Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-26 / 277. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1985. november 26., kedd Téli túra a Kékesen MEGYEI BAJNOKSÁG Őszi dobogos helyezettek: 1. Füzesabony, 2. Apc, 3. H. Gáspár SE A megszokottnál korábban lehullott hótakaró igazi téli körülményeket biztosit majd szombaton az olimpiai ötpróba sportakció idei utol­só rendezvényéhez, a csúcstúrához. A hagyomá­nyosan M átrafüredről in­duló erőpróbát a helyi és megyei KISZ, szakszervezeti és tanácsi szervek közösen szervezik ez alkalommal re­kordlétszámra számítva. Az ország tetején áthaladó tú­ra eddig is népszerű volt a hegyvidékkel nem rendelke­ző megyék ötpróbázói kö­zött, de idén — mint el­mondták — csak Hajdú-Bi- harból 600 résztvevő érkezé­sét jelezték. November 30-án, 6.30-tól jelentkezhetnek az indulók a mátrafüredi művelődési házban, ahonnan 7 órától folyamatosan rajtoltatják a csoportokat. A 30 km-es út­vonal a Kékesen át a Mát­ra északi oldalát is érintve te­szi majd próbára a 2 pontért túrázókat, de feljut­hatnak a csúcsra a 20 km- re vállalkozók is. A hosz- szabb távot választó, de út­közben elfáradó indulók 20 km megtétele után megkap­ják az egy pontot érő igazo­lást, amit az eddigi tapasz­talatok alapján vezettek be a rendezők. A sikeres pró- bázáshoz ez alkalommal Várkonyi Ferenctől, a me­gyei tanács sportosztályának munkatársától kértünk hasz­nos tanácsokat: — A teljesítéshez rendel­kezésre álló 8, illetve 5 órás szintidő a táv első felében sokakat a kelleténél is job­ban megnyugtat, ezért na­gyon fontos az egyenletes, kitartó tempóban történő tú­rázás. Főként igaz ez, ha fi­gyelembe vesszük, hogy az első tíz kilométer végig fel­felé gyaloglást követel. A havas, jeges útviszonyokra alkalmas túracipö is szüksé­ges. ugyanis az elmúlt pró­bák során többen emiatt val­lottak kudarcot. Kékestetőn és Mátraházán étkezési, teá- zási lehetőség van, jó, ha a hátizsákba is kerül belőle. A megyei labdarúgó-baj­nokság 15. fordulójának mérkőzéseiről ti következő jelentéseket kaptuk: FÜZESABONY— NAGYRÉDE 3—0 (0—0) Füzesabony, 400 néző V Sipos. Füzesabony : Bartos — Pol­gár, MudricZki, Lakatos, Bi- rincsik, Fehér (Patyi), Nagy L., Barta, Bari, Bartuska. Jánosi. Edző: Bartos Sán­dor. Nagyréde: Jekkel — Orosz, Jakus, Deme, Landor (Ber- zéki), Kovácsik, Bárdos, Vá- lyi — Nagy, Fodor, Bakos, Papp. Edző: Szén József. A lelkesen és keményen játszó vendégek míg erővel bírták, egyenrangú ellen­felek voltak. Második félidő­iben nyújtott játékával akár nagyobb arányban is nyer­hetett volna az őszi bajnok G.: Mudriczki, Bari, Bartus- tka. Jók: Bartos, Mudriczki. Nagy L., Barta, Bari, illetve Jekkel, Deme, Bárdos, Fo­dor. Ifik: 6—1. Szigetváry József SELYP—APC 1—0 (1—0) Selyp, 700 néző. V.: Páz- mándi. (Nógrád m.) Selyp: Szendrei — Bara- nyi, Juhász, György, Molnár, Pethes, Lánczos, Varga, Ve­res, Szabó, Szabad. Edző: Nagy László. Apc: Hegedűs — Csorba. Szőke L., Illés, Kiss, Szőke J., Fodor L,, Varga, Kovács J., Kovács B., Visi. Edző: Országh János. Rangadóhoz méltó. nagy iramú, színvonalas, végig küzdelmes mérkőzést vív­tak a csapatok. A cukorgyá­riak taktikusabb játékukkal, nagy akarással megérdemel­ten nyerték a találkozót. G. Szabó. Jók: Szendrei, Bara- nyi, Juhász, Molnár (a me­zőny legjobbjai, György, Szabad, illetve Szőke L.. Kis, Szőke J., Varga. Ifik: 2—1. Nógrádi Béla H. GÁSPÁR SE— KOMPOLT 4—3 (4—0) Hatvan, 200 néző. V.: Mol­nár (Bajzáth), Berecz P., Mága, Tóth (Molcsány). Mó­czár, Óvári, Simkó, Horváth. Kerepesi. Edző: Oláh Ferenc. Kompolt: Somogyi (Tres- tyánszki) — Parádi F., Ká­ló, Dávid, Rajnai S.. Parádi Z., Báder, Schmidt, Antal. Klein (Bíró), Farkas. Edző. Káló Mihály. A kitűnően kezdő hazaiak Horváth mesternégyesével — s közben elért három ka­pufája — jelentős előnyt sze­reztek. Fordulás után fel­jöttek a Tárná mentiek, s kö­zel álltak a2 egyenlítéshez A törzsszurkolók ezúttal bú­csúztak a hat leszerelő pi­ros-fehér labdarúgótól. G.. Horváth 4, illetve Farkas 2 (mindkettő 11-esből), Báder Jók: Molnár, Mága, Hor­váth (a mezőny legjobbja), Kerepesi, illetve Káló, Raj­nai S., Báder, Farkas. Marosvári János DOMOSZLO—BOLDOG 3—1 (0—0) Domoszló, 200 néző. V ; Kiss L. Domoszló: Schrüffel — Nagy, Kiss, Szeszták, Juhász. Kovács, Csáki, Fehér, Far­kas (Sidló), Galgóczi dr., Szabó. Edző: Zilai István. Boldog: Kiss — Józsa S.. Kovács, Soós, Futó Zs., Jó­zsa P., Králik, Kátai, Csá- nyi, Őszi Cs., Imre. Edző: Földi János. A végig mezőnyfölényben játszó hazai csapat csak a második félidőben tudta ma­ga javára fordítani a mér­kőzést a szívósan küzdő vendégekkel szemben. G.. Kiss, Szabó (11-esből), Csá­ki, illetve Őszi Cs. (11-esből). Jók: Fehér (a mezőny leg­jobbja). Szabó, Schrüffel. Juhász, illetve őszi Cs., Fu­tó. Ifik: 2—2. Jacsmanyik István POROSZLÖ—TARNAÖRS 3—1 (0—1) Poroszló, 100 néző. V.: Kö­kény (Szolnok m.). Poroszló: Vályi — Bata. Mester, Varga. Nagy L.. Görbe, Székely, Illés, Feny­vesi, Nagy I., Szabó A. Ed­ző: Pázmándi Gáspár. Tarnaörs: Csömör A. — Kiss. Sütő. Keresztesi. Bo­donyi J., Kerek, Tóth V.. Király, Agócs, Bodonyi L.. Papp (Csömör B.). Edző: Gu- nics Barnabás. A nehéz talajú játéktéren a tíz főre csökkent hazai csapat o—1-ről tudott fordí­tani. Kiállítva: Fenyvesi. G.: Székely, Illés, Szabó A., il­letve Bodonyi L. Jók: Mes­ter, Szabó A., Illés, Székely, Nagy L., illetve Sütő. Bo­donyi L. Ifik: 0—0. Orosz Károly TÁRNÁMÉRA— GYÖNGYÖSHALASZ 2—2 (1—1) Tárnáméra. 100 néző. V Polonkai. Tárnáméra: Juhász — So­mogyi Zs., Ugrai, Farka- sinszki (Csillag), Sisa, Somo- di L. (Somodi F.), Kovács. PorosZka, Bencze, Nagy II.. Pári. Edző: Keresztesi Ist­ván. Gyöngyöshalász: Jakab — Tóth J. Tóth Gy., Harmatit, Tuza, Salamon, Komjáti, ör­dögit (Molnár), Szabó Gy.. Győri L. (Trombitás), Sza­bó L. Edző: Acs János. Jó iramú mérkőzésen a hazaiak közelebb álltak a győzelemhez. G.: Nagy II., Pári, illetve Szabó L„ ör­dögit. Jók: Ugrai, Kovács. Pári, illetve Szabó L., Kom­játi, Tóth Gy. Ifik: 2—1. Erdős József PÉTERVASARA—PETÖF1- BÄNYA 2—1 (0—0) Erdőkövesd. 400 néző. V.: Baranikovics. Pétervására: Kovács — Országh, Marittyák, Földi G. (Pál), Földi J., Nagy, Pu- somi, Reményi, Kifusz, Ivá- di, Panyi. Edző: Bocsi Attila. Petőfibánya: Berta — Hepp, Komáromi, Gugyela. Papp, Kotrócz (Tamási), Bu­dai, Kovics, Krisztián, Bata, Huszár Gy. Edző: Zilai Já­nos. Ismét tudása javát nyúj­totta a hazai környezetben játszó Pétervására (a játék­tér kímélése miatt került sor a találkozóra Erdőkövesden). Nagy iramú, sportszerű mér­kőzésen dőlt el a két poni sorsa. G.. Panyi. Földi. J . illetve Kovics. Jók: Földi J. (a mezőny legjobbja), Remé­nyi, Pusomi, Országh, illet­ve Komáromi, Papp, Ko­vics. Ifik: 2—2. Panyi Károly ATKÁR—HEVES 0—0 (a 82. percben félbeszakadt) Atkár, 150 néző. V.: Vin- czepap. Atkár: Nagy L. — Fülöp, Szekrényes, Benei Cs., Mol­nár, Nagy J., Csordás. Bu­dai, Kiss A., Benei A., Kiss I. Edző: Kiss Imre. Heves: Marosvári — Pat­kó, Kolozsvári, Tóth, Nász, Kalmár (Zsidó), Csintalan, Balogh, Dománszki, Balázs (Farkas), Pataki. Edző: Vár- allyay Miklós. Jó iramú mérkőzés. A két csapat játékában a tabellán elfoglalt helyezés nem mu­tatkozott meg. A több mint Volt már példa arra, hogy egy találkozó félbeszakadt Több nyire a hévtől elragadott játé­kosok, vagy szurkolóik sport szerűtlensége miatt. Ám, ami a hét végén Átkáron történt, az a maga nemében egydülálló De hát mi is történt? Hamarjában ennek jártunk utána. Keresve a tudósítás ol­vastán a kérdőjeleket. Először a meccset félbeszakító vezető bí­rót, Vinczepap Ferencet próbál­tuk szóra bírni. Udvarias formá­ban, de a lényeget illetően el utasítást kaptunk: ,,Ez szakmai dolog, majd a játékvezetői testü­let előtt mondom el.” Abban azonban bizonyos voit, hogy ügy lesz belőle. Amikor a tények is­merete nélkül a félbeszakadás eshetőségeit ecseteltük neki, mármint, hogy talán botrányos verekedés történt? — Arra csak annyit mondott: ,, Lehet, hogy ezt előztem meg a lefújással.” Az a bizonyos partjelző Orsi János volt. Ot is felhívtuk, aki viszont azzal zárkózott el a nyi­latkozattól: „Én csak akkor sze­retném a véleményemet ismer­tetni, ha annál jelen lesz a ve zetö bíró és a két csapat képvi­selője is.” Majd még látszólag meghökkentő módon hozzátette: „Mi ott, kollégámmal egyetér­tettünk abban, hogy megszakít­juk a mérkőzés lefolyását.” Az egri bírók, nemcsak együtt nyolcvan percen át jól mű­ködő játékvezető és egyik partjelzője között egy akció megítélésében a 82. perc­ben tanácstalanság támadt, aminek következtében a ve­zető bíró félbeszakította a mérkőzést... Jók: Szekré­nyes, Budai, Nagy J„ Kiss A., Benei A., illetve Kolozs­vári, Csintalan, Dománszki Ifik: Heves—Atkár 4—1. Márkus Zoltán A bajnokság állása: 1. Füzesabony 15 12 1 2 41- 5 25 2. Apc 15 10 2 3 34-12 22 3. H. Gáspár SE 15 10 2 3 34-15 22 4. Selyp 15 10 1 4 28-15 2t 5. Heves 14 8 3 3 24-13 14 6. Domoszló 15 8 3 4 36-27 14 7. Kompolt 15 6 3 6 25-24 15 8. Nagyréde 15 6 2 7 27-29 14 9. Gy.halász 15 3 7 5 19-21 13 10. Pétervására 15 fi 1 8 20-38 13 11. Petőfibánya 15 5 2 8 30-26 12 12. Poroszló 15 6­9 17-31 12 13. Boldog 15 3 5 7 16-22 11 14. Tarnaörs 15 4 2 9 22-45 10 15. Atkár 14 1 4 9 17-39 6 16. Tárnáméra 15­4 11 6-34 i Megjegyzés: A félbesza­kadt Atkár—Heves mérkő­zés eredménye nem szere­pel a táblázatban. érkeztek autóval a találkozó helyszínére, hanem egy kocsi­ban is utaztak haza. A legna gyobb békességben . . . Mitől érdekes mégis? A játékvezetői ellenőr a gyön­gyösi Falcsik József avatott b* a részletekbe. Ebből kiderült, hogy a 82. percben a sáros pályán egy hevesi lövés az at- kári gólvonal mögé vánszorgott Ezt örsi partjelző jelezte! a já­tékvezető azonban nem vette észre, sőt a kapuból kirúgott labdával indult hazai akció — alig 20 másodpercen belül — látványos hálót érő találattal fe­jeződött be Vinczepap ezt vi­szont megadta. A középkezdésre mégsem ke­rülhetett sor. Mert az ominó­zus történések láttán a hevesi játékosok az egyik, az atkári labdarúgók a másik partjelzőt rohanták meg, a vezető bíróhoz pedig pályára özönlött a jelen­lévő hevesi és atkári sportveze tés, a szurkolók, hogy: mármost foglaljon állást! Emiatt öt per­cig állt a „bál”, s mivel az el lenör is egyetértett vele (nem állt helyre olyan rend, amely alkalmas lett volna a mérkőzés foytatására) a vezető bíró hár mat fújt a sípjába. A folytatás így is elkerülhetet­len . . . (budavári) „Gólra** gól — avagy működési hiba történt Átkáron? CSAK ELVÁLTAK CSENDBEN Hütle fia? Nagy István búcsút intett Hevesnek (Fotó: Szántó György) ak? Ezek Europa-ba imiki Budapest, Visegrádi ut­ca. Az épület bejárati ajta­ja zárva. így. a kapucsengőt hívom segítségül. Rövid vá­rakozás után Radka érke­zik és azzal invitál beljebb, hogy férje is hamarosan vár­ható. Felliftezünk a hatodik­ra, a legfelsőre, a hetedik emeletre gyalog megyünk. Fordul a kulcs, s belépve tetszetősen berendezett, kel­lemes környezet fogad. Ré­gi ismerősök lévén csakha­mar beszélgetésbe elegye­dünk. Nem telik el negyed­óra. amikor halljuk. hogy a hatodikon megáll a fel­vonó. Ez Pisti lesz — mond­ja Radka, és már szalad is ajtót nyitni. Igaza lett. — Ne haragudj, de be kel­tett járnom a fél várost ezért a kis 700 forintos al­katrészért — mentegetődzik riportalanyom. — Nem tesz semmit — így én. — Legalább hat autós bolt­ban voltam mire ráakad­tam. Tudod itt az ember kocsi nélkül valósággal meg­bénul. Hát ezeket a távolsá­gokot még szoknunk kell. — Hangulatosan elhelyez­kedtetek. . . — Igyekeztünk kényelmes­sé tenni ezt az átmeneti fész­két. Bármelyik pillanatban megkaphatjuk a kiutalást, bár jól érezzük magunkat ebben az IBUSZ-lakásban is. — Lassan egy hónapja annak, hogy elköltöztetek Hevesről. A városban, az egyesületnél hogyan fogad­ták a hirt miszerint Nagy István átigazol, a főváros­ban folytatja utleiagal yu- futását. — Elfogadták, nem mond­ta senki se, hogy na ne hü­lyéskedj. Egyszóval nincs harag. Azt hiszem csak az edző­met. Tóth Gyulát érte vá­ratlanul. A tanár úr sze­memre vetette, hogy későn szóltam. De vajon milyen lett volna köztünk a viszony egész nyáron, ha már ak­kor megtudja? — Miért került sor a ke­nyértörésre? — Én a tanár úrral min­dig is jól kijöttem. Elfo­gadtam az utasításait, nem volt vita köztünk. Tíz éven át elszeparáltan éltem, s mi­vel nem láttam mást soha­sem kételkedtem abban, hogy esetleg helytelen dol­got csinálunk. Lehet, hogy ezek a mondatok rosszul­esnek a tanár úrnak. Ö biz­tos, mindig a legjobbat akar­ta nekem, de végül is én egy kísérleti nyúl voltam. Most jutottam el oda, hogy végre kipróbáljam önma­gam. a képessegeim ideá­lis edzésíeltételek között, ahol a szakértelem, a gyú­rással, a szaunával, az uszo­dával párosul. — Azt akarod ezzel mon­dani, hogy a fejlődésed stag nált Hevesen? — Nézd, 1982-től hiába dolgoztam keményen ez az időeredményeimben nem mutatkozott meg. Ott volt például a VB. Egyszerűen fáradtan érkeztem Helsinki­be. Valahogy nem fordítot­tunk gondot a regeneráló­dásra. — És az idei szabadtéri szezon? Rácáfol erre, nem­de? — Hát igen, ez az év ki­vétel. hacsak a Nagydíjra és az EK B-döntőre gon­dolok. De tudod, azért egy valami nagyon furcsa volt. Készültem az Universiadera, amikor Kobe előtt két hét­tel a tanár úr elutazott kül­földre nyaralni... — Hány érmet szereztet a Hevesi SE-nek? — Hármat, négyet, ötöt. Utána kéne számolni. — Nagyreszt igen, hogy csak a legjelentősebbeket említsem: '82 Milánó, Fe­dettpályás EB-ezüstérem, rá egy évre Budapest szintén fedettpályán harmadik hely A ’81-es Universiadén ugyan­csak ezüstöt szereztem. És 1985, a sérülés utáni vissza­térés: első lettem 100-on és 200-on a Budapest Nagydi- jon. megnyertem az EK B- döntőt 200-on és Kobeban. legjobb európaiként a ne­gyedik helyen végeztem. — Hevesen neked építet­tek egy futófolyosót, meg­kaptad a Pro-Urbe kitünte­tést. szinte minden szál ide­köt. Nem sütötték rád a hűt­len bélyegzőt? — Ezt így is lehet nézni, de úgy is. hogyha én nem vagyok Heves nem lesz gazdagabb egy ilyen létesítménnyel, ahol mások is edzenek, l >r­na jráKat tartanak és meg sorolhatnám. Ami a hűtlen­séget illeti, biztos vannak olyanok, akik ezzel vádol­nak, de úgy érzem 26 éve­sen itt az ideje, hogy olyan körülmények között dolgoz­hassam, mint a többiek, a válogatott társak. — Az átigazolás mikor és hogyan vetődött fel benned? — Az év elején, február­ban ötlött fel egy beszélge­tés kapcsán, hogy Pesten kellene folytatnom. Nem tagadom, kapva kaptam az alkalmon. Nem hivatalosan ekkor indult el az ügy az­zal, hogy a versenyidőszak végén visszatérünk rá. — Ki keresett meg kit? — Az Újpesti Dózsa ke­resett meg engem, de szó­ba került még egy klub. — Melyik? — A Bp. Honvéd. — Mi döntött a Dózsa mellett? — Elsősorban szakmai szempontból választottuk az Újpestet. Nem árulok el tit­kot. hogy az ország talán legkitűnőbb edzőjéhez, dr. Oros Ferenchez kerültem feleségemmel együtt. aki szintén rövidtávfutó. — Úgy tudom, nem ment simán az átigazolás? — Igen, a pénz körül vol­tak vitás kérdések. — Ha jól hallottam a 30 —30 ezer forint nevelési költségen felül szép summát érő sporteszközöket kapott értetek az egyesület, sót jövőre a lila-fehérek NB I- es labdarúgócsapata is el­látogat Hevesre. — Az igazság az, hogy kü­lönösebben nem érint, hogy mi ütötte a Hevesi SE mar­kát. Amiért keserű a száj­ízem, hogy mindenkit az foglalkoztatott, mit, mennyi pénzt kapnak értünk. Hogy elkelne-e utoljára egy kis segítség, az a kutyát se ér­dekelte. S még valami Le­het, hogy az év végi szakosz­tály-összejövetelre meghív­nak, és elbúcsúztatnak. de amikor eljöttünk azért egy kézszorítás jólesett volna. . — Hogyan fogadtak a Do zsában? — Szeretném, ha nem hal­na nagyképűségnek, de min­dig is volt nevem. Bizonyá­ra érted mit akarok mon­dani. Ismerősök közé ke­rültem. Nem ajnároznak, nem vagyok az utolsó, ott vagyok a többiek között. — Néhány hete elkezdte­tek az alapozást. Van vál­tozás? — Régen mindig kemé­nyen belevágtunk, úgyhogy két hét után alig bírtam mo­zogni. Most kevesebb felada­tot kell végrehajtani, de azt precízen. Ha valami nem stimmel újra és újra kell csinálni. A Dózsában a tré­ningek közelebb állnak a sprinthez. Azt már látom, hogy Oros Feri bá' egy hó­nap elteltével felfedezte a hibáimat. — Jövőre Európa-bajnok­ság Stuttgartban. Mit vársz magadtól? — Semmi extrát, hogy esetleg tíz mp-et, vagy 20,20- at futok. Igyekszem min­den tőlem telhetőt megten­ni. Ha a sérülés elkerül, el­képzelhetetlen, hogy ne fej­lődjek. Európa-bajnokság Ilyenkor minden sportoló arra gondol, hogy EB-döntös legyen. Nekem is ez a vá­gyam. Voltak, akik azt hit­ték. kiöregedtem, ám ez az esztendő bebizonyította, hogy van még előttem perspektí­va. Ha továbbra is olyan el­szántsággal, akarattal edzem, mint azt eddig is tettem, Stuttgartban nem maradhat el a siker. Budai Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom