Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-12 / 240. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1985. október 12., szombat A műszaki-közgazdasági hetek idei rendezvé­nyein központi gondolattá vált, hogy az ország jövendő sorsa múlik azon, mi van a fejekben, és mennyi lehetőséget kapnak az alkotni vágyók? Sándor András élete sűrítése lehet annak, hogy ha egy alkotó ember egy megújulni akaró vállalat­nál lehetőséghez jut, mire juthat ő, és mire a vál­lalat? Cikkünk a példaadás szándékával mutatja be Sándor András életútját — kacskaringóival, vereségeivel, győzelmeivel. Szervezéstudomány Vizuális irányítási rendszer Ma már világszerte nyilvánvaló, hogy a ter­melés nem a feldolgozás vég nélküli bővítésével, s még kevésbé a nyersanyagok korlátlan kiter­melésével növelhető. A tudósok, a műszaki-gaz­dasági szakemberek új erőforrások után kutat­nak, s az egyik ilyen erőforrás az információk hatékony felhasználása. Nem mai keletű ez a fel­ismerés, amit az is bizonyít, hogy az információk gyűjté­sére, rendszerezésére és megjelenítésére napjainkban drága, vagy kevésbé drága, de mindenképpen bonyolult, s viszonylag csak kevesek által hozzáférhető berende­zések egész sora áll rendel­kezésre. Vannak azonban szervezési feladatok és mun­kafolyamatok, mégpedig rend­kívül nagy számban, ame­lyek valamilyen, a legegy­szerűbb technikánál is egy­szerűbb irányítási rendszert igényelnek. Ezt a célt szol­gálják a vizuális program­táblák, amelyek valóban egy­szerű berendezések. Nevük­nek megfelelően falra, vagy állványra erősíthető, modu­lokból álló mágneses táblák, amelyek a modulok révén bővíthetők, szélességük, ma­gasságuk módosítható. Az élénk színű, hengeres mág­neselemek segítségével a táblán a programok végte­len sokasága jeleníthető meg, és a koordinátapont — dá­tum, adat — mozgatható jel­zőzsinór segítségével keres­hető meg és olvasható le. Az oszlopos grafikonokhoz, diagramokhoz, hálótervek­hez hasonlítható, csak azok­nál sokkal szembetűnőbb, mobilabb, s a felhasználási mód sokkal gazdagabb. A vizuális irányítási rend­szer lényege az adat, az in­formáció megjelenítése, ér­téke azonban — mint any­agi más egyszerű felfedezés­nél, felismerésnél — az em­beri szellem által belétáp- lált tudás. Értő kezekben sokat tud a vizuális programtábla. A Lenfonó és Szövőipari Vál­lalatnál például számítógép­pel kombinálva termelés­programozásra használják. A színes mágneselemek elhe­lyezkedéséből áttekinthető a különböző termelőegységek naprakész leterheltsége, a szabad .kapacitás. az átbocsá­tó képesség, az egyes ter­mékekre fordított munka­idő. Az Agrober üzemeiben, a Volán-vállalatoknál, a FÖTAXI-nál, a MALÉV.-nél többek között a technológiai folyamatokat koordinálják Másutt eredménnyel alkal­mazzák komplex termelés- irányításra, gyártási ütem- tervezésre és ellenőrzésre, kapacitástervezésre, kutatás- fejlesztésre, költségstatiszti­ka készítésére, az alkalma­zott terápia tervezésére, ha­táridő- és létszám-nyilvántar­tásra. a gazdálkodási muta­tók nyomon követésére. Évek óta megtalálhatók a vizuális programtáblák a Ganz- MÁV AG-ban, a Hajdúsági Iparművekben, a Szegedi Magas- és Mélyépítő Válla­latnál. a MEDICOR-ban, a Borsodi Vegyi Kombinátnál, a Dunai Vasműben, a BHG- ban, az Állami és a Szek­szárdi Nyomdában, kórhá­zakban. rendelőkben, szol­gáltató vállalatoknál. A szervizekben például negyedórás beosztással áb­rázolható a szerelők na­pi, heti elfoglaltsága, s ily módon a programtábla mu­tatja a diszpécsernek az eset­leges szabad kapacitást, vá­laszt ad arra, hogy sürgős megrendelés elvállalható-e. S még a szerelő nevét is el­árulja. A szállító vállalatok­nál kilométerre nyomon kö­vethetők a gépkocsik útjai, vagy például vizuálisan áb­rázolhatok a karbantartott, vagy karbantartásra váró járművek, az elvégzett mun­ka ideje és legközelebbi dá­tuma. Külföldön számon tar­tanak olyan nagy olajválla­latot, amely évente százezer dollárokat takarít meg azál­tal, hogy programtáblákon követi a megelőző karban­tartásokat. Néhány helyen hazánkban is felismerték, hogy kiválóan alkalmasak a raktári készletek nyilvántar­tására. beruházás-tervezésre és a rendelésállomány üte­mezésére is. A vizuális irányítási rend­szer azonban minden elő­nye ellenére nem csodaszer: nem gondolkodik a termelő­irányító ember helyett, csak a munkáját segíti. Ennek viszont van egy döntő fel­tétele: az információk „kar­bantartása”, a mindig vál­tozó új adatok, ismeretek át­vezetése a programtáblára. Máskülönben azok a prog­ramtáblán is ugyanúgy in­formáció-halmazzá válnak, s a lényeges mondanivaló ugyanúgy nem található, mintha dossziékötegek rej­tenék íróasztalfiókok mélyén. A vizuális irányítási — és ellenőrzési — rendszer kül­földön negyedszázados múlt­ra tekint vissza. Hazánkban évtizede sincs, hogy az esz­közöket — és hozzájuk a használati utasítást — a Sta­tisztikai Kiadó forgalmazza. A szervezési mód közvet­len forinthasznát persze ne­hezen lehet kimutatni, még­is sok lehetőség rejlik még hazánkban a vizuális rend­szerek alkalmazásában. Teremtő nyugtalanság Sándor András nyugdíjban — Kedves Sándor And­rás. az Ön nyugdíjba vo­nulásakor a dohánygyár lapjában az igazgató. Do­nnán László írt terjedelmes cikket ..Búcsú egy közvet­len munkatársamtól" cím­mel. Az eset nem általános: innen a kérdés: ön ezt ho­gyan fogadta'.’ mától én a gazdaságban dolgozom ... ? — Az Építési Tájékoztató Központban, 1970-ben tu­lajdonképpen igen. Az olasz —magyar vegyesbizottság tagjaként oda-vissza kellett olasz és magyar gazdasági dokumentumokat fordítani, olyanokat, ahol minden szó­— Realista vagyok, tud­tam, hogy ez a csőd Egy középvezetői garnitúra leg­inkább az igazgatótól fogad el oktató szavakat. Mint kö­zépvezető, én is beültem az egyik ilyen tanulócsoportba: De ez nem iskola volt. in­kább amolyan munkás-olva­sókör. Mindenki elolvasta a ■ — Mint búcsút, természe­tesen nem vettem komo­lyan. A nyugdíjazást sokkal inkább; egy új felvonás kez­detének tekintettem. hisz Madách szerint „végtelen a tér. amely munkára hív!" Megtiszteltetésnek vettem természétesen, mert a gyár életére olyan nagy befolyás­sal nem lehettem. Inkább csak katalizátor voltam, aki gyorsított az ott már végbe­menni készülő folyamatokon. — Ön volt a messziről jött ember. Róluk a mondás is azt tartja: azt mond. amit akar . . . — Rám nézve ez érvé­nyes is, nem is. Író voltam, valóban, és Budapesten. Tu­lajdonképpen legalább har­mincöt éve ugyanazt val­lom mégis. A szocializmus fő célja olyan társadalom megteremtése, ahol az egyé­ni alkotóerők kibontakoz­hatnak, és — talán ez a legfontosabb — minden em­ber lehet valaki, önszabá­lyozó kisközösségek kelle­nek ehhez: a résztvevő em­ber lássa át. érezze át a közösséget. — Hány nyelvet is bír? — Német, angol, orosz, lengyel, és az összes latin nyelv: latin, olasz, francia, spanyol, portugál és román Egyik passzióm a klasszika­filológia. a könyvtáram te­temes része latin nyelvű könyvekből áll. Ok már sok mindent kitaláltak, amit nem kéne kézlegyintéssel el­intéznünk. — Végül is egy filosz hogy kerül az fegri Dohány­gyárba ? — A magyar társadalom­ban évszázadokon keresztül az irodalom volt az a leg­progresszívebb erő, amely a a politika előtt járva, gon­dolkodva vezette volna a népet a jó felé. Én úgy láttam, hogy ez a leginkább haladó, a világszínvonalhoz legközelebb álló erő, a het­venes évektől a gazdaság lett. Mindig ott akartam dol­gozni, ahol hatni lehet — ennyi a lényeg. — És bement a kapun, negyvenhét évesen, hogy nak súlya van. Autodidakta módon tehát meg kellett tanulnom a közgazdaságtu­dományt. ráadásul együtt a gyakorlattal. Ez .jó: azonnal visszaigazolódott, hogy az elméletet hol nem igazolja a valóság, és hol vétenek a valóságban elméleti hibá­kat? Kíváncsi is voltam, mennyit ér három év alatt szerzett jelentős közgazdasá­gi tudásom, és valójában teremteni akartam. A re­form befékeződése idején bizonyítani, hogy csak ez a járható út. Ráadásul akkor nősültem, és dönteni kellett : orosz tanár feleségem jöj­jön-e Pestre? Ügy döntöt­tünk, hogy Eger jobb te­rep egy vállalkozáshoz. Do- mánnál meg szinkrontol­mácsként voltam ismeret­ségben. már egy FAO kong­resszus óta — odavett 1973 januárjától. — Mint micsodát? Milyen beosztásba? — Műszaki forditón-ak. Mindig a világszínvonalhoz akarta mérni az igazgató a gyár produkcióját. Ehhez állandó kontroll kell a do­hányipar szakirodalmából. Nemzetközi Figyelő címen, ez ma is megjelenik a gyár vezetői részére. Szerencsém is volt: az Országos Vezető­képző Központban akkori­ban megkapták a tokiói mi­nőségszabályozási konferen­cia jegyzőkönyvét, és ott nem volt rá fordítói kapa­citás. Ideadták. Egy cso­mó nyelven elhangzott elő­adás szövege volt benne, ami a világon akkor a leg­korszerűbb vezetői gondolat volt, az mind együtt. Egy évig tartott, amíg a mellém beosztott gépírónönek szink­ronból lediktáltam az egé­szet — de felért egy egyete­mi kurzussal, Amerikában. Ebből állt össze bennem a DH-munkarendszer, azaz a „dolgozz hibátlanul” alap- gondolata. Állandó vezető­képzés nélkül ez — idealiz­mus. — És kiállt az évtizedek óta vezetni tudó emberek elé. tanítani ? fordított szakanyagot. elő­adást az tartott, akit a té­maválasztékból valami na­gyon felizgatott. Ezt meg­vitattuk — hiszen a legfon­tosabb az. hogy a gyár szá­mára mi belőle a fontos, — majd az igazgató összefog­lalta a vitát. Negyedéven­ként két nap az a vezető- képzés a felsőtárkányi üdü­lőben, ma is, és ma sincs egyértelmű tanára. Minden­ki mindenkit tanít, tulaj­donképpen a ranglétrának nyoma sincs, és soha hán­tás még nem ért senkit azért, hogy valami istentől elrugaszkodott ötlettel fel akarta volna forgatni a do­hánygyárat. Pedig a veze­tőképzők következtében az már fenekestül felfordult! A vezetői munka olyan színvonalú a gyárban, a ve­zetők annyira átlátják az egész gyár folyamatait, hogy a három legfelső veze­tő nélkül is menni tud min­den a maga útján, még vá­ratlan szituációkban is tud­nak reagálni. — Ez — az önigazgatás — már nem gazdaság: ez már politika! — Hát, persze, hogy az! A hatalom gyakorlása nem egy központi akarat feltétlen érvényesítése; sokkal inkább az a célravezető módszer, hogy minden résztvevőben, benne szülessen meg a vál­toztatás szándéka. Hiszen a valóságban megszülető le­hetőségeket semmi központi akarat nem képes túlszár­nyalni; de ezeket a lehető­ségeket megragadni, szo­cialista célokért cseleked­ni, kihasználni a lehetősé­gek körében — ez a jövő! És a jelen is. a dohány­gyárban. Az akcióbizottsá­gok rendszere már a DH- ból nőtt ki. Először közpon­tilag akartuk megszervezni, nem ment. Aztán Kocsis József, aki akkor a filter­gyártást vezette, megpróbál­ta üzemi szinten — sikerült. Demokratikusan választot­tak küldötteket az emberek, azokat, akikben hittek, tel­jesen önállóan. A középve­zetők törzskara. az akcióbi­zottság arra született, hogy a termelés jobban menjen — ott pedig érdeke­ket is kell képviselni. Ma már vállalati szinten is megy az. Tulajdonképpen az akcióbizottságok készítik elő a vállalat üzemmene­tének körébe tartozó dönté­seket — demokratikusan. De ugyanezek az emberek egy másik szituációban fel­tétlen végrehajtói egy ter­melésirányító operatív dön­téseinek, ott vita nem lehet És van egy harmadik hely­zet, amikor pedig semmi­féle gátlás nem lehet ugyan­azokban az emberekben : ez az ötletgyűjtések, a fejlesz­tési lehetőségek felszínre hozása — erre való Felso- tárkány, a vezetőképző. A három együtt, ez az önálló­ság alapja. — Mindez a központi szabályozás, a tröszti rend keretében ? — Kezdettől hittünk a tröszt feleslegességében, abban, hogy előbb-utóbb önállóan kell gazdálkod­nunk. Sem ez nem ért vá­ratlanul, felkészületlenül bennünket, sem az, hogy az irányítási rendszert korsze­rűsíteni fogják, népgazdasá­gi szinten. A vállalati ta­nács nálunk abszolút zök­kenőmentesen született meg — de ez már egy má­sik történet. — Mint az is, hogy a „Kilátás a kövekről" című. Bükkről szóló monográfiát ön szerkesztette, ős-egrieket: mozgósítva ... — A vezeté­si ismeretek bő tárháza ma az Egri Dohánygyár. Csak tárház? — Az MSZMP Oktatási Igazgatóságán, a Gépipari Tudományos Egyesületben éppúgy tartunk tanfolyamo­kat. mint a dohányipar szá­mára, nálunk. De kihelye­zett kurzusokat több válla­latnál is csináltunk, az egyetlen feltételéül ezeknek csak azt szabom, hogy a képzéseken legyen jelen az igazgató is; hiába tudják a középvezetők, mi a korszerű, ha az igazgató ebben nem partner! Ezt a feltételt egye­dül a nyomdában nem si­került teljesítenünk. Most egy új forma lesz a vállala­ti gazdasági továbbképző szolgálat — mert én mindig is szolgálatnak éreztem, amit csinálok. Nem vagyok aszkéta, aki akkor is csinál­ja, ha szenved belé; én azt csinálom, ami a passzióm Életem legszebb tizenkét éve volt az egri. — Amit oktatnak, azok nagyrészt tőkés tapasztala­tok? — Nagyrészt igen, bár igen jelentős a szovjet veze­téselméleti irodalom. De hangsúlyozom: itt vezetési technikáról van szó. Arról, hogyan kell szocialista cé­lokért jól működtetni egy szocialista vállalatot? Erre a német, amerikai modelle­ket éppúgy csak lehetőség­ként kell tekinteni, mint a dohánygyárit. Akik e mód­szereket alkalmazzák, ma­gyarok, és az őket körülve­vő emberek, szervezetek is magyarok. A saját kérdé­seikre kell saját választ ta­lálni. manipuláció nélkül. Münchenben csak elhitetik a munkással, hogy övé a gyár — nálunk már most jogilag is tényleg az övé! A vezető feladata biztosítani, hogy élhessen a jogával, és úgy boldogulhasson, ahogy az az egész társadalomnak jó. Kőhidi Imre Pályázati felhívás! A Vác Városi Tanács V. B. pályázatot hirdet FŐKÖNYVELŐI munkakör betöltésére a Váci Kommunális Költségvetési Üzembe. A munkaviszony 5 évre szól. amely meghosszabbítható. Kikötések; — szakirányú végzettség: közgazdasági egyetem vagy számviteli főiskola — 5 év szakmai gyakorlat. Fizetés megállapodás szerint — lakáskérdés megbeszélés alapján megoldható. A pályázók jelentkezését érdeklődéssel várjuk! Jelentkezés: Brandt János üzemvezetőnél. 2601 Vác. Deákvári fasor 2. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom