Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évfolyam. 257. szám ARA: 1985. november !.. péntek IJI FORINT Kádár János Londonban Megbeszélések Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel A hivatalos nagy-britanniai látogatáson tartózkodó Kádár János találkozott Margaret Thatcherrel (Népújság-telefotó: Reuter — MTI — KS) Gyertyák és mécsesek Ügy mondjuk: Halottak napja! Pedig a halottak­nak már nincs napjuk, mint ahogyan nincs éjje­lük sem, hiszen az élet el­múltával az időnek töb­bé nincs jelentősége és csak az élők emlékező sze- retete, az elmúlás utáni tiszteletadás, a kegyelet jelöl meg esztendőnként egy napot a naptárban. — Megnézem a temetőt és megmondom, milyen a falu! Ebben a mondásban ott kell keresni az igazsá­got, ahol az emberekben a hálát, a szeretetet, a múló emlékek ápolását. Nem is annyira a már­vány emlékművek, a csa­ládi drága sírboltok, mint inkább a hantokon lévő virágok, az imbolygó fé­nyű gyertyák és mécsesek parányi lángjai után lehet következtetni. Akik tehe­tősek kriptákat építenek, akik kevésbé, azok már­vánnyal cserélik ki a fá­ból faragott fejfát, de aki- nék erre sem futja, azok időnként átfestik arannyal a nevet a kopjafán. — Egyre megy! Az örök álmukban porladó holtak semmiről 9em tudnak és csupán az élők ítélnek a földiek cselekedetei nyo­mán. A rendezett, „szép" temető az élőket dicséri, a gondozott, ápolt sírok azt jelzik, hogy az élők tud­ják mivel tartoznak ha- lottaiknak. Igaz, ez is csak földön- járó következtetés, hiszen tartozni csak az élőknek lehet és aki annak idején adós maradt, — tisztelet- adással. hálával, szeretet­tel — az a halál utáni „bőkezűséggel’’ legföljebb csak önmagát emlékezteti. A sírban lévők nem kö­vetelnek semmit! Ha volt adósság, az adósság maradt a végtelen időkig. És még­is! A síremlékek, a virá­gok. a koszorúk mind a hála, a szeretet jelei, ön­magunk megnyutatására szolgálnak, számítva a vi­lág dicséretére is: — Derék emberek! Tö­rődnek halottaikkal... A gyertyafények imbo- lyogva világítanak kis fa­lum sírhantjain, távolról nézve a sok-sok mécses és gyertyaláng erős fénynek tűnik a csillagtalan sötét estében, hiszen a sugarak összekapaszkodnak, mint a bajba jutott emberek, át­ölelik egymást és irányt mutatnak az erre járóknak: Itt van a temető! Szeretem a kis lócákat a sírok körül, a csendes pi­henőhelyeket és, ahol ilye­neket látok, tudom, hogy sokan nem csupán a ha­lottak estéjét töltik el itt. Jönnek máskor is. néhány percre, vagy órára. Emlé­kezni ! Halottak estéjén — a kis pádon — egy falumbeli öregtől tanultam, hogy a tiszteletet, a szeretetet, a megbecsülést, ajánlatos megelőlegezni. Életünkben adjuk meg egymásnak azt, amit később már nem le­het. Ez a bölcs filozófia olyan világos, mint a gyer­tyák és mécsesek ölelkező fénye... Szalay István Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő- titkárá, az Elnöki Tanács tagja a brit kormány meg­hívására csütörtökön hiva­talos látogatásra Nagy-Bri- tannia és Észak-lrország Egyesült Királyságba uta­zott. Kíséretében van Vár- konyi Péter külügyminisz­ter, a KB tagja, Bányász Rezső államtitkár, a Mi­nisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke, Kar- valics László, a KB Agitá- ciós és Propaganda Osztá­lyának, Kovács László, a KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője és Mele- ga Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes. Domokos Mátyás, hazánk londoni nagykövete a helyszínen csatlakozott a kísérethez. A magyar különrepülőgép délelőtt 11 óra után néhány perccel szállt le a londoni Heathrow repülőtérre, ahol katonai tiszteletadással fo­gadták a Párt főtitkárát, az Elnöki Tanács tagját. Kádár János szívélyes kézfogással köszöntötte a vendéglátók képviseletében üdvözlésére megjelent Malcolm Rifkind külügyi államminisztert és Peter William Unwint, Nagy-Britannia budapesti nagykövetét, majd a kísé­ret tagjaival együtt elhaladt a brit királyi légierő dísz­őrségének sorfala között. A repülőtéri fogadtatás után a magyar vendégek és a társaságukban lévő sze­mélyiségek szállásukra — a sok évszázados, közkedvelt óriáspark déli peremén álló Hyde Park Hotelbe hajtat­tak. Délután Kádár János és kísérete elsőként a British Museumba látogatott. A klasszicista palota hatal­mas oszlopcsarnokából nyí­ló főbejáratnál Kenneth Cooper, a múzeumban mű­ködő brit nemzeti könyvtár, a British Library főigazga­tója fogadta a látogatókat, s vezette őket be a történel­mi nevezetességű „kerek” olvasóterembe. A több mint 40 méter átmérőjű kupola- csarnokban, amelyben egy­kor Kossuth, Marx, Engels és Lenin is dolgozott, a fő­igazgató adott tájékoztatást a mintegy 15 millió kötetet (könyvet, iratot, újságot) őr­ző könyvtárról. Annái az asztalnál álltak meg a ven­dégek, ahol Marx Károly több müvét irta, így a Tökét is. Kádár János itt megte­kintette a Tőke egy korabe­li példányát, történetesen azt, amelyet Marx a mú­zeumnak ajándékozott. Ezután rögtönzött tárla­ton a könyvtár Hungarica- gyűjteményének néhány da­rabját mutatták be. Közöt­tük Mátyás király egy 1488- ban kelt levelét, egy corvi­nát, valamint a legkoráb­ban. magyar nyelven ki­nyomtatott könyvek egyikét. A múzeumi séta után Ká­dár János Sir Alan Traill- nél, London főpolgármeste­rénél tett látogatást a XVIII. századi Mansion House- ban, Traill hivatalában. Csütörtökön délután a brit miniszterelnök hivata­lában megkezdődtek a hi­vatalos tárgyalások Marga­ret Thatcher kormányfő és Kádár János között. Mielőtt a hivatalként és lakhelyül szolgáló Downing Street 10. számú épületbe kalauzolta volna vendégét, Thatcher asszony a bejárat előtt várta és szívélyesen üdvözölte az MSZMP fő­titkárát. A négyszemközti tárgyalá­son beható véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdé­seiről, különösen a fegy­verkezés veszélyeiről. Bár a nemzetközi feszült­ség okainak megítélésében eltért a véleményűik, néze­teik egybeestek arról, hogy valamennyi országnak erőfe­szítéseket kell tennie az em­beriséget fenyegető veszé­lyek elhárítása végett. Re­ményüket fejezték ki. hogy a világ sorsáért különleges felelősséget viselő Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok közelgő genfi csúcsta­lálkozója előmozdítja a nemzetközi légkör javulását. Megállapították. hogy az emberék békét és biztonságot akarnak, s a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatokat ennek szolgá­latába kell állítani. Margaret Thatcher rend­kívül meleg szavakkal em­lékezett vissza múlt évi ma­gyarországi látogatására. Kádár Jánossal együtt elé­gedetten állapították meg, hogy a magyar—brit kap­csolatok a közös erőfeszíté­sek eredményeként — külö­nösen gazdasági és kulturá­lis téren — sikeresen fej­lődnek. Ügy ítélték meg, hogy a kölcsönös érdekek figyelembevételével tovább lehet lépni az együttműkö­dés útján. A_ szívélyes, kötetlen lég­körű megbeszélés második szakaszában a brit minisz­terelnökhöz és az MSZMP főtitkárához csatlakozott a két külügyminiszter, Vár- konyi Péter, és Geoffrey Howe, valamint Domokos Mátyás londoni magyar, il­letve Peter Unwin buda­pesti brit nagykövet. Margaret Thatcher csütör­tökön este a miniszterelnö­ki rezidencián díszvacsorát adott Kádár János tisztele­tére. A vacsorán részt vet­tek az MSZMP főtitkárá­nak kíséretében érkezett magyar politikusok, és ott volt a brit közélet számos kiemelkedő képviselője is. A díszvacsorán Margaret Thatcher és Kádár János pohárköszöntőt mondott. Kádár Jánost, az MSZMP főtitkárát, az Elnöki Tanács tagját a repülőtéren Malcolm Rifkind külügyminisztérium! államtitkár üdvözölte (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Befejeződött a paradicsomszezon Kilencezer tonna almából készült sűrítmény a Hatvani Konzervgyárban Johancsik Miklós élelmiszer-technikus kiszállítás előtt mintát vesz A Hatvani Konzervgyár­ban tegnap reggel első fon­tos tényként arról értesül­tünk, hogy az idei paradi­csom feldolgozása befejező­dött, éspedig nem is akár­hogyan. A tervezett 54 ezer tonnányi nyersanyaggal szemben 54 ezer 770 tonna került felvásárlásra a me­zőgazdasági partnerektől, amit a meleg, száraz ősznek lehet javarészt köszönni. Különösen jelentős mennyi­ségű paradicsommal rukkolt elő a Horti Kossuth Terme­lőszövetkezet és a hevesiek közös gazdasága, a Rákóczi Tsz. Mindennek ellenére nem felhőtlen a gyár vezetőinek homloka, mert a paradi­csomsűrítmény világpiaci ára tőkés relációban igen ked­vezőtlenül alakult. Ez pe­dig a vállalat jövedelmező­ségét csökkenti. Az ered­ményre kedvezőtlenül ha­tott továbbá, hogy a jó ár­fekvésű uborkából csak a szerződött mennyiség 15 szá­zalékát tudták felvásárolni. Ilyenformán ebbőr a termel- vényből minimális készter­méket tudnak előállítani a gépsorokon. Ez a kiesés ter­mészetesen jelentkezni fog a belföldi piacellátásnál, de magas lesz az exportkiesés is. Miként e témakör kap­csán Fazakas Zsigmond fő­könyvelő tájékoztatott ben­nünket: az említett okok mi­att — az év végi zárást il­letően —- nem éppen rózsá­sak a kilátások. Ez magya­rul annyit jelent, hogy már az is sikernek számít a vál­lalat életében, ha az 1985- ös esztendőt veszteségmen­tesen zárja, szemben a ta­valyi eredmények alapján joggal tervezett 53 millió forint nyereséggel. Egyébként a termelés pil­lanatnyi helyzetét illetően elmondhatjuk, hogy o gyái kollektívája megkezdte a szovjet exportra szállítandó zakuszka készítését, amihez folyamatosan érkezik a nyersanyag — sárgarépa, hagyma, paszternák, petre­zselyem — a különböző me­zőgazdasági nagyüzemekből Másfél hónapja folyamato­san gyártják az almalésűrít- ményt is. Ez egy olyan kö­zös vállalkozás, amelyben megyénk több gazdálkodó egysége vesz részt. Ilyen a Heves Megyei Zöldért Vállalat, a Gyöngyösi Gyöngyszöv, valamint a Csányi Állami Gazdaság. Előreláthatólag 9 ezer ton­na almát dolgoz fel a gyár év végéig, és a sűrítményt teljes egészében tőkés pia­con értékesítik. Arról is informálódtunk látogatá­sunk alkalmával, hogy a hátralévő kerek két hónap során csaknem 9 ezer ton­na különböző készterméket kell a gyári raktárakban ki­szállításra előkészíteni, va­lamint feladni, ami jelentős feladatot ró az üzem teljes munkásgárdájára. A Hatvani Konzervgyártól elválaszthatatlan immár a „lemezmegmunkáló” tevé­kenység, vagyis a konzerves dobozok színes felirattal va­ló ellátása, amelyet nemcsak saját termékeik részére Vé­gez a nyomda. Innen látnak el több társgyárat: így pél- dául a paksi, a szegedi, a nagykőrösi és a kecskeméti konzervtermékek hatvani, li­tografált lemezekből készült dobozolásban kerülnek for­galomba. E téma említése mellett már csak azért sem mehetünk el szó nélkül, mert az üzemrész 380 millió fo­rint árbevételhez juttatja a gyárat. Moldvay Győző Futó Istvánnc és munkatársnői az üvegeket lecsóval töltik meg (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom