Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-04 / 259. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1985. november 4., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Az Élet jelzései Sokan ragadnak tollat, de csak kevesen alkotnak ma­radandót. Azok, akik meg­szabadultak az önérdek szo­rításától, a csak azért is fel­tűnési vágy béklyóitól, azok, akik egyéni ízű mondandó­jukat sajátos formában tá­lalják, s azért írnak, mert igazabb emberré óhajtanak nevelni minket. Ezért ku­tatják a semmit érő felszín mögött rejlő mélységeket, emiatt produkálnak frap­páns lélekrajzot, s teremte­nek olyan figurákat, ame­lyeknek nem árt a múló idő. Közöttük is babér illeti Honoré de Balzacot, aki az Emberi színjáték remekmí­vű darabjaiban társadalmá­ról, annak mozgatórugóiról készített kor- és kórképet. Szerencsétlen vállalkozásai miatt anyagi kátyúba jutott, s innen csak az írás, illet­ve az innen származó jöve­delem jelentett számára ki­utat. A munka megszállott­jává vált, a legtöbbször na­pi tizenhat órát dolgozott. nemcsak jelképesen, de va­lójában is felöltve a barát­csuhát. Kedveltje lett az előkelő párizsi társaságnak, él­vezte az ünneplést, az elis­merést. Otthon azonban a küldetéstudat szabta meg gondolkodásmódját, s ilyen­kor hétköznapi mivoltának is ellentmondva szerkesztette történeteit. Figurái a hajdani hétköz­napokban fogantak, de a mának, sőt a holnapoknak is üzennek. Általa az élet küldi jelzéseit, s rádöbbe­nünk, hogy valamilyen vál­tozatban napjainkban is ta­lálkozunk velük. Ilyen az egyik regényének is címet adó Betti néni. A műből a csehszlovák tele­víziósok készítettek három­részes filmet. A forgatókönyvíró-rende- ző Vido Hornák megérezte a nagyszerű lehetőséget, s ezt sejttette meg gonddal vá­logatott színészeivel is, akik valamennyien élvezték, hogy árnyaltan festett alakokat kell megjeleníteniük. A most és a volt harmóniáját keresték és találták meg. Játékban, beszédben, gesz­tusokban, mimikában. Tet­ték azért, hogy töprengésre késztessenek minket, s azt sugallják: ne csak mások hibáit elemezzük, hanem kri­tizáljuk a magunk esendő- ségét, botlásait is, megkísé­relve gyógyítani, korrigálni azokat. Emlékezetes vetítés tanúi lehettünk. Ez ismét igazol­ta: korunk csodája mit sem ér vérbeli munkák hű tol­mácsolása nélkül. A vájtabb fülűeket néhány képsor meggyőzte arról, hogy egy zseni hív tanulságos utazás­ra valamennyiünket. Az adaptáció arra figyelmezte­ti a kamerák szolgálatába szegődötteket, hogy az átér­telmezésnek semmi értelme. Ha nem teszünk az asztal­ra rendkívüli értéket, akkor tisztelettudóan fogadjuk el az egykori nagyságok aján­dékait, mert nekünk is szól­nak, s mindnyájan okulha­tunk belőlük .. . Pécsi István Például az érzelmek Gyakran kerül szóba, hogy korunk mentes az érzelmek­től. Mint minden hangzatos igazság, ennek is megvan a másik oldala. Igaz, sokszor tárgyiasabban, józanabban vizsgáljuk a világ folyama­tait. Másrészt nagyon gyak­ran kerülünk olyan hatás alá. amikor nem csak az ér­zékenyebbeknek lábad könnybe a szeme. Egyik ol­dalról megnőtt a „küszöb" egyre nehezebben oldódik fel a tartózkodás, másik ol­dalról túlságosan is könnyen kaphatóak vagyunk elérzé- kenyülésre. Mindennapjaink jelenségei eredményezik ezt a felemásságot: a néhány centiméteres panelfallal el­választott szomszéd nyűgjei hidegen hagynak bennün­ket, míg nagy „hullámve­rést" kelt bennünk egy film­sorozat butácska főhősnőjé­nek a sorsa. Nem csoda, hogy egy-egy olyan alkotás, mint a Love story, páratlan népszerűség­re tett szert a maga egysze­rű, szinte együgyű meseszö­vésével. Különösen felhoz­ható az előbbiek igazolásá­ra az E. T. karrierje: sok­kal egyszerűbb egy földön­túli élőlényt a szívünkbe fo­gadni, mint bármelyik em­bertársunkat. Hasonló húrokat pengetett a csütörtök este bemutatott, 1981-ben készült amerikai film, a Texasi élet, amely nem fukarkodott a hatásva­dász elemekkel. Először is az derült ki belőle, hogy ké­szítőinek kisujjában van minden fortély. Világosan tudják, mi kell ahhoz, hogy egy még oly gyengécske for­gatókönyv is nézőket hó­dítson meg. ötletes helyze­tek, érdekes jellemek tűn­tek föl a képernyőn, s már ez megérdemelte a figyel­met. Csepegtettek belé a feminizmusból is valamit, de nem annyit, hogy az taszí­totta volna a férfiak lelkiis­meretesebb részét. Mindez feledtette, hogy elég szok­ványos sínen futott a cse­lekmény. Két ember harca a kibékülésig, a végső egy­máshoz tartozás felfedezésé­ig és megéléséig jutott a másfél óra során. A forgatókönyv írói, Mi­chael Kane és Michael Mar­tin Murphey különböző élet­viteleket, gondolkodásmódo­kat ütköztettek egymással, a texasi társadalom értéke­it vették nagyító alá. Sok hazugságra, rossz beideg­ződésre derült fény, egyértelművé vált mindkét főhős számára, hogy ilyen körülmények között nem maradhatnak tovább. Most már csak az volt a kérdés, hogy győz-e a megszokás, az „istállószagú” otthonias- ságérzés vagy valóban le­vonják tapasztalataikból a következtetést. A filmben a leány bizonyult erőteljesebb egyéniségnek, amit a fejébe vett, minden eszközzel igyekezett meg­valósítani. Igaz, az első szó­ra elhitte messzire szakadt barátnője szavait, szinte föladva az egyéniségét. A country-énekes lovagja már nem tett ilyen mély benyo­mást Kylere, modorosságai arra késztették, hogy alapo­san megleckéztesse a férfit. Ez arra is figyelmeztető jel volt. hogy máshol sem fe­nékig tejföl az élet, legfel­jebb az elszakadás pillanat­nyi öröme adhatja meg a függetlenség érzését, hosz- szabb távon éppúgy számol­ni kell az emberek durva­ságaival, felemásságaival. A történet talán legerede­tibb része a két testvér konfliktusa volt, amely vi­lágosan rámutatott a kör­nyezet elembertelenítő ha­tására. Royce és Kyle via­dala nem zárult az idősebb győzelmével. A báty ido­mult a körülményekhez, s irigységből, önigazolásból öccsét is erre akarta kész­tetni. Ha jobban épített volna a történet erre a szál­ra, mélyebb igazságok bir­tokosai lennénk. Nem volt híján az érzel­meknek ez a történet. Jó lenne, ha ez, s az ehhez ha­sonlók arra késztetnének bennünket, hogy gazdagab­bak legyünk, sokrétűbben lássuk az embereket ma­gunk körül. Gábor László II Harctéri regény A tavalyi, XVII. össz-szö- vetségi filmfesztiválon, Ki- jevben, fődíjjal tüntették ki a filmet és két főszereplő­jét. Ugyancsak tavaly, a nyugat-berlini fesztiválon, a legjobb női alakítás diját nyerte el Inna Csűri kova e filmbeli szerepért. A Harc­téri regényt a magyar mo­zik is bemutatták, november 7-én pedig a televízióban láthatjuk. A történet a szerelemről szól. És annál is többről: nagy érzésekről és az érzel­meknek az emberekre gya­korolt hatásáról. Ljuba a II. világháborúban ápolónő a fronton. Századparancsnoká­val szerelmesek egymásba. Szása, a kiskatona, remény­telenül rajong Ljubáért. A századparancsnok elesik. Ljuba és Szása a háború után, egy véletlen folytán, újra találkozik . . A tartalmat felesleges to­A Megyei Művelődési Köz­pontban, vasárnap este, „Vágyom egy nő után címmel hangversenyt adott az Egri Szimfonikus Zene­kar. Az együttest Dénes Iván, az Operaház karna­gya vezényelte, a belépőket, kettősöket és az operettje­lenetek hármas-, négyesszá­mait Mészöly Katalin, Kuke- ly Júlia, Maros Gábor, Hor­váth Bálint és ötvös Csaba, a Magyar Állami Operaház magánénekesei adták elő. Kellemes. könnyed két óra ízével távoztam a meg­újított épületből. S amikor a már csípősen őszi, októ­ber végi estében bandukol­tam hazafelé, ahogyan még vább mesélni, hisz a filmet hamarosan megnézhetjük Érdekesebb talán azt elmon­dani, ami a film nézésekor nem derül ki. Hogy Nyiko- laj Burljajevet, Szása meg- formálóját, kisfiúként ismer­tük meg, amikor az Iván gyermekkora című, csodála­tos film címszerepét alakí­totta. Azóta férfivá és ki­tűnő színésszé érett. Amikor a Harctéri regény forgató- könyvét elolvasta, félretette valamennyi tervét — köztük önálló rendezését is —, mert úgy érezte: Szását el kell játszania. — Az első forga­tókönyv életemben, amelyet megkönnyeztem — mondta A forgatás minden napján boldognak éreztem maga­mat. Ljuba szerepét Natalja Andrejcsenko, a nagyon szép és nagyon tehetséges szí­nésznő alakítja. Szergej Bon­dar csuk és Irina Szkobceva kísértek a melódiák és azok a régen született, de most felébredt emlékeim a Ka- csóh-reminiszcenciákkal, a Huszka-dallamokkal, a csil­logó Lehór-ékítményekkel, az ifj. Strauss pergő ritmu­saival a fülemben, ugyancsak elgondolkodtam. Annyiszor elhuhogták már. hogy az ope­rett haldoklik, annyiszor ráfújtak már a legkomo­lyabb zenére is, hogy a rock, meg ikertestvérei el fogják söpörni mindezt a konzervatív szellemi lim­lomot, hogy magam is ag­gódva latolgattam: hogyan lehet az, hogy ezen a vasár­napi estén pótszékes ház fo­gadta ezt az öt énekest, meg a szimfonikus zenekart? Ho­Jelenct a filmből tanítványa volt, és már fő­iskolásként filmezett, a töb­bi között mesterének Sztyep­pe című alkotásában. Lju- báról így beszélt: „Roman­tikus, eszményi nőalakot kel­lett megformálnom, akit el­áraszt annak a fényes és egyszersmind keserű kor­szaknak a ragyogása". Ljuba megformálása után gyan lehet az, hogy a ko­moly zene, a szimfóniák és az operák kedvelői, vala­mint a diszkó tábora, a mai kemény szórakoztató rock népes fiatalsága között és mellett, létezik egv eléggé széles társadalmi réteg, amelynek ez a kedélyes dal­lamvilág kell! Ezt a nem mindig fenséges, de nevet­ségesnek mégsem tetsző sze­relmi játszadozást, a vallo­másokat vallomásokra hal­mozó. a dallamtól dallamig ívelő színpadi játékot, szí­nes, olykor ábrándokat is szülő „festett eget" csak úgy, önként elfogadja? Van ez és ez így van, még ha sokan mindezt fanyalogva is ve­Anrejcsenko eljátszotta a Viszontlátásra, Mary Pop- pins című musical főszere­pét, amelynek zenéjét férje, Makszim Dunajevszkij kom­ponálta. Szása feleségét, Vera taní­tónőt Inna Csurikova ala­kítja, akinek nemrég tap­solhattunk a Lenini Kom- szomol Színház magyarorszá­gi vendégjátékában, az Op­timista tragédia komisszár­nőjének szerepében. A vi­lágszerte ismert színésznő — A tűzön nincs átkelés, a Kezdet és más filmek fő­szereplője — ezúttal is re­mekbe formálta a férje el­vesztésétől rettegő, megértő, erős asszony figuráját. Érdekes történet, invenció- zus rendezés, kitűnő színé­szi alakítások — ez a Harc­téri regény, amelyet novem­ber 7-én, este 20 órai kez­dettel sugároz televíziónk, az 1-es programban. Író, rendező és az egyik zene­szerző: Pjotr Todorovszkij (erdős) szik tudomásul. A romanti­ka, ezen a szinten és ebben a formában is eleven, ha a zene örökzöld! Ezt tudta az a Maros Gábor is, aki műsorközlőként itt-ott bakizó közvetlenséggel csil­logtatta prózai stílusát és humorát. Mert a dalok, be­lépők, nyitányok és egyéb operettrelikviák között nem árt felsorakoztatni, elpuk­kantani a humor apró pe­tárdáit. Hátha jól sülnek el, és akkor emelkedik a han­gulat! A légkör valóban forró és emelkedett volt. Az öt éne­kes a velük végig együtt élő-lélegző és tapsoló közön­séget azzal jutalmazta, hogy tudása legjavát szórta oda a hálás operettrajongóknak. És ez az együttérzés, ez az egymásra találás maga is si­ker a mai világban. (farkas) Könnyed két óra Egerben Örökzöld dallamok a pódiumon Középkori temető Pécsett Pécs történelmi belvárosában közműépítés közben falmaradványokra bukkantak. Kárpáti Gábor régész — a Janus Pannonius Múzeum munkatársa — által folytatott feltárás során előkerüli a XVI. századbeli bencés Szent Benedek, kolostor falmaradványa, vala mint a kolostor melletti temető, ahonnét sok csont darab és ez idáig nyolc teljes csontváz, valamint több apró használati tárgy, illetve ékszerek kerültek fel színre. (MTI-I'otó: Kálmándy Ferenci De mi került kilenc húszba? Most, mielőtt végső dön­tésem szerint befejezném a földi létet, valami rút és erőszakos halállal, meg kell vallanom elhatározásom okát. nehogy hamis szóbe­széd kapjon lábra, misze­rint a szerencsétlen azért távozott volna az élők sorá­ból, mert megcsalta a fele­sége. mert a gyerekei már le se nézik, és kedvenc fo­cicsapata is kiesett az NB I-ből, ami persze mind igaz. de ezért még nem lennék hülye felakasztani magamat. A valódi ok a háztartási napló. De kezdjük a történetet elölről. Kedves levelet kaptam a Központi Statisztikai Hiva­taltól. A nagy számítógép családomat választotta ki arra a- megtisztelő feladat­ra, hogy bevételeinket és kiadásainkat feljegyezve hozzájáruljunk az országos háztartási statisztika ada­tainak végső megformálá­sához, amelyekből pártunk és kormányunk most végre megtudhatja, hogy bemenni még csak bemegyünk a bolt­ba, de kijönni a fizetésünk­ből nem tudunk. Kaptam is a Statisztikai Hivataltól egy füzetet tele rubrikákkal es tanáccsal, hogy így töltsem ki meg úgy, és köszönik szépen. Többek között fel­hívták a figyelmemet arra, hogy ha az élelmiszerbolt­ból elhozom a pénztári blok­kot, akkor annak alapján könnyedén feljegyezhetem, mi mennyibe került. Azt mondják, a nagyon idős emberek megérzik a halál közelségét. No. most én vagy nem vagyok elég öreg. vagy megint megkap­tam az influenzát, azért nem szagoltam ki, hogy suhint a kaszás. Nyugodt voltam, vi­dám májusi nap volt. öm­lött az eső, mintha dézsából öntenék, és arra gondoltam, hogy azt a napi két percet, amíg beírom a tételeket, feláldozom fejlődésünk ol­tárán. Aznap este hét órakor, bevásárlás után magam elé tettem a pénztári slejfnil, amelyen szépen, egymás után pontos számok sorakoztak a fogyasztásunkról. Ez itt ugye húsz deka párizsi, hiszen rá van a papírjára írva, ez tíz tojás, darabja kettő negy­ven, mint az árcédulán lát­hattam, ez pedig kilenc húsz.... kilenc húsz... De mi került éppen kilenc húsz­ba? Ez az ár a vásárolt hol­mikon nem szerepelt. No, de semmi baj, még fizika­óráról tudom, hogy az ár nem vész el, csak átalakul. A feleségem azt mondta, ahogy a kilenc húsz az biz­tos a két sóspálcika, ame­lyeknek a csomagjára négy forint húsz fillér van írva, és a kenyér se nyolc forint, ahogy az az árcéduláján szerepel, hanem tíz hatvan. De én nem hittem neki, mióta megcsalt a Kovács­csal, tudtam, csupán hama­rabb akarja lezárni a nap­lót, mert nem érti meg, hogy a rubrikák pontos kitöltése államérdek, hogy én nem akarom becsapni a népemet azzal, hogy tíz hatvanat írok oda, ahova nyolc forintot kellene, és kilenc húszat a nyolc negyven helyére. ... — Nyugalom — csitítottám ma­gamat. — Majd logikusan végiggondolom. Van idő ; ti­zennyolc évig jártam iskolá­ba, évismétléssel együtt, ezt a problémát sem hagyom megoldatlanul. Tehát meg­keressük a vaj tizenhat fo­rintját. mert az van a pa­pírjára írva. Sajnos, a blok­kon ilyen tétel nem szere­pel. De miért nem szerepel? Furcsa szorongás kapott el... Talán földöntúli lények su­gárzása. .. ? Lassan kivilágosodott a konyha, felkelt a nap, és így feltételezhető volt, hogy a szemem káprázik. A Sióié üvegén egy tizenhatos szá­mot láttam. Föléragasztva egy tizenhét nyolcvanast, és a blokkon egy huszonkettő ötvenest. Néztem a számo­kat, néztem, és közben el­telt két hét. És most, ké­rem, itt ülök a konyhaasz­talnál, néha szundítok egyet, néha a vajat nyalogatom, van egy ismeretlen eredetű huszonhárom harmincas té­telem. a feleségem elköltö­zött, a gyerekeket magával vitte, de semmi baj, tudom a dolgomat, állampolgári kö­telességemet, a szárítókötél ott lóg a fürdőszobában. Most már csak a végrende­letemet kell megírni, amely­ben kiengesztelésképpen mindenemet a Statisztikai Hivatalra hagyom, kivéve a háztartási naplót meg a pénztári blokkot, mert azo­kat az Országos Anyag- és Árhivatal, valamint a .Bel­kereskedelmi Minisztérium öröklik. Olvasgassák, néze­gessék. hátha az enyémhez hasonló elhatározásra jut­nak az illetékesek. Nógrádi Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom