Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-19 / 246. szám

6, NÉPÚJSÁG, 1985. október 19., szombat Filmsorozat Johann Sebastian Bachról MINDENNAPI NYELVÜNK Egy újabb divatszó a láthatáron Napjaink nyelvhasznála­tának tanúsága szerint a di­vatszók sodrába került a cseng szavunk családjának néhány tagja is. A gazdag szócsalád körébe tartozó származékok közül különö­sen gyakran halljuk és ol­vassuk ezeket a nyelvi for­mákat: cseng a pohár, a kard, a telefon, az ének, a dal, olykor még a fülünk is. A jelentéstartalmat és hasz­nálati értéket módosító ige­kötökkel társított kicseng, összecseng, visszacseng; ki­csenget, becsenget, rácsen­get igealakok mellett feltűn­nek nyelvhasználatunkban olyan újabb fejlemények, amelyek nemcsak átvitt ér­telmükkel, hanem sajátos használati értékükkel is vál­lalják nyelvi szerepkörüket. S éppen ezek a nyelvi ala­kulatok válnak divatossá elsősorban a sajtó hasábja­in, a rádiós híradásokban. A bizalmas, a tréfás be­szédhelyzetekben gyakran hallhatjuk ezt a szólásszerű kifejezést: becsengettek ne­ki, azaz elbántak vele, befű- töttek neki stb. Különösen a lecsenget igealakot számol­hatjuk el a soros, a soron következő divatszavak kö­zött. Az ige előtti le maga is napjaink legdivatosabb igekötője, s gyakran váltja ki nemtetszésünket felesle­ges és meghökkentő felhasz­nálása. Ezekre a példákra gondolunk elsősorban: le­reagál, lekonferál, leosztá­lyoz, letárgyal stb. Újabb fejlemény a lecseng. a lecsenget igék sajátos je­lentésárnyalata és használa­ti értéke. Egyértelmű a je­lentése ebben a szövegösz- szefüggésben : lecsengeti a villamost, az előadót, a hoz­zászólót. azaz félbeszakítja, leállítja. De már a merészebb sűrítést és tömörítést is vál­laló szerepében szokatlan jelentésmódosítást eredmé­nyez, s éppen e szerepkör­ben válik egyik napról a másikra divatos nyelvi for­mává. A hazai földrengéssel kapcsolatos rádiós híradás­ban hallhattuk ezt a merész jelzős szerkezetet: „lecsengő rezgések" (Kossuth adó: Déli Krónika. 1985. aug. 15.). Az ifjúság „csövezéséről”, szipó- zásáról szóló rádióbeli beszél­getésben hangzott el ez a szö­vegrészlet: „Ez lecsengett je­lenség”. A le igekötő révén a cseng és a csenget ezeket a jelentésárnyalatokat és használati értékeket közve­títi számunkra: utórezgések; elmúlt, nem időszerű jelen­ség. Napjaink nyelvhasznála­tát jellemző tünet és sajá­tosság. hogy a szóban forgó szócsalád több tagja egyre gyakrabban jut nyelvi sze­rephez. Nyelvhasználati di­vatjelenségről bizonykod­nak pl. ezek a szövegrészie­tek: „A termékenység szó stilisztikai csengése szerint dicsérő felhangú" (Kritika, 1985. 9. sz. 37. 1.). — „A műsor végkicsengése: ami felettünk lebeg, az csak­ugyan homály, nem pedig szmog” (Magyar Nemzet, 1985. aug. 16.). — .,A házas­ságban a férfi és a nő jogi­lag egy személlyé válik. Ez cseng ki a Polgári Törvény- könyv passzusaiból” (Vasár­napi Hírlap, 1985. szept. 22.). A hallás képzetkörébe tar­tozó jelentéseket és haszná­lati értékeket megnevező szócsalád igekötős alakválto­zatai között az összecseng, összecsengő, visszacseng szóösszetételek gyakori hasz­nálatáról is vannak adata­ink. Jegyzetfüzetembe ezek a példák kerültek bele: ösz- szecsengö rímpárok, össze­cseng a véleményük, — ..In­kább korábbi alakításainak emléke csengett itt vissza” (Népújság, 1985. szept 16). dr. Bakos József Szabad legyen egy sze­mélyes vallomással élnem: eleve fenntartással viselte- tem mindenfajta piff-puff-, sci-fi- vagy karatefilm iránt. Hiszen ma már futószalagon ontja a moziipar e terméke­ket, s köztük igencsak sok a kommersz. A közönség szá­mára persze csábító, ha ele­ve kalandfilmet láthat a vásznon, ha teljes mérték­ben „kikapcsolódhat", s ha mégoly habkönnyű is a tör­ténet, de nagy nevek jelen­nek meg a főcímbeft — már­is biztosított a kasszasiker. A sárkány közbelép című film láttán azonban kelle­mesen csalódnom kellett. A színes, amerikai—hongkongi mozi igazi „profi alkotás", s bár talán két perc sem telt el anélkül, hogy hat­nyolc embert ne terítettek volna földre, — ez a küzde­lem merőben másnak bizo­nyult, mint a verekedés verekedésért megcsinált csa­tája. A történet egy távoli szi­geten játszódik. A „me­nedzser" a világ legjobb ka- ratézőit hívja össze, hogy nemes versengésben dőljön Az első, amit el kell mon­dani. az emlék. Négy éven át szinte nap mint nap lát­hattuk a katedrán. Ittuk okos szavait. Keményen meg­dolgoztatott minket: a ma­gyar nyelvészeti gyakorla­ton olykor egész táblányi példamondatot kellett ele­meznünk. A húsz főiskolai hallgató törte a fejét, rág­ta tolla végét, míg hibátla­nul megbirkózott a feladat­tal. És e nehéz munka köz­ben, míg kérlelhetetlenül megkövetelte a szaktárgyi tudást, a Tanárnőnek arra is jutott ideje, hogy finom­ságra, a világ dolgai iránti megértésre, érzékenységre nevelje tanítványait. Dr. Chikán Zoltánná hu­szonnyolc éven át készítet­te föl a leendő tanárokat az egri tanárképző főiskolán. Felvértezvén sok ezer hall­gatót szaktudással, ember­séggel, a jövő nemzedék ne­velésének készségével Több mint tíz év után ta­lálkoztam vele újra. Ma már nyugdíjasként mit sem vészi­éi, ki a legkiválóbb. Ám ez csak a látszat. Mert amíg a küzdőtéren e szép sport fekete övesei mérik meg tu­dásukat, — ha kell, életre- halálra, de a szigorú szabá­lyok keretein belül, — ad­dig a háttérben egy kábító­szerbanda szedi áldozatait. 1973-ban készült film ren­dezője, Robert Clouse bra­vúrosan pergeti az esemé­nyeket. Tulajdonképpen a ritka adottságú Bruce Leere épített, amikor megálmodta az egzotikus környezetben játszódó sztorit. Ez a sokol­dalú, kiváló sportember és filmhős szinte egy csapásra vált sztárrá, — s bármeny­nyire ismertek a szokványos karriertörténetek —, azt kell mondanunk, hogy nem véletlenül. Nemcsak azért vonzó, mert az európai em­ber számára a Távol-Kelet szülötte minden utolérhetet­len képességével rendelke­zik Nemcsak azért megnye­rő, mert „mutat a vásznon" és igazi hős benyomását kel­ti. Sokkal inkább azért le­nyűgöző; bölcs, érzelemdús, minden mozdulata az ember­tett frisseségéböl kiegyen­súlyozott világlátásából, ra­gyogó szellemi képességének teljességéből. Dr. Chikán Zoltánná így emlékezik az indulásra, fia­tal éveire: — özvegy anyámnak nem volt könnyű felnevelnie en­gem. „Csak” szeretetet, har­móniát tudott biztosítani, s azért az idézőjel, mert azt hiszem, az életben ez a leg­fontosabb. Pesten nőttem fel, ott végeztem az egyetemet is, magyar—latin szakon. Ki- lencszáznegyvenötben dip­lomáztam, s már előtte egy évvel megszületett a legidő­sebb fiam. Ma is nagy sze­retettel emlékszem kiváló professzoraimra, köztük Pais Dezsőre, Horváth Jánosra. . . 1947-ben doktoráltam, a disszertációm témája Ábrá­nyi Emil, a költő volt. Tudjuk, akkoriban ritka­ságnak számított a női dok­tor. Ám, ahogy a tanárnő elmeséli, ő ezt természetes­nek találta. Egyszerűen : sze­retett tanulni. S mégsem le­hetett volna ráhúzni a jel­feletti koncentráció diadala. Csodálatos sport a karate. Ha az ember két órán át egyvégtében látja —, ak- kos sem tudja megúnni. Nos, persze ehhez Clouse ötletei is szükségeltettek: az izga­lom ébren tartása, a konf­liktusok kiélezése, az embe­ri kapcsolatok finom poentí- rozása. S még egy szimpati­kus vonás: nem törekszik mindenekfelett a látványra, a történések mindig telítet­tek mondandóval. Sokkoké a film1? Egyértel­műen. Ám az alkotóknak mégsem ez az elsődleges cél­juk. Általában a kalandfil­mekben nehéz mélyebb ér­telmet keresni, csak elenyé­sző részük gondolkodtatja el a nézőt. A sárkány közbe­lép viszont bír e tulajdon­sággal. Ettől több, mint „kaptafára húzott" társai. S még egy szomorú mo­mentum. Bruce Lee, a nagy­szerű sportoló és filmsztár, csak a vásznon bizonyult le- győzhetetlennek ö maga. máig is titokzatos, kideríthe­tetlen körülmények között halt meg. zőt; hogy „kékharisnya" Hi­szen férje volt, kisfia, és amikor disszertációját írta, már várta a következő bé­bit. Mindemellett Vecsésen tanított, általános iskolában Óhatatlanul elgondolkozom: mennyi erő, hit szorult a kis fiatalasszonyba., . — Jogász férjemet Eger­hez kötötte a munkahelye. Így kerültünk 1949-ben ide Szívesen emlékszem a négy évre, amikor általános isko­lában tanítottam. Sokkal in­kább emberközelbe kerül­tem a kicsikkel, mint a fő­iskolások csapatával. De hiszen huszonnyolc éven át épp a huszonévese­ket képezte arra, hogy ők is ugyanúgy neveljék a kiska­maszokat, mint ő egykor. . . Négy felnőtt fia van. 4í- tila közgazdász, Géza geoló­gus, Zoltán apja nyomdokai­ba lépett: jogász, Bálint pe­dig közgazdász-művészettör­ténész. Akkortájt, mikor a fiúk csemeték voltak, sem óvoda, sem bölcsőde nem járt divatban. S hogy meg­kérdezem: nehéz volt-e fel­nevelni őkét, bölcs mosollyal csak annyit mond, nem volt könnyű. S rögtön hozzáteszi, minden hétköznapi apró- cseprő problémát, bosszúsá­got legyőzött a családi har­mónia, amit férjével ma is a legfontosabbnak tartanak Elmeséli például a tanárnő, hogy a nagytakarítás a gye­rekekkel együtt, közösen nem nyűgnek, éppenhogy vi­dám „akciónak" tűnt. Vagy: míg ő mosogatott, a fiúk tö- rölgettek, közben a latin deklarációt gyakorolták. Túl szépnek, túl ideális­nak hat? Ismervén a Chikán családot — nem. A főiskolán töltött csak­nem három évtizedről így beszél: Október 23-tól kezdődően kerül a képernyőre az a négyrészes televíziós sorozat, amelyet Johann Sebastian Bach életéről és művészeté­ről közösen készített az NDK és a Magyar Televízió. A zenetörténet egyik leg­kiemelkedőbb alkotójáról, a 300 esztendeje született mű­vészről szóló filmet Klaus Eidan életrajzi műve alap­ján Lothar Beilag rendezte, operatőre a magyar Szalai András. A sorozat eltér a hagyományos életrajzi fil­mek szerkezetétől, nem tö­rekszik az életút folyamatos és teljes bemutatására: egy- egy szeletet, jelentős korsza­kot mutat be a művész éle­téből, s az egyes epizódok — Sohasem csak tanítani, nevelni, egyéniséget formál­ni volt a célom. A legfonto­sabbnak azt tartom ma is, hogy, — a szó legnemesebb értelmében — emberré vál­janak a fiatalok. Elengedhe­tetlen,, hogy a hallgatók sze­ressék szaktárgyukat, ugyan­akkor arra is képesek legye­nek, hogy a következő nem­zedéket értő, érző, igényes felnőtté alakítsák. Az anyanyelvi kultúra és a ne­velés elválaszthatatlan egy­mástól. Sajnálattal látom, mennyire elszíntelenedik az emberek kapcsolata, meny­nyire durvul beszédük, ma­gatartásuk. Hiszem, hogy ma még inkább nagyobb fel­adat vár a tudományra. Pél­dául intézményesen rendezni kellene a megszólítást, min­dennapi életünkben. A bolt­ban így szól a tizenéves kis­lány eladó: „A néni mit akar?" Kedve lenne az em­bernek válaszolni: „Megne­velni téged, angyalom". . . És hiába a sok szakcikk, pusz­tába kiáltott szó, amíg szép- irodalmunkban is „termé­szetes" az ordenáré kifeje­zés, szóhasználat. . . Kérdezem, hogyan lehetne segíteni. A tanárnő meggyő­ződéssel vallja, elsősorban az irodalmi neveléssel. S nemcsak az iskola feladatát említi, hanem a család fe­lelősségét is. Otthon kell fel­vértezni a gyerekeket. Mit tart hát a legfontosabbnak, tudós és ízig-vérig pedagó­gus létére? — faggatom. — A tudós kevés — vála­szolja —, de annál több az ember. Azt kellene elérni, hogy mindenik becsületes, derék legyen. Kilenc unokája van. Ami­kor megkérdezem, nyugdí­jasként szokott-e pihenni. önállóan is megállják a he­lyüket, Bach megszemélyesítője — a művész 32 éves korától ha­láláig — Ulrich Thein, akit korábbi zenei tanulmányai is segítettek a mester meg­formálásában. A film ma­gyar szereplői között egye­bek között Udvaros Dorottya. Gera Zoltán, Bács Ferenc és Kozák András alakításá­val találkozhatnak a nézők. A sorozatot — amelyet 1983-ban forgattak egyebek között Lipcsében, Drezdában, szászországi, és keleti-ten­gerparti helyszíneken, vala­mint a MAFILM hazai mű­helyeiben — idén március­ban mutatták be az NDK Televízióban. nagyot nevet. Ugyan mikor? Hiszen a főiskola nyelvésze­ti tanszékével ma sem sza­kadt meg a kapcsolata: a külföldi diákokat tanítja a magyar nyelvre. A TIT tit­kárnőképző tanfolyamán iro­dalmat ad elő. Rendszeresen szól a magyar nyelv hete rendezvényein, tavaly a nem­zetközi nyelvészkongresz- szuson Jelentésváltozások a jogi nyelvben címmel tar­tott előadást. A Magyarok Világszövetsége által rende­zett anyanyelvi konferen­cián szintén tudományos meghívottként szólalt fel. publikációi rendszeresen megjelennek a Magyar Nyelvőrben, a Módszertani Közleményekben. És köny­ve, A gondolkodásképesség fejlesztése a nyelvtanórákon címmel, immár a harmadik kiadást érte meg. A finom ízléssel berende­zett. barátságos otthon nagy­szobájában két íróasztal áll egymással szemben. Az egyik a jogász férj „birtoka”, a másik mellett ma is napon­ta ül a tanárnő. — Azt hittem, ha nyug­díjba megyek, rengeteg időm lesz. De annyi minden van a fejemben, hogy ma sem nyughatom. Az anya- nyelv tanításának H.eves me­gyei történetét gyűjtöttem egybe, már csak az összeg­zés van hátra. Régi tanítványai ma is gyakorta felkeresik. Ki sze­mélyesen, ki levélben. Sza­vaik köszönettel, hálával té­liek. Nem véletlen, úgy ne­velte, tanította őket. hogy nemes, teljes emberi életet éljenek. Mikes Márta M. M. Tulipánhagymák Moszkvából Még tavasszal látogatott az egri várba egy moszk­vai csoport. Tagjai között voltak a Lomonoszov Egye­tem tanárai, akik érdeklődéssel fordultak Eger múlt­ja, az erődítés története felé. A vendéglátók nemcsak régi dolgokról beszéltek nekik, hanem arról is, hogy évekkel később milyen képet mutat majd ez a his­tóriai környezet. Elmondták, mint haladnak a felújí­tási munkálatokkal, hogyan formálják egyre látványo­sabbá, szemet gyönyörködtetöbbé az épületeket, a ki­állításokat. így került szóba, hogy a képtár folyosóját virágokkal díszítik majd. Néhány nappal ezelőtt csomagot hozott a posta Moszkvából. A Dobó István Vármúzeum címére érke­zett a küldemény, feladója Gracsov professzor, a moszkvai Lomonoszov Egyetemről. Tartalma 15-félc tulipánhagyma, amelyet az ajándékozó a vár díszíté­sére szán. Jó érzés, hógy a világ távoli pontján is ily szeretet­tel gondolnak Eger ékére, s valamivel szeretnének hozzájárulni az itteni törekvésekhez. Reméljük,- ta vasszal már ott díszelegnek a tulipánok azon a helyen, ahová a moszkvai professzor szánta őket. (gábor) Az élet, a tanítás igazáért.. Főiskolai tanár, nyugdíjban (Fotó: Perl Márton) '4. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom