Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-06 / 261. szám

NÉPÚJSÁG, T985. november 6., szerda 5. Tizenöt éves a gyöngyösi Móra Ferenc Gyermekszínpad Kazinczy-dijat is kaplak A Gyöngyösi Szövetkezeti Színpad utánpótlását képezd Móra Ferenc Gyermekszínpad az idén ün­nepli fennállásának 15. évfordulóját. Az alakulás­tól napjainkig közel 800 úttörőt foglalkoztató kö­zösség vezetője kezdettől fogva Püspöki Győző, magyar—történelem szakos általános iskolai ta­nár. A Gyöngyösi 3. Számú Általános Iskola pe­dagógusa szívvel-lélekkel, társadalmi munkában, minimális anyagi támogatás mellett irányítja — jelenleg is a 100 fiatalt. — Nem szokványos iro­dalmi szakkörként kezdtük munkánkat ezelőtt 15 évvel. Irodalmi alkotásokat. pó­diumműsorokat mutattunk be a gyerekekkel. Termé­szetesen vers- és prózamon­dás is szerepelt előadásain­kon. Kezdetben 15 úttörő vett részt a szakkörben. Ak­koriban alakított hasonló csoportot Szívós József, a Mátra Művelődési Központ igazgatója is. Annak és az általam vezetett rendhagyó szakkörnek az egyesítéséből jött létre a gyermekszínpad, amely később felvette Móra Ferenc nevét. — Hogyan került kapcso­latba a színpaddal? — Tizenhét éves koromtól vagyok színjátszó, később rendezgettem is. Dolgoztam olyan színpadnál, amelyet Békés Itala, a neves színész­nő vezetett. Nagyon szeret­tem csinálni. Még akkor is. hagy úgy érzem, a gyermek- színpad munkáját jobban el kellene ismerni Gyöngyö­sön ... Szeretem, hogy a gyerekek velem együtt ját­szanak. Nagyon jó érzés szá­momra az, amikor a közös­ség egy-egy műsor után jó kedvvel távozik. E munkám révén barátokat szereztem. Szóval, úgy érzem, hogy a szabadidőmet igazán hasz­nosan töltöm el. A hivatá­som mellett ennek élek . . — Melyek a legszebb él­ményei? — Talán az, hogy meg­szereztük az országos gyer­mekszínjátszók találkozójá­ra a részvételi jogot. Ez 1976- ban Pécsett volt. Ott a Lu­das Matyit adtuk elő. Itt Csizmáskandúr-díjat kap­tunk. Érdekes, emlékezetes volt még számunkra, hogy a nagyobbakat meghívták tv-szereplésre, a Forgószín műsorába. A kamera előtt A didergő király és a Száll az ének című játékokat mu­tattuk be. A tv-f elvételt mindenképpen a csoport szakmai elismeréseként tart­juk számon . . . A tizenöt esztendő alatt az egyetlen komolyabb kol­lektív elismerésünk az, hogy 1980-ban a KISZ KB-tól, pályázatunk alapján meg­kaptuk a Kazinczy-dijat... Pillanatnyilag húsz műso­runk van. közülük tizenötöt bármikor be tudunk mutat­ni. Ezek az előadásra kész programok egyébként pódi­um- és népijátékok, rövid, vidám jelenetek, színjátékok. — Hogyan dolgoznak? — „Otthonunkban", a vá­rosi úttörőház'ban minden héten három alkalommal tartunk próbát. Ha ünnepi műsor jön közbe, mint most november 7., akkor szinte minden nap gyakorolunk. Rendszeresen hívnak ben­nünket üzemek, vállalatok és szövetkezetek fellépések­re. A legtöbbször Gyön­gyösön a Mátravidéki Épí­tő- és Szakipari és a Ké­kes Cipő- és Textilipari Szövetkezetekhez, a Tejipa­ri Vállalathoz megyünk elő­adásokat tartani. A helyi igények kielégítésén kívül továbbra is azt a célt tűz­tük magunk elé. hogy nép­szerűsítsük, megszerettessük a színjátszást. S ezen ke­resztül a szép magyar be­széd gyakorlatát elősegít­sük. Szeretném ezt a mun­kát tovább folytatni. Korcsog Béla A fennállásának 15. évfordulóját ünneplő Gyön­gyösi Móra Ferenc Gyermekszínpad jubileumi fel­lépésére szombaton délután került sor a városi úttörőházban. November 23-án pedig bemutatót tartanak az érdeklődőknek a Mátra Művelődési Központban, amelynek a bevételét a Nemzeti Színház építésének a javára ajánlották fel. Erre a rendezvényre megyénk több színjátszó csoport­ját is meghívják, amelyen a vendégek is bemu­tatják műsoraikat. Képzőművészeti A Képzőművészeti Főis­kola végzőseinek műveiből rendeztek tárlatot Egerben, a Megyei Művelődési Köz­pontban. A kiállítást novem­ber 24-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Ezzel az ese­ménnyel indul a művelődé­si intézmény által szerve­zett Bemutatkoznak a mű­vészeti főiskolák sorozat. Ezután a színművészeti a zeneművészeti, az iparmű­vészeti és az Állami Balett- intézet növendékei adnak ízelítőt munkájukból. (Fotó: Szántó György) Az egri nyomda lépést tart a fejlődéssel A fiatalok gyára A „Révai Ifjúsági Napok” tapasztalatairól szerettünk volna beszélgetni Bartha Tamással, a Révai Nyomda Egri Gyáregységének igazgatójával. Javasolta, hogy ne csupán erről az egy rendezvénysorozatról essék szó, hanem munkájukról is, hiszen csak így érzékelhető igazán, miért is tartják fontosnak ezt az egyhetes akciót, melynek legfőbb célja, hogy a fiatalságot megismertessék a nyomdász- szakmával, s így. megfelelő utánpótlást biztosítsanak. — Dolgozóink átlagéletko­ra 29 év — mondta. — A termelés 1981-hez képest több mint 30 százalékkal nőtt. Ezzel szemben a lét­szám 22 fővel csökkent. Az elmúlt három év során 28 millió forintot fordítottunk beruházásra, s ez jelentős összegnek tekinthető. Érde­mes megemlítenünk, hogy a bérek is, mintegy 25 száza­lékkal nőttek. Ez a nagy elő­relépés, amely a számokban is tükröződik, két új cikk­csoportnak köszönhető: a tájékoztató reklám- és pro­pagandának, valamint az úgynevezett vegyes termé­keknek. Most már mindent gyártunk, a könyvtől az át­írótömbig. A teljes skálát tudjuk biztosítani. Megkap­tuk a kiadói jogot, amely másnak nincs vidéken. Elő­nye: egy nagy megrendelő­nek nem kell sokfelé sza­ladgálnia, másutt engedélyt kérnie. Mindent megcsiná­lunk. Észak-Magyarországon más nem tud ilyen jó mi­nőségben dolgozni. Az elkö­vetkezőkben szeretnénk az északi megyék piacait is megszerezni. Nagyon sok itt a fiatal, a dolgozók képzését, betanítá­sát kiemelt feladatnak te­kintik. Jelenleg 59 tanulójuk van, ezek egy része egri, má­sik része pesti szakiskolába jár. — A vizsgák után két évig úgynevezett teljesít­ménymentességet élveznek — folytatta Bartha Tamás. — Ebben az időben csupán ar­ra ösztökéljük őket, hogy minél jobban ismerjék meg a fogásokat. Tegyenek szert megfelelő tapasztalatra. Élet- körülményeiket albérleti hozzájárulással is javítjuk. Ez az összeg elérheti az 500 forintot is. A vezetők is na­gyon fiatalok. Éppen ezért, számukra intenzív képzést indítottunk. Erre késztet az is, hogy növekedtek a gaz­dasági követelmények, s eh­hez rugalmasan csak felké­szült szakemberek képesek alkalmazkodni. A tanfolyam előadói az Egri Dohánygyár vezetői közül kerültek ki. Emellett az egész vezérka­runk részt vett az MTESZ által szervezett, „Megújuló gazdaság, megújuló vezetés” című előadás-sorozaton. Most is járunk valamennyien egy kurzusra. Beiskoláztuk a tel­jes vállalati tanácsot. Ked­vező, hogy a társadalmi szer­vek vezetői önként jelent­keztek erre. Szükséges is, hogy egy bizonyos rálátást kapjanak a vállalat műkö­déséről. Megismerjék az ér­vényben levő szabályozókat. Én is ott vagyok minden ilyen eseményen, mert fon­tosnak tartom, hogy megis­merjem kollégáim gondolko­dását. Az elhangzottakat há­zi példákkal is ki tudjuk egészíteni. Hét évvel ezelőtt indult az úgynevezett ofszettechnoló­gia. A közeljövőben legna­gyobb beruházásként a fény­szedés bevezetését tervezik, amely számítástechnikában jártas munkaerőket igényel. Természetesen, ez újabb technológiaváltást jelent. — Jövőre megkezdjük a dolgozók átképzését — mondta. — Szeretnénk lé­pést tartani azzal a hatal­mas fejlődéssel, amely a nyomdaiparban tapasztalha­tó. Ehhez viszont fogékony. jó képességű szakemberek­re van szükségünk. Ezért tö­rődünk sokat a fiatalokkal. Gyáregységünk nyitott. s délelőttönként minden to­vábbi nélkül jöhetnek hoz­zánk üzemlátogatásra az is­kolák. Már a pályaválasztás kezdeti Szakaszában szeret­nénk őket megnyerni e hi­vatásnak. Tavaly 1100. az idén pedig 530 diák látoga­tott ide tanárával. A most befejeződött „Révai Ifjúsá­gi Napok" során 2400 tanuló tért be ide néhány órára Ez azt bizonyítja, hogy na­gyon sok diákot érdekel a munkánk. A „Révai Ifjúsági Napok' során nemcsak az üzemlá­togatás. de a többi program is elősegítette a nyomdász­szakma bemutatását. — Az egyhetes esemény­nek, amelynek az Ifjúsági Ház adott otthont, az is cél­ja volt, hogy dolgozóink kulturális igényét kielégít­sük — mondta. — A ren­dezvény mindenképp sike­resnek bizonyult. A kívülál­lók közül nagyon sokan néz­ték meg a szakmánkat nép­szerűsítő kiállítást és a pá­lyaválasztási filmeket. Egy kicsit ennek az immáron rendszeresnek számító ese­ménysorozatnak is köszönhe­tő, hogy nincs létszámgon­dunk, s az iskolákból meg­felelő utánpótlást kapunk minőségében is megnöveke­dett feladataink színvonalas ellátásához. Homa János Tábor — a madarakért — Melyik rakta fel a ba­kancsomat a fára? — mor­dult fel dühösen Robi. Min­denki arcán cinkos mosoly, úgy tűnik, ez ma este nem fog kiderülni. Nincs mit tenni, Horváth Róbert, az ittlevők „feje” — egyébként negyedéves biológia—föld­rajz szakos hallgató, a Ho Si Minih Tanárképző Főis­kolán — a tábortűz halo- vány fényénél megindul hőn szeretett csizmája felé, majd boldog mosollyal, de még mindig kissé harapósán le­dobja közénk. — Ügy döntöttem, hogy — igaz csak egy napra és egy éjszakára — vállalom a madarászcsapat mindenna­pi életét, örömét, keservét, és egy váltás fehérneművel — a fogkefét elfelejtve — kiköltöztem a Finomszerel- vénygyártól körülbelül 3— 4 kilométerre fekvő lesréti ornitológus táborba. A Kossuth Lajos és József Attila Tudományegyetemek hallgatói, gödöllői és debre­ceni agrárosok, egri tanár- képzősök, és még néhány, az állatokat szerető és értük tenni vágyó fiatal dolgozotf itt egy héten át. Kezdemé­nyezésük nem új, közel tíz esztendeje rendszeresen ta­lálkoznak, s mindig akad­nak új tagok, barátok is. Ittlétük alatt meggyűrűzik a befogott madarakat, meg­mérik súlyukat, megállapít­ják korukat. Mindezt fel­jegyezve megfigyelik a ma­darak vonulási útját, táplál­kozási szokásaikat. Szombat, este 7 óra. A sö­tét hegyoldalon apró im­bolygó pontocska világít, s egyre közelebb kerül hoz­zánk. Most érkeznek vissza azok, akik egy órával ez­előtt utoljára ellenőrizték a hálókat, s mérték meg a hőmérsékletet. „Zsákmá­nyuk” egy riadt vörösbegy a szokásos mérések és „bé­lyegzés” után szabadon me­het tovább útjára. Szombat, este 9 óra. Füst, sült alma, krumpli illata. Halk furulyaszó, csillagok, párás lehelet, romantika. Lassan lefekvéshez készülődünk, holnap fél hatkor ébresztő, hogy idejében kiszedhessük a hálóba akadt madarakat. Ha később indulnánk értük, megfagynának. Vasárnap, reggel fél hat. Fázik az orrom. Ez a ké­nyelmetlen érzés ébreszt fel hajnalban, no, meg az, hogy a szomszéd sátorból sürge­tő, noszogató tanácsok hal­latszanak: miként kell fris­sen, fürgén kiugrani az „ágyból”. Megfogadom, ki­pattanok, aztán rögtön meg is bánom, mert a sátortető­ről hideg zuhanyként dől­nek nyakamba az éjjel le­csapódott páracseppek. Fa­gyos a föld is, így igazán nem csoda, ha kevésnek tűnt a két hálózsák, amibe bu­gyoláltuk magunkat. A ci­pőm deres, kint felejtettem a kempingsátor előtt. Mínusz három fok van. Vasámdp, reggel 6 óra. Senkinek sincs vidám han­gulata, álmosak vagyunk és fázunk. Megkapjuk a vá­szonzsákokat, ezekbe kell majd tenni a madarakat, és elindulunk az állomáshelyek­re. Az elsőhöz derékig érő gaztengeren kell átgázolni. A deres hálóban két barátpo­szátát, egy csilpcsalp füzi­két és egy szürkebegyet fo­gunk. Mindegyiket külön kis zsákba helyezzük. így ugyanis nem törik össze egymást, majd továbbme- gyünk. A következő hálóban is vergődik egy füzike és egy vörösbegy. Itt vesszük észre, hogy a begyűjtő zacskók másik felét a tábor­ban felejtettük. így aztán megtanulom, hogyan keli őket a tenyérben tartani úgy, hogy ne tudjanak elrepülni, de ne is nyomjam össze őket. — A lábukat óvatosan két- két ujjad közé teszed, és finoman tollúkat alig érint­ve megfogod a nyakukat — magyarázza Rózsa Sándor, aki civilben MÁV-alkalma- zott, az elrontott, illetve el­romlott vonatajtókat, abla­kokat szereli. Visszatérve a gyűrűző asz­tal mellett közel 30 madár sorakozik, köztük legna- igyobbak a feketerigók. Há­romféle karikával jelölik meg őket, nagyságrend sze­rint. Az egyik fiú dermedt ma­darat szorongat a kezében. — Sokkot kapott — ma­gyarázza. _ ? ? ? — Tudod, az olyan, mint az embereknél az infarktus. Mikor nekirepült a hálónak, annyira megijedt, hogy el­veszítette az eszméletét. Re­méljük, még magához tér. Szájába vesz egy kevés vizet és megpróbálja átpum­pálni a vörösbegy csőrébe. Egy kis ideig úgy tűnik, sikerül életre kelteni, de aztán egyre kevesebbet mo­zog. majd lehanyatlik a feje, és becsukódik a szeme. Már nem él. A fiúk, annak ellenére, hogy a szomorúság kiül az arcukra ezt is a szerencsésebb oldaláról fog­ják fel. A múzeumok gyűj­teményük gyarapításakor elég sok madarat kilőnek. Ha ezt a vörösbegyet oda­adják valamelyiknek, leg­alább nem esik áldozatul még egy szárnyas. Vasárnap. délelőtt fél tíz. Ismét ropognak a fahasá­bok a tűzrákóhelyen. For­tyog a teavíz is egy horpadt, kormos kannában, szeletelik a reggelire való szalonnát és hagymát. Nemsokára sátrat bontanak, leszerelik a há­lókat, befejezik munkájukat, hogy jövőre újra megkeres­sék egymást, s újra együtt tegyenek valamit a mada­rakért. Vasárnap, délelőtt 10 óta. Lassan szedeiődzködöm ... Doros Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom