Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-23 / 275. szám

I NÉPÚJSÁG, 1985. november 23., szombat 3. Megyei népfrontértekezlet előtt Ketten a résztvevők közül A HNF VIII. országos kongresszusára készülve ma tartják Egerben a megyei népfrontértekezle­tet. Az esemény két résztvevőjét azért kerestük fel, hogy munkájukról, az elmúlt öt esztendő eredményeiről és jgondjairól érdeklődjünk. Széles János, a HNF Gyöngyösi Városi Bizottsá­gának titkára tizenhat éve dolgozik a népfrontmozga- lomban. Az első időben já­rási titkárként tevékenyke­dett, s 1976-ban került je­lenlegi munkakörébe. — A mozgalmi munka so­hasem állt távol tőlem. Ezt a földműves szövetkezetben kezdtem 1949-ben. Többek között a járási elnöki posz­ton is dolgoztam. Azt a meg­bízatást is elsősorban poli* ■ íikainak tekintettem. A nép- -frontmunka jóval tágabb keretek között folyik, mint például egy gazdaság irá­nyítása. Ezért nehezebb is. Itt minden embert meg ke’l nyerni az ügynek. Nehéz feladat. De ez adja a mun­ka szépségét. összességé­ben jóval több örömben volt részem, mint gondban. Ez azt is jelzi, hogy nagyon sok emberre számíthatok, s mindig sikerült megtalál­nom azokat, akikre építhe­tek. A városokban különösen az adhat nagy lendületet e tevékenységnek, ha aktívak a körzeti bizottságok. — Nálunk eddig öt ilyen volt, októbertől hétre emel­tük ezek számát. így iköny- nyebb összefogni a lakossá­got. Vezetőinket mindig arra sarkalljuk, hogy hoz­zanak létre szoros kapcso­latot a környéken élő ta­nácstagokkal és vállalatok­kal. Igényeljék a területi pártalapszervezetek segítsé­gét. Ahol megfelelő az össz­hang, ott jól működnek a lakóbizottságok is. Az elmúlt esztendőben, a kettős jubileumra készülve — a várossá válás 560., va- valamint a felszabadulás 40. évfordulója előtt — szinte az egész település megmoz­dult. Sikeresnek bizonyult ,a 650 órát Gyöngyösért akció. De nemcsak a kétkezi mun­ka frontján történt előrelé­pés. — Fellendült a honisme­reti gyűjtés is — mondta. — A munkacsoport tagjai jó néhány pályadíjat nyertek, aktívan kapcsolódtak be a Benevár feltárásába. Az el­múlt időszakban többször kiérdemeltük a település- szépítési, virágosítási ver­seny legnagyobb elismerése­it. Az idén viszont nem si­került jó helyezést elérnünk. Ennek oka, hogy a tavalyi lendület mintha valamelyest megtört volna. A tanulság: egy pillanatig sem szabad lazítani. Azt is tudakoltuk, hogy mit kíván elmondani a mai eseményen, ha szót kap. — Jó lenne, ha feladata­inkat, tennivalóinkat job­ban körülhatárolnák, így mindenki kellőképpen tisz­tában lenne a dolgával. Emellett szólni szeretnék a lakóbizottságok működési feltételeinek megteremtésé­ről, s arról, hogy a népfront­tevékenységet, jobban el kellene ismerni a munkahe­lyeken. Bálint Sándorné, a HNF boldogi titkára 1962 óta ta­nít a településen. Rá három évre már beválasztották a népfront helyi bizot‘ságába, s 1976-tól a nőbizottság el­nöke lett. Titkárként egy éve tevékenykedik. Hogy egy pedagógus mi­ért tartja fontosnak ezt a munkát, erre a kérdésre így válaszolt: — így könnyebben tudom tartani a kapcsolatot a szü­lőkkel, s ez nagyon fontos számomra. Egyébként min­den nevelő feladata, hogy magatartásával közéletiség- sikerül is. Sok embert meg Bálint Sándorné: Kollégáim sohasem hagynak cserben (Fotó: Perl Márton) lehet nyerni. Hajdani ta­nítványaim között is akad olyan, aki még a szervezés­ből is kiveszi részét. Fenn­akadást jelent viszont, hogy manapság sokan vállalnak másodállást, s bizony a társadalmi munkákra ezeket nehéz mozgósítani. Még így is szép eredményeket hozott az összefogás. Ennek köszön­hető az a kiállítóhely is, amelyet néhány évvel ez­előtt alakítottunk ki. Ebben mutatjuk be gazdag népmű­vészeti kincsünket. Aktívá­ink házról házra jártak a vízműtársulat megalapítása érdekében. Kivettük részün­ket a településfejlesztési hozzájárulás megszavazásá­nak előkészítéséből is. Azóta döntött is a lakosság. Tan­terembővítésre, tornate­rem-építésre és úthálózat­korszerűsítésre fordítjuk az összeget. Az elkövetke­zőkben a falu szépítése, vi- rágosítása a célunk. Lesz dolgunk, hiszen a vízháló­zat kialakításakor feltúrták a községet. Szeretnénk egy régi épületet vásárolni, eb­ben múzeumot rendeznénk Széles János: Egy pillana­tig sem szabad lazítani be. Hogy ez megvalósul-e? Nem tudom. Eddig js elő­fordult már, hogy egy-egy elképzelésünket nem tudtuk keresztülvinni. Ilyen volt a szabadidős park is. Nem tudtunk hozzá elegendő pénzt biztosítani, s őszintén szólva adódott még ennél fontosabb feladat is: az ivó­vízkérdés és az iskolabő­vítés1. Szóba került az is, fiogy egy ilyen fontos megbíza­tást könnyű-e társadalmi aktívaként végezni. — Két nagy lányom főis­kolás. Most már kevesebb otthon az elfoglaltságom. De az sem utolsó, hogy többen segítenek. Jó a kap­csolatom a pártalapszerve- zettel, a tanáccsal. Minden­ben kikérik a véleményün­ket. Kollégáim pedig soha­sem hagynak cserben. Amennyiben szót kap a megyei értekezleten, úgy arról az együttműködésről kíván beszámolni, amely nélkülözhetetlen a népfront­munkában. — Ügy érzem, hogy a leg­fontosabb a tanáccsal való harmonikus viszony. Rend­szeresen tájékoztatnak ben­nünket a község előtt álló feladatokról, s mi igyek­szünk kivenni részünkéi azok megvalósításából. Az új tanácstagoknak tovább­képzést is szerveztünk. Meg­ismerhették jogaikat, köte­lezettségeiket. Ebből nem­csak ők gyarapodhattak, hiszen egv felkészült em­ber jobban tudja képviselni választóit is. H. J. Tessék mérlegelni! Túlmunka, jövedelem, családi élet — gondolatban ezt a címet fogalmaztam, de azután megváltoztattam, így talán el sem olvassa, aki kézbeveszi az újságot. Mert mit is lehet erről mondani? T&léfi azt, amit már annyiszor elmondottak: nem szabad túlzásba vinni a túl­munkát, a pénzhajhászást, mert előbb-utóbb a családi élet rovására megy. Hát ezt nem szeretném elismételni, még akkor sem, ha van benne némi igazság. De maradjunk a földön, a valóság talaján. Mert mi a jobb a családnak: ha a asaládfő délután ötkor otthon ül. és a televíziót nézi, az asszony pedig azon töri a fejét, ho­gyan ossza be kettejük fizetését, hogy a gyereknek új té­li cipőre is jusson, és még színházba is elmehessenek, vagy ha a családfő vállal hetenként két-három alkalom­mal némi túlmunkát, és akkor kevesebb otthon a fejtö­rés. A kérdésre válaszoljon ki-ki maga, helyzete, lehetősé­ge, családi körülményei mérlegelése után. Azt már nem is mondom — de sajnos ez sem ritka eset —, hogy a családfő nem jön haza munka után. de nem azért, mert még egy kis pénzt akar keresni a csa­ládjának, hanem azért mert éppen a családtól megvonva költi azt, betérve társaival a sarki kocsmába, és leeresz- ve a torkán, amiből új cipőre is futná a gyereknek; egy új télikabátra az asszonynak vagy akár saját magának. Semmilyen együttélésben, a házaséletben sincsenek fe­kete-fehéren leírható szabályok. Ha a házasság jó, ha a család tagjai szeretik, becsülik egymást, akkor némi különmunka nem megy a házasélet rovására. Ha az alapok egyébként sem voltak biztosak, akkor viszont igaz lehet az ellenkezője is. Hát tessék mérlegelni. (sárdi) jr Uj cukorrépafajták Üjfajta cukorrépa-vetőmag eiszaporítását kezdték meg Sop ronhorpácson a Répatermesztési Kutató Intézetben. KépUn kön Szalai Péterné tőtávolságokat mér az áttelelő magré patáblán (MTI-fotó: Czika-.László) » Ma is érvényes Lenin hagyatéka a munkatermelékenységről A pártunk által vezetett gazdasági építőmunka sikereinek egyik feltétele a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazása a gyakorlati munkában. Ezért a klasszikusok módszereinek elmélyült tanulmányozása és Ikonkrét alkalma­zása valóságos társadalmi szükséglet. Pártunk XIII. kongresszusának központi gondolata is az volt, hogy „haladjunk tovább a lenini úton”. Mit is jelent ez a lenini út? Mint sokak által isme­retes, Lenin szilárdan épí­tett Marx és Engels tanítá­saira, azok alapján adott választ az átmeneti időszak legfontosabb kérdéseire. Az intenzív szakaszban . A kimeríthetetlenül gaz­dag lenini életműből ez al-. kálómmal csak egyetlen ösz- szefüggést szeretnék felidéz­ni időszerűsége miatt: a munkatermelékenység prob­lémáját, amely nemcsak el­méleti, hanem gyakorlati sí­kon is központi helyet fog­lal el gazdaságpolitikai el­képzelésében. A munkater­melékenység növelése nap­jaink legfontosabb kérdései közé tartozik. „Az intenzív gazdálkodás erőteljes és ál­talános kibontakoztatásával, a ráfordítások csökkentésé­vel, a tartalékok teljesebb hasznosításával olyan meg­alapozott növekedést kell elérni, amely lehetővé teszi az egyensúly további javí­tását, a népgazdaság anya­gi-műszaki alapjainak fo­kozatos és széles körű meg­újítását, a népjólét emelé­sét." Ezt fogalmazza meg az MSZMP XIII. kongresz- szusának határozata. Az intenzív gazdasági nö­vekedés elképzelhetetlen a hatékonyság fokozása nél­kül. Ennek legfontosabb té­nyezője: a termelékenység. Rendszeres növelése előre­haladásunk szempontjából vitathatatlan. Ezek alapján fogalmazódott meg a megyei pártértekezlet határozatá­ban súlyponti feladatként a termelőtevékenységben meg­lévő eszközök hatékonyabb működtetése. A téma össze­tettsége miatt a minden­oldalú és teljes kifejtés he­lyett csupán néhány elmé­leti vonásait kísérlem meg felvázolni. Lenin „A szov­jethatalom. soron lévő fel­adatai” című művében (Le­nin összes Művei, 36. köt. 174—179. oldal) nyomatéko­san felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a munka termelé­kenységének fokozása az egyik legfontosabb feladat, mert enélkül szinte lehetet­len a kommunizmusra való áttérés. Az alábbi feladatok meg­oldását tartotta indokolt­nak: 1. A gépi nagyipar alapjainak megteremtése; 2. A lakosság kulturális fel- emelkedésének, a szakkép­zettség emelésének biztosí­tása; 3. A munka jobb meg­szervezése révén a dolgozók fegyelmének fokozása, a munka eredményességének és intenzitásának növelése céljából; 4. Az anyagi ér­dekeltség elvének érvénye­sítése; 5. A szocialista mun- kaverseny kiszélesítése. „A ierményadóról”, de még in­kább „Az egységes gazda­sági tervről” (Lenin Művei. 42. kötet, 330^339. ■ oldal) szóló tanulmányaiban még sokkal konkrétabb és köz­vetlenebb eszközeit, útjait és módjait • jelölte meg a népgazdaság fejlesztésének, a szervezettebb és termelé­kenyebb munka alapján. A fejlett munka­módszerekkel Az első követelmény a nagyipar anyagi alapjának biztosítása. Ezen belül. a fű­tőanyag- és a vastermelést, a gépgyártást és a vegyipa­ri termelést emeli ki. ,.E természeti kincseknek a leg­modernebb technikai eljá­rásokkal való kitermelése a termelőerők soha nem lá­tott fejlődése számára te­remti meg az alapot." (Le­nin Művei, 36. köt. 174. ol­dal). „A munkatermelékeny­ség emelésének másik felté­tele, először is a lakosság tömegeinek műveltségi és kulturális felemelkedése másodszor a dolgozók fe­gyelmének, szakértelmé­nek, a munka eredményes­ségének, intenzitásának fo­kozása, a munka jobb meg­szervezése”. (Lenin Művei, 36. köt. 174—175. oldal). Rendkívül fontosnak és nagy jelentőségűnek tartot­ta, hogy az emberek meg­tanuljanak dolgozni, s hogy a dolgozok elsajátítsák a legfejlettebb munkamódsze­reket. E célból jellemezte a Taylor-rendszert és java­solta, hogy „napirendre kell tűzni, a gyakorlatban kell alkalmazni és kipróbálni a teljesítménybért... a mun­kabért össze kell egyeztetni a gyártás végeredményeivel”. (Lenin Művei, 36. köt 131—- 133. oldal). Felismerte, mit rejteget a Taylor-rendszer — a mun­kában végzett mechanikus mozdulatok elemzését, az ügyetlen, a felesleges moz­dulatok kiküszöbölését, a leghelyesebb munkamód­szerek . kidolgozását, a leg­jobb nyilvántartási és ellen­őrzési rendszerek bevezeté­sét. Felismerte/ hogy a ka­pitalizmus még rejteget tu­dományosan megalapozott elemeket, amelyek egy ré­szét fel lehet, sőt, fel kell használni a szocialista gaz­daság meggyorsítására. A mezőgazdaságra is érvényes Lenin útmutatásai ma is érvénnyel bíró gazdaságpo­litikai koncepció. A tudomá­nyos-műszaki haladás idő­szakában, amikor nap mint nap új technikai eredmé­nyekkel, új műszaki meg­oldásokkal gazdagodik az emberiség, elkerülhetetlen, hogy ne egyesítsük a kapi­talizmus haladó vívmányait a magasabb rendű társadal­mi szervezeteinkkel. Lenin munkatermelékenységi kon­cepciója a mezőgazdaságra is érvényes. A lakosság alap­vető élelmiszerekkel történő ellátása tette indokolttá, hogy két-háromszorosára emelkedjen a munkaterme­lékenység, kétszer-három- szor annyi munkát takarít­sanak meg a gazdálkodás számára. Lenin nem tévesz­tette szem elől, hogy a gaz­dasági növekedés meggyor­sításához, a munkatermelé­kenység fokozásához társa­dalmi szinten a népgazda­ság két fő ágának — az iparnak és a mezőgazdaság­nak —, egyidejű fejlesztése szükséges. Mindez kiderül azokból az útmutatásokból, amelyekben körvonalazza a gazdasági építőmunka fel­adatait, illetve a megoldá­suk útját. A mezőgazdasági munka termelékenységének növe­kedését az új technikától te­szi függővé, ugyanakkor nem feledkezik meg arról, hogy a mezőgazdaság kor­szerű termelési eszközökkel való ellátása az ipar teljesí­tőképességétől függ. Lenin a munkatermelékenység nö­velésének fontos feltétele­ként jelölte meg a szakem­berkérdést, a szakképzettség fokozását. Feltétlenül szük­ségesnek tartotta, hogy a szakembereket magasabban díjazzák. Hangsúlyozta, hogy meg kell tanulnunk tisztelni a tudományos és műszaki szakemberek gya­korlati munkáját. Ehhez pe­dig meg kell tanulnunk szá­mos, a gyakorlatban elkö­vetett hibák szakszerű és gondos elemzését és foko­zatos, de szakadatlan kija­vításukat. A munkatermelé­kenység növelésének felada­tával azonos helyet foglal el Leninnél a munka új mó­don való megszervezése, a munkafegyelem megszilár­dítása és a munkaversen.v A képességekre alapozva „Napjaink legfontosabb feladata” című (Lenin Mű­vei, 36. kötet 76. oldal) cik­kében azt írja „ ... rakjuk le a szocialista társadalom szilárd alapját, dolgozzunk fáradhatatlanul, hogy meg­teremtsük a fegyelmet és az önfegyelmet, hogy min­denütt fokozzuk a szervezett­séget, a rendet, a vállalkozó kedvet, az egész nép erői­nek harmonikus együttmű­ködését, a termelés és a ter­mékelosztás általános nyilván­tartását és. ellenőrzését — ez a .... szocialista erő megterem­tésének útja". Lenin bebizo­nyította, hogy a szocializ­mus nem fojtja el a ver­senyt, csak annak meghatá­rozott formáját. Először nyí­lik lehetőség- arra, hogy a dolgozók többségét bevon­ják olyan munkába, „ ... ahol kifejleszthetik képessé­geiket, ahol megnyilvánul­hatnak azok a tehetségek, amelyek a népben, e- frissen buzgó forrásban megvan­nak ...” (Lenin Művek, 26. köt. 418. oldal). Leninhez visszatérni, ta­nításait újra elemezni, és megérteni, azokat a mai helyzetre alkalmazva valóra váltani, sok felesleges téve­déstől menthet meg. Mai fel­adatainkhoz tőle kapható segítség igénybevétele fel­becsülhetetlen értékű, min­dennapi munkánk irányelve is lehet. Kiss Géza MSZMP Heves Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának . tanszékvezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom