Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. október 19., szombat ■papeaasH LUI Egyetértéssel közös akarattal írta: Virizlay Gyula, a SZOT titkára Fegyelem Mindig gondban vagyok, ha arra a kérdésre keresem magamban a választ, hogy fegyelmezettek vagyunk-e mi? Miért is tudnék én erre felelni? Mégis foglalkoztat a gondolat. Ha úgy „általában" kell fogalmaznom, azt feltétlenül ki kel] jelentenem, hogy fegyelmezettek vagyunk. Egy sor dolog erre kényszerít bennünket, akár tetszik ez nekünk, akár nem. Vannak szakmák, amelyekben még a tévedés lehetősége is kizárt. Ezeken a területeken tehát a fegyelmezettség magától értetődő. A többinél... ? Itt jut eszembe a sokat emlegetett munkamorál. Milyen gyakran elhangzik, hogy a munkások nem feltétlenül hasznos tevékenységgel töltik el a nyolc órát az üzemben, a gépek mellett, a szerszámok társaságában. Ezzel a megállapítással szívesen vitatkoznék, arra hivatkozva, hogy ahol dolgozni kell, ott nem lehet csípőre tett kézzel ácsorogni. Az. üzem- és a munkaszervezés önmagában „kényszerpályát" jelent, ami nem tűr el lődörgést, csevegést, szomszédolást. Igaz, tudok ellenpéldát is. Olyat, hogy szigorított követelményekről bebizonyítják a munkások, hogy azok eleve teljesíthetetlenek Lehetséges ez? Hiszen ott van a művezető, ott van az üzemvezető, de ha csak a szocialista brigádot veszem alapul, akkor is hihetetlennek tűnik, hogy a munkás „lassítson" és ne minden idegszálával a teljesítésért, mi több: a túlteljesítésért igyekezzék. Pedig ... ! Lehetséges ez? Igen, Mi teszi lehetővé ezt a csendes időpocsékolást? Most jön az a következtetés, ami meghökkentő, amit óvakodnék megfogalmazni, ha nem az járna állandóan az eszemben, hogy a tényekkel szembenézni nemcsak kell, hanem muszáj. Márpedig a muszáj az nagy úr. Szóval? Miért lehetséges fegyelmezet- lenkedni? Azért, mert ez a lehetőség benne van a levegőben. Nálunk nem illik „stréberkedni". Ha valaki apró „stikliket" csinál, arra elismerően mosolyognak a többiek. Dehogy szólják meg érte. Sőt! Mi következik ebből? Például az, hogy elterjed a különböző rendelkezések megszegése. Mutassanak nekem egyetlen olyan utcát, amelyben a parkolást tábla tiltja és ezt a táblát tiszteletben tartják az autósok. Hányán kerékpároznak a gyalogosok részére fenntartott szakaszon? Hány kismotoros hajt be a tilos jelzés ellenére is a az utcába? Hány padot, fát rongálnak meg a parkokban, tépik ki a virágot? Hány telefonfülkét tesznek használhatatlanná? Folytassam? Pedig akik ezeket a vétségeket elkövetik, mindnyájan tudják, hogy a fegyelem ellen cselekszenek Van kiút? Az ellenőrzés. Például. G. Molnár Ferenc Egy brigád jó példája... Pillantás az MHSZ megyei gépjárműiskola autószerelő műhelyébe A szervezett dolgozók több milliós tábora, társadalmunk nagyobb figyelemmel fordul a szakszervezetek felé: szeptemberben megkezdődtek az alapszervezeti választások, és a kongresszusi előkészületek. ' A magyar szakszervezetek bonyolult körülmények között léptek a választások időszakába. A korábbi éveknél nehezebb feladatot jelent bérezéssel, szociálpolitikával, a jobb munkafeltételek megteremtésével, vagy a dolgozók művelődésével 'foglalkozni. Sokat vállalnak magukra a szakszervezeti tisztségviselők, viszont eredményeink a korábbiaknál szerényebbek. A szakszervezeti munka színvonala a csaknem ötmillió szervezett dolgozó közös akaratán, felelős cselekvésén múlik. Gondjaink megoldásában azonban mindig a dolgozó embereknek a társadalomért érzett felelőssége és magatartása volt a meghatározó. Ma is ez a mi legfőbb tartalékunk. A legjobbakra építsünk A ' szakszervezeti mozgalom mindenkori fő célkitűzése, hogy a dolgozókkal együtt valósítsa meg a törekvéseit. A mintegy negyedmillió szakszervezeti bizalmi ebben a legfőbb szövetségesünk, azok, akik együtt élnek, együtt dolgoznak társaikkal. Ez a mindennapos, egyéni megközelítésű mozgalmi munka újabb ösztönzést kapott a választások során. A szakszervezeti mozgalomban mindig voltak és vannak olyan dolgozók, akik másokért is áldozatot hoztak, nem sajnálták rá az időt, a fáradságot, akik vállalták a vitákat, mások meggyőzését. Voltak és vannak, akik mindennapi munkájukkal kivívták dolgozótársaik megbecsülését, szavuknak hitele van. Példájukkal megmutatják, hogy lehel és érdemes pontosan, szépen dolgozni, a munkának nemcsak a kereset a haszna. Rájuk lehet építeni, szavukra odafigyelnek a dolgozótársak. Ilyen emberek az igazi szakszervezeti bizalmiak is, akik nevükhöz, funkciójukhoz méltóan dolgoznak a mozgalomban. Amikor a mozgalom továbbfejlődése, a szakszervezeti munka színvonalának emelése van napirenden, megkülönböztetett jelentősége van annak, hogy cselekvőképes, a közösség ügye iránt elkötelezett tisztségviselők kerüljenek minden funkcióba. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a dolgozók ezúttal is olyan munkatársukra adják szavazatukat. aki képes csoportja tagjaival közösen kialakítani álláspontját, akiknek- szavára hallgat a gazdasági vezetés, és akinek tekintélye van a dolgozótársai körében is. A választások bizonyítják, hogy a bizalmi — miként minden szakszervezeti vezető — igazi tekintélyét, rangját nem a jog- és hatáskörök adják, hanem azok a dolgozók, akik megválasztották, és akik a mindennapos munkában is mögötte állnak. A szakszervezeti tisztségviselők, a választott testületek jogai valójában a szervezett dolgozók jogai, amelyeket a választott szakszervezeti szervek és vezetők az ő nevükben és érdekükben gyakorolnak. Erről soha sem szabad elfeledkeznünk. Jobban élni lehetőségeinkkel Sok kérdésről esik szó a választások során kibontakozó társadalmi méretű párbeszédben: élet- és munkakörülményekről, az országos politika'.és a megyei, városi élet megannyi tennivalójáról, a munkahely jelenéről és jövőjéről. Terveink azonban csak munkánk minőségének, hatékonyságának további javításával válhatnak valóra. A magasabb szintű érdek- védelemnek is a végzett munka a reális alapja. Sokan említettek munkahelyi tartalékokat, amelyek kihasználása javára válik a társadalomnak, a kollektívának és az egyes dolgozóknak. Miközben alapvető vívmánynak tekintjük a munkához való jogot, mind gyakrabban kell szólnunk arról is, hogy ki miként, milyen színvonalon, milyen hatásfokkal teljesíti a kötelességét. Bátrabban kell különbséget tennünk az egyes munkák társadalmi hasznossága közt, és kiemelt figyelmet szentelni, elsőbbséget adni mindazon törekvéseknek, amelyek tovább gazdagítják szocialista társadalmunk eredményeit. A munka számunkra több. mint az anyagi és szellemi gazdagodás forrása, több, mint javaink gyarapításának eszköze. Az emberi értékeink igazában a munkában teljesednek ki, hasznosságunkat legjobban munkánk fejezi ki. Életünk valamennyi területét fejlesztő, jelentős változások idején az emberi magatartás, a műveltség, a kulturáltság rendkívül nagy értékké válik. Ennek fontosságát napjainkban is érzékelhetjük. A szakszervezeteknek elő kell segíteniük, hivatásukból fakadóan, hogy a gazdasági vezetés a munkások műveltségének növelését hosszabb távú folyamatként kezelje és támogassa, túl a technikai-technológiai változások, a szakmaváltások, átképzések kényszerítő hatásán. A műveltség gyarapításában kapjon nagyobb szerepet a munka, a munkahelyi környezet kultúrájának fejlesztése, a személyi kapcsolatok, a viselkedés kulturáltabb formáinak kialakítása. A munkahelyeken valósulnak meg terveink A szakszervezeti munka szempontjából is új helyzetet jelént a vállalatok növekvő önállósága, mert egyértelműbben és láthatóbban feltárja minden dolgozó számára: ha a kollektíva minden tagja jobban dolgozik, akkor az eredmények is nagyobbak, többet lehet elosztani. több jut szociális, kulturális célokra. Ebben a helyzetben megnőtt a munkahelyi közélet jelentősége. A termelés körülményeinek alakítása, a termékszerkezet formálása, a munka szérve- zése, a differenciáltabb elosztás érvényesítése, a munkahelyi társadalmi légkör állapota szinte naponként készteti az embereket állás- foglalásra, véleménynyilvánításra. A tisztességesen dolgozó emberek véleményére támaszkodva kívánjuk a munkahelyi közösségek morális érzékenységét erősíteni. Egyértelműbbé szükséges tenni, hogy mit, miért támogatunk. De azt is jobban kell érzékeltetnünk, amit elítélünk, elfogadhatatlannak tartunk. A szakszervezeteknek nem az a feladatuk, hogy mentegessék a munkaszervezés hiányosságait, a hibás vezetői döntéseket, a hanyagságot. Arra törekszünk, hogy közös erővel legyünk úrrá problémáinkon, gondjainkon. A szakszervezetek befolyása és tekintélye a mindennapok gyakorlatában alakul, formálódik, amikor meghirdetett elveink szembekerülnek a gyakorlat tapasztalataival. A tudatos munkához szükséges, hogy ki-ki értse terveinket, lássa saját szerepét és lehetőségét. A továbbfejlődés útján Sok mindent újra kell gondolnunk a szakszervezetek tevékenységében, és fel kell gyorsítanunk a korszerűsödés, a továbbfejlődés folyamatát. A megyei küldöttértekezletek, a szakszervezeti kongresszusok, és a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa a mostani választásokon elhangzó tapasztalatok, javaslatok, józan kritikák a megye, az ágazat, az ország reális lehetőségei alapján jelölik majd ki ennek konkrét tennivalóit. A szakszervezeti dolgozók elvárják, hogy csökkentsük munkánk formális vonásait, erősítsük belső életünk demokratizmusát, tejlesszük szervezetünk mozgalmi arculatát. Elvárják a szakszervezetektől, hogy érzékelhetőbb módon legyenek részesei az érdekek körül folyó egyeztetéseknek, és önállóbb, kezdeményezőbb magatartást tanúsítsanak a döntések kialakítása során. Ezeknek a véleményeknek, igényeknek az ismeretében folynak a kongresszusi előkészületek. Munkánk nem lesz az eddigieknél könnyebb az elkövetkező időszakban sem, minden eredményért meg kell küzdenünk. Alapvetően jó politikai feltételei vannak a szakszervezeti munkának. Az emberek döntő többsége megérti, hogy gondjaink nagyobb részt olyanok, amelyeket együttesen oldhatunk meg. Az emberek nagy többsége képes és akar becsületesen dolgozni, tisztességesen élni. Ebben a munkában még jobban építeni kívánunk minden tisztességesen dolgozó ember közreműködésére. Mai feladatainkat éreztetni, láttatni és cselekvésre ösztönözni — ebben van a szak- szervezeti munka nagy feladata. Ezt nem lehet formálisan végezni, csak hittel, meggyőződéssel. Ezáltal tudjuk erősíteni a bizalmat a nehezebb időkben, a bonyolultabb feladatok végrehajtása közben is, a szocialista eszmék iránt. A.dolgozó embert megilleti az. hogy ismerje a célokat, a törekvések mögött meghúzódó okokat, a várható következményeket. Elvárja az ügyeivel való gondos törődést. a demokrácia további fejlesztését. mindenekelőtt ott, ahol a napi munkaidejét eltölti, ahol közvetlenül érintik őt az intézkedések. Ott kapjon választ, magyarázatot kérdéseire, ott érveljünk, ott vitatkozzunk. Mindebben nem kevés tennivalója van a szakszervezetnek V z. s Ha valahol igazán fontos, hogy a forgalomban részt vevő autók kifogástalan műszaki állapotban legyenek, akkor az oktatásban használatosaknál még inkább elmondható mindez. Az MHSZ megyei Gépjárműiskola évről évre figyelemre méltó eredményeket ér el. Ehhez nem elegendő csupán az oktatás magas színvonala, ' a tanulók szorgalma. A háttérben kiváló munkát végeznek az autószerelők is. így aztán nincs állásidő, ha javítanivaló adódik, akkor azt gyorsan el tudják végezni. Pro- kaj Jánossal, az autószerelők brigádvezetőjével arról beszélgettünk, hogy mindezt milyen körülmények között csinálják. —. Sokáig nagy volt itt a mozgás — mondta — Ügy tűnik, hogy az egy éve újjáalakult brigádunk együtt marad. Sasvári János a brigád vezető-helyettes, aki az eltelt évtizedek alatt nagy tapasztalatokat szerzett a szakmában, s még két fiatal tartozik hozzánk. Nekik még van mit tanulniuk, de érdemes foglalkozni velük, mert szorgalmasak, igyekvőek. — Jó másfél éve elkészült a Vörös tüzér utcai telepükön a gépkocsimosó. Mennyivel lett könnyebb ezáltal a munkájuk? — Ez elsősorban az oktatóknak nagy segítség. Így könnyebben tisztán tudják tartani az autókat. S ez különösen télen jelent sokat. Igaz, vállaltuk az üzemeltetését. Sikerült munkaidő után, illetve szombaton olyan megoldást is találni, amely- lyel segíthetjük a város ez irányú szűkös szolgáltatását. Tulajdonképpen gmk-ban végezzük ezt a munkát, már ami a szolgáltatási jelleget illeti. Az építkezésből is bőven kivettük a részünket. Az alapozástól a betonozásig, a végső munkálatokig sok társadalmi munkát végeztünk, mire felépült a mosó. Többek között ennek is köszönhető, hogy vigyázunk is rá nagyon, így igazán magunkénak érezhetjük. — Milyen a kapcsolatuk az oktatókkal? — Egy jó csapat dolgozik most együtt. Különösen sokat számit, hogy a kapcsolatunk zökkenő nélküli, mondhatnám azt. hogy baráti légkörben végezhetjük mindennapi teendőinket Az pedig csak használ, ha valaki jól érzi magát a munkahelyén. — A feltételekről is hasonlóan vélekedik? — Egyelőre úgy tűnik, hogy nem lehet panaszunk a műhely felszereltségi állapotára. Természetesen ez az a terület. ahol állandóan fejleszteni kell, hogy holnap is megfelelhessünk az elvárásoknak Ígéretet kaptunk arra, hogy fejlesztési célra a közeljövőben kapunk nyolcvanezer forintot. — Az autószerelők rémálma az alkatrészhiány. Hogyan állnak ezzel? — Akkor sem szabad kétségbeesni, ha valami nincs, • ! ., '<■ 'i. < ■' mert ilyen bármikor előfordulhat. Az ‘ olyan alkatrészeket, amelyeket nem tudunk megszerezni, s így újjal pótolni, azokat felújítjuk Igaz, több munka adódik vele, viszont nincs termeléskiesés. Amíg ezt annak idején nem csináltuk, s vártuk az új alkatrészeket, szinte garmadával álltak a műhely előtt az autók, aztán pedig elindult a nagy kapkodás, a tűzoltómunka. A jelenlegi munkaszervezésünkkel elértük, hogy szinte nem is érezzük a gépkocsipark nagyságát. Pedig 44 autóra vagyunk négyen. S itt azért még visz- sza kell kanyarodni egy mondat erejéig az oktatókra. Nincs egymásra mutogatás, hogy ők tették tönkre. s mi nem javítottuk meg rendesen. Ez az a bizonyos baráti légkör, amiről már beszéltem. Mindenki végzi a maga dolgát, közben pedig figyel a másikra, de ezt segítő szándékkal teszi. Ezt a légkört, ami az MHSZ megyei Gépjárműis- kola autószerelő-műhelyében uralkodik, sok más munkahelyen megirigyelnék. Tulajdonképpen az iskola vezetőjének, Karácsony Zoltánnak egy év végi beszámolója hívta fel figyelmünket erre a kis létszámú, de lelkes csapatra. Ebben ugyanis, a sikerek jó részét nekik tulajdonította. Pontosabban törekvő, áldozatkész, magas szintű munkájuknak . (kis szabó) Prokaj János (jobbról): Jó csapat dolgozik most együtt (Fotó: Szántó György) >« a í , )
