Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-08 / 236. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1985. október 8., kedd

A SZOVJET ftpTO NAPJAI KULTÜR/v)S^'1985 X.8-14

Művészvendégeink

Negyedik alkalommal rendezik meg Magyarországon a Szovjet Kultúra Napjait. Az eseménynek különleges rangot ad, hogy az idén ünnepeljük hazánk felszabadulásának, valamint a fasizmus legyőzésének 40. évfordulóját, s a magyar—szovjet kulturális együttműködés is éppen négy évtizedes múltra tekinthet vissza. Az elmúlt évek során a magyar közönség megismerhette a baráti ország kultúráját, művészetét, íróit és költőit, zeneszerzőit, képzőművészetét, filmjeit, s a Szovjetunióban is milliók ismerkedhettek meg a magyar kultúra értékeivel. Legutóbb ez év áprilisában rendezték meg Moszkvában a Magyar Kultúra Napjait, s erre „rímel”’ az októberi nagyszabású rendezvénysorozat, amelyen a magyar közönség kiváló színészek, zeneművészek játékában gyönyörködhet, megismerkedhet a szovjet filmművészet legújabb alkotásaival, érdekes kiállításokat láthat.

A felsorolás, amely alább következik, korántsem teljes, csupán ízelítőt szeretne nyújtani a bőséges kínálatból.

Kezdjük a világhírű Moszkvai Nagyszínház vendégjátékával. A népszerű Bolsojt a XVIII. század második felében alapították és az opera-balett műfajok otthona lett. A XIX. század végén Csajkovszkij operái és balettjei alkották a színház repertoárjának alapjait, majd a húszas-harmincas években megjelentek a Nagyszínház színpadán az orosz és külföldi klasszikusok mellett a szovjet zeneszerzők — Prokofjev, Hacsa- turján, Rogyion Scsedrin — balettjei is. A Moszkvai

Nagyszínház balettegyüttese október 8-án és 9-én a Magyar Állami Operaházban lép a közönség elé.

Sosztakovics—Grigorovics Aranykor és Glazunov—Grigorovics Rajmonda című

háromfelvonásos balettjével mutatkoznak be, 14-én és 15-én pedig, a győri Kisfaludy Színházban adnak koncertműsort.

Még egy kitűnő szovjet együttest láthat a magyar közönség: hazánkba látogat

a Moszkvai Lenini Komszomol Színház társulata is. A Komszomol Színházat, — amelyet akkor még Munkás- fiatalok Színházának neveztek — 1927-ben alapították. Előadásait kezdetben a politikai aktualitás, a harsány plakátszerüség jellemezte. Később nagyobb gondot fordítottak az emberábrázolásra, a pszichológiára, bemutatták Ibsen. Tolsztoj, Gogol, Shakespeare műveit. A színház 1938-ban kapta mai elnevezését, s ebben az időszakban kitűnő írógárdát gyűjtött maga köré: Pagogyin, Arbuzov, Bulgakov darabjait mutatta be. 1963- ban Anatolij Efrosz állt a LENKOM — így becézték a színházat — élére, majd az újabb „aranykor” Mark Zaharov nevéhez kapcsolódik. Az ő művészeti vezetése alatt a színház visszanyúl a kezdeti időszak bátor, agita- tív stílusához, de ugyanakkor előadásati a magas művészi színvonal, a mély emberábrázolás is jellemzi. A Komszomol Színház három produkcióval érkezik hazánkba. Bemutatják a nemcsak Moszkvában, de Párizsban is nagy sikert aratott Juno és Avoszt című Ribnyikov—Voznyeszenszkij rockoperát, melyet" a Fővárosi Operett Színház Remény címmel tart műsorán ; láthatjuk Visnyevszkij

nagyhatású drámáját, az Optimista tragédiát, valamint Zaharov és Csernyin művét, melynek címe A kísérlet folytatódik. A LENKON művészei a Nemzeti Színházban és a debreceni Csokonai Színházban lépnek a közönség elé.

A szovjet zenei élet számos reprezentánsa is ellátogat Magyarországra. Október 8-án, a Magyar Állami Hangversenyzenekar zene- akadémiai koncertjét Vaszí- lij Szinajszkij, a fiatal művésznemzedék egyik jelentős egyénisége vezényli. Közreműködik Liana lszakadze hegedűművésznő, aki csodagyerekként indult, hároméves korában dalokat komponált, tízévesen már sikerrel lépett a pódiumra hegedűsként, később bejárta a világot Japántól Mexikóig.

Ugyancsak világjárók a Moszkvai Kamarakórus tagjai is, akik Debrecenben és Komáromban adnak koncertet; Szegeden és a Pesti Vigadóban szerepel Vlagyimir Krajnyev zongoraművész, de szólhatnánk még a Moszkvai Virtuózok Kamarazenekar és a Barokk Régizenei Kamaraegyüttes szerepléséről is.

Bár a zene alkotja a kulturális napok gerincét, nem hagyhatjuk említés nélkül a rendkívül gazdag filmajánlatot sem: a Szovjetunió után elsőként nálunk mutatják be Elem Klimov Jöjj és láss című fesztiváldíjas alkotását, valamint Hucijev Utószó című filmjét.

Kitűnő kiállításokat is nyitnak ebben az időszakban: a Szépművészeti Múzeumban az orosz és szovjet festészet legkiválóbb alkotásaiból láthatnak válogatást a képzőművészet kedvelői. s ugyanott nyitják meg a Szkíták aranya című tárlatot is.

( kárpáti)

Évszázadok üzenete

A Mezia Targovistéből

Nekünk egzotikum, akárhogy veszem is. Valami más, valami egészen szokatlan, amire csak ráéreznünk lehet, mert tapasztalataink, emlékeink, élményeink nincsenek róla. Még a hozzá hasonlóról sem.

Mégis, a lelkünk mélyén értjük és a hangulatnak is át tudjuk adni magunkat. Mintha idegeink eldugott zugaiból visszhangozna a furcsa dallam, a ritmus, de még az előadásmód is.

Targovistéből jártak nálunk, Gyöngyösön a táncosok, a zenészek. Hivatalosan a Mezia nevű együttes. Azért nevezik így magukat, mert városukat hajdanán így emlegették ország- és világszerte, már ahol tudtak róla, tudtak róluk.

Az együttes neve egyúttal azt is jelzi, hogy hagyományt őriznek, hagyományt ápolnak, hagyományt közvetítenek. Milyen hagyományokat?

Nem tudom, ki, hogyan volt vele, bennem az első pillanatban az a gondolat támadt, hogy amit Iátok és hallok, az nagyon emlékeztet a török népművészetre. Például a dallam, a zeneszerszámok együttese, az öltözék, a tánc felépítése és anyaga, de még az előadásmód is. Furcsa volt hallani a duda éles sikolyait, a hegedűre emlékeztető, „kis termetű” húros hangszerek papírvékony jajdulásait, a mindvégig szinte pianóra visszafogott éneket, amelynek szűk akkordjai maguk is a panasz fájdalmát idézték. Még a vidámabb, pattogó- sabb táncokat is fojtottabb mozgással járták.

Mintha mindez az évszázadokon át tartott török uralmat idézte volna meg. Lehet, hogy én vagyok hajlamos „belelátni” a bolgár néptáncba és dallamkincsbe a „rabigát”, azt a tengernyi könnyet, amit annyian ontottak a múló századok során tehetetlenségükben.

Jól tudom, hogy nálunk is volt török, nem is kevés ideig, azt is tudom, hogy ennek nyomait mi is őrizzük népviseletben és népi hímzésben, dallamvilágban és a táncaink alapképleteiben is. Innen tehát az a fajta ro- konításra való hajlam, amit nem tudtam elkerülni akkor, amikor a targovistei együttes produktumát néztem, hallgattam. Ezért tudtam érteni és megérteni őket. Ezért tudtam én is örömmel fogadni az előadásukat, amely színvonalas és jól szerkesztett műsort nyújtott át a Mátra Művelődési Központ közönségének.

Az csak természetes, hogy a baráti találkozón házigazdaként a Vidróczki Néptáncegyüttes is szerepelt. Figyelmességüket dicséri, hogy abból a programból nyújtottak át egy kurtább műsorra valót, amelyet legutóbb Szicíliában és az olasz délvidéken mutattak be.

A két együttes kellemes, színes, érdekes, izgalmas előadást produkált.

G. Molnár Ferenc

Videomagnetofon az Orionból

Az őszi BNV-n a fogyasztói javak szakvásárán már látható volt, októbertől már kapható az Orion gyárban összeszerelt Orion-Panasonic vi- deomagnetofon. A japán céggel kialakított kooperáció ebben az évben ezer készülék összeszerelését teszi lehetővé. A videomagnót infravörös távszabályzóval látják el. A készülék 16 programot memorizál, s egy program felvétele 14 nappal előre beállítható. Képünkön: Kristóf Károly és Nyulasi Attila a kísérleti laboratóriumban.

(MTI-fotó: Balaton József)

Színpad a város szélén

A címben szereplő helymeghatározás ezúttal szó szerint értendő, hiszen valóban Eger szélén, a Szépasszony- völgy végében épült föl az a szabadtéri színpad, mely 1986 nyarától remélhetően színvonalas programoknak ad majd otthont, bővítve a megyeszékhely kulturális kínálatát és növelve idegenforgalmi vonzerejét. A létesítményt — melynek gazdája a városi tanács művelődési osztálya — 1984 márciusában kezdték építeni, és mivel 1985 júliusában lezajlott a műszaki átadás, lehetőség nyílt arra, hogy még az idén „próbaüzemet" tartsanak. így került sor augusztus 18-án és 19-én, a kőolajbányászok találkozójára, 20-án pedig a megyénkben működő népdal- és néptánc- csoportok bemutatójára.

— A színpadhoz két, 30 személyes öltöző csatlakozik, a nézőtér pedig 600 érdeklődőt tud befogadni — tájékoztat Veréb Péter, a városi tanács idegenforgalmi felelőse. Beépített színpadgép és világítástechnika nincsen, mert ez annyira megterhelte volna a költségvetést, hogy jelenlegi anyagi körülményeink között le kellett mondanunk a beszerzésükről. Ígéretet kaptunk viszont a Gárdonyi Géza Színháztól, hogy szükség esetén segítenek a színpadvi tágítás

megteremtésében. Megvan a lehetősége annak is, hogy a majdan fellépő vendégegyüttesek elhelyezzék saját fény- és hangberendezéseiket.

Ahhoz, hogy a jövő nyáron használva legyen a színpad, már most el kell kezdeni a programszervezést. A városi tanács terve az, hogy művelődési intézmények, idegenforgalmi és mü- sorszervező irodák részére reális áron bérbe adják a létesítményt, és így több műsor, nagyobb műfajválaszték csalogatja majd a látogatókat. Ennek érdekében a művelődési osztály egy értekezletet szervez a közeljövőben. melyre meghívták többek között az ŐRI, IRI, az MMK, az Ifjúsági Ház és a szállodák képviselőit és remélik, hogy fel tudják kelteni érdeklődésüket a színpadban rejlő lehetőségek iránt.

S hogy mit nyerhetünk az ügyön mi, leendő nézők ? Ha a tervek sikerülnek, jó néhány kellemes nyárestét. Hiszen végre nemcsak céllövöldék. lacikonyhák várják a Szepasszony-völgyben szórakozni vágyókat, de lehetne rendezni folklórfesztiválokat, komoly és könnyűzenei koncerteket, kabaré- és rév ü műsorok« t. f i 1 m v etí téseket, sőt kisebb színelőadásokat is. S hogy közönség lesz-e? Véleményünk szerint ez elsősorban a majdani programkínálaton múlik. Hiszen a városnak ez a széle nincs is olyan messze: buszjárat ugyan nincs, de a Dobó tértől mindössze húsz perc gyalogosan az út. És olykor jól esik egy kellemesen eltöltött este és néhány pohár könnyű bor után sétálgatni még egy kicsit.

( Koncz)

Vanjo Todorov:

Furcsa nők

Ámuldozom, milyen ember ez a Marinkova. a kolléganőm! Tegnap meghívott hozzájuk, játszanánk néhány parti sakkot, mivel az a hír járja az osztályunkon, hogy eme nemes játék koronázatlan királya én vagyok . . . Először visszautasítottam:

— Marinkova, egy kicsit kellemetlen . . . Mit gondol majd a férjed?... indokoltam elutasításomat.

— Ö, nem kell nyugtalankodni! Két hétre elutazott kiküldetésbe — világította meg a kérdést a kolléganőm.

Üsse kő, ilyen formán beleegyeztem. Ha azonban tudtam volna, hogy kitesz magáért, el sem megyek. Ügy meg volt j-akva az úsztál enni- és innivalóval, hogy az ember azt gondolná, születésnapot akarunk tartani. Nem is tudtuk hova tenni a sakktáblát...

Sztolicsnaja, Pliszka, kubai rum, házi pálinka!

— Ej-ej, Marinkova, ha sakkozom, semmi alkohol! És légy szíves gyújtsd fel a lámpát, egy szál gyertya mellett nem lehet játszani! Nem látszanak a bábuk!

Fél óra leforgása alatt két partiit nyertem.

Marinkova ismét meggyújtotta a gyertyát, eloltotta a lámpát, és vodkával kínált.

— Nagyon köszönöm, Marinkova, de már megyek. Figyelj csak ide: a b5 előtt c6-ot kellett volna húzni a huszárral, te meg a4-re tetted a királyt, ha azonban f5-öt húzol a csikóval, nekem g2-re kellett volna lépnem a futóval, és nem tudok emiatt mattot adni a király-indiai védelemnek . . Majd otthon ismét lejátszom a partit.

— Nem mész sehová! Még olyan korán van! — csodálkozott Marinkova. — Időzavarba kerülök miattad . .

— Már fél tizenegy! Még- hogy nincs késő! Tudod, hogy Karpov mindig tíz órakor fekszik le? ... Ne félj, holnap majd megmutatom neked a hivatalban a szicíliai védelmet, és meg fogod látni, ha f5-re lépsz a futóval, az első játszmát sem veszted el!

Érthetetlen! Marinkova másnap úgy tesz, mintha nem is ismerne! Mintha nem is sakkoztunk volna együtt tegnap!. . . Milyen különös! Hallottam, amint elhívta hozzájuk Sztojcsevet egy partira. Pedig az nem is ismeri a figurákat. . . Mégis beleegyezett, hogy elmegy.

Furcsa ember ez a Marinkova!

Fordította: Adamecz Kálmán