Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1985. október 12., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK Beüzemel: faefiirdik...? Mai nyelvhasználatunkban szóban és írásban egyaránt gyakran jut szerephez a címbeli szóalak. Egyrészt a felesleges és célszerűtlen hivataloskodás, szak- szerűsködés példatárát szaporítják, másrészt több jól használható köznyelvi szótól veszik el a nyelvi szerepkört. Ugyanakkor éppen a -be igekötő révén a tipikusan divatos zsargonszerü nyelvi formák számát szaporítják szükségtelenül : beszabályoz, behatárol, bevizsgál, betakarékol, beellenőriz, beütemez, beigazol, bepótol stb. Legújabban az üzemel, beüzemel igék szolgáltatják a szakszókkal való visszaélés sajátos példáit. Olykor egészen meghökkentő beszédhelyzetekben és szövegösszefüggésekben találkozhatunk velük: „A boLt tatarozás alatt is üzemel”, — A WC holnaptól fogva nem üzemel”. A riasztóan szakszerűsödő üzemel ige feleslegesen vette el a nyelvi szerepet ezektől a nyelvi formáktól: nyitva tart, zárva lesz. Az üzemel szó gyakori és felesleges használata miatt szorulnak ki nyelvhasználatunkból a működik, termel, dolgozik. a közönség rendelkezésére áll nyelvi formák. Az üzem megnevezés és származékai sem véletlenül jelentkeznek egészen szokatlan szerepekben: „Csapatunk ki is lábal az üzemzavarból (?)’’ (Népsport, 1985. szept. 16.). — „A buszok füst nélküli üzemeltetése” (Magyar Nemzet, 1985. aug. 5.). A sajtó hasábjain megjelent hirdetések szövegében meg nem éppen célszerű a túlságosan szakszerűsködő nyelvi formák használata. Csak két példát ennek érzékeltetésére: „A Mátra Volán Vállalat egri üzemegysége az egri autóbusz-pályaudvaron lévő nyilvános illemhelyeit szerződéses üzemeltetésre átadja" (Népújság, 1985. aug. 13.). — „Értesítjük Tisztelt Ügyfeleinket, hogy személygépkocsi-mosónkat beüzemeltük” (Népújság, 1985. júl. 31.). Egyértelműbben. érthetőbben: megnyitottuk, az ügyfelek rendelkezésére áll. már működik stb. Egy-egy divatos „szakszó" járványszerű terjedésére nyújt példát ez a szövegrész- let: „A népi képzelet azonban "beüzemelt", s a vének esküdni mertek volna rá, hogy az alagút a harangláb mögötti pincébe torkollik" (Észak-Magyarország. 1985. júl, 27.). Természetesebben és kifejezőbben : a népi képzelet működött, mozgásba jött stb. A befürdik ige az argóból l&rült mai nyelvhasználatunkba. s jelentéstartalmát, használati értékét tekintve ebbe a rokon értelmű sorba illeszthető bele: pórul jár, rászedték, becsapódott, megjárták stb. A sajtóban elsősorban bizonyos humoros beszédhelyzetekben teljesítheti jól nyelvi szerepét. Ezt példázzák az alábbi szöveg- részletek: — „Befürödtek a strandtolvajok" (Vasárnapi Hírek, 1985. júl. 28.). — ,.Be- fürödtünk, hiszen 9 millió hiánnyal zártuk az első fél évet" (Népszava, 1985. júl. 30.). Az olvasó nem érzi stílustalannak az argóbeli szóalak használatát: elfogadja, sőt, a nyelvi humor egészséges példáját értékeli benne, annál is inkább, mert önkritikus iróniával a Fővárosi Fürdőigazgatóság osztály- vezetője fogalmazta meg az idézett szövegrészletet Dr. Bakos József Kék hegyek avagy: Hogyan ne csináljunk szatírát Amikor megnéztem a Kék hegyek című színes szovjet filmet, óhatatlanul egy blőd kis vicc jutott az eszembe. Kimegy a kisgyerek a papájával az állatkertbe, és a zsiráf láttán így kiált fel csodálkozva: Ilyen állat nincs is! Nos, míg peregtek a szatíra képsorai, azt mondogattam magamban : ilyen rossz film nincs is. Pedig csalódnom kellett, mert ha az első fél óra mérhetetlenül unalmasnak tűnt, úgy azt a további egy, csak felülmúlta. Az alkotók — Rezo Csejs- vili író és Eldar Sengelaja rendező — szatírának szánták müvüket. Maga az alapötlet nem is volna rossz, bár eredetinek korántsem nevezhető. Szándéka szerint az alkotógárda a „mindenki mást csinál” és a „senki sem törődik a maga munkájával” alapképletet dolgozta föl. Azon már lehet vitatkozni, hogy a közösségi élet színteréül miért pont egy kiadóhivatalt és egy szerkesztőséget választottak, hiszen annak belső rendje, felépítése éppenhogy nem tipikus. De hőseink ugyancsak messze kerültek Gogoltól más tekintetben is. Ami ebben az irodaházban folyik, eleinte még csak-csak bosz- szantó, majd annyira irreális, annyira .csinálttá válik". hogy egyszerűen: érdektelen. Amúgy is az film első percétől az utolsóig az ásító unalom és az egykedvűség telepszik a nézőtérre. Régi törvény, hogy a szatírát nem kell feltétlenül végig nevetni, no de hogy egyetlen egyszer se mosolyod jón el a közönség...?.' Mennyi-mennyi lehetőséget hagytak ki az alkotók. Micsoda humorforrás lehetne például, hogy a kiadó épületében az évszázados szőlő- tőn kövér fürtök súlyosodnak, s így ősszel az „égegy- világon" semmi nem érdekli a dolgozókat, minthogy leszüreteljék a termést. Csakhogy már itt súlyos dramaturgiai hibára bukkanunk: nem bontja ki a rendező a helyzetben rejtező lehetőségeket, elejti e fonalat, s másba kap. Ha valaki egy szatírát a valószínűtlenségig fokoz. — nagyszerű mű születhet. Am, ha mindez előkészületlenül. mindenfajta fokozás nélkül történik: csak zagyvaság keletkezik. Van-e olyan kiadóigazgató, aki örökösen csak ülésezik, értekezik, s egy év múltán sem olvassa el a tehetséges író új művét? Van. Van-e olyan főszerkesztő, ki a szerkesztőbizottság tagjaival veszi körül magát, s mindent. amit elmulaszt, a nyakukba varr? Van. Létezik olyan, hogy az egész nagy házban — kiadóban és szerkesztőségben egyaránt — tíz-tizenöt ember közül senki sem olvassa el a fiatal, tehetséges munkatárs eleve nagyszerű művét, a Kék hegyet? Hát... esetleg. No, de ha csak ennyiben marad a film, vajmi kevés ahhoz, hogy érdemes legyen megcsinálni. Igaz is. mindeközben repednek a falak, hullik a vakolat. míg csak össze nem dől az épület. A fordulatot mindenki kitalálhatja: új házba költözik a társaság, ahol minden marad a régiben. Sakkoznak, gyereket nevelnek, szüretelnek. beszélgetnek. Mindez azonban oly unalmasan és felszínesen, hogy a néző képtelen azonosulni bármely lanyha fordulattal, esetleges történéssel. A színészeknek nem volt alkalmuk figurát teremteni. hiszen nem is számolhattak megírt jellemekkel. R amaz Giorgobiani nevét említhetjük meg. aki főhősként igen türelmesen vívta szélmalomharcát. Mikes Márta Kunsági lakodalom Kisújszálláson A Szolnok megyei honismereti tábor mintegy ötven részL vevője értékes helytörténeti gyűjtést végzett Kisújszálláson. Ott tartózkodásuk záróakkordjaként felelevenítették az 1930- as évek jellegzetes paraszti lakodalmát. Elökerítették a rámás csizmákat, az ünnepi fekete ruhákat, megelevenítették a már csak emlékezetben megőrzött mókás szokásokat. Képünkön: Kunsági népviseletben az anyakönyvvezető előtt (MTI-fotó: Csíkos Ferenc) Eger a felvilágosodás korában A XVIII. századi Eger a felületes szemlélő számára egy szellemiségében, építészet- és műtörténetében egyaránt későbarokk város, amely maradéktalanul tükrözi püspök-főispánjainak konzervatív, a feudális eszményekhez ragaszkodó mentalitását. Nem kétséges: Bar- kóczy Ferenc vagy Eszterhá- zy Károly politikai és ízlésbeli hajlama és felfogása ezt a feltételezést maradéktalanul igazolja. Elég pl. a város XVIII. századi építészeti arculatát szemügyre venni, hogy hitelt adjunk az említett nézetnek. A barokk meghatározó voltát tagadni ugyanis aligha lehet. Persze — mint minden felszíni kép —, ez is elrajzolt, hisz nem számol az egyébként, az országos helyzet alapján feltételezhető, az eszmetörténet és az irodalom síkján itt megjelenő új irányzatokkal és törekvésekkel, sőt az egyháztörténeti vagy teológiai gondolkodásban és gyakorlatban tapasztalható, újszerű árnyalatokkal sem. , A XVIII. század kilencvenes évei, pontosabban az évtized kezdete felől szemlélve a város szellemi életének arculatát, ez az általánosnak tetsző konzervatív kép jelentősen megváltozik. A nyolcvanas-kilencvenes évtized fordulóján ugyanis — ilyen vagy olyan formában és mértékben — a magyar felvilágosodás számos neves' személyisége kötődött a XVIII. század végi Eger mindennapjaihoz. S ha egy effajta adatsor (mindenekelőtt írókra, költőkre vonatkozóak) a felületi kép korrekciójához kevésnek bizonyulna, további példákként említhetjük mindjárt a püspöki líceum bibliotékájának a felvilágosodás eszméit reprezentáló könyvanyagát, a Hell Miksa szellemi közreműködésével létrehozott csillagdát, amely a korszerű természettudományos szemlélet kialakításának feltételeit biztosíthatta, s azokat a magyar felvilágosodás nyelvi programjába illeszkedő törekvéseket, amelyek végeredményeként hamar megindult és virágzott Egerben — felső fokon — a „magyar literatúra esméretének" tanítása is, mégpedig Pápay Sámuel professzori közreműködésével. Ezek után nyilvánvalónak tűnik, hogy egészében ez a XVIII. század végi egri kultúra, tudományosság, szellemi iélet is beleillik a magyar felvilágosodásról alkotott képbe — még akkor is, ha ezt egy Szaitz Leó, egy Ale- xovits Vazul közvetlen és közvetett idekötődése, vagy mondjuk Eszterházy Károly- nak a toleranciával szembeni merevebb álláspontja ellentételezi. Az pedig csak természetes, hogy ez az állapot nem robbanásszerűen hanem megfelelő és eleve feltételezhető előzmények nyomán alakult ki. A török alól felszabadult Eger szellemi élete — érthetően — a barokk katolicizmus jegyében szerveződött újjá. A jezsuiták 1695- ben alapított gimnáziuma az első és hosszú ideig meghatározó művelődési intézménye volt a városnak, s lényegében az ő szellemi irányításuk érvényesült hosszú időn át, az 1700-ban Tele- kesy püspök által alapított papnevelő intézet oktatási és nevelési struktúrájában is Nem kétséges, diákok százai szereztek itt — főképp a gimnáziumban — jól megalapozott, az akkori igényeknek megfelelő tudást — egyebek között olyan tanárok irányításával, mint Baráti Szabó Dávid, aki hitszónoki minősége mellett az a poétika tanítását is ellátta a gimnáziumban. A később híressé vált diákok között ,otí taJáljuk felvilágosodás kori líránk két jeles képviselőjét, Gvadányit és Verseghy Ferencet. Már a század első felében a teológia mellett a felsőfokú tudományművelés újabb intézménye is megalakult: Foglár György kanonok 1740-ben jogi iskolát alapított, amelyben a jus patria mellett az egyházjogol tanították csupán, ám ez az intézet így is a jogi képzés olyan bázisa lett, amely az évszázad végére országos jelentőséget kapott. További, az előzőeknél dinamikusabb előrelépés a város szellemi életében Barkóczy Ferenc püspöksége idején következett, aki nem csupán neves építőművészeket hívott a város falai közé, hanem nyomdát alapított, a teológiai oktatást reformálta (ezt a jezsuiták visszaszorításával valósította meg), az orvosképzés ügyét pártfogolta, sőt az irodalmi mecénás szerepét is vállalta. Haller László Télé- maque-fordításának (Telema- cus bujdosásának története, Kassa, 1755) az ő költségein történt kiadása csupán nyitánya volt e tevékenységnek. a későbbiek során tudatosan támogatta, sőt ösztönözte magyar nyelvű művek megírását és közreadását. A Cato-fordító Felsőbüki Nagy Lajos nem Véletlenül írta: „ébreszti Ex- cellentiád a nemzetet sajál nyelvének díszes gyakorlására". A Barkóczy köréhez tartozó, írogató világi urak és egyháziak között egyébként ott találjuk a később majd Batsányi Jánost támogató Orczy Lőrincet éppúgy, mint az Argenist, Barclay népszerű regényét fordító Fejér Antalt, de Dévay András Heves megyei alispánt is. aki joggal vélte:' Barkóczy irodalompártoló tevékenysége nyomán „fel hajnalion alkonyodni kezdő Anyai nyelvünk dicsősége". Dévay megnyilatkozása nem egyszerűen az 'alattvalói hódolat kifejezése volt Jóval később, a felvilágosodás korának nyelvszemléletét nálunk oly sokban meghatározó Révai Miklós is fontos előzménynek látta a pompaked- velö, a művészetek s az irodalom iránt érdeklődő barokk főpap nyelvi törekvéseket is támogató tevékenységét. Eger szellemi életének a felvilágosodás eszméivel árnyalt alakulása ilyen előzmények után a jozefinizmus évtizedében és a kilencvenes évek első felében ment végbe — sajátos kettősséggel mindvégig. Eger ugyanis alapjában továbbra is a magyarországi konzervatív katolicizmus fellegvára maradt, ahonnét a szervita Szaitz Leó intézte mind hevesebb támadásait a felvilágosodás eszméit valló író- társak ellen; ahonnét elszármazott, de ahová eszmeileg mindvégig kötődött a kon- vertita, óhitű szerb ifjúból lett pálos hitszónok, Alexo- vics Vazul; s ahol Eszterhá- zy püspök a tolerancia kérdésében korántsem osztotta a felvilágosodás híveinek ebbeli nézeteit. Am ez csak az érem egyik oldala. Mert a fentiekkel egyidőben, mégiscsak itt tanult hosszabb- rövidebb ideig Verseghy Ferenc és Dayka Gábor, itt működött a már említett Ar- genis-fordító Fejér Antal (Barclay munkáját 1792-ben a püspöki nyomda betűivel szedték!): a jozefinista iskolaszervezés céljából, de mégiscsak magyar íróként a püspökhöz látogatott Kazinczy Ferenc; a közép- és felsőfokú oktatásban pedig egy- egy képzett tanár odaaaó munkája révén, a magyar nyelv tanítása is biztosított volt. Az Eszterházy alapította könyvtár s az egyetemnek szánt líceum csillagdája pedig — ellentmondásosnak tűnjék bár —, de mégis a felvilágosult tudományosság műhelyének készült. A Janus arcú kép egészéből legmarkánsabban a nyelvápoló törekvések emelkednek ki, amelyek megindulása a Barkóczy-féle kezdeményezések után a jozefinizmus visz- szaszorulását követően történt meg, mégpedig intézményes formában. A jogi líceumban az újjászervezést követő évektől „a magyar nyelv és irodalom” „rendszeresen előadva taníttatott". Eger akkori diákjai részesei lehettek így mindannak, ami a kor nyelvi és irodalmi törekvéseivel kapcsolatosan történt, Baróti Szabó Dávidot éppúgy ismerték és tisztelték, mint a nála jóval fiatalabb Kazinczyt, sőt az 1790-től újból Egerben tanuló, majd Kazinczy Or- pheus-ában bemutatkozó Dayka Gábort is elismeréssel övezték. Az akkor még diákként itt élő Pápay Sámuel Révay László nevű „törvénytanuló társátul barátság jeléül" Baróti Szabó Kisded szótárát kapta ajándékban 1792-ben, s arról is tudunk, hogy egri tanulóévei idején „Kazinczy Diogenése" egyik legkedvesebb olvasmánya volt. Az sem véletlen aztán, hogy 1796-ban épp Pápay nyerte el a jogi líceum magyar katedrájának a professzori állását — alkalma nyílván itt nagy hírű munkája, A magyar literatúra esmérete című könyv alapvetését is elvégezni. A szerbnek született, de magyar íróvá lett Vitkovics Mihály már Pápay Sámuel tanítványaként lett a magyai nyelv szerelmese . .. Lőkös István ★ Pénteken kezdődött Egerben az a háromnapos vándorgyűlés, amelynek egyik előadásaként szerzőnk írása elhangzott. A tanácskozást a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, a Magyai Nyelvtudományi Társaság, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola és a TIT Heves Megyei Szervezete rendezte. Ezen a felvilágosodás témaköréből hangzanak el különböző érdekességek. A legújabb kutatások eredményeiről számolnak be a szakemberek. Pénteken, délután 2-kor, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán úr. Varjú Vilmos. Eger Város Tanácsának elnöke nyitotta meg az eseményt, majd négy előadás hangzott el.
