Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-08 / 236. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évfolyam, 236. szám ÄRA: 1985. október 8., kedd 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Nem szívesség! Kötelesség a fizetésért végzett munka! Ezt bizo­nyára mindenki tudja, mégis előfordul, hogy egyes dolgozók úgy tesznek, mint­ha bárki is szívességgel tartozna nekik, amiért munkaidejük alatt, fára­dozásukat igénybe veszik. A tanult mesterség, a választott hivatás gyakor­lása, a munkabérrel hono­rált bármilyen fizikai, vagy szellemi tevékenység. — amely az előírt munka­időbe belefér — köteles­ségnek számít. Ezt a tevé­kenységet lehet így, vagy úgy minősíteni, erről lehet véleményt mondani, a munkáltatónak — minősí­tése szerint — jutalmaz­nia, vagy büntetnie is. de külön hála nem jár érte. Éppen úgy nem, mint aho­gyan nem szokás fizetés napján bemenni a főnökhöz hálálkodni azért, hogy megkaptuk a járandó havi bérünket. Természetesen a munkát és a bért, egyaránt lehet sokallni vagy kevesellni, hálálkodni érte felesleges, hiszen tulajdonképpen a munkaadó és a munkavál­laló szerződéses kapcsola­táról van szó, amelynek teljesítése mindkét oldal­ról önmagától értendő elő­írás és nem szívesség kér­dése. Azok a tíz- és százezrek, akik munkájukat a köz szolgálatának tekintik kö- telességszerűen, de szívvel, lélekkel dolgoznak. bi­zony kellemetlenül érzik magukat, amikor néme­lyek flegmán, érdektelenül, közömbösen látják el mun­kájukat, úgy, mintha te­vékenységük unott szíves­ségtétel lenne. Elkeserítő az udvariatlan pincér, a szőrszálhasogató hivatalnok, a kioktató bol­ti eladó, aki előtt — pén­zért — legfeljebb restelke­dik a kíváncsibb, tájéko­zatlanabb vásárló, a fél­szavakkal dobálózó orvos, a mindenért a szülőket okoló pedagógus. Szeren­csére ők vannak sokkal kevesebben, de — sajnos, elegen ahhoz, hogy némely­kor megkeserítsék életün­ket, elrontsák a napjainkat. Az sem titok, hogy ma­napság némely foglalko­zások anyagi elismeréséhez a hálapénz is hozzátartozik. Ügy emlegetik, hogy tu­lajdonképpen az alacsony alapbér társadalmi kiegé­szítéséről van szó. amelyet kimondva, vagy anélkül belekalkulálnak a jövede­lembe. Többek között a benzinkutas, a fodrász, a postás is! Ez örökzöld tár­sadalmi ügyünk, amely va­lamikor, valamilyen for­mában bizonyára majd változik vagy megoldódik. A lényeg — valamennyi­ünk érdekében — az, hogy minden vállalt munkát, amelyet munkabérért vég­zünk, úgy lássunk el, hogy , az önmagunk vállalta kö- ! telességnek. ne pedig szí- j vességnek tűnjön. Vagyis, legjobb tudásunk és szán- j "clékunk szerint . . . Szala.v István A helytörténet és nemzeti önismeretünk Országos konferencia Egerben Országos tanácskozásnak ad otthont az MSZMP Heves Megyei Bizottságá­nak Oktatási Igazgatósága: mintegy 250 szakember gyűlt össze, hogy számot vessen az elmúlt 40 év helytörténeti és honismereti kutatásaival. A kétnapos összejövetel hétfőn kezdődött: előadá­sok és beszélgetések adtak támpontot a további munkához. A HNF Országos Tanácsa, a Magyar Történelmi Társu­lat, az Országos Pedagógiai Intézet és az MSZMP Heves Megyei Bizottságá­nak Oktatási Igazgatósága ezzel a cél­lal is szervezte ezt az alkalmat. Barta Alajos: — Tovább gazdagodhat és reálisabbá válhat a szocializmusról alkotott felfogás a közgondolkodásban A résztvevőiket Szabolcs Ottó, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára köszön- töltte, üdvözölte az elnökség tagjait, köztük Vass Henri­ket, az MSZMP KB Párt­történeti Intézetének nyu­galmazott igazgatóját, a Magyar Történelmi Társulat alelnöikét. Ezt követően Ga- ramvölgyi József, a HNF Országos Tanácsának tit­kára nyitotta meg az eszme­cserét. Mint kiemelte, fon­tos szerepe van e témakör­nek, nem lebecsülhető erő­forrás a kötődés tájhoz, munkahelyhez, tágabb érte­lemben véve szocialista ha­zánkhoz. A jó közigazgatáshoz és településpolitikához hoz­zátartozik a hely történel­mének ismerete, fel kell tár­ni a fejlődés gátló és ser­kentő tényezőit. A honis­mereti mozgalom egyre szer­vezettebben kapcsolódhat be a tudományos kutatásokba, „segédcsapatokká” válhat­nak a szakkörök. A vendéglátók nevében Barta Alajos, a megyei párt- bizottság első ititkára üdvö­zölte a megjelenteket. Mint hangsúlyozta, ez az alkalom alkotó folytatása a felsza­badulásunk 40. évfordulójá­hoz és a párt XIII. kong­resszusához kapcsolódó ese­ménysorozatnak. Az itt élők nagyon pontosan érzik mind­ennek a jelentőségét, amit az is bizonyít, hogy Egerben rendszeresen szerveztek ro­kontémákból tanácskozáso­kat. Szó esett itt a szocia­lista hazafiságról tíz alka­lommal, 1982-ben pedig Tör­ténelem és közgondolkodás címmel rendeztek összejöve­telt. Ezek az alkalmak igen sikeresek voltak, ezért érez­ték úgy a szervezők, hogy folytatni kell a megkezdett sort. E konferenciát a ter­vek szerint újabbak köve­tik. Most az a cél, hogy el­méleti igényű válaszok szü­lessenek új. vagy új formá­ban visszatérő régi kérdések­re. Ez segítség a tudomány, az oktatás és a tömegtájé­koztatás, általában a propa­ganda számára, hogy hitele­sebben ábrázolja népünk el­múlt négy évtizedét. Így to­vább gazdagodhat és reá­lisabbá válhat a szocializ­musról kialakult felfogás a közgondolkodásban. A me­gyei pártbizottság nagyra értékeli a megyében vég­zett honismereti és helytör­téneti kutatást, eredményei­re épít feladatainak megol­dása közben. Az első titkár kiemelte, hogy a középpont­ba a viták során az értel­mes és tartalmas emberi élet megvalósítása kell, hogy ke­rüljön, összefüggésben a munka megbecsülésével, a társadalmi igazságosság ér­vényesítésével, a dolgozók közösségének társadalmat és egyént formáló szerepével, szocialista és humanista ér­tékeinkkel. Jelentős ösztön­zés lehet ez nemcsak a ha­zai, de a megyében folyó honismereti és helytörténeti kutatásokhoz is. A szakmai előadások so­rát Glatz Ferenc, a Történet­itudományi Intézet tudomá­nyos osztályvezetője nyitot­ta meg. Bevezetőben ellent­mondásokat vázolt fel: sok szempontból elavult a hely­történetírás eszköztára, gyak­ran csak már ismert ered­ményeket adnak vissza a kutatók, összefügg ez a ko­runkra jellemző centralizá­cióval, melynek során egyre több egyforma tárgy és kul­turális hatás vesz körül ben­nünket. Röviden ..aktakor­szaknak” nevezte az elmúlt esztendőket, mivel sok in­formációt gyűjthettek a szak­emberek a központba befu­tó iratokból. Viszont ezek mögött nem fedezték fel a helyi politikát alakító em­bert, a dolgozókat. Csak úgy lehet kikerülni a kátyúból, ha nemcsak az írott forrá­sokra támaszkodnak a mun­ka során, hanem megvizsgál­ják a tárgyak, képek üze­netét és a szóbeli közlések tartalmát. Ezen kívül nem közigazgatási egységek sze­rint, hanem a területi elv alapján kellene elemezni a múltat. Sajnálattal állapítot­ta meg, hogy a munkásosz­tályról alig tártak föl vala­mit, inkább csak a munkás­mozgalom-történettel foglal­koztak a szakemberek. A ■történészeknek kötelessé­gük, hogy érdekesen szólja­nak a ma emberéhez, sza­kítsanak az évkönyvek ha­gyományával. Kiállítások, képes kiadványok hozhat­ják közel a „fogyasztókhoz” az eredményeket, összessé­gében szakmai és társadalmi előrelépésre van szükség. Hasonlóan fogalmazott Vö­rös Károly, a Történettudo­mányi Intézet tudományos tanácsadója, aki szakterüle­tének, a dualizmus korá­nak vizsgálatával kapcsolat­ban állapított meg hiányos­ságokat. A négyszáz általa olvasott helytörténeti dol­gozat közül kevés nyúlt iz­galmas módon a kPrhoz. Fel­vetette a „történeti környe­zetvédelem” kérdését, vagyis azt, hogy minél több a múlt titkait feltáró adalékot szük­séges megőrizni. Egy részte­rületről, az országos és he­lyi politika összefüggéseinek feltárásáról beszélt Stier Miklós, tudományos munka­társ, aki szerint modern és szakszerű eszközökkel lé­nyeges összefüggéseket le­het láttatni egy kisebb terü­letről is, egy adott korban. Végül egy NDK-beli ven­dég. Willibald Gutsche, az NDK Történelmi Társulatá­nak alelnöke számolt be a hazájában folyó munkáról. A tanácskozás ezután szek­ciókban folytatódott. Gábor László Mintegy 250 szakember gyűlt össze a tanácskozásra (Fotó: Szántó György) Ülést tartott a SZOT elnöksége A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn ülést tartott. A kormány felkérésére megvitatta a VII. öt­éves népgazdasági tervről szóló törvényjavaslatot. Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Or. szágos Tervhivatal elnöke részletesen indokolta a tervja­vaslatot, ezt követően Baranyai Tibor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára ismertette, hogy a szakszer­vezetek miként vettek részt a törvénytervezet előkészítésé­ben, és ennek során milyen javaslatokat tettek. A vitában az elnökség további észrevételeket fogalmazott meg, majd kialakította véleményét. A SZOT elnöksége álláspontját és javaslatait eljuttatja a Minisztertanácsnak. A továbbiakban az elnökség meghallgatta Gáspár Sán­dornak, a SZOT elnökének tájékoztatóját a Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsának jubileumi üléséről, valamint a magyar delegációnak az ülésen végzett munkájáról. Tanácskozott a KISZ. Központi Bizottsága Hétfőn Hámori Csaba el­ső titkár elnökletével ülést tartott a KISZ Központi Bi­zottsága. Az ülésen részt vett és felszólalt Kótai Géza, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a KB osztály- vezetője. A testület Ernőd Péter titkár előterjesztésében meg­vitatta és elfogadta a XII. Világifjúsági és Diáktalál­kozóról, valamint a magyar delegáció munkájáról szóló jelentést. Megállapította, hogy a VIT jól szolgálta a világ haladó ifjúságának összefogását az antiimperia- üsta szolidaritásért, a béké­ért, a barátságért jelszó je­gyében, Köszönetét fejezte ki a párt-, állami és tár­sadalmi szerveknek, a XII. VIT Magyar Nemzeti Előké­szítő Bizottságnak, mind. azoknak a KlSZ-szervezetek- nek, intézményeknek, mun­kahelyi kollektíváknak, amelyek hozzájárultak a XII. VIT hazai előkészítéséhez és a magyar delegáció eredmé­nyes tevékenységéhez. A testület a továbbiakban Nyitrai István titkár elő­terjesztésében szervezeti kér­déseket tárgyalt. Döntött az új tagsági könyv bevezeté­séről. Egyetértett azzal, hogy a tagdíj kérdését a KISZ so­ron következő kongresszusa tűzze napirendre. összefogás Boldogon A falu múzeuma A népi hagyományok ápolásáról jól ismert Bol­dog község lakói gyűjtötték össze a szakemberek segítségével azokat az egykori tárgyakat, amelye­ket e táj emberei használtak. A század elejétől láthatók itt a jellegzetes palóc életmód eszközei. Petróleumlámpa a múlt század végéről Hálószoba, csecsemőbölcsővel ... (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom