Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

flHHHj NÉPÚJSÁG, 1985. december 14., szombat Az érdeklődés középpontjában: a műszaki-közgazdasági hetek 1ÓL SEGÍTETTE A VEZETŐK MUNKÁJÁT A közelmúltban jelentős sikerrel zárultak az idei mű. szaki-közgazdasági hetek rendezvényei. Ezúttal 21. alka. lommal került sor ezekre, amelyek mottójául a rendezők a legaktuálisabb témát, a VII. ötéves terv előkészítését válasz­tották. Ez már önmagában is joggal váltotta ki a szőkébb hazánkban dolgozó műszaki, agrár, és közgazdász értelmi­ségének érdeklődését. A tapasztalatokat dr. Domán László, a Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetsége Heves Megyei Szervezetének titkára értékelte a Népújság munkatársának. Hipszki István müszakvezetö elégedett az elkészült csizmák első darabjaival Győrkis Józsefné, Dreisz Vilmosné és Gulyás Imréné az exportra készülő csizma-felsőrészeket válogatja (Fotó: Szabó Sándor) BESZÉLGETÉS A VÖRÖS FÉLHOLD ELNÖKÉVEL „Segíteni az emberiséget — az életet” — Mit tud a Vörös Félholdról? — ha feltesszük ezt a kérdést baráti társaságban, vagy ismerősök között, bizony a legkülönbözőbb válaszokat kapjuk. Akad olyan, aki azt mondja —biztos valamelyik \keleti ország címere, míg má­sok — a világlátottak —, Törökország fővárosának, An­karának a főterével hozzák kapcsolatba, s tegyük hozzá ők járnak a legközelebb az igazsághoz. Ugyanis az Iszlám Országok egészségügyi szervezetének — az európai Vörös- keresztnek nemcsak az égbolton, )hanem a földön is keleti testvére — a Vörös Félhold. S törökországi központja An­karában található. Nos, azóta a nevet adó épületet lebon­tották, de Inem szűnt meg a nagy múltú szervezet, amely­nek elnökét a közelmúltban dr. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt elnöke hivatalos látogatásra hazánkba hívta. Ebből az alkalomból dr. Kemal Demir Heves megyét is felkereste, s nyilatkozott a Népújság munkatársának, Soós Tamásnak. — A VII. ötéves terv elő­készítése összefoglaló cím — mondta bevezetésként —, igen fontos témasorozatot ölelt fel azzal a céllal, hogy a középtávú tervidőszak feladatainak ésszerű megvá­lasztása és a megoldás fel­tételeinek biztosítása gazda­ságunk eredményességének alapkérdése 1990-ig. Szerve­zetünk megyei elnöksége és a tagegyesületeink ezzel a rendezvénysorozattal arra vállalkoztak, hogy a sikeres szervezéshez szükséges in­formációk beszerzését meg. könnyítsék a gazdasági egy­ségek vezetőinek, szakembe­reinek. — Ehhez garanciát nyúj­tott a neves előadói gárda is. — Valóban, célkitűzésünk sikeres valóraváltásához olyan országos vezetőket nyertünk meg, akik az adott témakör legjobb ismerői, így a középtávú tervezésről és a VII. ötéves tervi elkép­zelésekről például dr. Falu. végi Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese tartott bevezető előadást. Ugyan­csak a neves szakemberek között köszönthettük Veress Péter külkereskedelmi és dr. Juhár Zoltán belkeres­kedelmi minisztert, dr. Rácz Albert államtitkárt, az Ál­lami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal elnökét. Eleget tett meghívásunknak dr. Villányi Miklós, mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériu­mi államtitkár, valamint Beck Tamás, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara elnöke is. Valamennyien a legak­tuálisabb feladatokról szól­tak, így ellátáspolitikai kér­désekről, az export-import- gazdálkodásról, a munka­ügyről és jövedelemszabá­lyozásról, az élelmiszer és a gazdaság várható fejlesz­téseiről, illetve a világ és a magyar gazdaság kapcsola­táról. Köszönjük, hogy meg­tiszteltek előadásaikkal és időt szakítottak látogatásaik­ra. — összesen hány rendez, vényük volt és milyen ér­deklődés kísérte azokat? — A MTESZ és megyei tagegyesületei 112 rendez­vényt tartottak, amelyek az úgynevezett kiemeltek mel­lett a helyi, üzemi, vállala­ti feladatokat, elképzelése­ket tárták fel és azok meg­oldására agitáltak. Szót kaptak ebben a tömegszer­vezetek, mint például a KISZ, a szakszervezet, vala­mint a Hazafias Népfront mozgósító erejével a VII. öt­éves tervi célkitűzések ki­alakításában. Az előadáso­kon, a vitákon és kerekasz- tal-beszélgetéseken össze­sen 6400-an vettek részt. Ezek közül 21-nek az Egri Technika Háza adott helyet, amelyekben 2100 érdeklődő volt jelen. Az érdeklődők felkészültségét bizonyította, hogy minden előre leadott kérdésre választ adtak. Sőt, olyan is volt, például Veress Péter külkereskedelmi mi­niszter esetében, aki a spe­ciális kérdésekre írásban kö­zölte válaszait. — A Heves megyei mű­szaki-közgazdasági hetek rendezvényei ma már jelen­tőségükben túlnőnek szűkebb hazánk határain. Elismeré­süket bizonyítja mások ér­deklődése is. — A megyében dolgozó termelőegységek vezetői ko­molyan veszik ezt a prog­ramsorozatot. Miután hely­ben van a rendezvények többsége, így egy-egy előa­dásra, kerekasztal-beszélge- tésre gyorsan, kis költségrá­fordítással megszervezik a résztvevőket, üzemi, vállalati körben is. Azt hiszem, hogy témaválasztásban és előadás­ban ez a forrná sokszor töb­bet ér, mint esetleg a 2—3 napos továbbképző tanfo­lyam, amely nagyobb ki­adást követel az adott ter­melő egységtől. Nem beszél­ve arról, hogy olyan orszá­gos szaktekintélyek adnak tájékoztatást, mint már em. lítettem is, akik a legújabb információkat szolgáltatják. Ezt a lehetőséget tehát a jövőben még jobban igye­kezzenek kihasználni a veze­tők. Emellett egy-egy orszá. gos szaktekintély látogatása lehetőséget nyújt arra is, hogy szűkebb körben szin­tén véleményt cseréljen a megyei párt- és állami ve­zetőkkel aktuális, helyi kér­désekről, megoldásra váró feladatokról. Szeretném ki­emelni a már hagyományos egri fa- és bútoripari napo­kat, vagy a dohánytermelők és a cigarettagyártók me­gyeszékhelyi konferenciáját, amelyek évről-évre az or­szág minden részéről vonz­zák a szakembereket. Eljön­nek rendszeresen, hogy ta­lálkozzanak egymással, ki­cseréljék véleményeiket, megoldást keressenek a leg­fontosabb teendőkre. — Mi lesz a folytatás jö­vőre, a XXII. Heves megyei műszaki-közgazdasági hete­ken? — A MTESZ Heves Megyei Szervezetének elnöksége és végrehajtó bizottsága nemrég tartott évzáró ülésén értékel­te az idei tapasztalatokat. A testület megállapította, hogy a XXI. műszaki közgazda- sági hetek rendezvénysoro­zata jól sikerült, elérte cél­ját. Ezúton is szeretném meg­köszönni a társrendezőknek, a tagegyesületeknek aktív közreműködésüket. Az ülé­sen szó esett a további té. maválasztás aktualitásáról is. Ezért már készülünk a jövő évi műszaki-közgazda­sági hetekre, amelynek té­máját tavasszal döntjük el, időben, hogy az érdekeltek megtegyék a szükséges elő­készületeket. Mentusz Károly Csizmák — nemcsak itthonra A Duna Cipőgyár kerek­haraszti gyáregysége az idei évben mintegy 920 ezer pár lábbelit állít elő változatos színskálában és fazonban. A kerekharasztiak termékeit nemcsak itthon, hanem a tengerentúlon is jól ismerik igényes, precíz munkájuk nyomán. Jelenleg is csizma­szezon van az üzemben, hogy legyen elegendő választék mire eljő az ünnep. — ' Etnök Űr! Országaink kulturális és diplomáciai kapcsolatai sokszínű múltra tekintenek vissza. Sőt, az első világháború éveiben világhírű orientalista pro­fesszorunk, dr. Germanus Gyula részt vett a Vörös Félhold török szervezeté­nek a munkájában. Most mégis arra kérem, szóljon néhány szót szervezetük múltjáról. — A török Vörös Félhold, még az Oszmán Szultánság idején, 1865-ben alakult ha­sonló céllal, mint európai testvére. Elsősegélynyújtó­ink. ott voltak az első világ­háború vérzivataros front­jain éppúgy, mint a nemzeti felszabadító harcok csatate­rein. Akkor még Oszmáni Elsősegélynyújtó Társaság volt a neve. A köztársaság kikiáltása után Musztafa Kemal Atatürk ösztönzésé­re a legkiválóbb orvosok és a legtapasztaltabb nővérek csatlakoztak szervezetünk­höz. Akkordban a hiányzó helyi szakembereket külföl­diekkel pótoltuk. — Ha már a külföldi kap­csolatokat érintjük, napja­inkban mely országokkal működnek együtt? — Nemzetközi osztályunk szinte a föld minden álla­mával kapcsolatban áll, de mivel Törökország iszlám ország, a legszorosabb szálak a hittestvérekhez fűznek minket. De ez, természetesen nem jelenti azt, hogy nem működünk együtt más hitű nemzetekkel. Hisz jelsza­vunk is kimondja: segíteni az embereket, a bajba jutot­takat, éljenek azok bárhol. — Szervezetük milyen sze­repet játszik országuk egész­ségügyi életében? — A Vörös Félhold, nem­zeti alapítvány. Saját rende­lőintézeti hálózatot tart fenn az ország egész területén. Törökország földrajzi adott­ságait tekintetbe véve, ez nem kis feladat. Saját men­tőszolgálatunk. orvosi és nővéri testületünk van, s őket nem egy esetben ösz­töndíjasainkként képezzük ki, ha kell, s ha a szakterü­let megkívánja, akkor kül­földön. Hazánk nagyvárosai­ban bentlakásos kollégiu­mokban évente körülbelül 250—300 ápolónőt tanítta­tunk. Mentőosztagaink el­sőként siettek az anatóliai földrengés idején bajba ju­tott honfitársaik segítségé­re: sátorokat, gyógyszere­ket, élelmet osztottak a rá­szorulóknak. De, jelen va­gyunk a hétköznapokban is, hiszen a kispénzűeknek, sze­gényeknek ingyen gyógy­szert, s ennivalót biztosítunk — A működésükhöz szük­séges anyagi feltételeket ál­lami költségvetésből fedezik? — Nem. önellátósak va­gyunk. Vannak saját érde­keltségeink nagyobb gyá­rakban, ipari létesítmények­ben. Gazdasági szakembe­reink képviselik érdekein­ket a szállodahálózatban és a kereskedelemben, sőt az idegenforgalomban is. Ügye­lünk arra, hogy mindig kel­lő anyagi bázis álljon hu­mánus céljaink megvalósí­tásához. — Elnök Űr! ön évekig töltötte be hazájának egész­ségügyi miniszteri tisztjét is. Milyen eredményeket vár mostani látogatásától? — Már csupán a Vörös Félhold elnökeként jöttem vendégszerető, s nekünk, tö­rököknek különösen kedves hazájukba. így örömmel mondhatom, a testületi el­nökség már nem politikai poszt, ennél fogva csak szer­vezetünk érdékeit kell szem előtt tartanom Jómagam is orvos vagyok, s remélem a komoly eredményeket elért magyar szakemberekkel szorosabbá fűzhetjük kap­csolatainkat. Mi törökök ugyanis azt tartjuk, hogy a személyes ismeretség el­engedhetetlen a nagy ügy si­keréhez. — Köszönjük a beszélge­tést. ETK Rendet teremteni a termékek dzsungelé­ben — régi óhaja gyártónak és kereskedő­nek. nálunk és a világ minden táján. Van, ahol e téren előbbre járnak: számokkal és jelekkel látják el a gyárból kikerülő termé­keket, s ezek a jelzések végigkísérik az árut az alapanyagtól a fogyasztóig. Vagyis: a vá­sárló pontosan tudja, mit vesz, milyen mi­nőségű gyártmányra adja ki a pénzét. Mi néhány lépéásel lemaradtunk — sa hátrányt most kezdjük megszüntetni. A „most" nem értendő szó szerint, az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal elnökének rendel­kezése csak 1988. január 1-től lép életbe, az előkészületekhez azonban idő kell. Leg­alábbis remélhető, hogy az érintettek — jó hazai szokásokkal ellentétben — nem tart­ják soknak az addig hátralevő éveket, s nem Pató Pál módján fogják fel, mondván: ,,Ej, ráérünk arra még.” Mert bizony, nem érünk rá, sőt jó lett volna, ha erre előbb gondolunk. Mármint arra, hogy bármelyik termékről a felhasz­nálók (most még nem a fogyasztó nagykö­zönség. csak a feldolgozás láncolatában egymást követő vállalatok) azonnal tudják: ki, melyik vállalat készítette, azonos-e vagy sem az ugyanonnan eddig kapott termék- ! kel. A kilencjegyű szám — amelynek sze- : repelnie kell közvetlenül a gyártmányon vagy annak ipari csomagolásán — első öt számjegye a gyártónak amolyan „azonos­sági száma”. Minden készítményén ugyan­annak az öt számjegynek kell szerepelnie. A további négy számjegy pedig a termék „névjegye”. Ha a terméken bármilyen vál­toztatást hajt végre a gyártó — legyen az szín, méret vagy akár adagolás — a ter­mékszámnak is meg kell változnia. Természetesen a terméket kísérő irato­kon is szerepelnie kell termékszámnak, amelynek hivatalos neve (ajánlatos már most megjegyezni) Egységes Termékazono­sító Kód. Ha a terméket vásárló vállalat továbbadja a gyártmányt — a maga kód­számait köteles hozzátenni. így már a kez­dettől figyelemmel lehet kísérni a termék útját. De még nem végig. A rendelkezés kivé­telt tesz a lakosság részére történő közvet­len értékesítéssel. Erre még 1988-tól sem kell alkalmazni az ETK-rendszert. Kétségtelenül nagy jelentősége van — vagy inkább lesz — az alapanyagok, alkat­részek, kész- és félkész termékek ilyen egy­értelmű azonosításának. Minden vállalat, gyártó és forgalmazó cég a maga számának kötelező feltüntetésével — akarja-e vagy sem — felelősséget vállal a termékért. Ha kitűnő a termék vagy éppen kiemelkedő minőségű — szinte pillanatok alatt meg­állapítható, hogy kit és milyen mértékben illet érte elismerés. Ám az éremnek másik oldala is van: a rossz, hibás vagy netán selejtes termékért a hiba okozójának kell tartania a hátát. Ami pedig az ETK jövőjét illeti: ma még talán korainak látszik erről szólni, még­sem utópia, hogy a továbbiakban ki kell ennek fejlődnie úgy, hogy a lakosság, a fo­gyasztó közvetlenül i,s hasznát lássa. Köz­vetve így is megmutatkoznak az azonosító számok bevezetésének előnyei, hiszen mi sem természetesebb, mint hogy a gyártó­tól a forgalomba hozóig bevezetésre kerü­lő kódok már eleve feltételezik: a fogyasz­tásba is jobb, de mindenképpen „visszake­reshető” eredetű árucikkek kerülnek. Vagyis a kódok haszna, hogy vitát kizá­róan megállapítható minden árucikkért a felelősség. Jobban oda kell figyelnie alap­anyag-gyártónak és készárut előállítónak, de még a készletező és kereskedelmi válla­latok illetékeseinek s a forgalomba kerülő árucikkekre. S a további, remélhetőleg nem is olyan sokára következő lépés: ami­kor a fogyasztó, a vásárló is előre tudja, a kód alapján mit és kitől vásárol, s tapasz­talatai nyomán — ő is azonosítható. Úgv, hogy honnan és milyen cikket érdemes vá­sárolnia, mert a kódszámok — ha a rendel­kezést jól hajtják végre — garantálják a minőséget. V. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom