Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-28 / 253. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. október 28., hétfő 3. A szakszervezeti küldöttértekezletekről jelentjük (Folytatás az 1. oldalról) Kedvezőbbekké váltak a dol­gozók élet- és munkakörül­ményei. Emelkedtek a kere­setek. az év végéig 206,8 millió forintot fordítanak a munkavédelemre és 117,8-at a szociális kiadásokra. Ugyanekkor sajnos, gond marad, hogy az erőfeszítések ellenére is még mindig meg­lehetősen szerények a keres­kedők, fizetései, s az üzletek negyedében máig sem meg­felelőek a szolgálati feltéte­lek, A pozitív változásokért tehát továbbra is marad tennivaló. A közös iparko­dás mellett helyi, egyéni, személyre szóló feladat az előzékeny, udvarias kiszol­gálás, a tisztaság, a környe­zeti kultúra követelményei érvényesítésének általánosí­tása, a vállalkozói szellem meghonosítása. A vitában Futaki Antal- né, a GYÖNGYSZÖV kép­viseletében a szocialista Versenymozgalomról szólt. Sramkó József az üdültetés­ben részt vevők nevében mondta el véleményét, a Zöldért-es Czakó József az újítómozgalom fellendí­Kovács Gyuláné beszámoló­ját tartja (Fotó: Perl Márton) A Helyipari és a Város- gazdasági Dolgozók Szak- szervezetének Heves Me­gyei Bizottsága szombaton tartotta meg választói érte­tésére, a politikai oktatás növelésére buzdított, Bódt László az élelmiszer-kiske­reskedelmi vállalattól a sok nődolgozó miatt kért na­gyobb megbecsülést az egész szakmának. Nagy lstvánné, a FÜSZÉRT küldötte az eg­ri, közös üzemorvosi rende­lő létrehozását, az üdülte­tésben pedig a vállalatok jobb együttműködését, a pa­norámás Hegyi Józsefné a szakmunkásképzés problé­máinak csökkentését szor­galmazta. Az egri áfész szb- titkára, Árvái Lászlóné a kulturális érdeklődés meg­győzőbb felkeltésére, s az ezt szolgáló lehetőségek szé­lesítésére biztatott. Az „ipar- oikkes” Nyíri Lajos az új vállalatirányítási rendszer­re való áttérés előkészületei­ről tett említést, dr. Molnár Ferenc, a MÉSZÖV elnök- helyettese a tervezés jelen­tőségét hangsúlyozta, dr. Varga József, az ÁB megyei igazgatója a rövidített mun­kahétnek a pénzintézetek más területeire való kiter­jesztése fontosságát tette szóvá. Dr. Baross Gáborné, a KPVDSZ-központ, illetve Miskolczi László, a megyei tanács osztályvezetője min­denekelőtt a szakszervezet megyei bizottságának ered­ményeit méltatta elismerés­sel, s a további együttmű­ködést kérte a gondok, fel­adatok megoldásához. Hár­man írásban juttatták el gondolataikat. A vita összefoglalója, a válaszadás után végül a kül­döttek egyhangúan szavaz­tak ismét bizalmat az elnöki tisztre Báry Józsefnek, a tit­kárira Kovács Gyulánénak, továbbá a különböző bizott­ságoknak. A szakmai kong­resszusra 22, az SZMT ér­tekezletére pedig 14 társukat delegálták. Valamennyilük­nek Kürtösi Károly, a me­gyei pártbizottság munka­társa kívánt sok sikert. kezletét az SZMT székházá­ban. Az eseményen Tóth Pálné, a megyebizottság el­nöke köszöntötte a megje­lenteket, közöttök dr. Aszta­los Miklóst, az MSZMP He­ves Megyei Bizottságának osztályvezetőjét, Modori Ist­vánná drrt, a HVDSZ alel- nökét, dr. Kaszás Máriát, Heves Megye Tanácsának osztályvezetőjét, Varga Gyu­lát, a KIOSZ megyei titkár­helyettesét és Nagy Sándort, az SZMT politikai főmunka­társát. A tanácskozás demokra­tikus szerveinek megválasz­tását követően Herényik Jó­zsef, a HVDSZ megyei bi­zottságának titkára tartotta meg beszámolóját. Ebben körvonalazta az elmúlt kongresszus óta — öt év alatt — végzett munkát. Kü­lön hangsúlyozta: a beszá­molási időszakban erősödött az újszerű képviseleti struk­túra, a bizalmiakból, fő­bizalmiakból álló testület, mely a tagsággal való közvet­lenebb kapcsolatokon át a ko­rábbinál érdemibb jog- és hatáskört biztosított. Nem felejtette el megjegyezni, hogy a megyében dolgozó kollektívák a nehézségek el­lenére is megvalósították termelési célkitűzéseiket, ugyanakkor fejlesztési el­gondolásaikat — a saját erő­források csökkenése, illetve az ellátásért felelős tanácsok szűkösebb anyagi lehetőségei miatt — tulajdonképpen nem valósíthatták meg. A telep­hely bővítése nem fejező­dött be a Hatvani Városgaz­dálkodási Vállalatnál, a fü­zesabonyi és a pétervásári üzemnél, s ugyanilyen gon­dok említhetők a Heves Me­gyei TÜZKÉV-nél, és a Fi­nommechanikai Vállalatnál. Ezzel szemben előrelépés volt tapasztalható az élet- és munkakörülmények fej­lesztésében az egri és a gyöngyösi ingatlankezelő, va­lamint a Heves Megyei Ru­házati Ipari és a Heves Me­gyei Vízmű Vállalatoknál. Nagy gondot fordítottak az anyag-, illetve energiataka­rékossági tervek teljesítésé­re, valamint a korszerűbb technológiák, irányítási mód­szerek alkalmazására. A közszolgáltatásban általában jó eredményeket könyvelhet­nek el. Ám, például a park- gondozás és a köztisztaság helyzete további jobbítást kíván. Az elmúlt fél évti­zedben megfelelően eleget tettek feladataiknak a ké­ményseprő és tüzeléstechni­kai, a kegyeleti, a fogyasz­tói szolgáltatásokban, továb­bá az autójavításban, a tex­tiltisztításban dolgozók is. Fontos teendőjének tar­totta a megyebizottság a szakszervezeti tagság bér- és kereseti körülményeinek ja­vítását. Számos esetben mó­dosították a bérpreferenciát és -színvonalat. Hasonlókép­pen az elmúlt fél évtized­ben igyekeztek szélesíteni a munkahelyi szociális gondos­kodás lehetőségeit, feltétele­it. A beszámolót követően több hozzászóló mondta el véleményét az eltelt idő­szakban végzett munkáról, s a küldöttek megvitatták an­nak a határozattervezetnek a szövegét is, amelyet a HVDSZ elkövetkező IX. kongresszusa elé terjeszte­nek. Ezután a választásokra ke­rült sor. A jelenlévők sza­vazataikkal ötfős titkárság­ból, öt munkabizottság ve­zetőjéről, továbbá hét kong­resszusi és ugyanennyi SZMT-küldöttről döntöttek. A HVDSZ megyei bizott­ságának titkára ismét Heré­nyik József lett. A titkárság további tagjai: Deák Lász­ló, Nagy László, Papp Ist­ván és Őszi Vencelné. A munkabizottságok vezetői a következők lettek: az ellen­őrzési bizottságé Péteri Er­nő, a közgazdasági és szo­ciálpolitikaié dr. Tóth Lász­ló, a kulturálisé Séra Gyöngyvér, a szervezési és gazdasági vezetők testületéé Karácsony László, a környe­zetgazdálkodási és -védelmi bizottságé pedig Marosvöl­gyi György. Megyénket a HVDSZ IX. kongresszusán Birkás Lászlóné, Demeter Béla, Fiser Flórián, Fónagy- né Petrusovics Melinda, He­rényik József, Lőcsei József­né és őszi Vencelné képvi­selik. Az SZMT küldöttérte­kezletén a HVDSZ tagjai közül Bana Attila, dr. Jenes Pál, Herényik József, Kalo- csány Józsefné, Mátyási Gyu­láné és Molnár Józsefné vesz részt. A HVDSZ CÉLJA: A HELYI FELTÉTELEK JAVÍTÁSA Új népfrontbizottságokat választottak (Folytatás az 1. oldalról) meg. A Himnusz hangjai után dr. Hóka József elnök köszöntötte a száznál több meghívottat, a párt- és ta­nácsi szervek képviselőit, majd Fehérné Lovász Má­ria titkár számolt be a mozgalom ötesztendei mun­kájáról. Tájékoztatójának gerinceként elismeréssel szólt azokról az erőfeszíté­sekről, amelyeket a váro­si és körzeti bizottságok ki­fejtettek a választások le­bonyolítása, a környezetvé­delmi, városszépítési mun­ka. valamint a családvéde­lem területén, majd a nép­front ebből adódó további feladatait, célkitűzéseit vá­zolta föl. A beszámolót vita, illetve hozzászólások követték. Kö­zülük figyelemre méltó Haj­dú Kálmán vezető szakfel­ügyelőnek egy 1986-os. or­szágos béke-bélyegkiállítás szervezésére tett ajánlása. Dr. Végh Miklós megyei népfrontelnök megbecsülés­sel szólt a hatvani aktíva­hálózat tevékenységéről. Mo- nori Zoltán városi TIT-tit- kár a közművelődés helyi problémáit feszegette, a tanácsi szervek mellett a népfrontbizottságok aktívabb támogatására is számítva. A tanácskozás befejező ré­szében Tótpál Jánosné, a városi pártbizottság titkára, Angeli József tanácselnök, továbbá Szmolnik Éva nép- frontaktíva szólalt fel. Ez­után került sor a választás­ra. A városi bizottság elnö­ke ismét dr. Hóka József, titkára Fehérné Lovász Má­ria, alelnöke pedig dr. Nagy Béla lett. HEVESEN is szombaton került sor a városi népfrontértekez­letre. A megjelenteket Özs- t’ári László, a HNF elnöke köszöntötte: köztük Holló Endrét, a megyei pártbizott­ság osztályvezetőjét. Fiala Tivadarnét, a Hazafias Nép­front alelnökét. Barcsik Já­nos országgyűlési képviselőt. A beszámoló kiemelte, hogy Heves az elmúlt idő­szakban ütemesen és terv­szerűen fejlődött. A lakos­ság életszínvonala a szoci­álpolitikai célkitűzéseknek megfelelően alakult. A város lakosságának jövedelmi vi' szonyai megfelelnek a me­gyei és az országos átlagnak. A társadalmi munka értéke évenként meghaladja a II millió forintot. A beszámoló után Kontra Gyula tanácselnök a VII. ötéves terv feladatairól be­szélt. Varga István HNF' titkár összefoglalóját köve­tően kerüLt sor a választá­sokra. A HNF városi bi­zottságának elnöke Özsvári László, titkára Varga István lett. FÜZESABONYBAN értékelték a Hazafias Nép­front nagyközségi bizottsá­gának az utóbbi öt észtén- dőben végzett munkáját. Az eseményen jelen volt Tóth Mihály. a megyei párt-vb tagja. Bocsi Imre elnöki megnyi­tója után dr. Bárdosáé Dombos Mária, a HNF fü­zesabonyi városi jogú nagy­községi bizottságának tit­kára ismertette a beszámo­lót. Többek között elmond, ta, hogy a 104 esetben tar­tott rendezvényen négyezer állampolgár vett részt. Gya• kori volt az önálló előadás, ankét, vagy fórum, de több rétegnek tartottak előadás- sorozatot is. Ilyenek voltak például a szülők részére szervezett pedagógiai, a szakcsoportok részére tar­tott szakmai, vagy a cigány lakosoknak megtartott egészségügyi és pedagógiai előadások. A jelenlévők 35 tagú bi­zottságot és kilencfős el­nökséget választottak. Is­mét Bocsi Imre lett a HNF Füzesabonyi Városi Jogú Nagyközségi Bizottságának elnöke, dr. Bárdosné Dom* bos Mária a titkára. PËTEBVASARA, GÁRDONYI MGTSZ: „KITETT” TERÜLET,1 ÉSSZERŰ GAZDÁLKODÁS, AVAGY PÉLDA ARRÓL, HOGY: Nehéz körülmények között is lehet Egy kétségtelen: szakmai körökben jegyzik a pétervásári Gárdonyi Géza Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet. Jegy­zik, de nem azért, mintha Heves megye legeredményesebb szövetkezetei közé tartozna. Inkább ad okot erre a tény: az itt dolgozó vezetők, szakemberek és természetesen a terme­lőszövetkezet tagjai a meglehetősen mostoha viszonyok kö­zött ésszerű gazdálkodással igyekeznek mérhető és értékel­hető eredmények elérésére. Kaszab Balázs elnökkel és he­lyettesével, Molnár Pállal erről beszélgettünk. Az az igazság — kezdi mondandóját az elnök —, hogy nincs miért, és nem is akarjuk féltéglával dön­getni a mellünket. A hely­zetünk adott, és termelőszö­vetkezetünk gyakorlatilag az itteni adottságoknak meg­felelően igyekszik gazdálkod­ni, több-kevesebb sikerrel. Ha ezt akarjuk értékelni, nem feledkezhetünk meg arról, hogy szántóföldi nö­vénytermesztésre nagyon ke­vés terület áll rendelkezé­sünkre. Területünk minősí­téséről egyelőre csak any- nyit, hogy földjeink arany­korona értéke alig éri el a 3,4-et. Tulajdonképpen zárójel­be kívánkozna, és bizonyá­ra az olvasók közül is so­kan tudják: szép fekvésű, hegyes-völgyes hely Pétervá- sára, kellemes időben iga­zi élvezet erre járni. Más kérdés, hogy csak a földből megélni roppant nehéz. A Gárdonyi Tsz például mind­össze 500 hektáron tud bú­zát termelni az összesen 5800 hektárt kitevő területé­ből! (Ennek aranykorona ér­téke duplája az átlagosnak, eléri a 7—8-at is.) A lágy ívű lankák, a hegyoldalak egyébként sokkal alkalma­sabbak legeltetésre, takar­mánytermesztésre. — Az a tény — vall er­ről Kaszab Balázs —, hogy domborzatilag rendkívül ta­golt, igencsak „kitett" terü­let ez. Nekünk kétszer is meg kell gondolni, hogy mi­hez kezdjünk, és sokszoro­zott erő szükséges ahhoz, hogy terveinket megvalósít­suk. Éppen ezért nem is apelláltunk arra, miszerint mi nem kérjük az állami tá­mogatást, hiszen ilyen föl­dön erre eddig is szükség volt, s a jövőben is szükség lesz. Ezek után joggal merül fel a kérdés: hogyan is si­kerül talpon maradniuk a pétervásáriaknak ? A válasz tulajdonképpen egyszerű. Arról van szó, hogy amennyire csak lehet­séges, alkalmazkodnak adott­ságaikhoz. Az egész terület lelke tulajdonképpen az az 500 hektár, amely immár „meliorált”, amelyen a mos­tani nagyon nehéz évben búzából 4,1 tonna volt a termésátlag, szemben a ta­valyi 5,4 tonnás átlaggal. Amikor erről beszélünk, a termelőszövetkezet vezetői nem éppen derűsen említik: 65 vagon, több mint kétmil­Kaszab Balázs elnök: Euró­pa-szintűre emeltük a tehené­szetet lió forint volt az ebből szár­mazó kiesés! Ha ehhez vesz- szük még, hogy a búza ál­lami támogatása az 1984-es esztendőben biztosítotthoz képest 50 százalékkal csök­kent, akkor bizony további mínusz egymilliót kell a „péterkeieknek” elkönyvelni. Sok, nagyon sok ez ! Megoldásnak viszont len­nie kell. Ezt pedig elsősorban a szarvasmarha-, részben pe­dig — bár lényegesen ke­vesebb sikerrel — a juh­tenyésztésben igyekeznek megtalálni. Most, hogy a hideg őszben járunk, arról nem is igen beszélnek már, hogy az ígéretes tavaszban milyen reményeket fűztek a végül is nagy veszteséget hozó árunövény-termeléshez. Sokkal szívesebben szólnak arról, hogyan korszerűsitet­Szép környezetben, kint a szabadban ... A fatelep még sokat hozhat a házhoz (Fotó: Perl Márton) ték a szarvasmarhatartást, mit hozott a silókukorica, a lucerna, s hogyan hasznosult a legelő. Mindent összevet­ve: nincs szó többről, mint ezer hektárról. — Ha volna legalább két­ezer hektár hasznosítható te­rületünk, a fejünk sem fáj­na — sóhajt nagyot erről beszélve Kaszab Balázs. A földet átgyúrni azon­ban modern korunkban is meglehetősen nehéz lenne. Így aztán Pétervásárán is az állattenyésztés a megha­tározó, mindenekelőtt pedig a jelenleg 1100-as szarvas­marha-állomány. A Holstein- fríz, a magyartarka, az F 1 és R 1-es állományt kötött tartásból kötetlenre éppen jelen napjainkban állították át — „NB I-es” szinten. Joggal reménykednek tehát abban, hogy eredményeik a jövőben fokozódnak. Idén egyébként jó közepes, 4500 liter a laktációs fejésátla- guk. Ha van kedvenc téma, ez bizonnyal azok közé tarto­zik Pétervásárán. A termelő- szövetkezet vezetői tanulmá­nyokat tudnának tollbamon­dani arról, hogyan érték el állattenyésztéssel a 30 millió forintos árbevételt, hogyan javították meg alapvetően az állategészségügyi helyze­tet, hogyan változtatták meg a szarvasmarha-tartástech­nológiát, teheneknél, növen­dékeknél, borjaknál egyaránt; hogyan növelték a legeltetés szerepét, hogyan, milyen eredménnyel tértek át a te­henészetben a zöldtakar- mány-etetésre... ? Így történhetett meg, hogy minden nehézség ellenére ezen a területen növelni tudták a nyereséget, jólle­het, az átszervezés eredmé­nyeként a munkaerő-létszám itt csaknem felére csökkent. Amikor erről beszélgetünk, a termelőszövetkezet veze­tői őszintén elmondják: a létszámcsökkenés meglehe­tősen komoly konfliktusokat okozott, de gazdasági érdek­ből meg kellett oldani, szük­séges és szükségszerű volt. Miként az is, hogy a koráb­binál is nagyobb gondot for­dítsanak a tej tisztaságára — sikerrel. Ma már a Pé­tervásárán leadott tej túl­nyomó része eléri az I. osz­tályú minősítést, és éves szinten ez is hoz számukra néhány százezer forintot. Nem mondhatnak hason­ló jókat melléküzemági te­vékenységükről, különösen a már évekkel ezelőtt orszá­gos hírűvé vált savanyító­üzemről. Az ok sajnálatos, de lényegében egyszerű: az idei uborkatermés „elszállt” az országszerte pusztító nö­vényi betegségek miatt. Amennyire lehetett, a ki­esést zöld paradicsommal, kisdinnyével, káposztával pó­tolták és pótolják, az effé­le csemegék kedvelőit azon­ban sok jóval nemigen biz­tathatják. Más a helyzet a termelő- szövetkezet fafeldolgozó mel­léküzemágával. Tekintettel arra, hogy területeiken ösz- szesen 2400 hektár erdő ta­lálható — ez igen lényeges, a feldolgozás akár 5—6 millió forinttal is növelheti év végére a gazdaság nye­reségét. — Ehhez azonban az esz­tendő hátralevő hónapjai­ban még nagyon sokat kell dolgoznunk — mondja bú­csúzóul Kaszab Balázs, majd elmosolyodik, amint kezet ad: — Mit mondjak? Így is lesz... B. Kun Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom