Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-11 / 264. szám
■' ■ ; : NÉPÚJSÁG, 1985. november 11., hétfő A KÉPERNYŐ tmfEy l)6i • • • ELŐTT Az írásmesterség fortélyai Érdemes volt megvenni a Meghökkentő mesék című angol sorozat egyes darabjait, hiszen ezek a produkciók — legalábbis hazai terepen oktatófilmeknek is tekinthetők. Bármennyire furcsán hangzik, mégis így igaz. Ezek a rövid lélegzetű sztorik ugyanis nemcsak szórakoztatnak, megmozgatják a képzelőerőt, hanem azt is bizonyítják, hogy az írás is olyan mesterség, amelynek illene megjegyezni legfontosabb fortélyait. Méghozzá türelemmel. szorgalommal, kitartással. Olyan kurzus ez, amelyre minden hivatásos toliforgatónak szüksége lenne. Nálunk — ahol a grafománia egyre vészesebben terjengő kór —, erre kevesen gondolnak, s úgy vélik: az irodalmi babérokhoz csak penna; papír, „világmegváltó’’ szándék, öncsalásként hirdetett tehetség, újszerűnek kikiáltott stílustalanság kívántatik. Ezek után aligha csoda, ha a műveletlen álpróféták vakmerőén rohamozzák Parnasszus ormait, s esetleges kudarcaikért folyvást másokat vádolnak. Ez a vállalkozás — ha érdeklődve nézik — meggyőzi őket arról, hogy tanulni soha nem árt, mert bizonyos fogásokat ebben a kasztban is el kell sajátítani. Példa erre a legutóbb vetített történet, amely arról tanúskodik, hogy Robert Bloch gondos tervező. Mielőtt munkához kezd precíz cselekményvázlatot készít. Nem feledkezik meg a hatáskeltés eszközeinek mértéktartó adagolásáról, a karakterek pontos megrajzolásáról, társadalmi háttéréinek felvillantásáról. Gondol a csattanóra, a valóban meglepetést keltő, némi katarzis ízt is tartalmazó poénra, amely hiánytalan meglepetést kelt. Emellett betartja a rövidség követelményeit, hű a tömörítés szabályaihoz, kerüli a bőbeszédűség buktatóit. Azt is mondhatnánk, hogy az előzetes mérlegelésre jóval több időt fordított, mint a végleges változat kialakítására. Az előbbi lehetett a fáradságosabb menet, az utóbbi a könnyebb, az élvezetesebb feladat. Tudta mit, miért csinál, s azt is sejtette, hogy a nézők veszik majd a lapot, s méltatják: az, aki másnak vermet ás, maga esik bele példázat frappáns feldolgozását. Így is történt. A Vaskos gond kellemes kikapcsolódással ajándékozott meg minket, rádöbbentve arra is, hogy honi viszonyaink között mennyire ritka az effajta igényesség. A szerző nem világirodalmi méretű egyéniség, de tehetséges és képzett literátor, aki tiszteli, becsüli közönségét, ezért csak magvas értékekkel lép elé. Nyomdokába eredhetnének magyar kollégái is ... Pécsi István Az ünnepi asztal Nem először hasonlítom terített asztalhoz a televíziót, természetes módon jut eszébe az embernek, hogy leginkább az étkezésre emlékeztet a nézése. Legalább any- nyira hozzátartozik életünkhöz, mint a reggeli, az ebéd és a vacsora: itt is, ott is van, ami megfekszi a gyomrunkat. akadnak ínyencfalatok is, máskor meg csak az üzemi konyhai menüt fogyasztjuk. Annál is kézenfekvőbb a kapcsolat, mivel mindkettő hozzájárul pocakunk kialakulásához, a zsíros falatoik mellett a fotelhez szögező varázsdoboz szedeti föl velünk a felesleges kilókat. Egyszóval szinte létszükségletünkké vált a szoba sarkában viliódzó kékes fény, amely oly annyira jellemzi esténként a lakótelepeket. Ha jönnek az ünnepek, nemcsak a kenyeres pultoknál jelentkezik a megnövekedett igény, hanem a műsorokat is mohóbban böngészi a néző. Ha jön a munkátlan három nap — legalábbis, ami a hivatalos feladatokat illeti —. több idő áll rendelkezésre kikapcsolódásra, szórakozásra. Ha színvonalas a kínálat, nincs is semmi baj: legyen legalább egy-két olyan csemege az ünnepi asztalon, amely szokatlan máskor. A háziasszonyok is készülnek valami finomsággal ilyenkor, törik a fejüket, miként lehetne a családot megörvendeztetni. A tévé szerkesztői máskor hasonló módon gondoskodnak izgalmakról vagy vidámságról, de valahogy most elfeledkeztek régi jó szokásukról. Pedig, nemcsak nyakkendős és fehér inges pillanatokból áll a megemlékezés. van olyan része is, amikor a szép beszéd után az emberek lacipecsenyét, virslit, és sört szeretnének. Így teljes az ilyen nap, így kerek a világ. A csütörtök—péntek—szombati programok nem teljesítették ezt a várakozást. Először is: sok volt az ismétlés, az olyan tévéjáték, amely nem először van műsoron. A kisfiú és az oroszlánok vagy a Szindbád bármennyire is kedves és jó, nem hathatott az újdonság erejével. A délelőtti műsorokban a gyerekeket nem szórakoztatták a filmek, nagyon is átlagos termés várta őket. Egyre inkább valamiféle ismeretterjesztő szerepet vállal matinéiban a televízió, megtudhattunk sok mindent a síelés tudományáról, az állatokról, ezen belül esetleg a papagájcsőrű lun- dákat is bemutatták számunkra. Ráadásul csütörtökön és pénteken is a Tízen Túliak Társaságának rva- gyoskodó riportjaiból hallhattunk mindenféle dologról. Ez volt a legértelmetlenebb ismétlés az utóbbi hetekben: két egymást követő szabad nap délelőttjén fényűzés volt az időt rabolni ugyanazzal a produkcióval. A felnőtteket sem várta sokkal izgalmasabb összeállítás. Mióta létezik a Filmkoktél, még nem volt ilyen középszerű és érdektelen. Az a bárgyú humorú sorozat „csalogatta” először a nagyérdeműt, amely a Nagyon különleges ügyosztály címet viseli. Röviden a véleményem: (ez itt nem a reklám helye) .. . A szombat esti Jacobi-em- lékest sem érte el egy fő- műsoridőben mindenkit lekötő program szintjét. Hiába várta tehát az ember azt a bizonyos meglepetést, ami nélkül a televíziós műsor lilyen háromnapos ünnepen ki szokott rukkolni, az végül elmaradt. Csak hát az ilyesmi nem olyan látványos, mint a kenyérboltok előtt kígyózó sor: a hiányosságokat ki-ki otthon emészti meg. Remélem, nem káromkodással tölti aztán az idejét, hanem mondjuk sétálni megy. Ebben a szép őszi időben igazán kellemes kikapcsolódás. No, lámcsak, valamiben mégiscsak segített a televízió: fölösleges kilóin^ diétás kosztján ugyancsak leapadnak. Bár legközelebb mégis Inkább a csemegénket várnánk ... Gábor László A Világosság jubileumi száma A Világosság ez év novemberében ünnepli fennállásának huszonötödik évfordulóját. A lap, amely alcímében „materialista világnézeti folyóirat”-nak vallja magát, feladatának tekinti, hogy a modern tudományosság, a korszerű marxizmus szellemében válaszoljon a társadalom- és természettudományok, a filozófia, az erkölcs, az ideológiai fejlődés által felvetett új kérdésekre. Érdekes, tematikus számokban nyújtott áttekintést az emberiséget foglalkoztató nagy problémákról, az utóbbi időben például az egyházak szerepéről a mai világban, a biológia forradalmáról, a kozmosz és az ember viszonyáról, a természet jelentőségéről, a mai kapitalizmus szellemi irányzatairól. A Világosság szerkesztői, a novemberi számban közük azoknak a politikusoknak, tudósoknak, pedagógusoknak az írásait, akiktől a szerkesztők az évfordulón javaslatot és bírálatot kértek a további feladatokra vonatkozólag. Ez alkalomból Kádár János, az MSZMP főtitkára a Világosságban megjelenő írásában így értékeli a lap munkáját: „A folyóirat aktív részt vállalt a társadalmi haladásért, a szocialista társadalom építéséért folyó világnézeti harcban. Színvonalasan propagálta a materializmust, megfelelően vitatkozott az idealista nézetekkel, s egyben fellépett a materializmus vulgáris értelmezése ellen." A novemberi szám emellett számos érdekes tanulmányt közöl, így Lukács György etikai nézeteiről, a magyar munkásmozgalom kulturális törekvéseinek fontos fejezeteiről, a szocialista iskola és az állampolgári érdek kapcsolatáról, a világirodalom női szabadság- harcosairól. Szemlékben számol be a katolikus egyház belső vitáiról a II. vatikáni zsinat után, a konzervativizmus jelentésváltozásairól, a populizmus mai formáiról. Külön rovatban közöl olyan népszerű írásokat, -amelyeket a középiskolai filozófia- oktatás jól hasznosít: ebben a számban Az ember mint természeti lény címmel. A színvonalas világnézeti folyóiratot elsősorban pedagógusoknak és olyanoknak ajánljuk, akik életük bármely területén ideológiai kérdésekkel foglalkoznak. Új helységnévtár Rövidesen — még e hónapban — ismét megjelenik az ország helységnév- tára: tartalmazza az ország valamennyi lakott településének nevét, államigazgatási területi beosztását, az egyes helységek területének nagyságát, lélekszámát, a beépítés jellegét. FELLÉPNEK: NOVEMBER 11-ÉN EGERBEN Bemutatjuk a Debreceni Ütőegyüttest Az Egri Gárdonyi Géza Színházban az Országos Filharmónia harmadik bérleti hangversenyén november 11- én, hétfőn este 7 órakor a Debreceni Ütőegyüttest hall- hatja-láthatja a közönség. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ütőhangszer szakos hallgatóiból 1974-ben alakult az együttes, Vrana József vezetésével. A kezdeti három év alatt számos koncertet adtak a KlSZ-szer- vezetek meghívására, egyetemeken és főiskolákon. Később az ismeretterjesztő koncertsorozatukat kibővítették az általános és középiskolások számára is. Utazás hangszerországba címmel. Az együttes tagjai 1977-ben kapták meg oklevelüket mint ütőhangszeres tanárok. Azóta Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Borsod, Nógrád, Heves és Pest megyében számos koncertet adtak. Minden alkalommal közreműködői a debreceni modern zenei továbbképzésnek. Tevékenységükre hamar felfigyeltek: felvételek készültek a filmhíradóban és a rádióműsorokban, valamint a televízióban is. Emlékezetes fellépésük volt a Zeneakadémián 1977-ben, ahol Varèse: Ionisation című művének magyarországi bemutatóját hallhatta a közönség. Egy évvel később rádiófelvételt készítettek Jőli- vet: Fuvolakoncertjéről. Részt vettek a Fészek Klubban a muzsikus fórumon, s országos elismerést váltott ki Japán estjük. Nagy érdeme az együttesnek, hogy rendszeresen bemutatja a hazai ütőhangszeres műveket. Repertoárjukban Bartók, Balassa, Maros, Patachich, Bor- sody, Dubrovay, Pongrácz és más magyar zeneszerzők művei mellett Chavez, Loyola, Sugiura, Ohana, Lacherda, Fink, Fenigstein, Sosztako- vics, Kobashi és mások szerzeményei szerepelnek. Szoros kapcsolatot építettek ki külföldi előadókkal és zeneszerzőkkel is. A KölA Debreceni ütőegyüttes egy korábbi fellépésen csey Művelődési Központ támogatásával vendégük volt a svéd Kroumata Ütőhangszeres Együttes. Dolgoztak a nyugatnémet zeneszerző professzorral, Siegfried Finkkel is. „Latin-amerikai ritmusok' címmel tavaly nagy sikerű koncertsorozatot adtak. Ezt egy önálló balett-ütő est, majd kubai és szovjet est követte és sor került az együttes 10 éves jubileumi hangversenyére is. A hagyományos ütőhangszerektől a kevésbé ismert instrumentumokig a zenei színek széles skáláját mutatják be. Előadásaik nemcsak zenei élményt, de látványt is nyújtanak. Vrana József nemcsak karmestere, hanem tanára is az együttes tagjainak. Zenepedagógusi munkássága, szakmai hozzáértése méltán vívja ki a közönség elismerését. Nevelői munkájának eredményeként az ország számos zenei intézményében találhatjuk meg volt növendékeit. Így például a Magyar Állami Operaházban és több szimfonikus zenekarban is. Bartók: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című művét az ő közreműködésével mutatták be először vidéken. Szervező tevékenységét dicséri, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozata megnyitásakor azonnal megalakította a Debreceni Ütőegyüttest. Zenei pályáját így jellemzi : „Nyolcéves koromban értek az első zenei élmények. Életem első hangversenyén szinte fizikai rosz- szullét fogott el az óriási élménytől. Ettől kezdve mindig muzsikus akartam lenni. Vegyes zenén nevelkedtem. Tanulmányaimat trombitán, klarinéton, Cimbalmon kezdtem, de hamar ráérez- tem az ütőhangszerek vará- zsos ízére. A Miskolci Nemzeti Színház, majd a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagja voltam évtizedekig. Már ezekben az években is, később pedig kizárólag zene- pedagógusként dolgoztam és dolgozom a mai napig is.” A Debreceni Ütőegyüttes november 11-i, egri hangversenyén közreműködik Kedves Tamás (gordonka). Ma- tűz István (fuvola) és Nagy Zoltán (elektronika). Műsoron Patachich Iván, Jolivet. Fischer Tull, Varese és Maurice Ohanak művei szerepelnek. Az est műsorvezetője Pándy Marianne. Pályázat számítógépes közlekedésbiztonsági Játékokra Az Országos Közlekedés- biztonsági Tanács és az International House Budapest közlekedési oktatójáték-pályázatot hirdet Commodore 64 és Commodore 16 típusú számítógépre. A pályázaton bárki részt vehet korra és szakképzettségre való tekintet nélkül. Pályadíjak: I. díj 10 000, II. díj 5000, III. díj 3000 forint. A nyertes játékötleteket az OKTB és az IHB a szerzők bevonásával megvalósítja és értékesíti. A pályázat jeligés, beküldési határidő 1985. december 31. Cím: 1122 Budapest, Városmajor u. 26/c. lnternacional House Budapest, Számítástechnikai Stúdió. Eredményhirdetés a Népszava 1986. január 30-i számában lesz. A pályázóknak zárt borítékban a következőket kell beküldeniük a megadott címre: a játék részletes leírását, a képernyögrafika vázlatait, A4-es formátumú színes lapokon, a játékos értékelésének és az elért eredmény pontozásának rendszerét, a memóriaigényt, figyelembe véve a választott géptípust, a játék használatára vonatkozó összes instrukciót. A pályázóktól nem kész számítógépi programokat várnak, hanem részletes játéktervet. Irma Bombek: Etfifre fiatalabb Nem tudom, ki hogy van vele, de én minden reggel nagyon szívesen nézek a tükörbe. Vannak ismerőseim, akik ha észrevesz- nek a fejükön egy-egy ősz hajszálat, valósággal kétségbeesnek, és elkeserítik családjuk, gyermekeik életét is, mert nem tudják magukat túltenni ezen a dolgon. Nos, az én számomra pedig éppenséggel szinte mulatságos, mikor egy-egy újabb ráncocskát észreveszek arcomon. A férjem és a gyerekeim pedig talán jobban szeretnek, mint korábban. És nap mint nap megállapítják, hogy egyre fiatalabb feleség és anya vagyok. Hogy ez hogyan lehetséges? Nagyon egyszerű! Hiszen minden csak nézőpont kérdése. Nézze az ember az egészet egy másfajta szempontból, és máris a napfényes oldalát láthatja az életnek! Természetesen, nekem szerencsém van a férjemmel, aki nagyon okos ember. így szólt egy napon hozzám: — Ha egy lány tizenkilenc éves korában férjhez megy, feltehetően húszéves korában születik egy gyermeke. Nos, hányszor idősebb ez az anya a gyermeknél? Hússzor! Pontosan hússzor idősebb! Egyik napról a másikra megöregedett! Elgondolni is rossz! A fejemhez kaptam, és arra gondoltam, mondhatom, szépen megvigasztal, de folytatta: — Ámde... elmúlik húsz esztendő. A gyermek húszéves lett. És most ez az asszony, ez az édesanya már csak kétszer annyi idős, mint a gyermeke. Igen, már csak kétszer annyi idős! Tehát megfiatalodott! És újabb húsz év múlva már csak másfélszer idősebb, mint a gyermeke. Ez pedig azt jelenti, hogy napról napra fiatalodik. .. Nos, hát ezért van, hogy én minden reggel mosolyogva nézek a tükörbe, mert onnan az állandóan fiatalodó nő néz vissza rám. Fordította: Antalfy István