lemkülönbségek miatt egye­sek túl jól éltek, mások a nyomor szélén tengődtek. Ilyen szintről sikerült fel­emelkedni a közepes gazda­sággal rendelkezők felső ré­giójába. Sőt úton voltunk a legmagasabb kategória felé. Az elmúlt esztendők gazda­sági válsága viszont meg­törte ezt a fejlődést. Cél, hogy ismét előbbre lépjünk. Politikánk közel három évtizedes múltra tekint visz- sza. Tanulva az 1956-ban el­szenvedett traumából, az MSZMP politikájának lénye­ge: megnyerni az embereket, érdekeltté tenni őket a kö­zös munkában. Bármilyen új kezdeményezés történik az élet különböző területén, an­nak célja, hogy az elmélet­ből valóságot csináljon. A Központi Bizottság tit­kára ezután a résztvevők írásban benyújtott kérdései­re adott választ. Elsőként az űrfegyverkezést elemezte. Amint kijelentette: jelenleg sem az USA, sem a Szov­jetunió nem rendelkezik ilyen fegyverekkel. A Szov­jetunió arra törekszik, hogy ilyen ne is legyen. Célja: a fegyverzetek csökkentésével kell alátámasztani az eny­hülést. Reaganék az űrfegy­vert védelmi eszközökként igyekeznek feltüntetni. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek nemcsak Amerikát védik, hanem a Szovjetunió ellen irányuló támadófegyverek is. Amennyiben az Egyesült Államok nem tesz le erről a tervéről, úgy minden bi­zonnyal a szocialista nagy­hatalom is megteszi a szük­séges lépéseket. Egyébként azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ame­rikai cégek az űrfegyverke­zés révén hallatlanul nagy profithoz jutnak. Gazdasági kérdéseket vizs­gálva Horváth István fel­hívta a figyelmet arra is, hogy a szocializmus nem csupán arra vállalkozott, hogy nagyobb gazdagságot ad, hanem arra is, hogy na­gyobb műveltséget, kultúrát, demokráciát nyújt. Szólt néhány fontos nem­zetközi kérdésről is. így pél­dául megállapítottá: a Szov­jetunió és Kína között a sport, a kultúra és a politi­ka terén is emelkedő szintű tárgyalások folynak. A szo­cialista országok egységével kapcsolatban rámutatott : mindenütt elméleti alap­ként a marxizmus—leniniz- mus szolgál. Fontos törekvés az, hogy a „nagymutatókat össze kell igazítani’’, de az nem baj, ha a „másodperc mutatók” eltérőek, mert fi­gyelembe kell venni a nem­zeti hagyományokat, a külön­böző szokásokat, ízléseket. Tehát ha valahol másféle­képpen tevékenykednek egy-egy területen, az nem jelentheti azt. hogy az rossz. Az imperialista országok­ban azért próbálnak magyar vagy például román modell­ről beszélni, hogy éket ver­jenek a szocialista táborba, de próbálkozásaikat nem kísérheti siker. Kádár János nagy-britan- niai látogatásával, valamint Lázár György japán útjával kapcsolatban rámutatott: e tárgyalások révén minden bizonnyal felélénkülnek gazdasági kapcsolataink, vi­szont nem lehetnek illúzió­ink, hiszen például a japá­nokkal eddig is nagyon mi­nimálisnak mondhatók e té­ren az eredményeink. A kölcsönösen előnyös kapcso­latok feltétele: mi tudjunk számukra megfelelő árut adni cserébe. Hogy a kulturális fórum­nak Budapest adott otthont, ez jelentős eredmény, bár a két világrendszer résztvevő képviselőinek politikai alap­állása nem szorul magyará­zatra. Akadtak vitás kérdé­sek is, éles összetűzésekre még sem került sor. Szóba került az is, hogy az MSZMP XIII. kongresz­szusától sokan azt várták, hogy egyik pillanatról a másikra megoldja a még meglevő nehézségeket. Fel- hívta a figyelmet arra, hogy a kongresszus öt esz­tendőre adott programot. Egyébként rámutatott, hogy a Központi Bizottság eldön­tötte, meg kell őrizni a nyugdijak reálértékét. Erő­teljesebben antiinflációs po­litikát kell kibontakoztatni. Ezt jelzi, hogy 1986-ban az áremelkedések mértéke 5 százaléknál nem lehet több. A vezetés foglalkozott az igazságosabb köztehervise­léssel, és igyekszik megaka­dályozni a jövedelem indo­kolatlanul nagy szóródását. Egy kérdésre válaszolva kijelentette: hazánkban a marxizmus—leninizmus hege­móniája érvényesül, de nem csorbítatlanul. Oka egyebek között az, hogy lassult a gazdasági fejlődés a szocia­lista országokban, és bizo­nyos szempontból sikereket könyvelhet el néhány terüle­ten az imperializmus is. Végül államigazgatási té­máikkal foglalkozott. Amint utalt rá: nem elsődleges cél, hogy az államigazgatási munkát kisebb apparátus végezze. Azokon a területe­ken, ahol nőnek a feladatok, ott nem lehet csökkenteni a létszámot, márpedig az igazságszolgáltatásban, a rendőrségnél növekszik a tennivaló. A jogpolitikai el­vek továbbfejlesztésének főbb irányairól is szólt. Aláhúzta, hogy nem nagyon követik a jogszabályok, sőt a jogalkalmazás sem az életben végbement változá­sokat. Min t hangsúlyozta : ezen változtatni kell. Horváth István tájékoz­tatóját valamint a Heves megyét méltató szavait Bar­ta Alajos köszönte meg bú­csúzóul. Hangsúlyozva, hogy az országnak ebben a részé­ben élők is a XIII. párt- kongresszus megvalósításán dolgoznak. Beszámolt arról is, hogy Horváth István Ká­dár János üdvözletét is tol­mácsolta megérkezésekor, s a megyei első titkár az itt élő kommunisták nevében mondott ezért köszönetét. Tudósítás: Köós József Homo János Fotó: Szántó György Az aktíva résztvevői Terriere Heves egyik utcáján

Next

/
Oldalképek
Tartalom