Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1985. december 21., szombat A 15—24 éves korban bekövetkezett halálese­tek 3/4 részét baleset okozza, melynek 2/3-át a közlekedési balesetek teszik ki. Ez a kockázat különösen a fiatal férfiakat; motorkerékpároso­kat és autóvezetőket fenyegeti. Ezzel a megállapítással kezdi az osztrák közle­kedésbiztonsági szervezet azt a tanulmányt, ame­lyet a Közlekedésbiztonsági Szervezetek Világ- Szövetsége megbízásából készített az ENSZ-nek. Természetesen nem csupán a fiatalabbak köré­ben arat az értelmetlen halál, de mindig fájóbb, ha egy most induló élet ér véget... összeállítá­sunkban a közlekedésbiztonsággal foglalkozó írá­sokat közlünk, s olvasóink kérésére ismét helyet adunk az új gépkocsitípusokat bemutató rovatnak. A képen látható autómarasztaló terep sem akadály a négykerék-meghajtású terepjáró Mitsubishinek. A négy- hengeres motor 13,2 másodperc alatt gyorsítja fel 100 kilo­méteres száguldásra az ármavonalas kocsit és sima úton 163 kilométeres száguldásra is képes. Fogyasztása 90 kilo. méteres tempónál 1,5, 120 kilométernél 10 liter szuperbenzin Fenti felvételünk a jármű futóművét mutatja. Látóképesség és életkor a közlekedésben A gépjármű volánjánál kortól független alapfelté­tel a jó látóképesség. En­nek korlátozott volta ösz- szeegyeztethetetlen a veze­téssel, mivel közvetlen ve­szélyt jelent a közlekedés­ben. Látáskorlátozottság alatt a centrális látáséles­ség csökkenését, a megen­gedhető tűréshiba átlépését, a látótér erősebb beszűkü­lését és a fényérzékelési za­varokat értjük. Normális esetben az emberi szem reí- rakciója (fénytörő értéke) a növekedés befejeztével vál­tozatlan marad. Csak rövid­látó fiataloknál lehet ennek növekedésével számolni. A korlátozott messzelá- tóság kompenzációs képes­ségének csökkenése követ­keztében, az élet folyamán nő a kívánt szemüvegerős­ség, de alig változik a ref- rakció. A látáserősség kortól füg­gő csökkenését statisztikai vizsgálatok bizonyítják. Ha a 20 éves kori látásélessé­get 100 - százaléknak vesz- szük, akkor 40 éves korra csak 90 százalékkal, 60 éves korban 74 százalékkal és 80 éves korban 47 százalék­kal számolhatunk. Ennek óka egyrészt a törési közeg fiziológiai megváltozásá­ban, másrészt a retina látó­sejtjeinek változásában, illetve funkciója megszű­nésében keresendő. Az élet folyamán nagyon sok külső és belső hatás éri a szemet, legyen az sérülés vagy szem- betegség, és mindez negatí­van hat a látáserősségre. Vannak tipikus, a szem öregedésével összefüggő el­változások. amelyek abban különböznek egymástól, hogy fiziológiai, kortól füg­gő elfajulásról vagy a ma­gasabb életkorban jelentke­ző szembetegségről van-e szó. Bár mindkettő kapcso­lódik a másikhoz, mégis alapvető különbség van köz­tük. A fiziológiai öregedés a szem különböző funkciói­ban jelentkezik. Különö­sen észrevehető ez a szem alkalmazkodó-képességének törvényszerű csökkenésé­ben, ami azt jelenti, hogy a látóképesség a fénytörő­értékek megváltozása miatt az éles közellátást már nem teszi lehetővé. Egy fiatal ember éleslátási tartomá­nya — normális refrakció esetén — a végtelentől 8 centiméteres közelségig ter­jed. Harmincéves korban ez a mező már 15 centiméter­re, 40 éves korban 30 cen­timéteres olvasási távolság­ra tolódik ki. A kor előre­haladtával ez a távolság csak nő. A retina funkció­csökkenése is bizonyítható, ugyanis a fényérzékenység 60—70 éves korban fele a 20—30 éves korban mért ér­téknek. Különösen sötéte­dés, gyengébb megvilágítás esetén tapasztalható az idő­sebbek fény érzékelési al­kalmazkodó-képességének csökkenése. Ez a csökkenés mindenekelőtt az átállási sebességre vonatkozik, va­lamint a szembejövő for­galom okozta vakítás ese­tén tapasztalható. Ameny- nyiben a meghatározott fényerősségkontrasztú tár­gyak elvakítás után a veze­tő számára nem maradnak felismerhetők, illetve rö­vid időn belül nem válnak ismét láthatóvá (azaz a va- kítási érzékenységnek ne­vezett fényérzékelés mi­nősége romlik), akkor a sö­tétedés utáni vezetési alkal­matlanság esetével állunk szemben. Ezek szerint a csökkent fényérzékelő képességű idő­sebb embereknek csak nap­pali vezetésre alkalmas jo­gosítványt kellene kapniuk. A sötétedéskor jelentkező látáserősség- és vakítási ér­zékenység-csökkenés még­sem jelenti azt, hogy min­den 60 éven felüli ember már képtelen lenne a kiter­jedtebb látásra, ugyanis itt csak a szem teljesítőképes­ségének fiziológiai csök­kenéséről van szó, viszont a látószög kortól függő be­szűkülése nem jelentős. Ennek ellenére idősebb korban a látásfunkcióknak különös figyelmet kell szen­telni. A magas vérnyomás, a cukorbaj, a vesebetegsé­gek mind okozhatnak lá­tóerő-csökkenést, befolyá­solhatják a fényérzékelést, a látómező nagyságát és a színlátást. Ilyenkor a szem­orvosnak kell felvilágosí­tást adnia a vezetői alkal­masságra vonatkozólag. Egészségeseknél egyéb­ként a normállátás kritikus hatása a 40—50 éves élet­korra esik és rövidlátással jelentkezik. Ebben az idő­pontban meg kell vizsgál­tatni gépjárművezetői al­kalmasság szempontjából a szemet. A következő kriti­kus időpont a 60. életév, itt a fényérzékelő képesség fiziológiai csökkenése je­lentkezik. A 65. év után minden második évben ta­nácsos a szemorvosi vizsgá­latot elvégeztetni még ak­kor is, ha a vezetői alkal­masságra vonatkozó előírá­sok ezt nem kívánják meg. Tölili védelmet a kerékpárosoknak! Ausztriában már 2,5 mil­lió kerékpár van. A kerék­pár-közlekedés Bécsben az elmúlt évben 10 százalékkal nőtt, sajnos ezzel együtt a balesetek száma is! Ausztriában a közlekedés az elmúlt évben 5 százalék­kal nőtt, ezzel párhuzamosan a balesetek száma is. Éven­te körülbelül 5500-ra tehe­tő a szerencsétlenül járt ke­rékpárosok száma, a baíese-> teik 90 százaléka halálos ki. menetelű. A balesetet szen­vedett kerékpárosok közül a 25—44 éves korcsoportban a balesetek számának növe­kedése 40 százalékra tehető. Erwin Schrammel, a KfV (Osztrák Közlekedésbizton­sági Szervezet) munkatársa szerint a közlekedésben részt vevők között a hangu­lat fokozatosan romlik, a gépjárművezetők szinte terrorizálják a kerékpároso­kat. Ugyanakkor a gyalogo­sok és a kerékpárosok kö­zött is egyre nagyobb szám­ban fordulnak elő konfliktus­helyzetek. Minden olyan úton, ahol gyalogosok és kerékpárosok közösen közle­kedhetnek, (ez Bécsben a Hauptallee és végig a Duna- csatorna) előfordulnak olyan személyi sérüléssel járó bal­esetek, amelyek kölcsönös egymásra figyeléssel elkerül­hetők lettek volna. Megoldást jelent az egy­re nagyobb mértékű kerék- párút-építés. amellyel elvá­laszthatók a különféle mó­don közlekedők csoportjai. A KfV mindenesetre azért száll síkra, hogy a nemcsak a szabadidőben, hanem a munkahelyre, iskolába és bevásárlásra kerékpárral közlekedők, valamint a gya­logosok biztonságát a KRESZ bizonyos fokú módosításával növelni tudja. Ausztriában mindazonáltal körülbelül 2,5 millió kerékpáros van, akik mindenekelőtt a vidéki közlekedésben közlekedési eszközként használják jár­művüket. Bécsben a KfV felmérése szerint hétköznap 15 ezer, vasárnap 30 ezer kerékpáros száll nyeregbe. A fővárosban 1984 óta a töb­bi tartomány fővárosáéhoz képest kétszeresére nőtt a kerékpárforgalom. A KfV a következő ajánlásokat tette a kerékpárforgalom súrló- dásmentesebb és biztonságo­sabb lebonyolítására: — A házak homlokzati ol­dalával párhuzamosan futó kerékpárútokon elsőbbséget kell kapniuk a kerékpáro­soknak a gépjárművekkel szemben. — Kivételes esetekben, mindenekelőtt a biztos lá­tási feltételek mellett, ala­kítsunk csak ki egyirányú forgalommal szemben kerék­párutat. — A bekövetkezett balra fordulást a kerékpárúton építészeti megoldásokkal kell segíteni, tehát a veszélyes kereszteződés előtti balra for­dulás helyett a keresztutat egyenesen tovább kell vezet­ni és csak a közlekedési lámpa után derékszögben balra elvezetni. — A kereszteződésnél a ke. rékpárosoknak a gyalogo­sokkal azonos elbírálás alá kel esniük, ami így a gya­logátkelőhely használatát számukra lehetővé teszi. Autóbuszok esetében spe­ciális „kerékpártükrökkel" meg kell szüntetni az oly veszélyes „holt látóteret”. A jobbra beforduló nagy gépjár­művek különös veszélyt je­lentenek a kerékpárosokra. Nyugat-Németországban pél­dául már megtörtént az előbb említett kerékpártük­rök kötelező bevezetése. A biztonságosabb kerékpár-köz­lekedés legfontosabb alapfel­tétele a gépjárművezetők­nek a kerékpárosokat leg­messzebbmenőkig figyelem­be vevő magatartása, de egy­úttal a kerékpárosoknak a gyalogosokkal szembeni fe­gyelmezettebb viselkedése is. JANÜÁR 1-TÖl HAZÁNKBAN IS: Ólommentes benzin Január elsejétől ólommen. tes benzint is árusítanak ha­zánkban. Tizenhárom töltő- állomást jelölt ki erre a cél­ra az ÁFOR Asványolajfor- galmi Vállalat, Balatonfüre- den, Balatonvilágoson. Pé­csen. Kisteleken, Debrecen­ben. Miskolcon, Gyöngyösön. Budaörsön, Budapesten és Győrben. A felsorolásból ki­tűnik: kétszáz kilométeres körzetben elérhetővé tették az ólommentes benzint. Fon­tos tudnivaló a hazai autó­sok számára: ez a csúcster- mék kizárólag katalizátorod autókba ajánlott, a hagyo­mányos gépjárművekben kárt okoz. Le kell szögezni: ezúttal igazán gyorsak voltunk, szá­mos államot megelőzve csat­lakoztunk az ólommentes benzint árusító európai lánc­hoz. Persze nem js tehettünk mást. hiszen az az érdekünk, hogy az idelátogató turisták száma ne csökkenjen. Már­pedig közismert, Nyugat­Európában egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az ólommentes benzinnel működő autók. Nem véletle­nül: hiszen az ólommentes benzin környezetkímélő: használatával lényegesen csökken a levegő szennyezé­se, kevesebb károsodás éri a növényzetet, és természete­sen az embereket. Az átállást segítette, hogy Százhalombattán tavaly fel­épült a katalikus krakk- üzem. Évente csaknem 100 ezer tonna ólommentes ben­zint képes előállítani. De mivel itthon nincs szükség ilyen nagy mennyiségre, kül­földre is szállítunk. Pillanat­nyilag a magyar motorben­zin-export felét a 91 oktán­számú ólommentes benzin adja. Legfőbb vásárlóink: NSZK, Svájc, Ausztria. Az AFOR ügyelt arra, hogy az ólommentes benzint áru­sító hazai kutak külsőleg igazodjanak a nemzetközi normákhoz. A kútoszlopok szerkezete azonos a hagyo­mányoséval, kizárólag a töl­tőpisztoly csőrészénél van eltérés; ez sokkal kisebb, mert a katalizátoros kocsik tankolónyílása is kisebb, így nem fordulhat elő, hogy tévedésből ólmos benzint töltenek bele. A minőségi előrelépés a magyar kőolaj-feldolgozó ipar termékfejlesztésének ered­ménye. Ebbe beletartozik az is, hogy a Magyarországon forgalomban lévő benzin ólomtartalmát csökkentették, s ezzel egyidőben a gázola­jok és a háztartási tüzelő­olaj kéntartalmát fél száza­lékra mérsékelték. Végcél az, hogy az évtized végén a gázolajok kéntartalma ne lépje túl a 0,2 százalékot, a motorbenzineknél az ólom- tartalom literenként ne ha­ladja meg a 0,15 grammot. Ennek érdekében tovább folytatódik a fejlesztés, vi­lágbanki hitellel rövidesen megkezdődik egy új benzin- alkiláló üzem építése Száz­halombattán. (KS) Csak minden második­harmadik baleset oka emberi hiba...? Az NSZK hivatalos bal­eseti statisztikája szerint a balesetek 83 százalékának létrejöttét emberi hiba okoz­za, az út állapota csak 8, a gépjármű műszaki állapota csak 1,3 százalékban szere­pel baleseti okként. Dr. K. Rompe, a TÜV gép­járműbiztonsági intézetének igazgatója más véleményen van: szerinte a statisztiká­ban leegyszerűsítik a dolgo­kat, a valóságban a legtöbb esetben az ember, a jármű és az út kölcsönhatásában létrejött zavarok komplex módon idézik elő a balese­teket. A TÜV által végzett saját balesetelemzések ered­ményei igazolják ezt az ál­lítást: ezek szerint a jármű 15—25 százalékban, az út 30—45 százalékban járul hozzá a balesetek keletke­zéséhez. Csak minden máso­dik-harmadik baleset oka tisztán emberi hiba. Az osztrák közlekedésbiz­tonsági szervezet gépjármű­műszaki szakértője (L. Pcs- pisil) szerint való igaz, hogy Ausztriában a balesetekkel kapcsolatban végzett jármű- vizsgálatok után 15,5 száza-" lékban negatív szakvélemény születik, mert a járműveken olyan hibákat állapítanak meg, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják azok biztonsá­gát. Nem bizonyítható azon­ban, hogy ezek a hibák ugyanilyen arányban okoz­nak balesetet. Mellesleg ak­kor is emberi mulasztásról van szó, ha valaki hibás vi­lágítóberendezéssel, rossz gumiabroncsokkal, lengés- csillapítókkal vesz részt a forgalomban. A pszichológus-szakértő véleménye szerint a balese­tek létrejöttének egyetlen okra való visszavezetése a probléma irreális leegyszerű­sítését jelenti. A mélyreható vizsgálatok kimutatták, hogy a balesetek létrejöttében egy egész sor ok játszik egyszer, re szerepet. Kezdve például a szerelő hetekkel ezelőtt adott figyelmeztetésével, hogy a lengéscsillapítókat ki kel­lene cserélni, folytatva a ve­zető rossz éjszakai pihenés miatti indiszpozíciójával, vagy a kanyarban időben észre nem vett olajfolttal, számos tényező válthatja ki a balesetet. A fiatal gépjár­művezetők magános balese­teinek nagy száma azonban arra utal, hogy a 18—25 éve­sek sokkal gyakrabban kö­vetnek el vezetési hibát, mint azok a gyakorlott ve­zetők, akik ugyanazokkal a járművekkel ugyanazokon az utakon közlekednek. H. Lukaschek forgalom- technikai szakértő szerint a totális biztonság egyszerűen nem létezik. A közúti közle­kedésben gyakran tapasztal­ható, hogy a biztonsági fel­tételek javítását a vezetők a sebesség növelésével vált­ják aprópénzre, ami által az általános kockázat tovább nő. Ami az út állapotából származó veszélyeket illeti, ezek a vezetői magatartás megfelelő alkalmazkodásával egyenlíthetők ki, amint ezt a közlekedési szabályok elő is írják. A KfV (az osztrák közle­kedésbiztonsági szervezet) következtetése: továbbra is a józan, megfontolt vezetői magatartás a baleseti koc­kázat elfogadható szinten tartásának előfeltétele. A balesetért való felelősségnek az út vagy a jármű állapo­tára történő áthárítása csak azt eredményezné, hogy a kockáztatásra hajlamos ve­zetők vezetési tudásukat még veszélyesebb mértékben túl. értékelnék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom