Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-04 / 233. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. október 4., péntek 3. Kommunisták a tanácsokban A választások után újult erővel kezdődött meg a tanácstestületi munka. A tanácsok megtartották alakuló üléseiket, a mintegy 45 ezer tanácstag megkezdte öt évre szóló megbízatásának teljesítését. A tanácstagok rendelkeznek azokkal a törvényadta jogosítványokkal, amelyek mandátumuk ellátásához szükségesek. Mindegyikük tanács- ! kozási és szavazati joggal vehet részt a tanácsüléseken, tagja lehet valamely munkabizottságnak, kezdeményezheti közérdekű kérdések megvizsgálását, rendeletalkotásra tehet javaslatot. Interpellálhat és véleményt nyilváníthat a választó- 1 kerületét érintő intézkedések tervezeteivel kapcso- ; latban. A KÉRDÉS KÉT OLDALA Teljes vagy hatékony fog I a I koztatottság? 11/2. Ugyancsak azonosak a tanácstagok törvényben rögzített kötelezettségei is. Kötelesek választóik képviseletében részt venni a tanács munkájában, tanácstagi beszámolón, illetve választói t gyűlésen számot kell adni- 5 uk tevékenységükről, az Í állampolgárokat tájékoztatni kötelesek a tanács terveiről, szervezniük szükséges a lakosságot a tanács által meghatározott célkitűzések cselekvő támogatására. A tanácstagok között a jogosítványok és kötelezettségek tekintetében sem ■ elvben, sem a gyakorlatban I nem tehető különbség. A mintegy 47 százalékos arányt kitevő kommunista tanácsta- > gokra azonban fokozott felelősség hárul. Vonatkoznak rájuk mindazok a követelmények, amelyek az összes tanácstagra érvényesek. A kommunista tanácstagoknak viszont példát kell mulatniuk a választókkal való kapcsolattartásban, a tanácsülésen tanúsított aktivitásban és a választók közösségi ügyeinek, érdekeinek különböző szervek előtti képviseletében. A testületi munka húzóerőivé válhatnak azáltal, hogy a lakosság véleményét, hangulatát ismerve a dokumentumokat tanulmányozva, vagyis alaposan felkészülve vesznek részt a tanács, illetve a bizottságok tevékenységében. A tanácstagok feladata, hogy részt vegyenek a közösen elhatározott célkitűzések végrehajtásának szervezésében is. A társadalmi munkaakciók sikere, és a lakosság anyagi eszközeivel számoló fejlesztések megvalósítása érdekében szükség van az állampolgárok megfelelő tájékoztatására, meggyőzésére, és mozgósítására. Nem szorul bizonyításra, milyen fontos, hogy a tanácstagi megbízatást teljesítő kommunisták ebben is élen járjanak. A tanácsok, mint az állam települési és területi szintű szervei, a szocialista állam funkcióinak helyi méretű megvalósítására hivatottak. Tevékenységük tartalmát. azokat a célkitűzéseket, amelyeknek végrehajtásán dolgoznak, társadalmunk vezető erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak politikája határozza meg. A tanácsok feladataira és működésére vonatkozó jogszabályok tükrözik a párt társadalomépitő törekvéseit, de szükség van arra is, hogy a követelmények az igazgatott terület adottságaihoz igazodva érvényesüljenek. Az irányító pártszervek elvi-politikai oldalról határozzák meg a tanácsok e teendőit a terület- és településfejlesztésben, az ellátás szervezésében, az intézmények irányításában és p hatósági igazgatás területén A párt- és a tanácsi szervek, bár tevékenységüket azonos célok, a nép szolgálata vezérli, jól tagolt munkamegosztásban dolgoznak, e sajátosságnak megfelelően különbözőek a feladatok megoldását szolgáló eszközeik is. Tekintve, hogy a tanácsi szervezet csúcsán a választott testületek helyezkednek el, meghatározó és ellenőrző szerepüknek az egész tanácsi szervezetben érvényesülnie kell, a pártirányítást pedig a tanácstestületek, illetve a testületek kommunista tagjai érvényesítik. Ez olyan politikai kötelezettség, amely nem függ attól, hogy milyen kezdeményezés alapján vállalta a párttag a tanácstagi tisztséget, és nem befolyásolja az sem, hogy a kommunista tanácstag visel-e valamilyen funkciót a testületben vagy sem A tanácstagokat irányító pártszervek — amelyek rendszerint a tanácsokkal azonos közigazgatási egységben működő területi, kivételesen üzemi pártszervek — kezdeményezhetik a kommunista tanácstagok csoportjának megalakítását. A kommunista tanácstagok csoportja közösen alakítja ki álláspontját a tanács elé kerülő napirendekről, és alkalmas keretet ad ahhoz, hogy az irányító pártszervek határozatait a párttagok megismerjék. tájékoztatást kapjanak a tanácsok működését érintő társadalom- és gazdaságpolitikai összefüggésekről. A tanácsok testületéiben dolgozó kommunisták mellett a tanácsok apparátusaiban, szakigazgatási szerveiben hivatásukat gyakorló párttagoknak ugyancsak értelemszerű kötelezettségük biztosítani, hogy munkaterületükön érvényesüljenek a part határozatai. Magatartásukkal, az új iránti fogékonyságukkal mutassanak példát kollégáiknak. Természetesen nem csupán a saját szakmai tevékenységükön keresztül kell megvalósítaniuk a párt politikáját, hanem a párt szervezeti kereteiben, a pártcsoportokban és az alapszervezetekben végzett munkájukon keresztül is. Az apparátus kommunistái a párton belüli nyílt, őszinte vitaszellem révén, valamint az elhatározások következetes végigvitelével sokat tesznek azért, hogy ilyen munkastílus honosodjon meg a napi állami gazdasági munkában is. A munkahelyi feszültségek időbeni feltárása és megszüntetése, vezetők és beosztottak kiegyensúlyozott — a jó értelemben vett demokratikus — viszonyának kialakítása és fenntartása mind olyan feltételei az eredményes igazgatásnak, amelyre a tanácsi pártszervezetek megkülönböztetett figyelmet fordítanak. B. T. A munkanélküliség szorgalmazása ezek után annak beismerésével lenne egyértelmű. hogy a vezetés-szervezés, ösztönzés, fegyelmezés területein képtelenek vagyunk nagyobb ’ eredményeket biztosító viszonyok kialakítására. Az eddigiekre nézve ezt sajnos igaznak kell nézni, ami visszafelé tekintve súlyos kritika. A helyzet azonban nem reménytelen. Van mód a változtatásra. Kiindulópont az lehet, hogy minden normális — egészséges ember számára létszükséglet az értelmes munka, feltétele, ha abban érdekelt. Ezek bármelyikének a hiányában a munka robottá válik. Az ilyen munka feltételei a megújulási folyamat eredményeként szerencsére kialakíthatók, amit egyébként — talán legmeggyőzőbb érvként — a vállalati gazdasági munkaközösségek eredményei is igazolnak. A vgmk'ek számos fogyatékosságuk ellenére éppen ezen a pontos jelentettek már eddig is komoly kihívást nagyüzemi viszonyainkkal szemben A hatékonyság, az önszervező képesség, a fegyelem és kontroll lehetőség tekintetében a vgmk eredményei ugyanígy jelentősen meghaladják az üzemek többsége által főmunkaidőben elért színvonalat. A külső gmk-k. a szerződéses vagy jövedelemérdekeltségű boltok, a kisvállalkozások területeiről hasonló tapasztalatok nyerhetők. A dolog nyitja : az értelmes munkának jó megszervezése és megfelelő érdekeltséggel való párosítása. A kérdés ezen részét tehát nyugodt lelkiismerettel azzal zárhatjuk le, hogy az egzisztenciális biztonság és a hatékonysági kényszer közötti dilemma feloldható, a közöttük eddig kialakult, s kibékíthetetlennek hitt ellentmondás nagyrészt ugyanígy saját viszonyaink, gyengéink terméke. Minden gazdasági cselekvés mozgatórugója az érdek. különösen akkor, amikor a gazdaság saját logikájára épülő működését más ideológiai. politikai, katonai stb szempontok nem keresztezik. Értelemszerűen ezekben az. esetekben is érdekek, a gazdaságinál fontosabb, de gyakran csak fontosabbnak vélt érdekek érvényesítéséről van szó, amelyeket szocialista viszonyok között a gazdasági érdekekkel szemben vagy rovására könnyebb érvényesíteni. mint például egy tőkés gazdaságban. A gazdaságpolitikai szempontok érvényesíthetősége tehát az érdekeltségi viszonyoktól és a gazdasági élet szereplőinek érd ekér vény esi tő-képességétől is függ. Az érdekeltségi viszonyokat, mint a gazdasági cselekvések számára mozgásteret biztosító viszonyokat az értékrend és a szabályozórendszer alakítják, elsősorban. Értékrendünk sokat bírált fogyatékossága, hogy mélyen az egyenlösdi- be nyúló gyökerekkel rendelkezik. ezért középszerűségre hangolt és asszimetrikus. Lényegéből fakadóan az átlag alatti egyéni és szervezeti tevékenységet is eltűri, sőt támogatja. A kiugró teljesítményeket azonban kevésbé honorálja. Jelen esetben mégis inkább egy másik vonásáról kell kissé részletesebben is szólni, nevezetesen arról, hogy értékrendünk és érdekeltségi viszonyaink mindeddig nem kény- szeri tettek eléggé a hatékonyság fokozására. Szabályozórendszerünk egyik továbbra is vitatott alapproblémája, hogy makroökonómiai funkciószabályozásra hangolódott, számára a mikrofolyamatok nem hozzáférhetőek, hatóköre ezért többnyire csak a vállalati kapukig terjed. A vállalatok többségén belül ezért így a tervutasításos vi- jszonyok élnek, élhetnek tovább. Több mint elgondolkodtató ezért, s a gazdaság szerveződési elvéig nyúló kérdés, hogy mintegy szerves fejlődés eredményeként — az alaptevékenységeken kívüli szférákban oldódott meg az érdekeltség és hatékonysági kényszer személyekre való lebontása. A háztájiról. a kisegítő gazdaságokról. kisvállalkozásokról, gmk ról, a szerződéses üzemeltetésű boltokról van szó. Tanulság: az árugazdaság törvényeit nem lehet gazdaságon kívüli premisszákból levezetni, átugrani. Az olyan vélekedésre ezért, hogy a gmk—vgmk a jövő szocialista munkaszervezet csirái, nem az elutasítás, hanem a végiggondolás és a kikísérletezés a történelmileg helyes válasz. Különösen akkor, ha a hatékonysági kényszer fokozását ideológiai alapon esetleg elutasító nézetet vallók, de mások is, a következő három összefüggést is hajlandók és képesek jól végiggondolni, nevezetesen, hogy bármilyen rendszerű társadalomról legyen szó, azt a tehetséges és szorgalmas emberek viszik elsősorban előbbre; a hatékonyabb munka nem azonos a fárasztó, kizsigerelő munkával, ellenkezőleg: végül, hogy minden értelmes és egészséges ember szeret jól dolgozni, de csak akkor, ha munkáját értelmesnek, hozzá méltónak találja, s érdekelt is abban. Fel kell azonban önmagunk számára tenni a kérdést, megadjuk-e a lehetőséget arra, hogy a tehetséges emberek a fő munkahelyen a fő munkaidőben az eddiginél, illetve másokhoz képest lényegesen többet keressenek. Az egyértelmű válasz, hogy csak részben. A kérdés másik oldala nem kevésbé izgalmas. Ki tudunk-e — és ha nem. miért nem — alakítani a hatékonysággal kapcsolatos kényszer és érdekeltségnek azt a hatásmechanizmusát. ami ezt a kényszert és érdekeltséget egyéni, kis kollektívák szintjéig képes levinni. A rideg valóság, hogy egy ilyen hatás- mechanizmusnak szintén híján vagyunk. Korunk egyik legfontosabb parancsa ezért, a hatékonysági kényszer és érdekeltség összekapcsolása, az ennek útjában álló álhumanitárius középszerűség leküzdése, értékrendünk előremutató. fejlődést segítő vonásainak erősítése. Dr. Barta Imre a közgazdaságtudományok kandidátusa A társadalom peremén A cigányok — Heves megyében Mivel megyénk 118 települése közül 87-ben élnek cigánylakosok. helyzetüket, sorsukat, problémáikat állandóan figyelemmel kell kísérni. A legutóbbi adatok szerint számuk megközelíti a húszezret, ami szűkebb hazánk összlakosságának öt százalékát képezi, egy város lakosságával felér. Mint a HNF megyei bi- zotságának legutóbbi ülésén összegezték: jelentős változás következett be a családoknál, az eltartott fiatalok számában. Ma már csak elenyésző hányadukban van kilenc, vagy annál több gyerek. Sokáig gondot jelentett, hogy a felnőtt, munkaképes korú ember között sok a foglalkozás nélküli. Az elmúlt hat év alatt azonban csökkent a munkát egyáltalán nem vállaló férfiak száma, s ma már több mint 90 százalékuk kereső. A nőknél sajnos, még nem ilyen jók a mutatók. Közülük kevesebben állnak munkaviszonyban. Ennek oka leginkább az alacsony iskolai végzettség, és a gyes gyakori igénybevétele. Még sajnálatosabb, hogy a szociális körülményeik nem fejlődtek a kívánt mértékben. A cigány és a nem cigány lakosság lakáshelyzete között például igen nagy a szakadék: amíg megyei szinten száz lakásra 282 ember jut, a cigány lakosság körében 502. Ott, ahol sok a gyerek, a száz lakásra jutó személyek száma megközelíti, nem ritkán meghaladja a hatszázat is. Ez általában a városokra és a régi városkörnyéki településekre jellemző. A cigány negyedek felszámolása évek óta folyik. Ennek eredményeként ma már mindössze 23 telep van. Ezt a kedvező folyamatot sem követte azonban megfelelő mértékben a lakásproblémák enyhítése. A házvásárlás alapvető gondja, hogy egyre kevesebb a jó műszaki állapotú, eladásra kínált épületek száma. ugyanakkor az áruk tovább emelkedik. Saját erőből pedig a felemelt kölcsönök ellenére is csak kevesen tudnak még építkezni. örvendetes, hogy egyre több oigány szülő adja gyermekét óvodába, s az iskolaérett, 6 éves korosztály taníttatása teljesnek mondható. Az iskoláztatás eredményeit és problémáit egyaránt jelzi, hogy amíg 02 1970—78-os időszakban a gyerekek csupán 30 százaléka jutott el az első osztálytól a nyolcadikig, ma sokkal jobb a helyzet. Csökkent a túlkoros tanulók száma is. Viszont továbbra is igaz, hogy még mindig a cigány tanulók közül kerül ki az évismétlők, bukottak zöme. A nyolcadik osztályt elvégzettek, a pályaválasztás során a szakmunkásképzőket részesítik előnyben, s kevesen mennek érettségi bizonyítványt adó középiskolába. A döntés elsősorban a szülők iskolázottságától, beosztásától függ. Kevesebb az egészségügyi ellátásukkal kapcsolatos probléma is, azonban még ma is jellemző a hátrányos helyzetből erédő nagyarányú keresőképtelenség. A házi szociális gondozási csak kismértékben igénylik, az öregek napközi otthonába is csak elvétve akad jelentkező. Általában azok élnek ezekkel a lehetőségekkel, akiknek egyáltalán nincs rokonsága az adott ‘településen. A felnőttek közéletben való részvétele elmarad az átlagostól, de nem rosszabb, mint az azonos iskolai végzettségű, hasonló munkakörben dolgozó nem cigányoké. Továbbra is igaz. hogy a cigányok és nem cigányok emberi kapcsolata meglehetősen ellentmondásos. Sok esetben jellemző az egymástól való merev elzárkózás, a közömbösség. A megélhetési költségek emelkedése is fokozta az életszínvonaluk közötti különbséget. Ez egyik oldalról azzal jár. hogy az éppen legrendesebben dolgozó cigányok olykor a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudják elérni az átlagos szintet. s ezért elkeseredettek, elégedetlenek. A másik oldalról pedig azzal, hogy a „magyarok rossz néven veszik a cigányoknak adott juttatásokat. Minden támogatást úgy tekintenek, mintha tőlük vettek volna el valamit. Nem szabad elhallgatni, hogy a cigányok egymás közötti kapcsolata sem zavartalan. A jól dolgozó réteg jobban elítéli a lumpen életet élő társaikat, mint a nem oigány környezet. A cigány lakosság társadalmi beilleszkedését számos párt- és kormányhatározat alapján a tanácsok segítik. A hátrányos helyzetben élő személyek sorsát továbbra is megkülönböztetett figyelem kíséri Az eredményes munkához azonban az egész társadalom nagyobb megértésére és segítő szándékára van szükség. A KOPOKC Elektronikai Alkatrész- és Műszaki Keramia- gyártó Vállalatnál az év végére befejeződik az a 133,5 millió forintos beruházás, melyet a monolit kondenzátorok fejlesztésére, gyártására kaptak a központi elektronikai fejlesztési programból. A félnedves technológia alkalmával a papirvékonyságú kerámia lapra, fóliára szitanyomással kerül fel az elektróda, majd tömbösítés után darabolják. Az idén egymillió darab professzionális monolit kondenzátor készül az elektronikai ipar részére. A beruházás befejeztével ez a mennyiség évi 20 millió darabra nő. Felvételünkön; az égetőkemencénél Szabó Erzsébet Kondenzátorok az elektronikai iparnak (barta) (MTI-fotó: Balaton József)
