Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-03 / 283. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. december 3,, kedd 3. Vállalatirányítás és demokratizmus Hogy milyen jelentőségű események színhelyei mostanság 1 az iparvállalatok, azt egy apróság is jelzi. Az új vállalatirányítási formák szervezésének és működésének eddigi tapasztalatait elemző országos konferencia színhelyét villám- , gyorsan meg kellett változtatni; más, nagyobb befogadóké- ; pességű termet kellett keresni, mert az érdeklődés minden \ képzeletet felülmúlt. Való igaz, a közérdeklődés • középpontjába már jó ideje 1 az új vállalatirányítási for- j mákra való áttérés áll, s í persze nemcsak a szakem• heréket, de az úgymond lai- { kus közvéleményt is élén- í ken foglalkoztatják az ezzel kapcsolatos események. A - mezőgazdaság után most az i iparban történik — negyven év óta példátlan méretű és reformjelentőségű — irányítási átrendeződés. Illusztrációként csak annyit, hogy 1986. végéig az Ipari Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok 80 százaléka működik majd kollektív ve• zetéssel, önkormányzati módon, s e csoporthoz tartozik majd az ipari létszám 60 százaléka, s az ipari állóeszközérték majdnem 80 százaléka. Megszűnik tehát az állam- igazgatási felügyelet hegemóniája ; konkrét tartalmat kap a vállalati önállóság — eddig meglehetősen ködös — fogalma, mert a stratégiai döntések joga és felelőssége most kizárólagos vállalati hatáskörbe kerül. Ám miféle optimizmus alapján re- mélhetőík a felelősséggel meghozott és szakszerű stratégiai döntések? Máris látható, tapasztalható, hogy nagyon eltérőek és nem ritkán kifejezetten pesszimisták az érintettek és aZ érdekeltek ezzel kapcsolatos véleményei, megnyilatkozásai. Vannak akik úgy vélik, hogy a meglehetősen heterogén összetételű vállalati tanácsoktól és a még népesebb küldöttgyűlésektől, illetve közgyűlésektől aligha várható el, hogy kellő szakértelem híján a vállalatgazdálkodás sorsdöntő kérdéseiben hozzon kötelező érvényű döntéseket. Mások viszont ennek kapcsán a megfelelő szakmai eligazítás fontosságát, a döntéselőkészítés és a döntéseket előkészítők felelősségét hangsúlyozzák. No, és persze, hogy az újtípusú vezetőtestületek tagjainak szó szerinti értelemben vett tanítása nélkül aligha remélhető, hogy a kollektív vezetés felelősségével felruházott testületek tagjai számára elemi szükséglet, hogy a eldöntendő feladatokkal kapcsolatos valamennyi lényeges összefüggést ismerjék. Ez aligha oldható meg csakis a testületi üléseken, mint ahogy a kollektív vezetésbe való részvétel sem korlátozódhat az időszakonkénti üléseken való részvételre. Amelyik vállalatnál nem hoznak létre — mégpedig villámgyorsan, de átgondoltan megszervezett —, jól működő információs rendszert, hogy ily módon a vállalatgazdálkodási folyamatokról és azok fontosabb részleteiről folyamatosam. tájékozódhassanak például a vt-tagok, ott egyszerűen nem ismerik fel — és közönséges formalitások közé szorítják — a vezetőtestületek fontos tevékenységét. Figyelmeztetni kell erre, mert máris vannak ez ügyben félre nem érthető jelzések. Továbbá: amelyik vállalatnál esetleg figyelnek az iménti feltételek megteremtésére, de megfeledkeznek 'bizonyos alapfokú képzésről, ott megint csak nem várható a vezetőtestületek eredményes működése. Korábban ezzel kapcsolatban elhangzottak olyan javaslatok, hogy jó, rendben van, válasszuk meg a vállalati tanácsot, no de csak bizonyos kötelező tanulóidő után működtessük azokat. Volt ebben némi logika, végtére is a legkülönbözőbb szakterületeken működő tanácstagoktól nem várható el, hogy biztonsággal eligazodjanak a vállalatirányítás bonyolult tennivalói, technikai részlet- kérdései között. Csakhogy: néhány hónapos gyorstalpaló tanfolyamon nem [ehet megtanulni a stratégiai döntés- hozatal technikáját. Folyamatos és speciális oktatásra van szükség. Egyrészt máris hozzáférhetők a különböző szervezőcégek által szervezett tanfolyamok, kifejezetten az új vezetőtestületek tagjai számára. Ez azonban csak afféle alapozó képzés. Emellett nélkülözhetetlenek a rendre ismétlődő belső helyzetértékelések, a különböző témakörökre szűkített belső konzultációk, az ehhez kapcsolódó vezetői tréningek sajátos, „testre szabott” változatai. És szintén csak általánosítható tapasztalat, hogy a vállalatok többsége nagyon kevés figyelmet fordít erre; jobb esetben megelégednek a tanfolyami oktatás elhatározásával és majdani megszervezésével. E feltételrendszer megteremtése nélkül szakmailag megalapozatlan döntések születhetnek csak — esetleg fölmérhetetlen károkat okozva, amiért viszont a vállalat igazgatója a felelős! —, illetve csakis lényegtelen kérdésekben döntő, semmi érdemleges mukára nem használható testület „díszük” a vállalat élén. Vagyis egy jó szándékú kezdeményezés a visszájára fordulhat, csak azért, mert azok, akiknek az érdekében mindez történik, nos, éppen azok nem veszik komolyan a vállalatirányítás demokratizálódási folyamatát. V. CS. A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Felelősség a kereskedelemért Nem sok dolga volt Fe- renczi Károlynak, amikor a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat egri pártalapszervezeténél a beszámoló taggyűlés levezető elnöki teendőit végezte. Mentségére szolgáljon azonban az itteni kommunistáknak, hogy csaknem egész napi munkájuk után érkeztek, s kicsit már a karácsonyi vásár fáradságával is. Ez utóbbit ugyan próbálták elrejteni, hiszen tulajdonképpen mindvégig élénken figyeltek a vezetőség jelentését tolmácsoló Szabó József titkárra, s arra, amit a felsőbb pártszerv minősítéseként Domboróczki József, a szakmai bizottság titkára mondott. No, meg azért hozzászólásra futotta az erejükből! S természetesen mind a beszámolóból, mind pedig a minősítésből az csendült ki, hogy valójában igenis aktívak az alapszervezet tagjai. Tisztában vannak kötelességükkel, feladatukkal, s cselekvő részesei jelenünk, jövőnk alakításának. Ha ke- vesehb szóval is, de tisztességgel teszik a dolgukat, hiszen különben aligha fejlődött volna tovább megye- székhelyi hálózatuk, kevésbé pennének képesek túlteljesíteni eredménytervüket, |nem kevesebb, mint 12 üzletükben pedig várhatóan az átlagot is jelentősen meghaladó sikerrel zárni az idei esztendőt. Ami persze, csupán a közvetlenebbül mérhető. Mivel valójában nagy részük van abban is, hogy például az egész vállalatnál több, mint tíz százalékkal csökkent a költségszint, s ugyanennyivel nőtt a nyereség. Így elsimulnak az első félévi gondok, a cég megvalósítja idei programját, s a nehézségek ellenére is várhatóan jobb esztendőt zár a korábbinál. Aztán az sem vall éppen holmi passzivitásra, hogy az egriek — nem „hivatalból", hanem pusztán elvtársi, baráti meggondolásból, s igyekezettel — rendszeresen segítik a gyöngyösi, hatvani kollégáikat is teendőik ellátásában, a lakossági igények jobb kielégítéséért. Amelyekről tudva lévő, hogy tevékenységüknek csupán egy részét jelentik. Gondjuk van a pártélet egyéb területeire is. Az öt pártcsoport figyelme egyaránt kiterjed például a KISZ-munka javítására, a párttaggá nevelés fontosságára, a káderutánpótlás kérdéseire. Szorgalmazzák az ideológiai neveléssel való nagyobb törődést, a szocialista törődést, a szocialista brigádmozgalom egyes területein tapasztalható formalitások megszüntetését. Igénylik a vállalat új vezetési formára való áttérése előkészítésében való részvételüket is. Nemcsak igényük, hanem szándékuk is van a tartalmasabb csoportmunkára, határozottan törekszenek kapcsolataik szüntelen javítására, erősítésére. Mások, a pártonkívüliek számára is példaadó, hogy fegyelmezetten dolgoznak, felelősségre vonásra nincs különösebb szükség. A szakmai mellett a politikai képzést is fontosnak tartják — jelenleg is többen tanulnak közülük —, s feltétlenül érdemük, hogy a tömegoktatásnak olyan vonzó témát találtak, amely kimagasló részvételi arányt biztosít az előadásokon. Tizenhét párttag szakszervezeti tisztségviselőként is osztozik a politikai munkán, a KISZ-nek 15-en adnak segítséget. Vagyis — ahogyan a népszerű film kapcsán szoktuk emlegetni —, ott vannak úgyszólván „minden kilométerkőnél”. S ez a mostani számvetés is legfeljebb szusz- szanásnyi pihenő, miután még nincs vége az évnek, sőt — ha lehet mondani — csak most következnék a kereskedőt próbáló hetek. Tulajdonképpen csupán a további napokban, az utolsó hónapban dől el igazán, hogy reálisak-e a kilátásaik, tényleg úgy zárják az esztendőt, mint most gondolják. Utána pedig jön oz új középtávú ciklus, további öt év számtalan feladata! Nem véletlen, hogy a kilenc határozati javaslat többsége is 1986., illetve a VII. ötéves terv gazdasági feladataival, az ezek megoldását nagy mértékben segíthető szocialista munkaversennyel foglalkozott — a szervezeti kérdések mellett. S bizonyos, hogy abban az alapszervezetben —, amely végeredményben becsületesen, derekasan dolgozott a beszámoló és a minősítés szerint is — ez alkalommal sem csak a papír számára születtek a tennivalók. Nemcsak az a néhány hozzászólás, hanem az említett határozatok elfogadása is komolyságot tükrözött. (gyóni) Kiállítás az iskolában Majd két évtized eredményeit, sikereit mutatja be az a kiállítás, mely az új-hatvani Széchenyi István Köz- gazdasági és Vasútforgalmi Szakközép- iskolában nyílt (Fotó: Szabó Sándor) Iparkodó háziipariak Furcsa ellentmondás részesei az Egri Háziipari Szövetkezet dolgozói. A tervezet szerint gazdálkodnak, mégis elégedetlenek az eredményükkel. Belső érdekeltségi rendszerüket is korszerűsíteni kellene, főleg a nyomasztó létszámgondok miatt. — Az idén a szabályozók módosítása különösen nehéz helyzetbe hozott bennünket — mondja Czuczai Lajos elnök. — A gazdasági erőforrások ésszerűbb kihasználására kell törekednünk. Az előző évinél félmillióval több nyereséget terveztünk, amit várhatóan teljesítünk is, de még sincs minden rendben. — Elsősorban miért elégedetlenek? — Lassúnak tartjuk a fejlődés ütemét. Mást vagy többet szeretnénk. Meg kell élnünk a piacon, nagyobb jövedelmet akarunk és magasabb keresetet szeretnénk biztosítani az embereknek. Vállalkoznunk kellett arra, hogy ne csak az eddig megszokott feladatokat hajtsuk végre. A vállalati önállóság növekedése is erre ösztönöz bennünket. Abba, hogy miből és hogyan akarunk megélni, egyre kevésbé szólhat bele rajtunk kívül más. Vezetőink személyes sorsa vagy íróasztala nem függ a felettes hatóságtól, s a szövetkezeti stratégiát is az új, demokratikus irányítótestületnek kellett meghatároznia. A szabályozók viszont főleg az „élőmunkát" drágítják, amiből nekünk kevés van. — Milyen módszert alkalmaznak? — Amióta szigorított jövedelemszabályozási érdekeltségben dolgozunk, elvonják bruttó nyereségünk 82‘ százalékát. Ennek ellensúlyozására szervezeti változtatásokat hajtottunk végre. Ami persze, nem megy könnyen. Az emberek és a vállalati vezetők tudata nem változik meg egy csapásra, hatnak a korábbi beidegződések. A termelés fellendítése, a jövedelem növelése érdekében szakcsoportot hoztunk létre. Ez életrevaló elhatározásnak bizonyult. A szövetkezet csaknem egynegyede dolgozik már ebben a formában. — Mit bizonyítottak? — A csoportoknak nem csak termelése nagyobb; folyamatosan nő a dolgozók keresete is. A termelés nagymértékű növekedése miatt viszont gyarapodik a szövetkezet készlete. Ez a helyzet egyebek mellett a bébi- és a kötöttáruknál is. — Értékesítési gondjaik vannak-e? — Sajnos igen. Az NSZK- ból kapjuk a konfekciós ruhák alapanyagát a gyártáshoz. Ha késnek a szállítással, késik a végtermék is. A külföldi partnerek azonban ezt nem méltányolják. És igényesek a minőséggel szemben is. Az estélyi ruhákat például csak milliméteres pontossággal veszik át tőlünk. — Mi újság a belföldi piacon? — Még mindig vannak nehézségek az anyagellátásban. Fonalból, papírból, faanyagból csak ritkán kapunk elegendő mennyiséget. Így a megrendelések teljesítése bonyodalmas. — Hogyan tudnak versenyben maradni? — Szigorú szakmai és technológiai fegyelemmel, a helyzet állandó elemzésével. Tervezett nyereségünk eléréséhez megfelelő termelőeszközök állnak rendelkezésünkre, viszont kevés a dolgozó. A keresetek sajnos még mindig elmaradnak a szövetkezeti átlagtól. Ezért van az, hogy többen — a legjobbak közül is — hátat fordítottak nekünk. Még ilyen körülmények között sem mondunk le szociálpolitikai tennivalóink megvalósításáról, az elért eredmények megtartásáról. Ha teljesítjük idei terveinket, dolgozóink pénztárcájukon is érzékelni fogják, hogy előbbreléptünk. Reméljük, ez újabb erőt kölcsönöz, s mind inkább kezd az emberek személyes ügyévé válni az eredményes, gazdaságos termelés. Mika István Uj gyártósor a Videotonban A Videoton Elektronikai Vállalatnál nagyarányú rekonstrukció kezdődött el. amely a VII. ötéves terv közepére fejeződik be. Elsőként a televíziógyártás végszerelőé üzemében egy program vezérelt — a készülékek gyártás utáni ellenőrzésére szolgáló —, 400 készülék tartós üzemeltetésére alkalmas szerelőszalag készült el. A berendezés a Bakony Müvek gyártmánya. (MTl-fotó: Kabáczy Szilárd felv. — KS)
