Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-05 / 234. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. október 5., szombat FÜST MILÁN :MÁLI NÉNI Bús komédia az egri színpadon A második — ám lényegében első teljes évadát — élő Egri Gárdonyi Gé­za Színház újabb bemutatóval örvendeztette meg a közönséget. A Játékszin vendégjátékában Füst Milán Máli néni című komédiáját láthattuk. A tava­lyi budapesti premieren revelációként hatott Verebes István rendezése és a színészek játéka. Amíg Egerbe eljutott a darab, semmit sem veszített eredetiségéből: ki­forrott, precíz előadást prezentált az együttes, amely* valóban összjátékot, a szó jó értelmében vett csapatmunkát nyújtott. MINDENNAPI NYELVÜNK Monotónia: monotonitás Eddigelé is gyakran szól­tunk vagy komoly szóval és elítélő modorban, vagy gu­nyorosan az idegen szavak túlburjánzásáról mai nyelv- használatunkban. Az okokat is firtattuk, s köztük emle­gettük nyelvhasználati elké­nyelmesedésünket is. Éppen az idegen szavak felesleges használata miatt magyar szókészletünk is egyre kopik, sekélyesedik. Az sem vélet­len, hogy költőink intése, óvása sem marad el, aminl erről ez a versrészlet is ta­núskodik: „Nyelvünk, Euró pa apadó állóvize / lassan feltöltődik homokkal. Fel­színe / idegen szótól, / szennyeződéstől zavaros, f Míg hátraszoruló szavaink tocsogói / az idegenségben, / zsombékokban elhagyva, / sorsukra maradva pangnak, / mielőtt végleg kiszáradná­nak” (Serfőző Simon: Elisza­posodik). Hogy mai, mindennapi nyelvhasználatunkban meny­nyire meghátrálunk az ide­gen nyelvi formák, sőt az idegen eredetű képzők tá­madása elől, arról a cím­beli két szóalak is bizony­kodik. Az egyhangúság, az egyformaság, az unalmasság, a változatosságnéküliség megnevezésére ma már a monotónia alakváltozat mel­lett a „szakszerűbben” hang­zó monotonitás is nyelvi sze­rephez jut, ilyen szövegkör­nyezetben: „Nagyon nehéz elviselni az edzések mono­tonitását” (Magyar Hírlap, 1985. júl. 1.). A nyelvhasz­nálati divat is ludas abban, hogy az idegen eredetű -itás képzővel alkotott szavak egy­re jobban szaporodnak nyelv- használatunkban. Az utóbbi hónapokban kerültek jegy­zetfüzetembe ezek a bizonyí­tó példák: ráritás (ritkaság, különlegesség), zsenialitás (kiváló szellemi képesség, te­hetség), negativitás (nemle­ges tény, eredménytelen­ség), produktivitás (ter­melőképesség, eredményes­ség), abszurditás (képtelen­ség, lehetetlenség), raciona­litás (gondolkodásmód, értel­mi mozzanatokkal telített­ség) stb. Hogy versbeli kulcsszere­pekhez is jutott ez a képzé­si típus, arról ez a versrész­let tanúskodik: „éber álma­imnak része / az irrealitá­sig..(Vészi Endre: Isten­teremtés). Éppen az irreá­lis-irrealitás szópárral nyit­juk alábbi példatárunkat, amely arra szolgáltat megví- lágosító bizonyítékokat, hogy egy-egy idegen eredetű nyel­vi forma ma már szinte für­tökben tolakodik nyelvünkre és toliunkra. Néhány való­ban beszédes példa szolgál­hat bizonyításul. Nap mint nap hallhatjuk ezeket a sza­vakat; spekuláció, spekula­tív. Hozzájuk társul újab­ban a spekulativitás meg­nevezés. Újságainkban a két lehetőség közötti választás kifejezésére használt foga­lomkörben ezek a nyelvi formái jelentkeznek leggyak­rabban: alternatív, alternatí­va. Ma már feltűnt az alter­natives szóalak is, ilyen szövegösszefüggésben: „Az í alternatív jelölés az alterna­tives módszerének széle- » sebb alkalmazásához ad új ösztönzést” (Népszava, 1985. aug. 9.). Annak sem örülünk, hogy a ritka, furcsa, rendkívüli, különleges jelentésű szavak ! nyelvi szerepét újabban a kuriózus idegen szó veszi át: „Kuriózus egyénisége és kuriózus vállalkozása egy le­hetséges modell erejével hat az utókorra” (Népszabadság. 1985. júl. 3). A szóhasznála­ti fürtképződés mai folyama­tát jól példázza az a nyelv- használati jelenség, hogy a kuriózum mellett a kuriozi­tás nyelvi forma is jelent­kezett. Füst Milán Máli néni cí­mű darabjáért ugyancsak mélyre kellett nyúlnia a könyvespolcon a rendezőnek. Hogy színpadon láthassa a közönség, egyszeriben meg kellett álmodnia Verebesnek e művet. S milyen jól tet­te, hogy vállalkozott erre! Magát a megjelenítést úgy oldotta meg, hogy — sértő­dés ne essék — kissé lefúj­ta a finoman rárakódott port a szövegkönyvről. így kap­tunk aztán egy olyan Füst Milán-művet, amely ma is élő, eleven, a dolgok lénye­gére tapintó. Bár a harmin­cas években járunk. . . S a címszereplő, Máli néni, a sze­gény asszony első látásra nem több, mint gazdag ro­konait megfejő perszóna. Jaj, de mennyi finomság, jósáp, szellem szorult e „szürke nagynénibe”. .. Cso­da-e, ha ő mozgatja a cse­lekvés minden rugóját? Ha csak a felszínt lát­nánk, akár egy csacska me­sének vélhetnénk eleinte a darabot, amolyan „írógépes 1979. szeptember 29-én, éppen hat esztendővel ez­előtt tárta ki kapuit Heve­sen, a városi úttörőház. Fél évtized: az effajta intézmé­nyek életében ez általában azt jelenti, hogy véget ért a betanuló időszak, a kísérle­tezések kora. Ettől kezdve a megszerzett tapasztalatok bir­tokában az immár kialakult hagyományokra építve illik továbblépni, szolgálva az if­jú birtokosokat, Bessenyei Mártát — aki nemrégiben lett a ház igazgatója — arról kérdeztük, hogyan tovább? — Hatodik alkalommal ke­rült sor ünnepélyes zászlófel­vonásra nálunk, s most elő­ször egy teljesen önálló in­tézményben. Az utóbbi tény nem kevés szervezési fel­adatot ad, de azért termé­szetesen mégis első a tartal­mi megújulás. Én személy szerint viszonylag szerencsés helyzetben vagyok, hiszen kezdettől fogva itt dolgozom, s így tudom, hogy van mit folytatni, — Az alapok ezek szerint állnak, vajon mennyire szi­lárdan? Mennyire sikerült elfogadtatni, tudatni a vá­rosban és a környéken élő ■ mesének”. Az emberi kap­csolatok kereszteződése, ku­szasága adja a humor forrá­sát, a komédia ízét. Mert, hogy is van. . . ? A vezér- igazgató szerelmes a szép gépírólányba, akinek bájai­ért a fia, az igazgató is eseng, ezzél szemben ki a csengő szavú, selyemnayj tünemény szíveválasztottja. . mint a két ballábas eset­len könyvelő. A vezérigaz gató úr, enyhén szólva, ke­vésbé megnyerő külsejű, le­ányzója viszont titkon ar­ra lehet büszke, hogy egy egészséges gyermek anyja. Itt lép közbe a csodálatos Máli néni, aki úgy csűri-csa- varja a dolgokat, mint egy delejes erejű jóságos bo­szorkány. Kinek-kinek hasz­nára váljék a dolog, de a haszonból ő se maradjon ki. Mindez azonban kevés len­ne ahhoz, hogy ne habköny- nyü komédiát lássunk. Mert első pillanatra bármily bo- hózati elemeknek tűnőek a fordulatok — szó sincs rel­gyerekekkel, pedagógusok­kal, hogy e házba érdemes betérniük. Ismereteket sze­rezhetnek, közösséget lelhet­nek, s kellemesen tölthetik szabad idejüket. — El kell ismerni, van még bőven teendőnk ez ügy­ben, Bár tény, hogy igen erős törzsgárdánk alakult ki a szakköri tagokból és a pingpong-rajongókból, a ma­got azonban lehetne növelni. Az utazási körülmények mi­att sajnos, legfőképp csak a helybéli úttörőkkel szá­molhatunk. Városunkban ők sincsenek kevesen, 1500-nyi általános iskolásunk van. — Milyen konkrét elkép­zelések vannak erre vonat­kozóan? — A szakkörök meghir­detésénél igyekeztünk az ed­digieknél is jobban az igé­nyekre építeni. A korábbi esztendőkben például bár­mennyire iparkodtunk, nép - táncra , népzenére nem tud­tunk szervezni. Most helyet­te inkább megpróbálunk két gépjárműbarát csoportot in­dítani, mert itt mindig telt ház van. De sorolom a töb­bit is. hőtlen, rózsaszín kacagásról. Igencsak sötét és veretes vi­lág az, ahová a szerző elve­zet minket. Verebes István rendezése éppen attól nagy­szerű, hogy a komikus hely­zeteket úgy élezi, fordítja, alakítja: mögötte meg kell lássuk a nyomort, az ellent­mondást, a társadalom egész fonákságát, a kis- és nagy­emberek hétköznapi életé­nek korántsem bajmentes, probléma néküli világát. Verebes, a nyolcvanas évek közepének értő-gondolkodó, de nem kevésbé . csillogó színpadi show-mestere ez­úttal is kiteljesítette önnön vénájával Füst Milán da­rabját. Olyan „káoszt” vará­zsolt a színpadra, amelyet csak aprólékos, művi mun­kával lehet megkomponálni. A játék első részében pil­lanatnyi pontossággal tör­ténik minden, tökéletes szinkronban a hang, a moz­gás, a darab. Talán az elő­adás vége felé fárad kissé az elementáris hatás: de Lesznek fotósaink, bábosa­ink, kis technikusaink, rá­diósaink, képzőművészeink (Fotó: Perl Márton) és tudósítóink. És olyanok, akik számítástechnikával, honismerettel, pingponggal, sakkal, főzéssel foglalkoz­hatnak. A kisdobosok szá­mára ismét meghirdettük a rendkívül népszerű játszó­nem is baj. Hagyni kell ész­lelni a nézőt, hagyni kell el­gondolkodni kissé a dolgok felett. A szerepekben kitűnő el­lentétpárt kreált. A három nő és a három férfi szin­te „felelgetős-kopogósát”. A címszereplő Margittal Ági a legmesszebbmenőkig vissza­adta a füst miláni világot. Kopott kis alakjában, mj- muszos lépteivel, fején bor­dó sapkájával ő teremtette meg Máli nénit egyszer s mindenkorra a magyar szín­padon. Soha nem fáradt el. soha nem esett túlzásokba. Figurája éltette ezt a bús ko­médiát, megszemélyesítvén az esendőséget és a tünemé­nyes agyafúrtságot egyszerre. Tilda szerepében Egri Kati semmit sem „adott le" szí­nésznői egyéniségéből: tüs­késen bájos, darabosan sze­retetne méltó volt. Viszonylag könnyű helyzete Szirtes Ági­nak adódott: tüneményes lé­nyével el kellett fogadtat­kört, amelyben a mesehall­gatástól kezdve a gimnasz­tikáig minden érdekeset megtalálhatnak. — A rendszeres foglal­kozások mellett nyilván szük­ség van az alkalmi rendez­vényekre is... — Folytatjuk a; közked­velt mesevetítéseket, a ne­gyedévenkénti játszóházi programot, megtartjuk a ha­gyományos diszkókat és in­dítunk egy, jobb híján il­lemtan órának nevezhető sorozatot a viselkedésről, az öltözködésről, a kozmetiká­ról, a mindennapi élet tud­nivalóiról a tiniknek. — E területen tehát ke­vés az újdonság. Pillanatnyilag igen, de folynak az előkészületek: az őszi hetekben körbejárjuk a város legnagyobb cégeit, hogy olyan kollektívákat, vagy gyermekszerető em­bereket keressünk, akik szí­vesen vállalkoznak egy-egy alkalmi program lebonyo­lítására. Gondolok itt pél­dául egy kirándulásra, vagy egy diavetítésre, vagy né­hány különlegesen szép hím- zési munka megtanítására — ki mit tud — alapon .. . — Térjünk akkor rá a fel­nőttekre. Számukra mit nyújt, milyen segítséget kí­nál októbertől a ház? — Féligmeddig ide sorol­nám a titkári. őrsvezetői nia magát. Ám, egyértelmű en az ő érdeme, hogy sí ke rült megtöltenie figurája kór vonalát. Bozóky István ve­zérigazgatója előbbre vitre a cselekményt, Alfonz, a fi : szerepében Gáspár Sándor volt az, aki a leginkább éb­ren tartotta a közönség jó­kedvét. (Bár eszközei ne hol mintha túlzásokba ragad­tatták volna. . .) A kanárisár­ga cipős könyvelő, Nagy Sán­dor Tamás a játék második részében nyújtotta a szerep többoldalúságát. S bár utol­jára említjük, mégis az él­re kívánkozik Erdödy Kál­mán alakítása: csoszogó, sze­nilis szerepében egy emberi sorsot sűrített. Az előadás sikerét Makai Péter bensőséges hangulatú díszlete és Szakácsi György jelmeztervező munkája se­gítette. képzéseinket. mert igaz. hogy ezeket a pajtásoknak szervezzük, de azért a csa­patvezetőket tehermentesít­jük a mozgalmi életre ne­velésben. Ezenkívül ren­delkezésükre áll a módszer­tani szobánk, ahol a leg­különbözőbb segédanyagokat tanulmányozhatják — Készül-e új módszer­tani kiadvány? — Jelenleg a szövetség megalakulásának mindent átható idei évfordulója je­gyében negyven év úttörő- dalait szeretnénk kazettára venni. Úgy vélem, bárme­lyik csapatban jól tudják, használni majd. — ötlet ezek szerint van elegendő az elkövetkező idő­szakra ,.. — Remélhetőleg energiánk is lesz hozzá. Mindenesetre jó lenne, ha sikerülne lét­rehozni a közeljövőben a társadalmi vezetőséget — kicsit támaszul is. Számíta­nánk bírálataikra, javasla­taikra, s ha kell akár konk­rét segítségükre is. Az ed­dig kihasználatlan udvarunk átalakítása például bizo­nyos, hogy önerőből nem fog menni. Remélem sikerül majd a vezetőségbe, tevé­keny résztvevőket találni, olyanokat, akiknek szív­ügyükké válik a mozgalom, az úttörőház. Németi Zsuzsa MESTER ATTILA: Kollégák — -ló napot kívánok, szép napunk van ma, uram. Mit parancsol? Hajvágási? fío- rotválast? A gyerek először meg- hökken de aztán felkapasz­kodik a magasra csavart borbélyszéki e, és elfészkelő- dik a megfordított párnán. — Hajvágási — mondja, és • Mester Attila, a Kelet-Magyar- ors/UK munkatársa, kiváló köl­tő és tárcaíró 47 éves korában elhunyt. K tárcájával búcsúzunk tőle. néz,, alulról fölfelé, a meg­termett borbélyra akinek a kezében már csattog az ol­ló. — Igenis egy hajvágási Jön a nyár, és melegít ez a hátul kissé hosszúra nőtt frizura. Szíveskedjék az ál­lat egy pillanatra fölemelni, így, köszönöm. — Ez az olló kínai? — Miből tetszik gondolni? — Mert nekünk, is van egy ollónk. Kínai, — Természetesen ez is kí­nai — mondja a borbély, és nyírja hátul a gubancost nyakba nőtt hajat. — Hajóval hozták — foly­tatja a' gyerek. .—, Bizonyára, hiszen a ha­jó a legolcsóbb szállítóesz­köz. A víz mindent elbír. Nagy mennyiségű árukat nem is érdemes másként szállítani. — A hajónak hol van a csavarja, ami hajtja? —Hátul kérem. Hátul, a vízvonal alatt. A gyereknek nem ér le a lába a székről, öt-hat éves lehet. Most elégedetten bó­lint. — Én is terveztem egy hajót — mondja, és nádróg- zsebéhől töibhrét összehajto­gatott kockás, papírdarabot kotor elő. és kinyújtja a borbélygallér'. alól. A borbély leteszi az ollót, nézi a maszatos kézzel raj­zolt ákombákomokat. — Jó hajó — mondja —. é$ úgy látom igen gazdasá­gos. Nincs semmi fölösle­ges benne, ami a rakterét csökkentené. Ez a válasz­fal itt, a gépház és a vezér - löterem közt miből van? Attól tartok gyenge lesz. — Nem lesz gyenge. Ti- •tánból van. — Ja, úgy már más. Arra gondoltam, hogy néhány keresztpánttal meg lehetne erősíteni, de ha titánból van, akkor természetesen, nem szükséges. A titán roppant erős fém. — Csak drága, de megéri. Súlyt takarítunk meg vele. A borbély már újra nyír, és időnként a papírra pil- lant.A kendő a vállán,, és a szák körül gyűlik, a puha bzőke kisgyerekhaj. — Be kellene rajzolni a csavart. Mert azt nem tud­tam, hova kell. — Egy pillanat, csak ezt innen leseprem. így ni, ké­szén is vagyuk. — Ide — mondja u gye­rek). és föltérdelve a székre, a fodrászpult fölé hajol. A borbély golyóstollat vesz. elő, amivel a blokkot írja, és két bajócsavíart rajzol a maszatos ki,s papírra. Olya­nok. mint a margarétavirág. A gyerek bólint —. zseb­re teszi a papírt, és pénzt vesz elő. — Hagyja csak. uram. hi­szen mi társak vagyunk, tervezőtársak. Mondhatnám : kollégák. Kint süt a nap. Va­lóban nyár lesz. A bor­bély nyitva hagyja az ajtót, és a gyerek után néz. Vala­hol messze nagy hajók úsz­nak. fehérek, kékek, karcsú- ak és magas, tornyúak. És mindegyiken két margaréta forog. A vízvonal alatt Mikes Márta A játék egy jelenete (Fotó: Perl Márton) ÚTTÖRÖHÁZI ÉVNYITÓ HEVESEN A hetedik „születésnap” után dr. Bakos József

Next

/
Oldalképek
Tartalom