Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-16 / 294. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. december 16., hétfő 3. Befejezte munkáját a Hazafias Népfront Vili. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) kongresszusát közvélemé­nyünk fontos belpolitikai eseményként tartja számon — folytatta. — Ez így is van rendjén, hiszen a népfront­mozgalom testesíti meg pár­tunknak, a társadalom ve­zető erejének azt a törek­vését, hogy szövetségre lép­jen minden becsületes em­berrel, ok* szivén viseli a nép, a haza sorsát, elfogad­ja, magáénak vallja szocia­lista céljainkat. A népfront szerepe együtt változik a történelem által napirendre tűzött feladatokkal, óm az a küldetés változatlan, hogy lehetőséget, fórumot nyújt­son a különböző hivatású, világnézetű, a magyar és más anyanyelvű állampol­gárok számára ahhoz, hogy szocialista nemzeti egységbe tömörülve aktív részesei le­hessenek a politika formá­lásának és megvalósításának. Utalt arra, hogy az idei nagy jelentőségű belpolitikai események— pártunk XIII. kongresszusa, a felszabadu­lás 40. évfordulója — jó le­hetőséget adtak visszate­kinteni a megtett útra, arra a fejlődésre, amelynek ered­ményeként népünk szaba­don és biztonságban él e hazában, megbecsült he­lyünk van a haladó nemze­tek sorában. Lázár György utalt az MSZMP XIII. kongresszusá­nak egyik megállapítására, mely szerint élesebb megvi­lágításba kerültek munkánk gyengeségei: esetenként az irányítás lassú reagálása, a végrehajtás következetlensé­gei, s a szocialista normá­kat sértő jelenségekkel szem­beni, elnéző magatartás. — Mindebben a kormánynak is megvan a maga felelőssége — hangsúlyozta —, s ezért jogosnak tartom, ha közvé­leményünk sürgeti: a Mi­nisztertanács teremtsen jobb feltételeket az eredménye­sebb gazdálkodáshoz, le­gyen következetesebb a vég­rehajtásban, és tanúsítson nagyobb szigort a szocialis­ta normák megsértőivel, a társadalom megkárosítóival szemben. Lázár György a további­akban gazdaságpolitikai kér­désekkel foglalkozott. A kongresszusi beszámoló ér­tékelését megerősítve, jelen­tős eredményként minősítet­te, hogy az elmúlt években is sikerült nemzetközi fize­tési kötelezettségeinket pon­tosan teljesíteni, s megkez­deni adósságállományunk csökkentését. Ezt azonban — mind ez ideig — elsősorban a belső felhasználás vissza­fogásával és nem a haté­konyság javításával sikerült megoldani. Ez az út tovább nem járható. Elodázhatatlan­ná vált a gazdálkodás ha­Kongresszusi pillanatok ( Munkatársunk telefon jelentése :) — Ahogy az előző este bejelentettük, hozzászólásra elsőnek következik dr. Nagy Andor, egri főiskolai tanár — közölte a tanácskozóte­remben levőkkel, dr. Káldy Zoltán, az evangélikus egy­ház elnök-püspöke, aki a második nap, szombat dél­előttiének üléselnöke volt. A Ho Si Minh Tanárkép­ző Főiskola neveléstudomá­nyi tanszékének vezetőjét már a 11 órai szünetben kérdeztem, mit jelent fel­szólalni egy országos fóru­mon, amelyre milliók figyel­nek. — Nagy felelősség részt venni egy olyan eseményen, amely az egész nemzet sor­sával, jövőjével foglalkozik. Az Országos Pedagógiai Bi­zottság alelnökeként, a me­'tékonyságának növelése, a termelés szerkezetének kor­szerűsítése, a műszaki fej­lesztés meggyorsítása, a rá­fordítások csökkentése, a na­gyobb jövedelmezőség, s mindezek révén nemzetközi versenyképességünk javítása. Csak így, s csak a szocia­lista országokkal, a KGST keretében folytatott együtt­működés elmélyítésével te­remthetjük elő azokat a forrásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az egyen­súly megszilárdításával egy­idejűleg többet fordíthas­sunk belső felhasználásra, a technikai haladást segítő be­ruházásokra, az életszínvo­nal és az életkörülmények javítására. A kormány a Központi Bizottság irányel­vei alapján e szellemben dolgozta ki a népgazdaság VII. ötéves tervét, a végre­hajtást segítő műszaki-gaz­dasági programokat. Lázár György hangsúlyoz­ta, hogy a terv szigorú kö­vetelményeinek teljesítéséhez elengedhetetlen társadalmi viszonyaink és a gazdaság- irányítási rendszer tovább­fejlesztése, hogy szabadab­ban bontakozhassanak ki az alkotó energiák, hatékonyab­bá váljék az emberi mun­ka. Külön kiemelte a teljes, ugyanakkor hatékony fog­lalkoztatás egyidejű köve­telményét, s ennek kapcsán szólt arról a nyugtalanító jelenségről, hogy fellazult a gazdálkodási, helyenként az állampolgári és a munkafe­gyelem. E helyzet megszün­tetéséért — mondotta — mindenekelőtt a kormány­nak, a gazdasági vezetésnek kell cselekednie, abban a biz­tos tudatban, hogy a szerve­zettebb, fegyelmezettebb munka igénye találkozik a lelkesítő program, mert a becsületesen dolgozók nagy tömegének helyeslésével. Köszönetét mondott a Ha­zafias Népfrontnak az ötéves terv megformálásához nyúj­tott értékes segítségéért, s azt kérte, hogy vállaljon to­vábbra is részt a szocialis­ta építést, a társadalmi vi­szonyok fejlesztését szolgáló erőfeszítésekből. — A népfrontmozgalom segítsen tudatosítani, hogy van programunk. Talán nem olyan látványos, mint ko­rábban, de ambiciózus, sőt megújulás programja. És se­gítsen eloszlatni a kishitű­séget, erősíteni azt a meg­győződést, hogy pártunk ve­zetésével, a nép összefogá­sával, képesek leszünk ter­vünket teljesíteni. Ezután nemzetközi kérdé­sekről szólt. Végül a kong­resszusnak további sikeres munkát, a résztvevőknek jó egészséget, boldog új eszten­dőt kívánt. gyei művelődéspolitikai munkabizottság elnökeként kaptam megbízást a szólás­ra. Ez határozta meg be­szédem témáját: a család, az iskola és a társadalom összefüggésének elemzését. Beszélgetésünk során dr. Végh Miklós, a HNF megyei bizottsága elnöke így ösz- szegezte tapasztalatait : — Lényeges eleme a vi­tának az őszinteség, a nyílt­ság. Mindenki aggódik a békéért, hazánk még jobb jövőjéért, és ezért tenni is kész. Feltétlenül helyénvaló, hogy sok szó esett a mun­kafegyelem lazulásának, a munkaintenzitás csökkené­sének megszüntetéséről. A mozgalom hivatásos munkásának szemléletét tükrözte Széles Jánosnak, a gyöngyösi Népfrontbizottság titkárának értékelése: — Hallhattunk kiselőadást munkánk sokszínűségéről, túlzott bonyolultságáról, to­vábbá arról, hogy túl sok feladatot vállalunk. Ezt a felszólalók inkább alátá­masztották, mintsem kifogá­solták. .. Ha szót kaptam volna, mindenképpen elmon­dom a körzeti népfrontbi­zottságok fontosságát, a la­kóbizottságok hatékonyságát. Ezt követően Bíró Imre kanonok, az Országos Bé­ketanács katolikus bizottsá­gának főtitkára ismertette a betegsége miatt távollevő Lékai László bíboros, esz­tergomi érseknek, a Magyar Római Katolikus Püspöki Kar elnökének a kongresz- szushoz intézett üzenetét. Ezután Fekete Gyula, a Ma­gyar írók Szövetségének al- elnöke, Sevaracz Máté, a Bácsalmási Petőfi Tsz elnö­ke, Drótos László, a diós­győri Lenin Kohászati Mű­vek vezérigazgatója, dr. Szir- tesi Zoltán körzeti orvos, a HNF országos cigánytanácsá­nak alelnöke, dr. Alberth Béláné Hajdú-Bihar megyei népfronttitkár, Ráday Mi­hály tévéoperatőr emelke­dett szólásra. Nagy Ferenc fafaragó művész eredeti módon nyilvánított véle­ményt a családról: a kong­resszus tiszteletére készített fafaragását nyújtotta át a mozgalomnak. A délelőtti szünetet köve­tően, a soros elnök köszön­tötte a kongresszusra érke­ző, s az elnökségben helyet foglaló Kádár Jánost, az MSZMP főtitkárát, akit a jelenlevők nagy tapssal fo­gadtak. Ezt követően Keresztury Dezső akadémikus hívta fel a figyelmet hozzászólásában az anyanyelv tisztaságának védelmére. Ezután Márton János, az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgatója, majd dr. Tóth Károly re­formátus püspök, Kanyar József Somogy megyei le­véltárigazgató és Gyúró Fe- renc a Budapesti Kertésze­ti Egyetem rektorhelyettese kapott szót. Ezután Vadász Anna, a HNF Győr-Sopron Megyei Bizottságának titkára, dr. V. Nagy Imre, a Budapesti Mű­szaki Egyetem tanszékveze­tő tanára, Deme László nyelvészprofesszor, Filotás Kálmán, a HNF Mór Váro­si Bizottságának titkára, Ko­vács Flórián, Zala megyei művelődésiház-igazgató, dr. Gácsér József szegedi főis­kolai tanár és Bandzsók Sán- dorné, a főváros IV. kerü­leti népfrontbizottságának titkára szólalt fel. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának elnöke rámutatott, a tanácsok nap mint nap számítanak, építenek a nép­front támogatására. Ezután Soltészné Pádár Ilona, a HNF Szabolcs-Szatmár Me­gyei Bizottságának titkára kapott szót. Ezt követően Pálos Ta más, az MTI főszerkesztője kapott szót. Majd Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT tit­kára beszélt a szakszerveze­ti mozgalom és a lakóterü­leti népfrontbizottságok te­vékenységéről. Barabás Mik­tevékenységük gátjainak okait. Nem maradhat ki a sorból annak megemlítése sem, hogy a Népfrontban dolgozók bérének rendezése mindinkább sürgető kérdés. A Mátrai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság petőfibá- nyai üzemének művezetője, Márta Ferencné, otthon a nő­bizottság munkájának egyik letéteményese. Érthetően, elsősorban ez a gondolatkör foglalkoztatta a három na­pon. — Sajnos, keveset hallot­tunk erről a területről. Ná­lunk nagyon gazdag a nő- bizottság tevékenysége. Az idős emberek gondozásától egészen a nők klubjának rendezvénysorozatáig. Napi­renden volt (van) közsé­günkben a női munkaerők foglalkoztatásának gondja is. Ezt enyhítette a Petöfi- bányán nemrégen létesített varroda, de még további lépések kívánatosak.. . Bő­ségesen jegyzeteltem, s kü­lönösen megragadott, ahogy többen felelősséggel beszél­tek a családról, a munkaer­kölcsről. A karzaton helyet foglaló hevesiek szomszédságában, a kongresszusi elnökség fel­ső soraiban követhette az lós, az Országos Béketanács főtitkára, felszólalásában hangsúlyozta, hogy hazánk­ban a béke megőrzésének ügye napjainkra az embe­rek személyes ügyévé, min­dennapi cselekvésüket be­folyásoló törekvéssé vált. Majd dr. Havas Miklós, a HNF Komárom Megyei Bi­zottságának titkára és Szil­vasán Pál, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Ta­nácsának elnökhelyettese szólalt fel. Ezzel a Hazafias Népfront VIII. kongresszusának máso­dik munkanapja — amelyen felváltva elnökölt D. Káldy Zoltán, az evangélikus egy­ház országos elnök-püspöke, Bognár József akadémikus, dr. Horváth Éva, a HNF Bé­kés Megyei Bizottságának elnöke és Papp Lajos ál­lamtitkár — befejeződött. Vasárnap az Építők Rózsa Ferenc Székházában folytat­ta munkáját a Hazafias Nép­front VIII. kongresszusa. A tanácskozás harmadik, záró napján folytatódott a HNF OT és az országos pénzügyi ellenőrző bizottság beszámo­lójának együttes vitája. Az elnökségben helyet foglalt Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, Sarlós István, az Országgyűlés elnöke, Sza­bó István, a TOT elnöke, a Politikai Bizottság tagjai és társadalmi, politikai életünk számos más, kiemelkedő sze­mélyisége. Elsőként dr. István Lajos főorvos, a HNF Vas Megyei Bizottságának elnöke szó­lalt fel, majd Pál Józsefné, a Ganz-Mávag mátratere- nyei hídgyáregységének da­ruvezetője, dr. Schöner Alf­réd főrabbi, Hambuch Gé­za, a Magyarországi Néme­tek Demokratikus Szövetsé­gének főtitkára, dr. László Alfréd, a Veszprémi Vegy­ipari Egyetem rektorhelyet­tese és Pásztor Béla, a ve­resegyházi tanács elnöke ka­pott szót. Jakab Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság el­nöke rámutatott, hogy e tes­tület munkája szorosan kö­tődik a Magyar Népköztár­saság külpolitikájához. Ez­után Ratkó József költő, Wilk László, a Mecseki Szénbányák vájára, Márkus József Zala megyei tsz-tag, Kurucz Jánosné, a HNF Karcag Városi Bizottságának titkára és Kárpáti Rudolf ez­redes, a Magyar Néphadse­reg Művelődési Házának igazgatója emelkedett szólás­ra. Majd Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtit­kára a társadalom erkölcsi értékeit gazdagító önzetlen, önkéntes, másokért végzett munka fontosságáról beszélt. Kállai Gyula és Pozsgay Imre a kongresszus szüne­tében találkozott és baráti. eseményeket a csoport leg- fiatalabbja. Tóth Marika, a hatvani Bajza Gimnázium negyedikese, a KISZ KB tag­ja. Fontos megbízatása mi­att vele csak szombat este sikerült találkoznom a szál­láshelyen. Komoly gondolko­dású, talpraesett ifjú hölgy. Tudatossága különösen meg­nyerő. Mondatai is erényeit közvetítik : — Nagy segítség a kong­resszus nekem arra, hogy belelássak a politikai mun­kába, a mindennapi életbe. Igazi élmény olyanok tár­saságában lenni, akiket tisz­telek. Rengeteget tanulok tőlük. Duschek Lajosnéval például hosszan beszélgettem. Azért is boldog vagyok, mert nem úgy került szóba a tizenéves korosztály, hogy egyértelműen el kell ítélni. Szerintem is több foglalko­zással, a velük való törődés­sel, helyre tehetők a türel­metlenségük miatti kitérések. ■k A hosszúra nyúlt, fárasz­tó szombatnak is voltak ked­ves pillanatai. Például, ami­kor külön köszöntötték a fórum doyenjét, dr. Pesta kötetlen megbeszélést folyta­tott a tanácskozáson részt vevők egy csoportjával, a mozgalom kezdeményezői­vei, a „Márciusi Front" résztvevőivel, a felszabadu­lás utáni kibontakozás ki­válóságaival, azokkal a mű­vészekkel, tudósokkal, akik társadalmi céljaink megvaló­sításáért az első vonalban küzdöttek. Ezt követően a kongresszu­si vita lezárult, s ismét Pozs­gay Imre emelkedett szólás­ra, hogy összefoglalja az elhangzottakat. — Úgy hiszem, a kongresz- szus elérte célját, s még in­kább eléri azt, ha megerősíti az Állásfoglalást, amely a jövő feladatainak megoldását szolgálja, s megerősíti azt a testületet, amely képes lesz e feladatokat az ország színe előtt képviselni — mondotta. A tanácskozás kiegyensúlyo­zott, jó légkörű munkaérte­kezlet volt — állapította meg. — Mértéktartóan, arányté­vesztés nélkül, egy nagy nemzeti összefogás jegyében erősítette a szocializmus po­zícióit országunkban. A vi­ta tehát nem torzította el a nép hangját, s nem tartal­mazott egyetlen olyan ele­met sem, amelyik ne e szín­térre való lett volna. — Mindvégig érvényesült egy másik lényeges, a köz- megegyezéshez hozzátarto­zó alapelv: biztonságunkat, a társadalmi fejlődéshez fű­ződő érdekeinket leghíveb­ben a Szovjetunióval, a szocialista országokkal al­kotott közösségünk, együttes védelmi és gazdasági szer­vezeteink, intézményeink fe­jezik ki- Nyitva állunk a vi­lágban mindenfajta jó szán­dék előtt, amely nemzeti ér­dekeinket nem sérti, és a békét szolgálja. — Nagy jelentőségű volt az MSZMP Központi Bizott­ságának, a kormánynak a kongresszus iránt tanúsított figyelme. Külön jólesett itt üdvözölni a párt főtitkárát. Kádár János elvtársat és hallani Lázár György mi­niszterelnöknek a Központi Bizottság és a kormány ne­vében elmondott szavait. Pozsgay Imre ezután né­hány, a vitában elhangzó kérdéscsoportra reagált. A javaslatot az új Országos Tanács figyelmébe ajánlva egyetértőleg szólt arról, a kezdeményezésről, hogy al­kossunk más országok hala­dó erőivel közös népfrontot a béke védelmére. Szinte valamennyi kong­resszusi felszólalásból össze­csengett — mondotta —, hogy ebben az országban a cselekvő együttműködés po­litikai feltétele a szocialista demokrácia fejlesztése. Lászlót, illetve a legfiata- labbat, Sokuticz Éva. békés­csabai harmadikos gimna­zistát. Küldöttségünk ven­dégeiként hazai hírekkel ér­kezett a MÉMOSZ-székház- ba a megyebizottság két munkatársa, Diószegi Lajos- né és Dér János. Megyénk- beliek töltötték meg az. egyik szünetben a postaki­rendeltség előtt kígyózó sort. Ott pecsételt alkalmi levele­zőlapokat, borítékokat, bé­lyegeket vásárolhattak — emlékül. Az aznapi zárást követően pedig — az amúgy is bensőséges hangulat foko­zásának szándékával — Mé­száros Albert szállodai szo­bájában egy-egy pohár ha­zulról hozott borral vendé­gelte meg a küldötteket. A mulatás persze csak módjával lehetett, hiszen va­sárnap reggel fél 9-kor foly­tatták munkájukat a dele­gátusok, akik — a véle­ménykülönbségek ellenére is — megegyeztek abban, bőségesen lesz mondaniva­lójuk a kongresszus utáni élménybeszámolókon. Szalay Zoltán Végezetül hangsúlyozta: a szocializmus nem lezárt rdhd- szer, s a kommunizmus nem elvont cél, hanem valóságos mozgalom, amelyben kriti­kailag meghaladjuk nap mint nap azt, amit már elér­tünk. Ezt érdemes figyelem­be venni e fórumon is. Ezen az alapon, a pártunk XIII. kongresszusán elfogadott határozat nemzeti program­ként való vállalásával kong­resszusunk, a Hazafias Nép­front most megalakuló új testületéi betölthetik azt a hivatást, amelyet a magyar társadalom tőlük elvár. Pozsgay Imre vitaösszefog­lalója után határozathoza­tal következett. A kongresz- szus egyhangúlag elfogadta az Országos Tanács jelenté­sét a legutóbbi kongresszus óta végzett munkáról, az Or- zágos Tanács nevében el­mondott főtitkári beszámolót, a hozzászólásokra adott vita- összefoglaló választ, az Or­szágos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság jelentését, vala­mint a Hazafias Népfront ál­lásfoglalásának és a mozga­lom alapszabályának a ter­vezetét, s egyúttal megbízta az Országos Tanácsot, vala­mint a megválasztandó or­szágos titkárságot: a vitában elhangzottakat mérlegelve végezzék el a dokumentu­mokon a szükséges módosí­tásokat és gondoskodjanak azok közzétételéről. Miután az Országos Ta­nács tagjait a kongresszust megelőző budapesti és me­gyei küldöttértekezleteken, valamint a részt vevő szer­vek testületi ülésein meg­választották, a kongresszusra a megerősítés feladata há­rult. Az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság tagjaira a jelölőbizottság tett javas­latot, A kongresszus megerősí­tette az Országos Tanács tagjait, majd elfogadta a jelölőbizottság javaslatát és megválasztotta az Orszá­gos Pénzügyi Ellenőrző Bi­zottság tagjait. Ezután a két új testület megtartotta ala­kuló ülését, amelynek során megválasztotta a tisztségvi­selőket, az elnökség és a titkárság tagjait, kijelölte az országos testületek társadal­mi bizottságainak vezetőit, kinevezte az országos tit­kárság osztályvezetőit, es megerősítette tisztségükben a népfrontsajtó vezetőit. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke: Kállai Gyula. alelnökök: Bencsik István, Bihari Ist­ván, Czibere Tibor. Hor­váth Lászióné, Márton Ja­nos, Papp Gyula, Szemók József és Varga Imre. A HNF OT főtitkára: Pozsgay Imre, titkárok: Ga- ramvölgyi József, Molnár Béla és Ribánszki Róbert. Az Országos Tanács El­nökségének tagjai : Apró Antal, Asbót Jánosné. Ádám Antal, Bartha Tibor. Bog­nár József, Duschek Lajos­áé, Ernőd Péter, Fekete Gyula, Gyúró Ferenc, Ham­buch Géza, Hantos János, Horváth Endre, Ispánovits Márton, István Lajos, Jakab Róbertné, Jakab Sándor. Kanyar József, D. Káldy Zoltán, Králikné Cser Erzsé­bet, Kodályné Péczely Sa­rolta, Koncz Károly, Kósá­né Kovács Magda, Kovács András, Kovács Béla, Láng István, Lékai László, Lo- sonczi Pál, Mándity Marin, Márk György, Mészáros Im­re, Molnár Frigyes, Molnár Sándor, Nagy Józsefné, Papp Lajos, Peják Emil, Pethn Tibor, Pióker Ignác, Po* linszky Károly, Rónai Ru­dolf, Rottler Ferenc, Sarlós István, Schöner Alfréd, Se­bestyén Nándorné, ,S. Hege­dűs László, Szabó István. Szalayné Pásztor Gabriel­la, Szentistványi Gyuláné. Székely György, Szilvasán Pál, Tóth János, Trautmann Rezső, Vadász Anna és V. Nagy Imre. A Hazafias Népfront VIII. kongresszusa Kállai Gyula zárszavát követően a Szózat eléneklésével ért véget. ‘‘1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom