Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. december 24., kedd 3. Az egri Finomszerelvénygyár teljesítette éves tervét... „Ugyanaz a Pista vagyok... Négyszemközt megyénk ifjú KB-tagjával Harmadik nekifutásra sikerül találkoznunk. Hiába! Bónyai Istvánnak egyszeribe megsokasodott a munkája, az elfoglaltsága, amióta az idei pártkongresszus beválasztotta az MSZMP Központi Bizottságába, ahol ma megyénk egyetlen képviselője ilyen minőségben. Honnan indult a fiatal, alig harmincesztendős gépkocsi fényező-mázoló politikai pályaíve? Hosz- szú ideig a hatvani Mátra Volán KISZ- vezetőségi tagjaként dolgozott, volt szervező titkár, majd — immár párttagként — bekerült az MSZMP megyei bizottságába, alig öt esztendő múltán pedig elnyerte a kongresszusi küldöttek bizalmát. A rátermettségen, a mozgalmi múlton kívül van e funkciónak egyéb feltétele is! Az ideológiai, politikai előképzettségre gondolunk. Bónyai István e tekintetben szintén megfelel a kívánalmaknak. KlSZ-vezető- képzőt, marxista középiskolát, esti egyetemet végzett, most pedig a szakosítón Szo- kodi Ferenc filozófiai előadásait hallgatja. Hogyan fogadták munkahelyén, de tá- gabb körben Is a magas pártmegbízatást? Az egri Finomszerelvénygyár már december elején teljesítette az ez évben elő. irányzott 1 milliárd 630 mii. lió forintos termelési tervét Ez az összeg év végéig még 120 millió forinttal növekedni fog. A két fő gyártmányt jelentő ágazatban — a kompresszor és pneumatika gyártásánál — végrehajtott rekonstrukció folytán immár világszínvonalú termékkel jelentkeznék a honi és a külhoni piacokon. A szocialista exportvállalásukat már teljesítették, S december 20-ra a tőkés part. nereknek is eleget tesznek. Bizalom és teherviselés — Kezdem azzal, hogy jómagam lepődtem meg leginkább, amikor a kongresz- szus utolsó előtti napján tudomásomra hozták, hogy a jelölőbizottság fölvett a listára. Föl is merült bennem: meg tudok én felelni a követelményeknek? De most, hogy a politikai, a gazdasági élet egyre több területével kerülök testközelbe, s jutok nagyon hasznos tapasztalatokhoz, kezdem megszokni a bizalommal járó terhet. Miként raktároznak el magukban az emberek? Elvtársaim, munkatársaim, a közvélemény? Alapvetően semmi nem változott meg körülöttem, és ennek örülök a legjobban. Hogy volános munkatársaim között ugyanaz a Pista vagyok, aki voltam, a párttagság pedig úgy tekint rám, mint akitől el lehet várni a legkülönbözőbb kérdések megoldásából való részvállalást. Tekintélyem kétségtelenül nőtt, ennek ellenére igyekszem elhárítani új pártmegbízatásom, funkcióm misztifikálását. Nagyon felelősségteljes munkára vállalkoztam, amelyet csak elkötelezetten lehet, szabad csinálni, és természetesen beleépülve a hétköznapok minden gondjába. De most már országos méretben gondolkodva. „Te még dolgozol?” Egy ilyen magas megbízatás kapcsán óhatatlan az emberek különböző indulatainak a megnyilvánulása. Gyakoriak a feltételezések. Bónyai István szavai a következőkben ezekre adtak választ. — Elkerülhetetlenül szembe kellett néznem néhány tájékozatlanságból fakadó kérdéssel. Volt ismerősöm, aki megválasztásom után nekem szegezte: te Pista, mennyi lett a fizetésed? Másik munkatársam pedig úgy nézett rám, amikor me- lósruhában megjelentem a műhelyben, mintha a Marsról érkeztem volna. Kimondatlanul is arcán ült a kérdés: te még dolgozol? Nos, az eltelt fél esztendő talán mindenkit meggyőzött arról, hogy változatlanul az a szakmunkás vagyok, aki voltam. Legfeljebb! Még kevesebb időm jut a családra, a szórakozásra, mint korábban, hiszen egymást érik azon pártfeladatok, társadalmi célok, amelyeknek meg kell felelnem. Mennyi lett a fizetésem? Változatlan. A jövedelmem viszont csökkent, mert fuccs a gmk- nak. Amióta a Központi Bizottság tagja lettem, egyetlenegyszer tudtam munkára menni a fiúkkal. Pedig elkelne ez a többlet. Feleségem gyesen, háro.r. kisgyermeket nevelünk, s a Bethlen utcai házra is mindig akad költenivaló. Csak utasként Azt jobbára mindenki tudja, hogy mi egy munkahelyi, egy városi pártfunkcionárius feladata. Azt viszont kevésbé, ami a Központi Bizottság tagjára hárul. A Mátra Volán szakmunkása, a KB új tagja e kérdés kapcsán így fogalmazott: — Tennivalóm pontosan körülhatárolt. Elsőként a legfontosabbat idézem : az életben, a környezetemben szerzett tapasztalatokat kell rögzítenem, közvetítenem a pártvezetésnek, a Központi Bizottságnak, legyen az a tapasztalat bármilyen jellegű. Emellett természetesen Heves megye lakosságát is képviselnem kell a magas plénum előtt, s úgy, amilyen jellegűek a fölvetődő gondok, problémák. Ugyanekkor az sem mellékes, hogy volánosként a közlekedési szakma érdekeiben sem maradhatok csöndes szemlélő, továbbá felelősséggel kell szolgálnom a vasút, a repülés, a hajózás ügyét, annak ellenére, hogy ezekkel jó- szerint csak utasként kerültem kapcsolatba az eddigiek során. Számítanak is rám! És igényeiket, gondjaikat megfogalmazzák közvetlen találkozások alkalmával, máskor levél útján. Az együttcselekvés igényével Fél esztendő nem nagy idő. Talán csak arra elég, hogy az ország, a nép életével elválaszthatatlanul ösz- szekapcsolódó testületbe beépüljön valaki. Bónyai Istvánnak viszont már arra is alkalma nyílt, hogy konkrét ügy kapcsán tegye le névjegyét a párt központi vezetésének asztalára. — Már ismertem a kérdéskört, hiszen benne élek, de a Volán Vállalat Tatabányai Forgalmi Igazgatóságának vezetőhelyettese adott végső impulzust, hogy előhozakodjam vele a KB legutóbbi, novemberi ülésén. Nevezetesen arról van szó, hogy komolyak a gondok a selejtre érett gépjárművek cseréjével. A különböző elvonások, adók aránytalanul viszonyulnak a vállalati bevételhez, így nincs fedezet a géppark felújítására. Hát én a VII. ötéves terv irányelveinek a vitája során ez ügyben nyilvánítottam véleményt, s örömül szolgált, hogy a módosításra tett javaslatomat a plénum elfogadta, illetve a határozatot ennek szellemében szövegez- ték át. Most különben a közlekedési és szállítási dolgozók szakszervezetének kongresszusára készülök, amely módot nyújt a MALÉV, a MAHART, a VOLÁN és a MÁV életvitelének jobb megismerésére. Megyénkén belül a Thorez Külfejtéses Bányaüzem gondjaiba szeretnék betekinteni, persze nem szimpla kíváncsiságból, hanem az együttcselekvés igényével. „Ha majd többet tudok . . Találkozásunk, beszélgetésünk reggelén, a hatvani Mátra Volán KlSZ-irodájá- ban említette Bónyai István, hogy mi vár még rá a nap folyamán. Munkahelyi feladata mellett „csak” három testület különböző időben rendezendő tanácskozásán kell részt vennie, amelyek elől nincs kitérő. Mi marad belőle a családnak, mi önmagának, ha mind tartalmasabb életet igényel? — A feleségem hozzáedződött már a szokásostól eltérő életvitelünkhöz, és tiszteli bennem a hivatástudatot, az elkötelezettséget, amellyel szűkebb-tágabb pátriám iránt tartozom. Ilyen vonatkozásban nincs is vitánk! A gyerkőcök annál nehezebben nélkülöznek, s mind a nyakamban lóg, amikor hazaérkezem valaminő küldetésből. Ez jólesik, sok mindenért kárpótol. Ami pedig a magánélet egyéb terrénumait illeti ? Sok mindenről le kell mondanom, ezért nagyon megválogatom, hogy hová menjünk a családdal, vagy miféle kulturális eseményen vegyünk részt. A kiállításokat például szeretem. Ez nyilván on- nán van, hogy általános iskolában, majd Miskolcról Hatvanba kerülvén, a helyi szakmunkásképzőben lelkesen rajzoltam. Volt is vágyódásom a grafikusi pálya iránt. Maradna még a színház és az olvasás. A jó színház, amit ritkán Pesten látunk, meg a széppróza. Ez utóbbira, sajnos, újabban napi fél órám sincs. Rengeteg a társadalmi, közgazda- sági jellegű tanulmány, hivatalos anyag. Késő este azok fölé hajolok, azokkal kerekedik ki a napom. Változás? Ha majd többet tudok, ha majd jobban belerázódok az újba. Addig pedig viszi az embert a közösségért vállalt felelősség tudata, a gazdagabb jövendő iránt táplált belső igénye... Moldvay Győző Antal Károly a műveletközi mérőpadon az elkészült kompresszorokat ellenőrzi Olajos Jánosné a pneumatika szelepházait minősíti (Fotó: Szabó Sándor) Mezőgazdasági feladatok a Mátraalján Tizenöt Gyöngyös környéki tsz-ben összesen mintegy 90 millió forinttal lesz kevesebb a nyereség, mint az elmúlt évben volt. Ebben a szigorodó közgazdasági feltételek mellett meghatározóak a szőlőket ért fagy, a növénytermesztési és állat- tenyésztési ágazatokat ért elemi károk. Ezekről szólt egy közelmúltbeli ankéton Szekszius Mihály. A városi pártbizottság titkára néhány kérdést részletesebben is kifejtett a Népújság számára. — Miben volt jobb a mar- kazi, gyöngyöspatai és a nagyrédei tsz-ek helyzete, melynek köszönhetően 15 gazdaság közül előreláthatóan hárman teljesítik nyereségtervüket idén? — Három, egymással ösz- szefüggő tényezőt fontos említeni. A személyi feltételeket, a korszerű termékszerkezetet, és a rugalmasan mozgósítható eszközrendszert. A személyi feltételek közt a legfontosabbnak azt tartom, hogy az említett gazdaságokban a felkészült, kockázatot vállaló vezetők irányítsák a hozzáértő, szorgalmas tagság munkáját. Az ugyancsak folyamatos teohnikai fejlesztés révén ezek az emberek többnyire korszerű gépekkel dolgozhatnak. E tsz-ek idejében bővítették termékszerkezetüket is: Ré- dén és Markazon az oltványkészítés tette stabillá az anyagi hátteret. Patán a borászati vertikum teljes kiépítése járult hozzá az említett eredményekhez. A legjellegzetesebb sikert talán Nagyrédén érték el azzal, hogy a japán és a kanadai piacra is betörtek olyan mélyhűtött termékekkel, amilyenekkel korábban más földrészre nem jutottunk el. — Milyen módszerekkel élhet a pártbizottság annak érdekében, hogy az egyensúlyzavarral küszködő do- moszlói és nagyfügedi tsz-t a kilábaláshoz segítse? — A két szövetkezet gazdálkodásának stabilizálása — természetesen megfelelő segítség mellett az ott dolgozó vezetőiknek és a ter- r. lelőszövetkezeti tagságnál i feladata. E két gazdát g tevékenységét folyamatosan figyelemmel kísérjük. Indokolt esetben kezdeményezéssel éltünk és élünk az állami szervekhez az anyagi segítség biztosításáért. Már eddig is jelentős kedvezményekben részesültek ezek a gazdaságok, de ez az eredményeket figyelembe véve kevésnek bizonyult. A két tsz-ben személyi természetű gondok voltak. Domoszlón az előzmények még hat-hét évvel korábbra nyúlnak vissza : ott 1982-tól a kellő személyi változásoktól kezdve, pozíciójuk sokat javult. Nagyfügeden a vezetői egyetértés hiánya jelentett, gondot a közelmúltban. Intézkedtünk, s az eredményt egy év múlva újra megvizsgáljuk. Fontos tanulság, hogy az emberek okozta hibákat maguk az emberek hozhatják helyre, következetes és határozott társadalmi kontrollal. — A szőlőültetvények pótlásában lesz-e mód külső erőforrások bevonására? — Mint ismeretes: a környéken 350—400 hektáron érte nagyon jelentős fagykár a szőlőt, amelynek nagy részét újra kell telepíteni. A termőkarok elfagyása, illetve a szőlőtőkék kipusztulása miatt 2—3 évig, esetenként ettől is hosszabb időn keresztül kell kiesésre számítani. A károk csökkentése érdekében a kormányzati szervek intézkedtek, de a terhek túlnyomó részét a termelő gazdaságoknak kell viselnie. Emellett a szövetkezetek a tagság erejének bevonását is kezdeményezik : Abasáron például fejlesztési kötvényeket bocsátottak ki. Számítani lehet ezeken kívül a takarékszövetkezetek hiteleire is, főleg a háztáji földeken keletkezett károk felszámolására. — Elsősorban mitől várhatjuk, hogy a sertéstenyésztés visszafejlődése megáll, s újra feltámad a tenyésztői kedv? — Ezt elsősorban az anyagi érdekeltség megteremtésétől várhatjuk. A kormány ebben a kérdésben is intézkedett, a felvásárlási árakat megemelték. Az anyagi érdekeltség megteremtése mellett arra is kell ügyelnünk, hogy a szakmai igényesség felkeltésével a minőség javítása kerüljön előtérbe. Azaz értékesebb, exportképes terméket adó vágósertéseket hizlaljanak. Ehhez megfelelő tenyészállatok kihelyezésével segíti hozzá a háztáji termelőket a húsipar. Jelentős a szerepe a malomiparnak is: jó minőségű takarmánykeverékek gyártása a feladatuk, erre a korábbitól szigorúbb szabvány is készteti őket. — Mint az ankéton mondta: „töltsük meg megfelelő tartalommal a demokratikus fórumokat!” Mi hiányzik belőlük? — Szerintem a gazdaságokban a demokratizmus szervezeti keretei adottak. A munkahelyi tanácskozásoktól a közgyűlésekig sok alkalom van arra, hogy a tagok érdemben fejtsék ki gondolataikat a fontos kérdésekről. Egyes helyeken azonban a gyakorlat kívánnivalót hagy maga után. Arra van szükség, hogy a tagok jobban ismerjék meg gazdaságuk helyzetét, gondjait. Ezek feltárására a pártszervezeteknek kell bátorítani a vezetést... — Tehát most elsősorban a vezetőkön a sor? — Erre sémát adni innen nem lehet: helyben kell eldönteni, hogy mi az időszerű teendő. Van ahol a bér, máshol a fejlesztés, megint máshol az emberi viszonyok adnak tennivalót. Ezeket kell a megfelelő kulturáltsággal a köz ügyévé emelni. A problémák megoldása akkor lesz hatékony, gyors, ha a tagság egészét megnyerjük a céloknak. Ezt a legfontosabb feladatként kell kezelnünk. — Milyen impulzusokat ad a pártbizottság azoknak a gazdaságoknak, melyekben — mint fogalmazott — a vezetők felkészültsége, összetétele nem nyújt biztosítékot a fejlődéshez? — A vezetés stabilitását mi úgy értelmezzük, hogy a megújulásra kész és arra képes irányítók mellett kiállunk, átmeneti nehézségek közepette is. Akik viszont erre nem alkalmasak, azokat képességeiknek 'megfelelő beosztásba segítjük, hogy hasznossá váljanak a társadalmi munkamegosztásban. Széles körű az új mérés, hogy csakis az új befogadására kész vezetők alkalmasak a mai feladatokra. Ök elérhetik, hogy a tagság a személyes érzelmeket is mozgósítva dolgozzon a szövetkezeti célokért. Molnár Pál
