Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évfolyam, 306. szám ARA: 1985. december 31., kedd 2,20 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ■X1 udatában van-e annak ■ Kedves Olvasó, hogy milyen fantasztikus utazásnak vagyunk részesei ? Birtokunkban van ugyanis az az időgép, amely oly sok író képzeletét megmozgatta. Lám csak, különösebb erőfeszítés nélkül pillanatról pillanatra eljutunk a múltból a jövőbe. Én is még a tegnapok egyikén vetettem papírra e sorokat, s mire ön olvassa, már az év utolsó napjához érkeztünk. Egy szempillantás alatt elmúltak a percek, a napok — az évek. Egy negyedszázad is úgy elröppenhet, hogy amikor az ember felnéz, már különös ruhákban és környezetben élő furcsa alakokat lát. Eltöprenghet: hogy is került ide... Talán ezért is hallgatjuk olyan szorongással és várakozással ma éjfélkor az óraütéseket: ilyenkor mindenki megtorpan, és megérzi az idő szárnysuhanását. De fölkészültek vagyunk-e erre az időutazásra? A regényekben az őrülten zseniális feltalálók műszerek tömegével mérik be a helyet és a kort, ahová el akarnak jutni. Bonyolultabbak irányító szerkezeteik, mint a repülőgépek pilótafülkéi. Mi meg itt állunk üres kézzel, esetleg csak egy párásán gyöngyöző pezsgőspohárba kapaszkodva. Nem merészség, nyaktörő vállalkozás ez egy kicsit, Kedves Olvasó? Az első pillanatban talán furán hat a kérdésem. Mondhatja erre, hogy amióta ember az ember, s tudatában van életének és elmúlásának, azóta megszokhatta már, hogy múltja és jövője között a jelen keskeny csíkján egyensúlyoz. Tudja, mégis akad, amiben nem segít a tapasztalat: a világ mindig újabb és újabb meglepetésekkel szolgál, még ha kényelmes is volna beidegződéseink homokbuckájába struccként bedugni a fejünket, lépten-nyomon beleütközünk olyasvalamibe, ami kizökkent megrögzöttségeinkből. De hát annyira titokzatos-e a jövő, ahogy a tenyérjósok vagy horoszkópkészítők sejtetik? Valljuk be őszintén: nem. Mert sokféle tényezőt, törvényszerűséget ismerünk, ami meghatározza a világ alakulását. Akadt is olyan gondolkodó már, aki úgy okoskodott: ha tisztában lennénk a mindenséget alkotó valamennyi atom helyzetével és az azokat mozgató szabályokkal, csupán le kellene ülni egy asztalhoz és megalkotni a Nagy Egyenletet, amelyben minden eljövendő esemény és folyamat átlátható. Ez persze teljesen lehetetlen. Nagyon nehezen lehetne feltárni valamennyi adatot, másrészt a marxizmus figyelmeztet a szükségszerű és a véletlen összefüggéseire. Olykor előre nem látható, mellékes vagy lényegtelennek látszó körülmények is döntőek lehetnek. S itt megint úrrá lehet rajtunk a tanácstalanság: miként készüljünk fel a holnapra, hogyan szakítsuk le a naptár utolsó lapját, ha ingoványos út áll előttünk s jövőutazásunk csupán ugrás a sötétbe? Különösen azért merülhet fel sokakban efféle kétely, mert aggodalomra okot adó tényezőkkel nap mint nap találkozhatunk. Hatalmas feszültségekkel terhes a világ: éhínségről, nyomorról, fegyverkezésről, elharapódzó erőszakról, ártatlanok életét kioltó terrorról beszélnek a hírek, mintha még soha ilyen megosztott nem lett volna a Föld, mint a második évezred utolsó negyedében. Határainkon belül is akadnak gondok, ha nem is olyan súlyosak: kallódó fiatalokkal találkozunk, magányos öregekről hallunk, széthulló családok sorsáról értesülünk, gazdaságunk minden erőfeszítés ellenére nehezen mozdul. Ezenkívül beárnyékolják mindennapjainkat apróbb bosszúságok is. Bizony a hajdani időutazók, mindazok, akik még velünk tartanak, vagy végérvényesen a múlthoz tartoznak már, nem egészen így akartak navigálni. Még évtizedekkel ezelőtt is derűsebb képet festettek arról a holnapról, amely a mi mánk. Bizony, érthető a félelem: tovább erősödhet a rossz a világban. De a fő törvényszerűségek nem zökkennek ki kerékvágásukból, különösen ha az ember igazságát mind többen képviselik. Kínos meglepetések inkább akkor várhatnak ránk, ha mint a víz alá merülő, befogott orral és csukott szemmel hirtelen lépnénk át a jövőnkbe. Téves alapállás volna, ha riadtan figyelnénk a gondokat, a bajt és nem tennénk azért, hogy másként legyen. Hiszen léteznek azok az erők is, amelyek a jót szolgálják, harcolva a társadalmi haladásért, összefogva az éhezők megsegítéséért. Éppen az 1985-ös genfi, Gorbacsov és Reagan közötti tanácskozás kecsegtet a fegyverkezés és a háborús fenyegetés csökkenésével. Hazánkban is egyre többször mozdul meg a társadalom egy-egy ügyért, legyen az a földrengéskárosu^tak sorsa, a battonyai SOS gyermekfalu, vagy akár egy kislány szeme világa. Gazdaságunkban jelen vannak azok a törekvések, amelyek a nagyobb fordulatszám és a minőség elérésére adnak lehetőséget. Mégis, hogyan lehetne egyensúlyozni, megtalálni időutazásunkhoz az iránytűt, ß kormányt és a nélkülözhetetlen biztonságérzetet? Csak összetettebb szemlélettel boldogulhatunk, ismerve és tisztelve a világ törvényszerűségeit, a kedvéző és a fenyegető folyamatokat, együtt és külön-külön letéve voksunkat az előbbiek mellett. Határozottan kell haladnunk valamilyen cél felé, tudva azt is, hogy elkerülhetetlenek a meglepetések, amelyek jó tájékozóképességet és rögtönzést követelnek. Éppen a most búcsúzó esztendőben az MSZMP XIII, kongresszusán fogalmazódott meg az igény egy reálisabb szocializ- muskép megformálására, amely száműzi az illúziókat, amelyek a tévedések forrásai lehetnek, de egyben az igazságos társadalom kialakításának megalapozott hitét is tartalmazza. Igen, tudatosan kell készülni arra, hogy elérkezünk jövőnkbe. Így is tovább jutottunk, mint amit legtöbbünk tudata meg tud emészteni. Robotok, okos komputerek, csillagjáró űrhajók vesznek körül bennünket, amelyek működéséről, szerkezetéről legtöbbünknek halvány fogalma sincs. Ugyanígy nehezen tájékozódunk a megváltozott, felgyorsult emberi kapcsolatokban. Gondolt-e már arra, amit oly sok tudós hangsúlyoz: itt állunk XIX. századi tudattal, átlépve az atomkor kapuját. Meg kell alkotnunk a reális képet a világról, ezen belül a szocializmusról és hazánkról. Kemény és szigorú önvizsgálatra van szükség, hogy bátran indulhassunk a harmadik évezred felé. Közös elképzeléseink, amelyek a VII. ötéves tervben fogalmazódnak meg, csak úgy elérhetők, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a XX. század záró évtizedéig ível ez az öt esztendő. Búcsúzik 1985 és jön 1986. Egy évvel öregebbek le- M szünk, mi, az elképzelt jövő gyermekei. S rajtunk a felelősség, hogy a valóságban elszámoljunk az emberiség múltbéli legszebb álmaival. Gábor László Utazas a jovobe . /Hindin kedjxej olaajÁnlmak böldőif ú j ejjdLenxLjút UUh'u umk ! VASÉRC UTÁN GIPSZ Bezárt Rudabánya Hétfőn az idei esztendő utolsó munkanapján befejeződött a vasérctermelés hazánk egyetlen vasércbányájában, Rudabányán. Az elmúlt időkben a vasban gazdag ércvagyont lefejtették, s az utóbbi években emiatt is, de elsősorban a dúsítási költségek növekedése miatt, a termelés veszteségessé vált. Negyven évvel ezelőtt még 30—40 százalékos vastartalmú ércet bányásztak Rudabányán, mostanra már csak 22 százalékos teliérek maradtak, amelyeket a helyi dúsítóban 42 százalékosra dúsítottak. Az ércbányászatnak több mint ezeréves múltja van a tájon. Az üzemszerű ércbányászat 1770-ben, a nagyüzemi vasércbányászat pedig 1880-ban kezdődött Rudabányán. Az elmúlt 105 év alatt 35 millió tonna vasércet termeltek ki a felszíni és föld alatti bányákból, a letakarított meddő mennyisége meghaladja a 60 millió tonnát. A pótvasérc mellett jelentős meny- nyiségű barnaércet, anke- ritet, ólmot, vasokkert, baritot és lignitet is bányásztak. A rudabányai vasércbánya és dúsító Ózd és Diósgyőr kohóinak ellátásához járult hozzá. A termelési csúcsok a hatvanas évek közepén voltak, amikor egy-egy esztendőben 800 ezer tonna vasércet bányásztak. Az idén már csupán 400 ezer tonna volt az érctermelés. A rudabányai bányászok nem maradnak munka nélkül. Mind az ezer dolgozó foglalkoztatásáról gondoskodnak, csupán szakmát kell változtatniuk: ércbányászokból gipszbányászokká lesznek. Rudabánya határában ugyanis több millió tonnás, jó minőségő gipszvagyont találtak a geológusok. A cementipar és az építőipar igényeihez igazodva az utóbbi időben meggyorsították a rudabánya határában már több mint 20 éve fellelt gipsztelepek kutatását. A hatalmas gipsztelep szélső és mélységi határai még ismeretlenek; mindenesetre az egyetlen hazai gipszbánya hosszú távon biztosítja a rudabá- nyaiak megélhetését, gazdaságosabb munkáját. Az év utolsó exportjai Árura várnak a kamionok Lőtt vadak rakodás előtt. A Zöldért egri hűtőházából az utolsó szállítmánnyal együtt ai idén hatezer tollasvad, 350 szarvas, vaddisz- (Fotó: Perl Márton) nő és őz valamint 300 nyúl került exportra Megyénk gazdaságának ,kétségtelen fejlődésére vall, hogy az üzemi termékek jelentős részét külföldön is vásárolják, csupán a rendszeresen exportáló vállalatok, szövetkezetek száma napja, inkban már megközelíti a százat. Szállításaik általában egyenletesek voltak az idén is, hogy elkerüljék az év végi torlódásokat. Még .az ünnepek előtt útnak indította más országoknak szánt idei utolsó áruit a Finom- szerelvénygyár, a Mátravi- déki Fémművek, a Mezőgép, a Parádi Üveggyár, az Egri Háziipari Szövetkezet, a „Fénycső” Világítástechnikai és Villamossági Szövetkezet verpeléti telepe, az Agria Bútorgyár, a Bubiv, az apci Qualitál, a nagyré- dei tsz, a Gyöngyöstarjáni 'Termelőszövetkezet, a két Kaev-gyár, a Zöldért egri, gyöngyösi hűtőháza, a „Mátra” parkettagyár, a Mátravi- déki Építő- és Szakipari Szövetkezet, a Fogtechnikai Vállalat gyöngyösi üzeme, a Kékes ISZ, hogy csupán né- hányukat említsük. S az év végi ünnepekre való tekintet nélkül folyamatosan továbbítja küldeményeit az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát, a Vetőmagtermeltető Vállalat káli egysége, a Herbária füzesabonyi üzeme, a Hatvani Konzervgyár vagy a Mátra. vidéki Cukorgyárak két nagy telepe. Svédországba, Olaszországba és Jugoszláviába jutottak el a Finomszerelvénygyár pneumatikus termékei, olajszabályzói, a Mátravidéki Fémművek Sírokból aerosolos palackokat, tubusokat, küldött hazánk déli szomszédján kívül Csehszlovákiába, Ausztriába, az NDK-ba és az NSZK-ba. A Vetőmagtermeltető Vállalat Kálból például étkezési borsóval „üzen” Dániába, Hollandiába, Irakba, Irániba, a nyugatnémeteknek és Izraelbe, s imadáreleséggel — többi között — Franciaországba. Bútorgyárainkból az USA-ba is jutott áru, a Vilati egri mérőműszerei a Szovjetunióba kerültek, a parádi üvegcsodák címzettje főleg Svájc, de Anglia sem hiányzik megrendelői közül. S mi minden van még az exportálók listáján? Nos, például a borok mellett egy sor mélyhűtött termék, sokféle gyógynövény, gép, ruházati cikk vagy éppenséggel — műfogsor is ... A vállalatok, szövetkezetek — értesüléseink szerint — mennyiségben, s minőségben is általában megfeleltek az idén is kötelezettségeiknek, s szerződéseiknek az esztendő utoljáig eleget tesznek. így nemcsak az év utolsó munkanapján, tegnap rakodtak. hanem a mai szabadnapon, 1985. legutolsó napján, szilveszterkor is van dolguk a vámosoknak. A befejező szállítmányok főleg borok, cukoráruk, a sort pedig — Hollandiának, Dániának. Olaszországnak, az NSZK-nak szánva — étkezési borsó zárja a káli vasútállomáson. Felvételeink. — amelyek egyben nálunk is az idei év befejezését jelentik — a Zöldért egri hűtőházában készültek.
