Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-04 / 284. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évfolyam, 281. szám 1985. december 1., szerda ARA: 1,80 FORINT Ülést tart a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Segítség Gyakran fölemlegetik a művelődési intézmények vezetői, hogy nagyon vé­konyan csordul a forint. Ugyan a közművelődési törvényben megfogalma­zást nyert, hogy a kultúra közös ügyünk, s ezért a különböző termelőegysé­geknek is áldozni kell. Az eltelt évek alatt azonban szépen fokozatosan elapad­tak a források, javarészt már csak a tanácsi fenn­tartás összege maradt. Érthető, ami történt, hi­szen mindenki megnézi, mire költi a pénzt, s amit feleslegesnek ítél, arra nem áldoz. A gazdasági nehéz­ségek ki-kit arra késztet­nek, hogy lefaragjon vala­micskét innen-onnan, még ha egyéb kiadásaihoz nem is túl jelentős a summa. Így járt a közművelődés támogatása is, a kezdeti lelkesedés után ma már csak mutatóban lehet ta­lálni olyan üzemet, ame­lyik mélyebben belenyúl a zsebébe. Hallunk azonban ellen­példákról is. A múltkori­ban egy tanácskozáson egy hatvani felszólaló el­mondta, hogy egyre több vállalatot, szövetkezetei nyernek meg az ügynek, ami nem csekély hátteret jelent. A fortély egyszerű: nem „ingyen” adják a tíz­ezreket, hanem az intéz­mény belépőjegyekkel vi­szonozza a segítséget. Így a cégek befektetésnek ér­zik amit adnak, s szívesen teszik a közös kalapba, amit tudnak, mert nem el­vont hasznot remélnek, ha­nem érzik a közvetlen ha­tást. Dolgozóik színvonalas előadóesteken, programo­kon vehetnek részt, s tá­jékozottságukon, végső so­ron munkájúkon látszik meg az eredmény. Elgondolkodtató ez a tartalmas kapcsolat. Leg­többünk logikája túlságo­san is egysíkon mozog: hajlamosak vagyunk bele­nyugodni a megváltoztat- hatatlanba, mondván, hogy gazdaságunk és társadal­munk folyamatai ilyenek, nem véletlen tehát, hogy minden nehezebb. Lám csak, elég egy épkézláb öt­let, s máris meglepő ered­ményt tapasztalhatunk. Látszólag az előbb említett szorító pénzhiány termé­szetes, valójában inkább ar­ról van szó, hogy akad megfelelő forrás, csak va­lamit adni kell azért, hogy kinyissák különböző cégek a bukszájukat. Nem sza­bad úgy „odadobni a lo­vak közé a gyeplőt”, hogy egy gyár vagy közös gaz­daság haszontalannak ítél­je meg a művelődési ház­nak szánt támogatást. Mindenütt előtérbe ke­rült a gazdaságosság jel­szava. Még a művelődés terén is jobban megnézi mindenki, hogy mire költ. Ha tartalmas szolgáltatáso­kat, közhasznú tanfolya­mokat, vagy szórakoztató rendezvényeket nyer a me­cénás, nem mond le ezek­ről az előnyökről. Nem so­pánkodni kell tehát, ha­nem alkalmazkodva az új körülményekhez minél több szövetséget találni gazda­ság és kultúra között, hogy ezáltal holnapunk legyen szebb és teljesebb. Gábor László Hiánycikkek akadnak A gyermekruházat és a kínálat... A szülők évek óta visszatérő gondja, hogy gyermeküknek nem vagy csak sok bosszú­ság, rengeteg utánajárás során tudnak megfele­lő méretű és minőségű ruhát, lábbelit vásárol­ni. Örökzöld téma, mi­ért nem kapható a cse­csemő számára kising, pólyahuzat, az iskolás korosztálynak miért kell nélkülözni a praktikus, kényelmes blúzokat, dzsekiket, s hogy miért épp az idényjellegű fél­cipőből, csizmából van kevés a pultokon egy- egy szezonban. A miértekre kerestük a választ, amikor megkérdez­tük néhány nagy áruház, ke­reskedelmi vállalat vezető­jét. Várkonyi Mihályné, a Rö­vid- és Kötöttáru Nagyke­reskedelmi Vállalat egri le- rakatának vezetője a bébi- ruházati-ellátásban jelent­kező krónikus hiánycikkek­ről adott felvilágosítást. El­mondta, hogy néhány évvel ezelőtt az jelentette a fő gondot, hogy miután nyere- ségtelen volt, nem vállalták a szövött alapanyagú bébi­holmik gyártását a vállala- tók, szövetkezetek. Azóta több partner is jelentkezett az előállításra, így például a Heves Megyei Ruházati Ipari Vállalat, valamint az Egri Háziipari Szövetkezet. Jelenleg alapanyaghiány hátráltatja a termelést, ezért kisingből, pólyahuzatból to­vábbra sem tudják kielégí­teni az igényeket. Érezhető javulás a következő eszten­dőben várható. Marczis Margittól, a He­ves Megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat árufor­galmi előadójától az alábbi információt kaptuk: — összességében a gyer­mekruházati ellátás kiegyen­súlyozott. A felnőtt válasz­tékkal kapcsolatban több probléma merült fel az utóbbi időben. Az egyik leg­Megér ez keresettebb áru, amiből saj­nos nincs elegendő, a 7—12 éves fiúkra való szövetka­bát. Az előrendelést idejé­ben elküldtük a nagykeres­kedelmi vállalatoknak, a szükséges termékből viszont nem kaptunk a kívánt meny- nyiségben. A kabátok he­lyett dzsekiket ajánlunk, amelyekből széles a válasz­ték. Egyébként december 4- én nyitjuk meg Eger belvá­rosában az Interfer butikot, ahol főként fiataloknak szánt öltözködési cikkeket árusí­tunk, az egyéb butikok árai­hoz képest olcsóbban. Re­mélhetőleg ez is segít az eredményesebb vásárlásban. A cipőkből, a csizmákból a kínálat kielégítő, igaz, a so­kak által keresett, mérsé­keltebb árú lábbelikből ke­vés van. Sajnos, az áremel­kedés ezeket is érintette. A népszerű hótaposó csizmák­ból pedig nem kapunk ele­get, akadozik a szállítás. Az Egri Centrum Aruház áruforgalmi vezetője, For­gács György, a következő­ket mondta: — Az áruskálánkkal kap­csolatban felmerült kifogá­sok jó néhány esetben jo­gosak. Sok cikk van raktá­ron, de nem mindig a kí­vánt méretekben. A cipőosz­tály választéka vásárlóink egy részének nem felel meg. Huszonkettes bébicipőnk, csizmánk például nincs, a 26—34-es nagyságúakból is alig akad. A mérethiány fő­ként arra vezethető vissza, 950 Ft-ot? (Fotó: Perl Márton) hogy a termelők nem térké­pezik fel kellőképpen a ke­resletet, s így nem tudnak alkalmazkodni az igények­hez. Mi a megrendeléseket minden esetben eljuttatjuk hozzájuk, mégsem szállítják azokat. Ugyanez vonatkozik a bébiholmikra is. A ren­delt mennyiség csak egy tö­redéke jut el hozzánk. Az viszont örvendetes, hogy ka­masz. és lánykatélikabátok- ból sokkal több van, mint tavaly ilyenkor volt. Ezt más üzletekhez viszonyítva is megerősíthetem. A gyer­meköltöny, a zakó azonban továbbra is hiánycikk, amely sajnos több éves tapasztalat már. Az okok ugyancsak a termelésben keresendők. Tovább lehetne kérdezős­ködni a különböző keres­kedelmi egységeknél, de bi­zonyos, hogy a fentiekhez hasonló válaszokat kapnánk. Ügy tűnik, ez a téma to­vábbra is örökzöld marad. A tanulság ezúttal is a ré­gi, bár némi jó irányú vál­tozás tagadhatatlanul tör­tént. A kereskedelem és a termelők még mindig nem tudják úgy összehangolni te­vékenységüket, hogy az a ve­vőnek is maradéktalanul hasznára váljon. S bár a szakemberek véleménye sze­rint mind mennyiségben, mind választékban bővültek az üzletek, az egyszerű em­bernek továbbra is nem kis fejfájást okoz egy-két alap­vető áru beszerzése. A „turkálóban” mindig lehet válogatni A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá-i nak ülését mára összehívták. Az ülésen — a Politikai Bizottság javaslatára — tájékoz­tatót hallgatnak meg a Varsói Szerződés tagállamai párt- vezetőinek prágai találkozójáról, valamint megvitatják az 1986. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányel­veiről szóló előterjesztést. Megkezdődött Berlinben a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi minisztereinek tanácskozása Kedden Berlinben meg­kezdődött a Varsói Szerző­dés tagállamai honvédelmi miniszterei tanácsának so­ros ülése. A tanácskozás megnyitása­kor a résztvevők néma fel­állással adóztak a hétfőn váratlanul elhunyt Heinz Hoffmann hadseregtábor­nok, az NDK nemzetvédelmi minisztere emlékének. Az ülésen részt vesz Dobri Dzsurov hadseregtábornok, bolgár nemzetvédelmi mi­niszter, Milán Václavik ve­zérezredes, csehszlovák nem­zetvédelmi miniszter, Flóri­án Siwicki hadseregtábor­nok, lengyel nemzetvédelmi miniszter, Oláh István had­seregtábornok, magyar hon­védelmi miniszter, Constantin Olteanu vezérezredes, román nemzetvédelmi miniszter, Szergej Szokolov marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere, Fritz Streletz ve­zérezredes, az NDK nem­zetvédelmi miniszterének helyettese, valamint Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyve­res erőinek főparancsnoka és Anatolij Gribkov hadsereg­tábornok, az egyesített fegy­veres erők törzsének főnöke. Az agrárertelmiség szerepe a VII. ötéves tervben Dr. Papócsi László miniszterhelyettes előadása Gyöngyösön Milyen szerepe van a fiatal agrárértelmiségnek az élel­miszer. gazdaság fejlesztésében?-Mi lesz a feladatuk a VII, ötéves tervidőszakban? Erről esett szó kedden délelőtt Gyöngyösön, a Mátraaljai Szénbányák nagytermé­ben rendezett értekezleten. Az Agrártudományi Egyesület Heves Megyei Szervezete valamint a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának érdeklődéssel kísért konferenciáján részt vett Jurányi János, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának osztályvezető-helyettese, Bágyi Im­re, Heves Megye Tanácsának elnökhelyettese, Sramkó László, a Teszöv titkára, továbbá a megyei KISZ-bizoitság, valamint Gyöngyös város párt- és tanácsi képviselői is. Koós Viktor, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának ve­zetője nyitotta meg a kon­ferenciát. Ezután dr. Papó­csi László, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes tartott előadást. Be­vezetőjében vázolta a nép­gazdaság helyzetét, a VI. ötéves terv eddig elért ered­ményeit. Hangsúlyozta, hogy társadalmunk várakozással tekint a VII. ötéves tervidő­szak elé, melynek gazdaság- politikai célkitűzései meg­felelő fejlődést irányoznak elő. Aláhúzta, hogy mező- gazdaságunk jelentős sike­reket tudhat magáénak az elmúlt időszakban. Különö­sen a gabonatermelésben léptünk előre. Mind a búza-, mind pedig a kukoricahoza- mok növekedtek. Az állatte­nyésztés is kedvezően fej­lődött. Dinamikusan növe­kedett a háztáji gazdálko­dás, valamint az élelmiszer- ipar teljesítménye is. Élel­miszer-gazdaságunk amel­lett, hogy fokozta kivitelét az elmúlt időszakban, hoz­zájárult a kiegyensúlyozott hazai ellátáshoz is. Dr. Papócsi László kiemel­te, hogy az agrárágazat je­lentősen hozzájárult a 80-as évek első felében a népgaz­daság egyensúlyi helyzeté­nek javításához, nemzetközi fizetőképességünk megőrzé­séhez. Miközben növekedett a mezőgazdasági üzemek te­herbíró képessége, az alap- tevékenység mellett bővült a szolgáltató és az ipari tevé­kenysége is. Mindezzel lehe­tőséget nyújtott a falvak né­pességmegtartó erejének fo­kozásához. A miniszterhe­lyettes a továbbiakban a gondokról is szólt. Hangsú­lyozta, hogy élelmiszer-gaz­daságunk az utóbbi években az iparosodás révén nagyobb költségekkel termelt. Ez szo­rosan összefügg az ipari ere­detű anyagok árának emelé­sével. A növekvő hozamok­kal viszont mindezt nem tudták ellensúlyozni. Gondot jelentett az is, hogy a ha­zai mezőgazdasági termékek világpiaci ára a VI. ötéves tervidőszakban csökkent, és cserearányromlás követke­zett be. Mindezek ellenére — hangsúlyozta —, a VII. öt­éves tervidőszakban a me­zőgazdaság és az élelmiszer- ipar szerepe, jelentősége megmarad. Fontos, hogy az üzemek még inkább előtérbe helyezzék a minőségi terme­lést, amelyhez ki kell ala­kítaniuk a szükséges ösztön­zést. Elengedhetetlen, hogy csökkenjenek a termelési költségek, ez pedig azt fel­tételezi, hogy anyagokból, energiahordozókból megfe­lelőbb, takarékos gazdálko­dást folytassanak. Igen lé­nyeges feladat marad mind a szocialista, mind a tőkés export fokozása, amellett, hogy a hazai ellátást is to­vább kívánják javítani, kü­lönösen a választék bővíté­sében. Végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy a VII. ötéves tervi feladatok megvalósí­tása elképzelhetetlen az ag­rárértelmiség, a fiatal kö­zépvezetői gárda eredményes és jól szervezett munkája nélkül! A magyar mezőgaz­daság a népgazdaságon be­lül jelentős erőt képvisel, amelynek továbbfejlesztése az alkotó, a tettrekész fiata­lok közreműködésével érhe­tő el. A tanácskozás Koós Vik­tor zárszavával ért véget. Mentusz Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom