Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-18 / 270. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1985. november 18., hétfő Pillantás a hétre Hát eljött az, amire évek óta vár a világ: itt a csúcs hete. A genfi szovjet—amerikai tárgyalás Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozója kedden és szerdán zajlik majd, de az előkészületek és az utólagos nyilatkozatok,' értékelések miatt gyakorlatilag az egész héten a figyelem középpontjában áll majd. Reméljük, lesz miért emlékezni rá később is ... A hét vége egyelőre „üresen” áll a hírügynökségek előrejelzéseiben. HÉTFŐ: Londonban Francois Mitterrand és Marga- * rét Thatcher találkozik — A ^.minicsúcs” most szerényen megbújik a genfi események háta mögött — Mihail Gorbacsov, megérkezik a svájci városba. KEDD: Az EGK tagjainak külügyminiszterei Brüsz- szelben értekezletre gyűlnek össze — A megvitatandó témák között nyilván ott lesz a kezdődő szovjet—amerikai csúcstalálkozó is. SZERDA: A csúcstalálkozó második napján eldől, lesz-e valamilyen megállapodás a két nagyhatalom között, sikerül-e közös nevezőre jutni legalább néhány kérdésben — Az előzetes értékelések szerint áttörésre nem, de részered- méhyekre lehet számítani. CSÜTÖRTÖK: Ronald Reagan rendkívüli NATO- csúcsértekezleten számol be a genfi tárgyalásokról az Egyesült Államok szövetségeseinek — Programja meglehetősen zsúfolt lesz. hiszen még aznap Washingtonba repül, ahol beszédet mond majd az amerikai törvényhozásban. PÉNTEK: várhatóan ítéletet hirdetnek annak a két francia ügynöknek a perében, akik felrobbantották a Greenpearce nevű környezetvédő szervezet hajóját — Az új-zélandi Auck- landben zajló eljárás során még mindig maradtak homályos részletek az egy ember halálát okozó akciónak — Az ítélet várhatóan kiihat majd a két érintett ország amúgy is feszült viszonyára. Események képekben Buenos Airesben befejező szakaszához érkezett az a bírósági tárgyalás, amelyen a volt katonai junták vezetői ülnek a vádlottak pad ján a Falkland-háborúban tanúsított magatartásuk mi. att (Fotó: AP — MTI — KS) A múlt hét elején Londonban több ezren tüntettek amiatt, hogy a múlt hónapban a rendőrök megöltek egy színes bőrű asszonyt (Fotó: AP — MTI — KS) Szófiában befejeződött az UNESCO közgyűlése. A képen a szervezet vezetői sajtóértekezleten értékelik a tanácskozás munkáját (Fotó: BTA — MTI - KS) Lengyelország új miniszter elnöke Zbigniew Messner közgazdász lett (Fotó: AP — MTI — KS) Reagan megérkezett Genfbe (Folytatás az 1. oldalról) Még egy négyszemközti tanácskozást iktattak a jövő heti szovjet—amerikai csúcstalálkozó programjába — adta hírül szombaton a befolyásos The Washington Post. A lap szerint Gorbacsov és Reagan csütörtökön is találkozik egymással. Az értesülés névtelenül nyilatkozó magas rangú fehér házi személyiségtől származik. A közlés szerint a csütörtöki .megbeszélésen Reagan és Gorbacsov áttekintheti a csúcstalálkozó eredményeit vagy az esetleg közös, illetve külön-külön kiadásra kerülő nyilatkozatokat. A csütörtöki találkozón írják majd várhatóan alá a kulturális és a távol-keleti légiközlekedés biztonságával kapcsolatos egyezményeket. A The Washington Post (s egy másik tekintélyes lap. a The New York Times is) beszámol továbbá egy levélről, amelyet Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter küldött Reagan elnöknek közvetlenüt Genfbe indulása előtt. Weinberger azt tanácsolta ebben a^ elnöknek, hogy a fegyverzetellenőrzés legfontosabb kérdéseiben, így az 1979-es SALT—II szerződés további betartása tekintetében semmiféle kötelezettséget ne vállaljon Genf ben A TASZSZ Weinberger levelével kapcsolatosan megjegyzi, hogy a Pentagon feje és a mögötte álló hadiipari komplexum irányítói még az utolsó pillanatot is felhasználják arra, hogy kifejezésre juttassák szembenállásukat egy esetleges fegyverzetkorlátozási és fegyverzetcsökkentési megegyezéssel. rC Külpolitikai kommentárunk J—i Ciprusról — Londonban Maga a tény is sokatmondó: egy kicsiny szigeten élő kis közösség nem talált alkalmasabb és közelebb eső helyet a tárgyalásra, mint egy több ezer kilométerre levő. idegen fővárost. A ciprusi törökök és görögök vezetői ma Londonban kezdenek újabb tárgyalássorozatot a most már valóban akutnak számító válság rendezéséről. Rauf Denktas, a török ciprióták legtekintélyesebb politikusa, a szakadár Észak-Ciprusi Török Köztársaság elnöke és Szpirosz Kiprianu, aki névleg a Ciprusi Görög köztársaság államfője — valójában csak görög származású honfitársait tudhatja maga mögött — nem először találkoznak egymással a tárgyalóasztal mellett, a „régi motorosok’' azonban még sosem tudtak megegyezni egymással a probléma igazi okairól — és így természetesen a megoldásról sem Mindkét fél ragaszkodik a maga igazához: így még sosem született kompromisszumos megoldás. Kip- rianut legutóbb már saját táborából is kritika érte. mert túlságosan makacsul kitartott álláspontja mellett. Miközben ő mereven a görög többségi uralom helyreállítását követelte, a ciprusi török képződmény pénzt és útlevelet bocsátott ki, vagyis annak ellenére. hogy Ankarán kívül jóformán senki sem ismerte el állami létét, felkészült az önálló életre. A Ciprus negyven százalékát megszállva tartó török csapatokkal a zöld vonal mentén a görög nemzeti gárda néz farkasszemet. Bár a nyílt csatározások egy ideje szünetelnek, a két erőt elválasztó vonalat tanácsosabb csak távolról szemlélni. Az ENSZ-nek a helyszínen állomásozó — jobbára csak jelképes szerepet betöltő — csapatai újra és újra megkapják a mandátumuk meghosszabbításához szükséges szavazatokat: New Yorkból nézve is világos, hogy a sziget- ország még ma is potenciáis konfliktusforrás lehet. A NATO két tagállama, Törökország és Görögország ellenségesen méregeti egymást és egymás ciprusi pártfogoltjait. Nagy-Britannia kulcsfontosságú katonai támaszpontjai miatt aggódik (ezek területenkívüliséget élveznek, de mégiscsak a konfliktus helyszínén találhatók), míg az Egyesült Államok szeretne elkerülni, hogy egy Makarioszhoz hasonló formátumú, a semlegesség felé hajló politikus mögött tömörüljenek a megegyezést kereső erők. A Közel-Kelet válságövezetének szomszédságában levő, „elsüllyeszthetetlen repülögép-anyahajónak" is nevezett Cipruson kevés az esély a gyors megállapodásra. A föderációs állam elképzelése tűnik a leg-_ reálisabbnak, de Kiprianun eddig minden ilyen ötlet elbukott. Marad tehát a tárgyalás Ciprusról — jobb híján Londonban. Horváth Gábor Csúcs a csúcsszünet után Szovjet—amerikai viszony Reagan elnök szovjet fiU meket néz szabad idejében, más alkalmakkor pedig a Gorbacsov főtitkárról készített videofelvételeket tanulmányozza. A Newsweek szerint az elnök egészen lelkesen fogott bele a tanácsadói által feltálalt kremlino- lógiai tananyag elsajátításába, s a korábbiaktól eltérően az utóbbi időben több vastag politikai jelentés, dosszié napi áttanulmányozását is vállalta. o Ügy tűnik, hogy a Fehér Ház komolyan készül a genfi taláíkozóra, s igyekszik elkerülni annak a látszatát, hogy valamilyen történelmi esélyt elszalaszthat. Érre mutat, hogy az amerikai fél kezdeményezésére egy héttel megtoldották az ugyancsak Genfben folyó szakértői szintű leszerelési tárgyalásokat, s a Reagan-kor- mány különböző vezető tagjai egyre-másra adják a szovjet—amerikai viszonyra vonatkozó nyilatkozatokat. Az amerikai sürgölődésben ugyanakkor fontos szerepet játszik az a törekvés, hogy behozzák . a propaganda- hátrányt. Az utóbbi időkben tett szovjet békejavas- latok, leszerelési tárgyalási ajánlatok zavarba hozták Reagan elnök környezetét. Gorbacsov főtitkár Párizsban ismertetett (korábban az amerikaiak által kiszivárogtatott) radikális leszerelési kezdeményezései, az atomfegyver-kísér letek re kimondott szovjet moratórium, avagy a közép-hatótávolságú, továbbá az NDK-ba és Csehszlovákiába szánt harcászati rakéták további telepítésének leállítása — nos, ezek mind olyan tények, amelyekre felfigyelt a nyugati közvélemény is. Az új szovjet vezető magabiztos fellépése, a tömegkommunikációval való közvetlen kapcsolata ráadásul olyan elem, amely komolyan megzavarta az amerikai politikai tervezőket. Gor- bacsovot „nagy kommunikátorként” emlegették, különösen a Time magazinnak adott nevezetes interjúja után. Van ebben persze nem kevés védekező elem is. Egyrészt propagandának — az amerikai értelmezés szerint — üres hírverésnek akarják feltüntetni a szovjet kapcsolatteremtési és rendezési kezdeményezéseket. Másrészt viszont azzal „vádolják” a szovjet vezetést, hogy „nyugati módszereket” használ, amikor közvetlen meggyőzési stílust alkalmaz. Nyilvánvaló kitérés ez a válaszadás elől, mivel elkerüli a valódi polémiát, ismételten a már ismert szovjetellenes séma-vádakat bevetve. Ezért van az is az utóbbi időben, Reagan elnök ENSZ-beli beszédétől kezdve, hogy az amerikai vezetés igyekszik elterelni a közvélemény figyelmét a világ sorsát leginkább befolyásoló leszerelési kérdésekről, s a helyi konfliktusok ügyét — saját értelmezésében — teszi központi problémává. A Szovjetunióval szemben támasztott lehetetlen feltételekre jellemző például, hogy a rakéták csökkentését a nica- raguai kormányzat lemondásától teszik függővé... A világot — különösen Európát — a nukleáris fegyverkezés, a feszültség csökkentésének lehetőségei foglalkoztatják leginkább. A szovjet vezetés megnyilatkozásai, nyilvánosságra hozott javaslatai azt bizonyítják: Moszkva a fegyverzet minimális szintjén kívánja biztosítani az erőegyensúlyt, s intézkedéseket kezdeményez azért, hogy meggátolják az új fegyverzetek ki- fejlesztését és rendszerbe állítását. Mindenekelőtt ilyen az űrfegyverzet néven ’ismert rakéta-műhold-lézer kombináció, A szovjet álláspont szerint egy ilyen fegyverkezési lépés nem növeli, hanem minimálisra csökkenti a biztonságot, mivel az az állam, amelyik ilyen a kozmoszba telepített, rakétavédelmi rendszerrel rendelkezik, abban a hitben mérhet első csapást ellenfelére, hogy a második, az ellenrakéta-csapást még az űrben kivédheti. Tehát az ilyen rendszert birtokló kormány számára az atomháború olyan játéknak tűnhet, ami megnyerhető. A szovjet vélemény az, hogy semmiképpen sem szól az űrfegyverkezés mellett az az amerikai ígéret, amely szerint a kutatásokat és próbákat hozzáférhetővé teszik, s a majd kiépített űrfegyvert bármely jelentkező állam rendelkezésére bocsátják. A szovjet hírmagyarázók arra emlékeztetnek, hogy a háború után Washington megpróbálkozott az atomfegyver olyan „nemzetköziesítéséver. ami a világ országait az Egyesült Államok nyílt függőségébe helyezte volna, az atom-monopóliumot is amerikai jogként konzerválva. A szovjet javaslatok a rakéták és robbanófejek radikális csökkenését úgy tartják elképzelhetőnek, ha egyben kimondják az űrfegyverkezés teljes tilalmát. Nem tiltanák meg viszont a laboratóriumi munkákat. (Jellemző, hogy határozottan az űrfegyverkezési tervek ellen foglalt állást Kína és Franciaország. E két állam viszonylag kis méretű nukleáris hadereje — vélik a szakértők — teljesen elvesztené elrettentő hitelét, ha a nagyhatalmak ürernyőt építenek maguk fölé. V • A szovjet—amerikai viszonynak nyilván más aspektusait is megvitatják Genfben A két nap aligha lesz elegendő arra, hogy a nukleáris leszerelés, vagy fegyverzetcsökkentés bonyolult kérdéskörében kész megállapodásra jussanak. A szovjet sajtóban* már korábban írtak arról, hogy elképzelhető megoldás lenne az úgynevezett „vlagyivosztoki formula". 1974-ben Brezsnyev és Ford ugyanis keretmeg- állapodást kötöttek a SALT —II-ről, amit végül 1979- ben Carter írt alá az akkori szovjet vezetővel. A hat évvel ezelőtti bécsi találkozó óta nem volt szovjet— amerikai csúcs. Ilyen hosz- szú kihagyásra 1954. óta nem volt példa. Bizonyos, hogy egyik fél sem akarja a továbblépés lehetőségét elszalasztani. Reagan elnök az utóbbi napokban elmondott — külföldi hallgatóságnak szánt — beszédében békevágyát hangoztatta, s kijelentette, hogy a nukleáris háborút megengedhetetlennek tartja. Az idős államférfi nyilván meg akarja változtatni a róla kialakult túlságosan harcias képet. Az is kitűnik, hogy az elnök környezetében nincs összhang a szovjetekkel való viszonyt illetően. Igen erősen hallatja hangját a Weinberger hadügyminiszter vezette szárny, amely a csillagháborús program megvalósításának feltétlen híve. Aligha kétséges, hogy e program mögött áll a katonaiipari-tudományos komplexum erőinek zöme, amely hatalmas üzletet és növekedési lehetőséget lát a programban. Nem utolsósorban ezt akarják eszközül használni arra, hogy Nyugat- Európa és Japán konkur- rens tudományos-műszaki potenciálját „felszippantsák' A megegyezés módozatait kereső erők kevésbé hangosak. Ezek vezéralakjának Shultz külügyminisztert tartják. Tény, hogy befolyásos körök az utolsó hetekben is igyekeztek akadályokat gördíteni a csúcs elé, különböző vélt kémügyekből, a szovjetek állítólagos ipari híreszteléséből készítve cim- lapsztorikat a nagy lapok számára. A szovjet vezetés szándékait közvetve és közvetlenül is kinyilvánította. A szovjet 'leszerelési program a fegyverzetek lehető legszélesebb körét érinti. Moszkva kész tárgyalni számos más ' kétoldalú problémáról. így az amerikaiak által megszakított tudományos és kulturális, valamint a légügyi együttműködés helyreállításáról. (Legvalószínűbbnek egy e kérdéseket érintő gyors megállapodás látszik.) Gorbacsov főtitkár tárgyalási programja, javaslatai ismertek az Egyesült Államok vezetése előtt. Moszkvában nem várnak csodákat, gyors megállapodást a hatéves csúcsszünet és a szinte hidegháborús fagyosság évei után. Előrelépésre van azonban szükség a két világhatalom között, mert a fegyverkezési verseny újabb spirálja, a feszültség további növekedése beláthatatlan következményekkel járhat. M. G.
