Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-21 / 273. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. november 21., csütörtök f. Szovjetunió A jövő szénbányái Donyeck, a bányászok városa A Donyec-medence a Szovjetunió ipari központjai között jelenleg is a legnagyobbak közé számít. Szenet bányásznak, acélt olvasztanak, különböző gépeket gyártanak. A Donyec- medencéhez mégis elsősorban a szénibányászatot társítják. Már két évszázada bányásszák szinte szünet nélkül a medence mélyéből a kiváló minőségű fűtőanyag ezer, majd milliónyi, jelenleg pedig több száz milliónyi tonnáját. Innen nyerik a Szovjetunióban kibányászott összes antracit kétharmadát és a kokszolható szén madnem felét. 1300 méteres mélységben Azt mondják, hogy bármilyen gazdag is legyen a föld mélye, előbb vagy utóbb kimerül. Természetesen, valamikor ez bekövetkezik. A belátható időben azonban nem várható a Donyec-medence alkonya: a geológusok több tízmilli- árd tonnára becsülik készleteit. Az előrejelzések szerint ennek a körzetnek a fűtőanyagkészlete még sok-sok évre elegendő. A medence fejlesztésének programja a szénbányászat rendszeres növelését irányozza elő. Ez nagy teljesítményű és kiválóan gépesített szénbányászati vállalatok létrehozásával valósul meg. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Donyec-medence szenét — amely már ma is nehezen hozzáférhető —, évről évre nehezebb lesz kibányászni. Az aknák mélysége évente átlagosan 10—15 méterrel növekszik. A rekord jelenleg 1319 méter. A mélységgel arányosan egyre bonyolultabbá válik a szén bányászata. Itt találkoztak elsőként olyan jelenségekkel, mint a szén és meddő hirtelen kitörései, a levegő hőmérsékletének emelkedése. A veszélyes aknákban előrejelzéseket készítenek a kitörésekről. A szupermély föld alatti üzemeket nagy teljesítményű szívó- és nyomó ventilátorberendezésekkel, hűtőaggregátokkal, mozgatható bányalég-kondicionáló berendezésékkel látják el. A legfontosabb azonban az új szénbányászati technika bevezetése. Minél mélyebben találhatók ugyanis a produktív rétegek, annál vékonyabbak. A hagyományos szénbányászati módszerek ezért itt nem alkalmazhatók Évente 8 millió tonna Jelenleg már több száz fejtésnél alkalmazzák a KM—88 és a KM—103 típusú berendezésekét, amelyek nemcsak a szénbányászatot gépesítik az új körülmények között, hanem garantálják a bányászok biztonságát is. Mintegy száz fejtést láttak el megbízható és nagy teljesítményű fejtőgépekkel. Ezekkel több mint 8 millió tonna szenet termelnek évente. A végső cél azonban az ember nélküli fejtések és aknák, ahol minden munkát gépek és automatika végeznek. Jelenleg számos szovjet tudományos intézet dolgozik olyan gépek és berendezések kidolgozásán, amelyek képesek a szén bányászatára, az ember közvetlen közreműködése nélkül. A Donyec-medence első, ember nélküli frontfejtéseit a „Nyugati- Krasznoarmejszki” bányában hozzák létre az évtized végére. A felszabadult munkáskezek pedig új szénbányászati vállalatok építésénél szükségesek. Védik a környezetet A Donyec-medencében rendkívül nagy gondot fordítanak a környezetvédelemre. A bányavidék központjában és a medence más városaiban mindig tiszta a levegő, sok a növény. Jelentős mértékben hozzájárulnak ehhez a bányászok is, akik évente körülbelül ezer hektár földet rekulti- válnak és adnak át a mező- gazdaságnak. Fokozatosan eltűnnek a városból a meddőhányók is — a szénbányák elkerülhetetlen kísérői. A meddőhányókat elszállítják vagy elsimítják tetejüket, beültetik zöld növényzettel, s a városi emberek pihenőhelyévé válnak. A bányamentési kutatóintézet egyik laboratóriuma NDK Az ájjászíilelő Ú-Berlii Néhány évvel ezelőtt, IMI januárjában szép és hálás tennivalót kaptak Berlin műemlékvédői és építőművészei : Ó-Berlin helyreállítá- tását a városrész XV11— XV11I. századi arcuatának megfelelően. A Spree folyó, a Malomgát — ez Berlin legősibb fennmaradt építménye —, valamint a Spandauer Strasse határolta terület rendkívül értékes műemlékekkel büszkélkedhet. Ebben a viszonylag szűk térségben található a híres Miklós-templom, továbbá változatos homlokzatú, gazdag polgárházak egész sora. A Miklós'templom már csak azért is egyedülálló műemlék, mert Berlin legrégebbi egyházi építménye, amelyet egy 1264-ből származó okirat említ először. A kéttornyú középkori templomot az 1944. június 16-i szörnyű szőnyegbombázás romba döntötte. Újjáépítése hosszú időt és nagy költséget igényelt, de ma ismét Berlin legszebb látnivalói közé tartozik. A templom környékén jelenleg húsz polgárházat restaurálnak. Néhányat közülük régebben lebontottak, s most ezeket eredeti tervek alapján építik fel újra. Rendezik a városrész útjait és tereit is. A macskaköves utcácskák és a fákkal dúsan beültetett, más-más formájú terecskék segítik a korabeli atmoszféra megteremtését. A jövőben újra itt, Ö-Ber' linben áll majd az építészeti gyöngyszemként számon tartott törvénykezési csarnok. A réges-régi igazságügyi palotát 1270-ben emelték. A polgári esküdtbíróságok valaha ebben az épületben vonták felelősségre a bevádoltakat. Minden tárgyalás jelentős esemény volt, amelyre alaposan ráirányult a közvélemény figyelme. Az ítélkezés eredményét a ház előtti téren mindig hatalmas tömeg várta, s egy-egy tárgyalás sokáig volt a szóbeszéd tárgya. Az épület a XV—XVI. században a berlini városatyák gyűléshelyeként működött. Jóval később, 1871-ben áttelepítették Potsdamba. Most eredeti helyétől alig néhány méternyire állítják fel ismét. Persze, nemcsak látnivalókat kínál majd Ö-Berlin. Gondoskodnak a vendéglátásról is a negyedben. A Diófához címzett fogadó, amely eredetileg a Spree szigetén állt, most ebbe a városrészbe kerül. Valaha ebben a kocsmában készítette több képének vázlatát Heinrich Zille, a híres grafikus. Emellett 30 kis butik és 22 vendéglátóhely várja majd a negyedbe látogató turistákat. Az újjáépülő polgárházakban komfortos lakások várják vissza a lakókat. Így 700 lakást alakítottak ki 1500 ember részére. Lengyelország Takarékos ötéves terv A Lengyel Népköztársaság 1986 és 1990 közötti társadalmi-gazdasági fejlesztési tervét takarékossági ötéves terv kiéven emlegetik. Az elnevezés találó, de ai elv nem számít újdonságnak, hiszen a jelenleg érvényben lévő 'hároméves terv is a takarékosságot hirdette meg. A lengyel gazdaságban mind több területen kezd hatni az anyag- és energiatakarékos termelés, valamint az importpótló anyagok felhasználása. Az új ötéves terv a termelés anyagigényességének 8—10 százalékos és energia- szükségletének 10—12 százalékos csökkentését tűzi ki célul. Az előirányzat szerint az elkövetkező ötéves időszakban a termelés növekedésének 51 százalékát a nyersanyagok ésszerű megtakarításával kell elérni. E megtakarítások nélkül ugyanis nem valószínű, hogy teljesülhetnek az ötéves terv körvonalazott feladatai. Ma egyre több az olyan vállalatok száma, ahol a vezetők és a dolgozók egyaránt belátják: nincs korszerű ipargazdálkodás takarékoskodás nélkül. A gyakorlatból tudják már azt is, hogy nincs korlátlan állami dotáció, s a hitel is véges. Csák az kap támogatást, aki valós eredményeket mutat fel, rentábilisan működik. Jelenleg pedig eredményt felmutatni az anyag- és energiamegtakarítás mellőzésével — lehetetlen. Végül is erre épül az ötéves terv, amelyben szó szerint így fogalmaznak: „1990-ben abszolúte szükség lesz többek között 1,8 millió tonna hengerelt áru, 200 ezer tonna acéllemez, 20 ezer tonna kén, 11 ezer tonna polietilén megtakarítására”. Természetesen az ilyen nagy mennyiségű megtakarítások nem hozhatók létre kizárólag a tartalékok hasznosításával és a pazarló gazdálkodás felszámolásával. Mert tény ugyan, hogy például a wroclawi Elektronika Tudományos-Termelő Központban csak az év első felében közel 15 kilogramm aranyat kaptak vissza a selejt részegységek gondos .^megtisztítása” révén, a Karol Swierczewski Kohóműben pedig a tervezettnél kétszer több üzemanyagot spóroltak meg, s a radomi Ra- doskór Bőrgyárban az utolsó grammig minden hulladékot hasznosítottak. Ez azonban messze kevés a további célok teljesítéséhez, legföljebb az induláshoz elegendő. Mint ahogy az is csak a kezdetet jelenti, hogy a hanyagul gazdálkodó vállalatok tanuljanak az ellenük indított büntetőeljárások következményeiből. Hogy ne fordulhassanak elő többé olyan esetek, mint a Lublini Építőipari Vállalatnál, ahol a szabad ég alatt tárolták az értékes polisz- tirol habot, a vasajtókat és a gipszet, vagy a gorlicei Cél Bútorszövetkezetnél, ahol a kishibás, félkész gyártmányokat, s a további felhasználásra alkalmas hulladékot szemétre dobták, illetve eltüzelték. Legalább ilyen nagy hibát követtek el a Bialystoki Építőipari Kerámiagyárban, amikor sorozatosan fűtetlen helyiségben tárolták a kiszárított késztermékeket, amelyeknek így a megengedettnél jóval magasabbra nőtt a nedvesség- tartalmuk. A keresett építőipari anyagokból ezután hiány keletkezett, mivel használhatatlanná váltak. S a példák nem véletlenül az építőiparból valók. Itt ugyanis különösen nagy véteknek számít a gondatlan gazdálkodás, hiszen ezrek és ezrek várnak lakásra. A jövőben tehát jelentős szerepet kapnak a technikai és technológiai változtatások is. Szükség lesz az eddigieknél kevesebb villanyáramot fogyasztó berendezések, gyártósorok ki- fejlesztésére. Megkezdhetik a gépek fokozatos „le- fogyasztását”. Ez azt jelenti, hogy tömegük jóval kisebb lesz a mostanáig gyártottakénál. Az építőiparban csökkenteni kell a jövőben a fajlagos acélfelhasználást. Gondoskodni kell a kevesebb benzint vagy dízelolajat fogyasztó motorokról, s ahol erre alkalom kínálkozik, más üzemanyagokkal kell helyettesíteni ezeket. A takarékossági program egyben a gazdaság korszerűsítésének terve is. A régi, elkopott berendezéseket korszerűekkel váltják fel, s a reform segítségével önálló kezdeményezésekre serkentik a vállalatokat. Mindenütt ki akarják használni azt a lehetőséget, ha nyersanyag helyben is található, ugyanakkor ösztönzik a hulladékok visszavásárlását is, s külön díjazzák a hulladékmentes technológiák bevezetését. Bulgária Dohányipari gépek és gyártósorok Bulgária a KGST és egy ben Európa egyik legjelentősebb dohánytermelője. Éppen ezért a dohányipari gépgyártás igen fejlett. A plov- divi Dohánytermesztés! és Dohányfeldolgozási Intézet ikutátói várakozáson felüli eredményeket értek el a termesztési folyamatok gépesítésében. A dohány ültetése a termesztés egyik legmunkaigényesebb szakasza. A keleti dohányok termesztéséhez fejlesztették ki a „Trakia—6,2” dohánypalántázó gépet. Másik változata, a „Trákia—4,2” nagy levelű fajták ültetésére szolgál, s emellett megbízhatóságával és a vetés jó minőségével tűnik ki. A jó terméshez megfelelő talajművelés is szükséges. Különösen magas színvonalat képvisel az a technológiai sor, amelyet a nagy levelű dohányfajták termesztéséhez fejlesztettek ki. Elkészült a Virginia dohány begyűjtésére alkalmas „Behir—1,E” vontatott kombájn is. A nullszéria már üzemel a plovdivi kerületben. Az idén kezdődött meg a Birlei dohány levelét betakarító gépek sorozatgyártása, s küszöbön áll az „MCP—1” kaszálógép előállítása. Tavaly elkészült a keleti dohányok betakarítására alkalmas kombájnok két mintapéldánya. Termelékenysége kiváló, s a szakemberek véleménye szerint je' lenleg a világon ez az egye- dűli gép, amely alkalmas a keleti dohányfajták begyűjtésére. A dohánytermesztés legfontosabb folyamata a szárítás. Ettől függ ugyanis a késztermék minősége. Az intézet munkatársai folyamatosan dolgoznak a szárító berendezések korszerűsítésén, üzemeltetési költségeinek csökkentésén. Már tömegesen használják a PLUSZ— 28 és 100-as típusú polietilén sátrakat a keleti dohányok, és a PLUSZ—250 típust a Birlei dohány szárítására.
