Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-27 / 302. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. december 27., péntek Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT örökzöld művek Az ifjúság útravalója egy életre szól. Bródy Sándor Egerben érett gondolkodó, alkotó lénnyé, innen indult — irigylendő lendülettel — meghódítani a világot, birtokba venni korának magyar irodalmát. A hóstyák örökségére mindig büszke volt, s pályája csúcsán is önérzetesen emlegette azt az otthont, azt a várost, ahol szemléletmódja formálódott. Szinte berobbant a litera- túrába: új mondandót, s annak megfelelő stiláris köntöst teremtett, a másoktól tanultakhoz társítva sajátos értékeit. A tanítónő című színmüve éles társadalomkritikájával nem kis meghökkenést keltett, s felborzolta a kedélyeket. Főhőse — akkortájt fegyvertény volt a női egyenjogúság híveként zászlót bontani, s központi alakként egy határozott fellépésű pedagóguslányt választani — nem óhajt megalázkodni, a helyi hatalmasságok szeretője lenni. Határozott nevelési elképzelésekkel áll katedrára, nem ismeri, nem fogadja el a karaktert deformáló alázatosságot, nem hajlandó egyéni elképzeléseit zátonyra futtatni. Inkább ütközik, konfrontál, harcol a nálánál fortélyosabbakkal, hatalmasabbakkal, akik védés dacszövetséget alkotva megkísérlik lehetetlenné tenni jövőjét. Az 1908-as bemutató óta majd nyolcvanesztendő telt el, mégis érdemes volt képernyőre vinni ezt a munkát. Léner Péter rendező egyik magvas érdemé az, hogy felfedezte a mű örökzöld voltát: azt, hogy tanulságai a mának, sőt a holnapoknak is szólnak, hiszen az indulóknak mindig viaskodniuk kell álmaik, a közösséget is szolgáló ötleteik minél hiánytalanabb valóra váltásáért. A szerző ezt az igazságot megsejtve dolgozott. E nagyszerű lehetőségre éreztek rá a remekül megválasztott színészek. Valamennyien a tőlük telhető legtöbbet adták, mellőzve minden harsány, hatásvadászó, üresen látványos mozzanatot. A kiváló mezőnyből mégis kitűnt Kubik Anna játéka. Tóth Flórája egyszerre tegnapi és mostani. Mimikája hiteles, szavai a lélek mélyéből fakadnak, mozdulatai a jellem tökéletes vetületei. Szerencsére partnere lett Bubik István, így kettősük hatványozott erejű. Epizódistaként is ritka percekkel ajándékozott meg minket Gálffi László, akinek szinte zseniális adottságai — a kifejezés egyáltalán nem túlzás — most is felvillantak. Köszönhették ezt a hóstyák mindig hű fiának, aki pódiumot rendelt számukra, aki napjainknak is példát mutatott, jelezve: miként lehet, kell meglepni nem hervadó alkotásokkal a kortársakat, és az utódokat egyaránt. .. Pécsi István Tévé a karácsonyfa alatt Bizony, egy olyan doboz is volt a karácsonyfa alatt, amelyet nem kötöttek át rózsaszín szalaggal, nem csomagoltak be zörgős papírba, mégis az ünnep egyik főszereplőjévé vált. Nem azért, mert szokásaink egyébként is az otthon, a család legszebb napjaivá változtatták e jeles napokat, s lassan már teljes jogú családtagnak számít a televízió, hanem azért is, mert a műsort körültekintéssel és gonddal állították össze a szerkesztők. | Jószerivel mindenki talált magának megfelelőt: jó érzékkel alakították ki a programot. Akadt benne gyermekműsor csakúgy, mint felnőtteknek szóló ajándék: legalább egy-két néznivaló minden korosztálynak akadt. Egyszerre figyelembe tudták venni azt, hogy különböző érdeklődésű emberek kerestek maguknak kikapcsolódást, s egyszerre gon- ! doltak arra, hogy színvonalas produkciókkal rukkoljanak ki. Már a karácsonyéj tükrözte ezt a figyelmet, a megszokottnál nagyvonalúbb szerkesztést : különösen a Karácsonyi ajándék című másfélórás összeállítás bizonyult sikeresnek. Jól érezték: ilyenkor nincs szükség nagyívű történetre, azt nemigen tudjuk követni. Viszont a készüléken feltűnő kedvencek néhány perces megjelenését már nagy örömmel fogadjuk, a „háttértelevíziózás” igényének felismeréséről, és sikeres szolgálatáról tanúskodott ez az egyveleg. Aztán ráadásnak a késői órákban a Waterloo Bridge érzelmes képsorokkal, sztorival szolgált, nemcsak az idősebb nemzedékek, de a fiatalabbak is szívesen an- dalogtak el. Másnap is várakozón kapcsoltuk be a nyomógombot, hiszen válogatott csemegék várták a nézőket. Ezek közül kiemelkedett Csajkovszkij Diótöröjének egy új feldolgozása: régi szokás az, hogy ezt a művet bemutatják az ünnepen. A London Festival Ballet táncosai nem mindennapi élményt szereztek a közönségnek. Látványos és magával ragadó előadásokra bizonyára sokáig emlékezni fogunk. Különösen jól járt az, aki színesben láthatta a balettet: a ragyogó díszlet, a ruhák szépsége csak aláhúzta a koreográfia nagyszerűségét. Kevésbé illett a szerda délutánba A zöld torony című ifjúsági tévéjáték: a gye- 1 rekeket ebben olyan szerepbe helyezték, amelyet nem tudtak szívvel-lélekkel vállalni, ezért hamar másra figyelt, aki arra készült, hogy végignézi ezt a filmet. Hiteltelenül csengtek a szavak, a történet is kiagyalt- nak, túlságosan is erőltetett- nek tűnt. Különösen akkor érezte ezt a néző, amikor olyan kitűnő programok követték, mint a „Ha lenne egy szamaram” című nép- költészeti összeállítás, vagy Pécsi Ildikó műsora, amely a sokoldalú művésznő teljes arzenálját fölvonultatta. Egyszerre volt anyját kereső gyermek, s kisfiát ringató szülő: jó lenne, ha a tarsolyban szerepelne néhány ilyen színészarckép. Többet tudtunk meg róla, mintha sorsáról prózában vallott volna, legkedvesebb versei, dalai hiteles lenyomatát adták gondolkodásának, érzelmeinek. Azért is kedvezőek voltak ezek a számok, mert közben az ember kimehetett a konyhába egy tányér süteményért, esetleg felhúzhatta a gyerek játékautóját: visszakapcsolódhatott aztán köny- nyedén az áramkörbe. Valahogy ez a típus felel meg legjobban szokásainknak: ezért is kínáltak ebből a fajta kitűnő „vegyes desz- szertből" oly sokat az ünnepek alatt. Ilyen jellegű volt a Videoton ajándékkosár és László Miklós szerzői estje is, megadva a méltó kíséretet a családi együttléthez. Bizony, nem szeretjük azt a családtagot, aki a többieknek szavát veszi, mást nem enged szóhoz jutni. A jeles napok alatt a televízió szerényen viselkedett, de annál többet nyújtott. így szívesen vettük kínálatát. . . A Megyei Művelődési Központban Martin Schongauer: Angyali üdvözlet Giudio Bonasone: Domine quo vadis ft Biblia ifíiöga A karácsony, a kereszténység nagy ünnepköre teszi aktuálissá a Szépművészeti Múzeum új kiállítását, melyet nagy szakértelemmel válogatott össze a grafikai osztály sokezres anyagából Zenthay Loránd művészettörténész. Az Újtestamentum a Biblia második része. Az ie. első század végétől a második század elejéig írt könyvek központjában Máté, Lukács és János apostolok evangéliuma áll, Jézus életének leírásával. továbbá az Apostolok cselekedetei, melyek a kereszténység elterjedésével ismertetnek meg. Az Üjtestamentum a keresztény gondolkodásmód alapja, meghatározó módon járult hozzá az európai ember gondolati, érzelmi, erkölcsi világának kialakulásához. Az európai művészetet, a III. századtól a XIX. századig olyannyira befolyásolta, hogy múltunk képzőművészetének, a keresztény művészet és a történelem bonyolult, nehezen áttekinthető szövevényének megértése lehetetlen az Új testamentum nélkül. Az európai vallásos művészet fő témája Jézus élete, ahogy azt az evangéliumok leírják, és a különböző korok művészei saját koruk élményanyagával párosították. A középkor folyamán Jézus egész élettörténetét ismertették a művészet minden műfajában keletkezett alkotások, az írni- olvasni nem tudó tömegek számára így tették hozzáférhetővé a Szentírás tanításait. Az ábrázolt jelenetek témaválasztását az egyes korok eszmei, ideológiai tényezői is befolyásolták. A kereszténység első századaiban az üldöztetések idején például a szarkofágokon és a katakombák festészetében Jézus életéből leginkább a feltámadással kapcsolatos történéseket, csodatettei közül Lázár feltámasztását jelenítették meg. Jézus gyermekségének és Szűz Mária életének több epizódját pedig az V. század óta. Szenvedéstörténetének egyes állomásait a későközépkor vallásos misztikája terjesztette el széles körökben. A csodálatos művészettel emelt nagy székesegyházak faragot! és festett képsorai a középkor embere számára didaktikus célzattal mély érzelmi átéléssel közvetítették a keresztény hit tételeit. A XIV. századtól kezdve az európai képzőművészet nagyjai az Újszövetség történeteit a kor szellemi arculatához idomították, mint Fra Angelico a firenzei San Marco kolostor falképein és erekly eszekrény. tábláin, melyek most a karácsonyi könyvvásárra megjelent bibliofil kiadásban itthon is hozzáférhetők, Vas István Jézus életéről szóló írásával). Leonardo Az utolsó vacsora című képével, Michelangelo a Sixtusi Kápolna Utolsó ítéletével, Raffaello pedig a Sixtusi Madonnával (Drezdai Képtár), nemcsak a kor emberének elképzelését, hanem a késői utódok fogalmait is befolyásolták századokon át. Sokat tettek e téren Diirer és Rembrandt képei, még inkább sokszorosított grafikai lapjai, melyek a könyvnyomtatás elterjedé' se óta a kispénzűek számára is megszerezhetők voltak. Ezekből a századokon át ható mintaképekből állította össze kollekcióját a Szép- művészeti Múzeum új kiállítása, kiegészítve néhány eredeti miniatúrával és lavírozott tusrajzzal, illetve oltárképvázlattal a késői barokk korszakból. Az egyes újszövetségi témák művészi ábrázolásában mérföldkövet jelentő ciklusok közül Dürer és Rembrandt sorozataiban gyönyörködhetünk. Dürer Mária élete, Nagy Pas~ siója és a teljes ApokalipAlbrecht Dürer: Az Apokalipszis négy lovasa szis sorozat megrázó vallomás nemcsak a festő vallásos hitéről, hanem tettenér- hető rajtuk — főleg a Mária élete sorozat lapjain — a reneszánsz életfelfogás mozzanatai is. Rembrandt Jézus kínszenvedését bemutató rézkarco- lata mély emberi drámaként ábrázolja a passió jeleneteit, a híres úgynevezett „Százforintos lapon” a misztikumba emelkedve. A kiállítás időhatárait két illusztrált Biblia jelzi: a XIV. századi Biblia Paupe- rum, és 1851-es, fametszetekkel illusztrált Biblia. A kiállított grafikai lapok zöme azonban a későközépkort és a korareneszánszot idézi ; Martin Schongauer, Hendrick Goltzius, Israel van Meckenem és más metszők mellett láthatók azonban barokkori munkák is: Maulbertsch. Tiepolo és F. Boucher néhány kiemelkedően szép vázlata. A kor előkelői, a királyi udvarok számára kiváló művészek kézzel festett minia- túráival díszített imakönyvek, úgynevezett Hórásköny- vek közvetítették a Szentírás jeleneteit. Magyarországra is került közülük jó néhány. A Helikon kiadó az idei karácsonyi könyvvásárra jelentette meg közülük hasonmás kiadásban ezüstnyomással a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának jelentős művészettörténeti kincsét, a „párizsi hóráskönyvet". Brestyánszky Ilona ART BUCHWALD: Emlékiratok Gábor László Ahogy elsétáltam a múltkor a fiam szobája előtt, gépelést hallottam. — Mit csinálsz? — kérdeztem. — Az emlékirataimat Írom arról, milyen volt a te gyerekednek lenni. — Remélem, csupa jó derül ki rólam — szóltam elégedetten. — Hogyne. Mondd csak, Apa, mit írjak, hányszor- vit' tél ki a csűrbe, hogy nadrágszíjjal elverjél? — Soha nem vittelek ki, és nem vertelek nadrágszíjjal. S nincs is csűrünk. — A szerkesztőm tanácsa szerint, ha azt akarom, hogy a könyv jól fogyjon, sok ilyen dolgot kell írnom, hogy megvertél és bezártál a szobába, amikor valami rosz- szat tettem. Bánnád, ha kegyetlen atyaként ábrázolnálak? — Kénytelen vagy? — Természetesen. Tízezer dolláros előleget kaptam, s ennyi pénzt csak akkor adnak, ha alaposan leszeded a keresztvizet a szüléidről. FI kéne olvasnod a második fejezetet: abban elmesélem, hogy részegen hazatérve mindannyiunkat kivertél az ágyból, és felmosattad velünk a padlót. — Soha nem tettem ilyet, s ezt te is tudod. — Ugyan, Apa, ez csak egy könyv. A szerkesztőmnek nagyon tetszik — majdnem annyira, mint a harmadik fejezet, amiben megveretem veled Anyut. — Megvereted velem Anyádat? — Nem irom, hogy tényleg bántottad, csak annyit, hogyan bújtunk be mi gyerekek a taikaró alá, hogyne halljuk a sikoltozást. — Hiszen soha nem emeltem rá kezet! — De ilyet nem mondhatok. A szerkesztőm szerint akkor senki nem fog 15- dollár 95 centet adni a könyvért. — Oké, szóval téged szijjal nadrág oltalak, anyádat pedig megvertem. — Mi mást csináltam még? — Épp most kezdek valami sex-témába a negyedik fejezetben. Ha azt írom, hogy hajnali háromkor táncosnőket szoktál hazahordani, gondolod, hogy az emberek elhiszik? — Biztos vagyok benne. De nem véled úgy, hogy ez azért mégis sok egy kicsit, még ha bestsellerről van is szó? — A szerkesztőm helyeselte az ötletet, azt mondta, hogy ez meglepetésként éri majd az olvasókat. — Miért nem írsz akkor olyat — ordítottam rá —, hogy ruhástól hideg zuhany alá dobtalak, amiért csak négyest hoztál matematikából? — Ragyogó ötlet! Sőt, hozzáteszem majd, hogy tüdőgyulladást kaptam, s te meg azzal sem törődtél, hogy legalább meglátogass a kórházban. (Fordította: Szegő Gábor) Erkel - Simándyval A karácsonyi ünnepvá- rás felfokozott hangulatában pótszékes ház jött ösz. sze a Művelődési Központban arra a hangversenyre, amelyet az Egri Szimfonikus Zenekar adott Simándy József Kcssuth-díjas operaénekesünk és főiskolai tanítványai közreműködésével. Nem nyelvbotlás, ha Simándy Józsefet, az Erkel- művek kapcsán a mi operaénekesünknek neveztem Akárhol halljuk, akárkitől — tenorhősöket, ebből a két klasszikusan kiérett operából, minden megszólalóját Simándyhoz mérjük. Az utóbbi évtizedekben mércévé vált az ő tartása, orgánuma, szerepértelmezése Ma már nem vállalja sorozatban a nagy terhelést jelentő egész estés játékot a színpadon a művész, de minden baráti meghívásnak eleget tesz. Így jött látra, megkésve — amerikai útja miatt karácsonyig halasztva — ez a forró emlékű egri program. Simándy két áriát énekelt, egyet a Hunyadi Lászlóból és természetesen a Bánk bánból a Hazám hazámat. Tanítványaival kettősöket is előadott, éspedig Bazsinka Zsuzsával a Hunyadi László második felvonásából. Kovács Zsuzsával a Gertrud—Bánk kettőst es Klézli Jánossal a Tiborc—Bánk kettőst a Bánk bánból. S ha a Kossuth-dí- jas énekes hangjával, művészi egyéniségével maradéktalanul elnyerte most is rokonszenvünket, nem véletlen az sem, ha vastapsot kapott azért a tanári-müvész- partner gesztusért, ahogyan óvó és féltő gonddal pályára nevelt tanítványait maga mellé emelte a színpad mindent vizsgáztató légkörében. És ezek a tanítványok valóban figyelmet érdemelnek. Ahány hang, annyi egyéniség. A pályakezdők pódiumra lépésének nemcsak izgalma van, hanem tétje, meglepetése is. Főleg a közönség számára. Az új tehetség, az új egye- niség, a kialakuló művész — akiből még minden le- hét — érthető érdeklődést vált ki. És az egri közönségnek ezúttal nem kellett csalódnia. Adám Zsuzsa a Hunyadi László második felvonásából (Mint a tenger) és a Bánk bán második felvonásából (ölj meg enge- met, Bánk) énekelt egy-egy áriát. A lírai alkat bensőséI gessé teszi előadását. Bazsinka Zsuzsa erőteljes szoprán, drámai hatásokra tör Nála Gara Mária lendületes, kemény hatású nőalak. Kovács Zsuzsa Gert- rudban színes egyéniséget teremtett, színes mezzoszopránja áthevülten vallott az aszony és a trón méltóságáról. Sárkány Kázmér Gara nádor áriájával, Kővári Csaba Petur bordalával. Klézli János II. Endre áriájával és a Tiborc—Bánk kettősben érzékelhette, milyen motívumok indítják a szerep megformálására. Az Egri Szimfonikus Zenekar . — Farkas István karmesteri irányítása mellett — a két operának ezt a szélesebb metszetét jól mutatta be, megtoldva az áriákat, duetteket a Hunyadi László nyitányával és a Palotással. S ha az újjáépített Művelődési Központ újrafelavatásának, vagy megnyitásának első igazán ünnepi estéjének ezt a szombat estét éreztük, az nem jí csak azért volt, mért a szélit lemi házigazda tisztét Simándy töltötte be, de azért is, mert az egri zenekar tovább ápolni látszik értékes hagyományait. A zenetörténeti bevezetőket Dombóvári János mondotta el. Farkas András
