Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-21 / 247. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. október 21., hétfő 3. Szakszervezeteink és a világ Aranyfedezet: a jó munka Hajlékony bútorok - merev gyártók Beszélgetés Máthé András belsőépítésszel Huszonnégy óra sem telt el a kiállítás megmi tója óta, de Máthé András iparművésznek, a Kép csarnok Vállalat egri Rudnay Gyula-termében be mutatott bútoraira egytől egyig fölkerült a táb­lácska: „Eladva”. Nemcsak szűkebb hazánk szék­helyén „győzött", de szerte az országban is. arra akarlak ösztönözni az A Német Szövetségi Köz­társaságban a közelmúltban szociológusok, újságírók és á szakszervezetek képvise­lői vitatkoztak, s az egyik résztvevő — egy szociológus -T- furcsa, meghökkentő kér­dést tett fel: „Mai világunk­ban. legalábbis a fejlett és a közepesen fejlett orszá­gokban. függetlenül a tár­sadalmi berendezkedéstől, szükség van-e egyáltalán szakszervezetekre?” Meg is magyarázta szokatlan kér­dését. Kifejtette, hogy — el­sősorban Európában — a kormányoknak, ha hatal­mon akarnak maradni, meg­felelő szociálpolitikai kon­cepcióval kell rendelkezni­ük. Érdekük a munkaidő csökkentésével, új munka­helyek létesítésével foglal­kozni. S mégha konzervatív beállítottságúak is. tekin­tettel kell lenniök a bérből és fizetésből élők érdekeire. Szólt a kérdező — hivat­kozva az általa említett ma­gyar gyakorlatra — a szo­cialista országokról is, ahol a munkásérdekek védelme és képviselete az állami po­litika rangjára emelkedett. Fejtegetése igazságát senki nem vitatta, mégis, a jelen­levő szakszervezeti emberek kristálytiszta logikával bebi­zonyították, hogy a dolgozó emberek képviselete ma és feltehetően még sokáig csak a szakszervezetek kezében van megfelelő helyen. Persze nem lehet általá­nosítani. A tőkés világban éppen úgy. mint a szocialis­ta országokban a szakszer­vezeteknek minden korszak­ban ki kellett és ki kell alakítaniok helyüket, szere­püket. hogy valóban eleget tehessenek küldetésüknek. A magyar szakszervezetek idejében felismerték ennek fontosságát* s kellő játékte­ret biztosítottak maguknak a szocialista társadalmi rendszer keretein belül. El­érték. hogy a dolgozó em­bereket érintő egyetlen kér­désben sem születik döntés véleményük kikérése nél­kül. Rendszeressé váltak a kormány és a SZOT veze­tőinek konzultációi, egyez­tető megbeszélései, örven­detes. hogy ma már a tár­cák és az ágazati-szakmai szakszervezetek vezetői is rendszeresen folytatnak vé­leménycserét. Kétségtelen, az itthoni si­kerek, eredmények terem­tettek lehetőséget, adtak te­kintélyt a magyar szak- szervezetek számára a nem­zetközi életben való részvé­telhez. A SZOT-nak és a szakmai szervezeteknek va-' lamennyi kontinensre kiter­jedő, kölcsönösen hasznos kétoldalú kapcsolatai van­nak. amelyek folyamatosan bővülnek. Az enyhülési folyamat ki­bontakozása és a nemzet­közi szakszervezeti mozga­lom feléledése kölcsönha­tásban volt egymással A hatvanas években a magyar szakszervezetek vezetői ott voltak azon kevesek között, akik a szakszervezeti moz­galomban a megkövesedett bizalmatlanság, a kölcsönös gyanakvás feloldását kezde­ményezték. Először a kétol­dalú kontaktusok jöttek lét­re, s később — ezekre épít­ve — sikerült kontinensün­kön megteremteni a többol­dalú érintkezést is. Géni­ben. a Nemzetközi Munka­ügyi Szervezet keretében, kétévenként találkoztak egy-1 mással az európai szakszer­vezetek vezetői. A lengyel eseményekre való hivatko­zással — nyugati részről — 1981 decembere óta szüne­teltetik a genfi konferenciá­kat. de egyre inkább felis­merhető a kölcsönös szán­dék a közös munka felújí­tására. Amikor a nemzetközi szakszervezeti mozgalom helyzetével foglalkozunk, utalni kell a múltra is. A második világháború végén. szervezeti Világszövetség, amely a világ valamennyi fontos nemzeti központját egyesítette soraiban. Bebi­zonyosodott. hogy az egyseg nem illúzió, hanem konk­rét. megvalósítható lehető­ség. Annak ellenére, hogy napjainkban a megosztott­ság a jellemző. A Szakszer­vezeti Világszövetség nem­régiben ünnepelte fennállá­sának 40. évfordulóját. Ez alkalommal ismét hitet tett az egység megteremtésének, helyreállításának gondolata mellett. Illúziók nélkül. a realitások tiszteletben tar­tásával tette ezt. Nem a szervezeti, hanem az akció­egység megteremtését he­lyezte előtérbe, méghozzá konkrét céllal. Mert van egy kérdés, amelyben egyetértés mutatkozik a különböző ori­entációjú szakszervezetek között. Ez pedig a béke megőrzésének, az enyhülés vívmányai megóvásának a kérdése. A magyar szakszervezetek ezt immár hagyományosan feladatuknak tekintik, mind a kétoldalú, mind pedig a többoldalú érintkezésben. Lehetőségeinket, s egyben felelősségünket növeli, hogy az SZVSZ elnöki tisztét a magyar szakszervezetek el­nöke. Gáspár Sándor tölti be A magyar szakszervezetek februári kongresszusának középpontjában nyilván nem a nemzetközi kapcsolatok kérdésköre áll majd Hiszen itthoni feladataink nagyob­bak, nagyobb erőfeszítése­ket igényelnek, mint valaha. Mégis, fontos utalnunk a nehéz és következetes mun­kával kivívott nemzetközi tekintélyünkre Erre ugyanis csak úgy tehettünk szert, hogy itthon kedvezően ala­kult helyzetünk. Hiszen a nemzetközi kapcsolataink aranyfedezetét kizárólag csak az idehaza végzett eredményes munka adhatja. A művész Pécseit el. egy tervezővállalat belsőépíté­sze. A Dunántúlon szállo­dák, kórházak, művelődési házak „terei” dicsérik te­hetségét, s hajlított vonalú komódok, asztalok, fotelok szerte az országban. Kitün­tették a Szocialista Kultúrá­ért éremmel, ..meghajoltak előtte laikusok és szakma­beliek. a nagy bútorgyártók viszont nem fedezték fel ötleteit. Partnerek nélkül — Teljesen belefáradtam abba az eszeveszett harcba, ami elhozhatta volna, hogy a nagyközönség is hozzáfér­jen munkáimhoz — mond­ja. — Természetesen minden formatervezőnek az a vá­gya, hogy sok emberre has­son ízlésével. Ennek meg­valósításához viszont komoly partnerek kellenének, nem­csak asztalos cimborák. Ök hiába mesterei a szakmá­nak. kis tételben dolgozhat nak csupán. A bútoripar irányítóit sajnos üzleti, nem pedig esztétikai alapelvek vezénylik. Nem mernek koc­káztatni. „Amit a közönség eddig megvett, az a jövőben is elkel” — mondják, s el­avult szabványokhoz igazod­nak. Amikor neki szegezzük a kérdést, hogy miéri nem újítanak, a válaszuk: ..Ez kell az embereknek”! Pedig nem igaz. A vásárló azt ve­szi meg, ami van. azt szere­ti. amire rászoktatták. Sokan nem tudják megmondani, miért fontos a nagvszobá- ban szekrénysornak dísze­legni. mégis erre áldoznak legelőször. Menjen végig egy panelház lakásain, kél-há- rom berendezési variációnál nem találkozik többel, mert az egysíkú kínálat beszűkí­tette a fantáziát. A válasz­ték csak az adott sémán be­lli! színesedik Divatdiktátorok — Kevesen szállnak szem­be a kialakult szokásokkal Tisztelet a kivételnek, an­nak a néhány gyártónak, aki nem tespedt még bele a harcba. Sajnos, kicsiny az ő számuk. így a jelentősé­gük is. Mások határozzák meg a divatirányzatokat. A sötétbarna szín mai. leál­dozóban levő kultuszát sem ök találták ki. hanem akik embereket, hogy cseréljék ki húsz esztendővel ezelőtti ..szerzeményüket''. Amikor ezt már tömegesen teljesí­tettek, meglátja, újra elj a világos színek reneszánsza Vagy itt van a kolonial kultusza. Olcsón gyártanak díszeset. A régi korok míves farag ványait leegyszerűsít­ve. rossz minőségben maj­molják. ízléstelen sznobiz- . mus ez. mégha igénylik is az emberek. E tárgyak ,,Tra­bantok, Mercedes emblémá­val"! Már századunk első feleben megteremtették a tervezők az egyszerű for­mák diadalát, mégis még mindig a cirádák hozsanná- zását éljük, a polgári jólét szimbólumainak korcs dicsőí­tését Finomságok, jó pénzért — Járom a magam útját. Kis tételben elégítve ki azok­nak az igényeit. akiknek hasonló az ízlésük. Főleg a vastagabb pénztárcája vá­sárlók restik tárgyaimat. hiszen az árusításukat a Képcsarnok vállalja, s ők 4fi százalékos haszonkulcs­osai dolgoznak. Ha nagy léteiben készítenék e tár­gyakat. bizonyára olcsóbbak lennének, de tartok tőle. hogy csúnyábbak is. Futó­szalagrendszerben még ma is ritkaság a precíz munka. márpedig az én bútoraimnak nemcsak a „külszine” ki­dolgozott. de a legeldugot­tabb részlete is. — A hajlított formákat n szeretem, mert terme szetben egyenes vonalak nem léteznek, azokat mi. emberek találtuk ki. Az egyszerűségre törekszem. Az anyag és a forma szépségét önmagában elégnek tartom a sikerhez, idegenkedem minden öncélú díszítéstől Tudatosan tervezek kis mé­retekben. mert tévhit .hogy igazán kényelmes csak a „monstrum" lehet. Kiegé­szítő bútorokra szakosod­tam. de annyi ilyet készí­tettem már, hogy azokból egész lakásokat is be lehet rendezni. Nemcsak sokfele­ségük. hanem azonos stílus­jegyeik is erre ösztönzik a vásárlókat. — Örülök, hogy Egerben sikerem volt. Tudom, hogy csupán kevesek környezetét varázsoltam szebbé, de az elmondottakból talán kitű­nik: nem csak rajtam mú­lott. 1940-ben létrejött a Szak- T. 7 A tanács és a lakosság partnerkapcsolata A választások óta a településfejlesztési tanácskozások az első alkalmak, hogy a városi községi testületek tagjai a tele­pülés egészét érintő ügyekben képvisel­jék a mögöttük álló állampolgárokat. A hetedik ötéves terv koncepcióját vetik egybe fejlesztési elgondolásokkal, a vár­ható pénzügyi lehetőségekkel. A településfejlesztési hozzájárulás ez­után jelentős részét adja a tanácsok be­vételének. Lényeges a célok helyes meg­választása, és a lakosság felvilágosításán múlik, hány forint lesz belőle. Helyes, ha az illetékes pénzügyiek évente felülvizs­gálják az érintett lakosok helyzetét: ki lehet-e vetni rájuk ismét, vagy először a többség által elfogadott adót. Előfordul­hat ugyanis, hogy időközben olyan vál­tozás áll be egy család életében, amely esetleg már mentesítésre nem jogosít, vagy esetleg éppen a mentességet teszi mdokolttá. Hogy mire kell a pénz? A lista — saj­nos — hosszú. Az eddigi tanácsüléseken a legfontosabb feladatként a lakásépítést jelölték meg. Néhány adat ezzel kapcso­latban: Debrecenben tízezer lakás felépí­tését tervezik öt év alatt. Miskolcon, ahol 11 ezer család vár új otthonra, két és fél ezer állami lakást építenek. Szegeden a tervek szerint 5700 lakás épül a követ­kező tervidőszakban Veszprémben és Kaposvárott egyaránt 2500—2500 lakás felépítése a cél. Sopronban a mintegy 1900 OTP- és magánerős lakás mellett körülbelül háromszázan vehetik át az áüarni erőből épült lakások kulcsait. A legtöbb helyen éppen a város, a község növekedése okoz feszültséget az oktatási feltételek romlásában. Éppen ezért a tanácsok országszerte új iskolák, óvodák építését és átadását is tervezik A tanácskozásokon a településfejlesz­téstől szinte elválaszthatatlan egy másik kifejezés: településfejlesztési hozzájáró lás. Fontos tudnivaló: a hozzájárulás ki­vetésével nem szűnik meg a helyi taná­csok lehetősége, hogy másfajta közgon dók megoldására megint csak a lakosság hoz forduljanak anyagi hozzájárulásért. A törvényerejű rendelet is biztosítja: bi­zonyos közösségi létesítmények megvaló­sításához — főleg, ha nem túlzottan nagy befektetésről, viszont sokak igényét ki­fejező, népszerű dologról van szó — a lakosság anyagi segítségét kérjék. A tervek megvalósítását a jövőben is szerencsésen egészítheti ki a társadalmi munka, amelyet célszerű mind a lakos­ság körében, mind az üzemekben, szö­vetkezetekben megszervezni. Az embereket természetesen fokozottan érdekli: a tanács mit valósít meg abbói. amire a pénzüket adják. Éppen ezért a törvényerejű rendelet előírja: a lakossá­got évente tájékoztatni kell a település- fejlesztési hozzájárulás felhasználásáról A mostani tanácsi üléseken azt kíván­ják megalapozni, hogy nemcsak a tele­pülésfejlesztési hozzájárulásról, hanem az egész tanácsi gazdálkodásról számot tud­janak adni a közvélemény előtt. S meg egy fontos dolog: a szemlélet. „Miért a ti utcátokat csinálják, amikor mi is föld úton járunk?" Mindkét utcát meg keli csinálni. A tanácsok és a lakosok közös munkájával. V. L Szabó Pelei' „Az anyag és a forma szépsé gét önmagában elégnek tar tom a sikerhez, idegenkedem minden öncélú díszítéstől" Kiegészítők, amelyekből egész lakásokat is be lehet már rendezni (Foto: Konc/. Jánosi

Next

/
Oldalképek
Tartalom