Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-17 / 244. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1985. október 17., csütörtök Folytatta munkáját az európai kulturális fórum (Folytatás az 1. oldalról) ti nagykövete, a spanyol küldöttség helyettes veze­tője felszólalásában hangoz­tatta: a madridi találkozó szellemét szem előtt tartva érkeztek Budapestre. Bíz­nak abban, hogy sikerül len­dületet adni az európai kul­túra ügyének, s ezzel az egész helsinki folyamatnak. A spanyol küldöttség igyek­szik elősegíteni a budapesti kulturális fórum sikerét. Kőpeczf Béla felszólalása Ezután hazánk képvisele­tében Köpeczi Béla műve­lődési miniszter, a magyar küldöttség vezetője szólalt fel. — Küldöttségünk — más országok delegációihoz ha­sonlóan — abban érdekelt, hogy a kulturális fórum konstruktív légkörben vé­gezze munkáját. Realisták lévén természetesen tudjuk, hogy a tanácskozás, mint az európai biztonsági és együtt­működési folyamat egyik eseménye, nem lehet függet­len a külvilágtól, amely te­le van feszültségekkel. A nemzetközi környezet azon­ban nemcsak sötét színekkel ábrázolható: a Helsinkiben elindult folyamat segítette a békés egymás mellett élés politikájának kibontakozá­sát, amelynek — minden el­lentmondás ellenére — nincs más értelmes, az em­beriség jövőjét biztosító al­ternatívája. Másrészt: vall­juk a kultúra és a kultu­rális kapcsolatok viszonyla­gos önmozgását, azaz olyan sajátosságait, amelyek ha­gyományosan a nemzetközi megértés és a béke, a ha­ladás irányában hatnak, és az általános fejlődési ten­denciák összefüggéseinek mai fokán is termékenyítő hatást gyakorolnak a részt vevő országok általános kap­csolataira. A magyar delegáció arra kapott megbízást, hogy le­hetőségeihez mérten hozzá­járuljon a kulturális fórum sikeréhez, és támogasson minden olyan kezdeménye­zést, amely arra irányul, hogy tanácskozásunk ne a konfrontáció, hanem a tar­talmas és kölcsönösen hasz­nos kooperáció színtere le­gyen. A madridi konferencia há­rom kérdéskört ajánlott a kulturális fórumon megvi­tatni: az alkotás, a kultúra terjesztése és a kulturális együttműködés témakörét. Engedjék meg, hogy ezek­kel a kérdésekkel kapcso­latban országunk, kulturális életünk gyakorlatára tá­maszkodva kifejtsem a ma­gyar delegáció álláspontját Magyarország szocialista társadalmat épít, és ennek —, az erre irányuló politi­kának — szerves része a kultúra fejlesztése, gazdagí­tásának előmozdítása, ezen belül a művészetek támo­gatása. Felfogásunk szerint a művészetek egyszerre kri­tikus és építő funkciót töl­tenek be az emberi integri­tás védelmében, az antihu- mánus erők elleni mozgósí­tásban, az ember öntudatra ébresztésében, felszabadítá­sában, világnézetének, élet­módjának formálásában. A magyar művelődéspoli­tika jellemzője az értékek iránti nyitottság és az érté­kek terjesztésének támoga­tása. Az elmúlt évtizedek-, ben a magyar művelődéspo­litika arra törekedett, hogy nemzeti kultúránk és az egyetemes művészet nagy klasszikus és kortárs érté­keit minél szélesebb körben megismertesse. Alig van a világirodalomnak olyan nagy műve, amely ne jelent vol­na meg kitűnő magyar for­dításban, nagy példányszám­ban. Dante vagy Shakespea­re. Moliere vagy Goethe, Tolsztoj vagy Balzac, Gor­kij vagy Thomas Mann — hogy csak a legnagyobbakra utaljak — a magyar olva­sók millióira hatottak és hatnak. A magyar közönség­nek módja van arra is,, hogy széles körben tájéko­zódjék a jelenkori külföldi művészetekről és irodalmak­ról, és megismerkedjék a legkülönbözőbb, akár vita­tott irányzatok képviselőinek alkotásaival is. A magyar kulturális kor­mányzat jelentős anyagi esz­közökkel támogatja a kul­túra terjesztését azért, hogy az értékek mindenkihez el­jussanak, hogy a kulturális demokrácia elve érvényesül­jön, Meggyőződésünk, hogy az élethez és a munkához való jog mellett a kultúrá­hoz való jog is az alapvető emberi jogok közé tartozik és ennek anyagi alapját is meg kell teremteni minden­ki számára. Nem állíthat­juk, hegy már elértük cé­lunkat: az igényt a kultu­rális értékek iránt szüntele­nül fel kell kelteni, s a kul­túra támogatásához újabb erőforrásokra van szükség. A Magyar Népköztársaság széles körű nemzetközi kul­turális kapcsolatokat tart fenn : csak Európában ösz- szesen 27 országgal van kor­mányzati szervek nevében aláírt csereprogramunk. Ezeknek a keretében is sor kerül könyvek kiadására, ki­állítások, hangversenyek ren­dezésére. filmek bemutatá­sára és más megnyilvánulá­sokra. E megállapodások biz­tosítják azt is, hogy a mű­vészet kiváló képviselői, az intézmények szakemberei el­látogassanak egymás or­szágaiba, tapasztalatokat sze­rezzenek, konferenciákat tartsanak, közös munkákat végezzenek. Támogatjuk a személyek, az intézmények és a vállalatok közötti köz­vetlen kapcsolatokat, és ezeknek a közvetlen kap­csolatoknak az ápolásához országunk erőforrásaival ará­nyos, Sokszor nagyvonalú anyagi kereteket is biztosí­tunk. Rendszeresen veszünk részt multilaterális kong­resszusokon, fesztiválokon, kiállításokon és más nem­zetközi, rendezvényeken'. Különleges figyelmet szen­telünk a kulturális, művészeti értékek cseréjének, mert tu­datában vagyunk annak a sze­repnek. amelyet a humanista kultúra értékei a népek is­merkedésében, egymás irán­ti megértésük elmélyítésé­ben betölthetnek. Tudomásul vesszük, hogy a jelen konferencián részt vevő államok között aszerint, hogy melyik társadalmi rendszerhez tartoznak, kul­turális téren is eltérések vannak, de az üzleti szem­pontokból vagy más okból következő egyoldalúságot a kulturális cserék terén sem helyeselhetjük. Mi a kultu­rális cserében is egyenjogú­ságra törekszünk, amin ter­mészetesen nem a számsze­rű viszonosságot értjük. A kölcsönösség megteremtésé­re nézetünk szerint min­den kormánynak vannak esz­közei, és kívánatos, hogy a helsinki záróokmány aján­lásainak megfelelően alkal­mazzák is ezeket az eszkö­zöket. Javasoljuk tehát, tanács­kozásunk fordítson megfe­lelő figyelmet annak vizs­gálatára, hogy a részt vevő országok kormányai ' milyen erkölcsi, politikai támogatás­sal, szervezeti, pénzügyi in­tézkedésekkel tudnák nö­velni hozzájárulásunkat egy­más kultúrájának kölcsönös megismertetéséhez, a kultu­rális csere kiegyensúlyozot­tabbá tételéhez; ahhoz, hogy a különböző népek, ezen be­lül a kevéssé elterjedt nyel­vek kultúrája tényleges ér­tékeihez és rangjához mél­tóan legyen jelen az európai kultúrában. A kulturális alkotók — helyzetükből és a művész­értelmiség sajátos felelőssé­géből adódóan — jelentős szerepet tölthetnek be a né­pek közötti megértés és bi­zalom elmélyítésében. Ilyen megfontolásból is kívánatos, hogy kontinensünk író- és művésztársadalmának kép­viselői rendszeresen talál­kozzanak egymással, s olyan időszerű és fontos témákról folytassanak párbeszédet, mint például az európai kul­turális identitás kérdésköre, vagy az írók és más alko­tók lehetősége és felelőssé­ge az enyhülés szellemének ébren tartásában és elmélyí­tésében, a kulturális együtt­működés új formáinak kiala­kításában. Lehetségesnek tartjuk együttműködésünk bővíté­sét a művészképzésben és általában a fiatal nemzedé­kek művészeti nevelésében, hiszen földrészünk jövője és kulturális fejlődése szem­pontjából közös érdek, hogy a felnövekvő generációkat más országok és kultúrák megismerésére. tiszteletére, s ezen keresztül a nemzetkö­zi megértésre és együttmű­ködésre neveljük. Európa kulturális identitá­sa egyik fontos tényezője annak a politikának, amely ezen a kontinensen a békés egymás mellett élés feltéte­leit akarja javítani. Európa olyan kulturális örökséggel rendelkezik., amely sokszínű­ségében is minden ország számára közös: Ez a közös örökség egy bizonyos szel­lemiséget is meghatároz: az európaiságot, amely elismeri a társadalmi haladás szük­ségességét, a tudomány és technika szerepét az embe­risé* életének alakításában, a művészetek jelentőségét az egyén és a közösség formá­lásában. De értékként kell őriznünk az európai kultú­ra sokszínűségét is. mint a kulturális fejlődés dinamiz­musának egyik nélkülözhe­tetlen tényezőjét. Bízom ab­ban, . hogy a kulturális fó­rum lehetőséget ad Európa jelenlegi kulturális arculatá­nak jobb megismerésére, a kultúráról vallott nézetek kölcsönös kifejtésére és vé­gül a kulturális kapcsolatok erősítésére. A kultúra — de- legációnk meggyőződése sze­rint — a béke fenntartásá­nak és megerősítésének egyik eszköze — szellemi eszköz, amelynèk a jelentőségét le­becsülnünk nem szabad. Befejezésül hadd idézzem Thomas Mann-nak a Nép- szövetség szellemi együttmű­ködési bizottságának buda­pesti ülésén 1936-ban elmon­dott szavait: „Európa a hu­manizmus eszményével szo­rosan és elválaszthatatlanul összekapcsolt fogalom. Ez az Európa pedig csak akkor fog megvalósulni, ha a hu­manizmus felfedezi férfias­ságát, és ama felismerés ér­telmében jár el, hogy a sza­badság sohasem lehet halá­los ellenségeinek és gyilko­sainak szabadosságává.. Humanizmusról beszélve Eu­rópa alapjairól és szellemi életfeltételeiről beszélünk, és ezért szükségesnek véltem arra a kapcsolatra rámutat­ni, amelyet a minden hu­manisztikus gondolatban ben­ne rejlő természetes jóság­nak és férfias határozottság­gal alkotnia kell, hogy Euró­pa továbbra is fennmarad­hasson.'’ — Az előretörő fasizmus árnyékában hangzottak el egykor ezek a szavak Ma­gyarország fővárosában. Ma, a nukleáris háború fenyege­tő rémével szembenézve nem kisebb az alkotó értelmiség, a művészek felelőssége azért, hogy Európa neve valóban elválaszthatatlanul összefo­nódjék a humanizmus, a bé­ke és a népek közötti együtt­működés eszméjével. Ebben segíthet a kulturális fórum. A magyar delegáció egy ilyen' fórum sikerén kíván munkál­kodni és együttműködni min­denkivel, aki számára Euró­pa és a kultúra ma is fon­tos eszményeket jelent — mondotta befejezésül Köpeczi Béla. Günther von Hase nagy­követ, a nyugatnémet kül­döttség vezetője felszólalá­sában hangsúlyozta: a buda­pesti fórum küldötteinek nem az a feladata, hogy megbízásból cselekedjenek, vagy ideológiákat képvisel­jenek. hanem saját felelős­ségérzetüket kell követniük. A kulturális kapcsolatok és az együttműködés bővítését csak nyílt légkörben, az eredményességre való törek­vés szellemében érhetik el. San Marino, Európa leg­régibb köztársasága nevé­ben José de Mollinedo de­legátus arra mutatott rá. hogy a kultúra révén az európai népek kölcsönösen gazdagíthatják egymást; a nézetek, a tájékoztatás és az emberek szabad áramlá­sa nélkül aligha érhető el egymás jobb megismerése. Jaakko Numminen állam­titkár, a finn küldöttség ve­zetője kijelentette: tíz évvel ezelőtt a helsinki záróok­mány aláírásakor a részt ve­vő országok magas rangú képviselői kifejezésre jut­tatták, hogy közös erőfeszí­téseik a kultúra területére is kiterjednek. A finn küldött­séget megelégedéssel tölti el, hogy az azóta eltelt év­tizedben a- különböző ne­hézségek ellenére a helsin­ki folyamat sikeresen ha­ladt előre mind a kultúra terén, mind pedig a bizton­ságosabb Európa, az euró­pai együttműködés kibonta­koztatása tekintetében. — A finn küldöttség nyílt szellemmel érkezett Buda­pestre. és ilyen szellemben vesz részt a fórum vitájá­ban. Reméljük, hogy az el­következő hetek során a vi­ták gyümölcsözőeknek bi­zonyulnak a kulturális együttműködés szempont­jából és uj távlatok feltá­rását segíti elő — mondotta. A norvég delegáció .nevé­ben felszólaló Dagfinn Sten- selh nagykövet kiemelte, hogv ez az első olyan talál­kozó a helsinki folyamat ke­retében, amelyet kizárólag a kultúrának szentelnek. A kulturális fórum alapvető feladata, hogy konstruktív módon fejlessze tovább a már meglévő kulturális kap­csolatokat. Pantelisz Ekonomu nagy­követ, a görög küldöttség ve­zetője, az emberi jogok tisz­teletben tartásának rendkí­vüli fontosságára mutatott rá ■annak kapcsán, hogy hazájá­ban hosszú ideig népelnyomó diktatúra uralkodott, és eze­ket a jogokat semmibe vet- iték. „Görögországban ma teljes a parlamenti demok­rácia. ragaszkodunk az em­beri jogok érvényesítéséhez, amire a helsinki záróok­mányt aláíró államok köte­lezettséget is vállaltak'* — hangoztatta. Hozzátette: saj­nos nem minden aláíró tart­ja magát a kötelezettségvál­laláshoz. Norman St. John-Stevas, parlamenti képviselő. az aneol küldöttség vezetője elismeréssel szólt arról, hogy a világ egyik kulturális fő­városában —, ahol virágoz­nak a művészetek, kivált az irodalom — tanácskozik a kulturális fórum. Asegir Tryggvason nagy­követ. az izlandi küldöttség vezetője kijelentette: a bé­ke és a biztonság nem a po­litikusok, a diplomaták és a katonai szakértők magán- tulajdona, hanem minden­kinek közös ügye. Hozzá­tette: a béke és biztonság elválaszthatatlan a kultúrá­tól, hiszen a kultúra nem elszigetelt jelenség, sohasem válik azzá. Hervé Carrier, a vatikáni küldöttség vezetője, a pápai kulturális tanács titkára hangsúlyozta: a Szentszék örömmel vesz részt a hel­sinki folyamatot kiteljesítő kulturális tanácskozáson. A szerdai tanácskozás vé­gén a török küldöttség ve­zetője — a viszontválasz jo­gán — megjegyzéseket fű­zött a görög küldött felszó­lalásának azon részéhez, mely szerinte országát a cip­rusi ügyben bírálta. A kulturális fórum ma, csütörtökön folytatja mun­káját, ekkor még három or­szág és az UNESCO képvi­selője mondja el nyitó fel­szólalását; ezzel zárul majd az értekezlet kezdeti szaka­sza: a nyílt plenáris ülések sorozata. (MTI) —( Küj^öütiköf kommentárunk )— Kényszerű lépés AZ ELMÚLT HÓNAPOKBAN HOZZÁSZOKHAT­TUNK, hogy komor hangú, a feszültség fokozódásá­ról. tudósító hírek sora érkezik Nicaraguából. A san­dinista hadsereg egységeinek szinte hetente kell szembenézniük az ország határvidékein (elsősorban a hondurasi határövezetben) tevékenykedő vagy mélyebb betöréseket megkísérlő kormányellenes cso­portok támadásaival. Egyre érezhetőbbek a gazda­sági gondok, nyomasztó az adósságprobléma, száraz­ság sújtotta a kávéültetvényeket, tovább csökkent­ve e fontos kiviteli cikk exportjától remélt bevétele­ket. A helyzet súlyosságát érzékelteti a2 a legfrissebb manáguai jelentés is, amely szerint az egész ország területére kiterjesztik a szükségállapotot. Dániel Or­tega államfő az intézkedés indoklásául egyaránt hi­vatkozott az ellenforradalmi akciókra, az ellenzék ténykedésére, illetve az ellenséges külső környezet­re. így az Egyesült Államok pénzügyi és diplomáciai téren jelentkező szankcióira. A rendkívüli intézke­dések feloldása így akkor várható, ha az imperialis­ta államok véget vetnek beavatkozásuknak — je­lentette ki az elnök. KÉNYSZERŰ LÉPÉS — nehéz lenne másképp ér­tékelni a managuai döntést. Az ugyanis világos, hogy a szükségállapot kiterjesztése, a gyülekezési vagy a sztrájkjog felfüggesztése ellentmond a sandinista ve­zetés eredeti szándékainak, annak, hogy a lehető legszélesebb nemzeti összefogást hirdetve és serkent­ve segítsék elő a hosszú félgyarmati függés és a So- moza-korszaktól örökölt ezernyi társadalmi-gazdasági teendő megoldását. Ugyanakkor az is tény. hogy — amint arra Ortega is rámutatott — minden forrada­lomnak joga, sőt kötelessége megvédelmezni magát és vívmányait. A nagy kérdés, ami nemcsak Nicaragua, hanem valószínűleg az egész közép-amerikai térség holnap­ját és holnaputánját megszabja az. sikerül-e kimoz­dítani a holtpontról a karibi válság tárgyalásos ren­dezésének folyamatát. A békésebb nemzetközi lég­kör, a szomszédállamokkal kialakított normális kap­csolatok lehetőséget adnának a fellélegzésre Mana- guában. arra, hogy a katonai óvintézkedések, az ön­védelemre való kényszerű koncentrálás helyett a belső reformok előrevitelére összpontosítsanak. CSAKHOGY A WASHINGTONI ELLENLÉPÉSEK ismeretében úgy tűnik, hogy épp ezt. vagyis az akár átmeneti fellélegzést nem szándékozik a Fehér Ház megadni a haladó politikát hirdető nicaraguai rend­szernek ... E. É. Megyei titkárságot választottak az építők Tanácskozik a küldöttértekezlet (Fotó: Perl Márton) (Folytatás az 1. oldalról) pontból vizsgálták a beszá­moló megállapításait, hogy mit tegyen a szakszervezet a tagság igazi érdekvédel­méért. A tanácskozás munkájá­ban felszólalt Gyöngyösi Ist­ván és dr. Asztalos Miklós is. Mindketten hangsúlyoz­ták: a politikai döntések gazdasági alkalmazása csak akkor valósítható meg, ha a gazdasági vezetés a szak- szervezettel elég bátor ah­hoz, hogy tudjon differenci­álni. A termelőmunka ered­ményei nélkül viszont nem lehet felelős érdekvédelmi munkát végezni. A küldöttek most első al­kalommal választottak me­gyei titkárságot a bizottság helyett. Ez közvetlenül négy­négy társadalmi munkabi­zottságot irányít, feladata a bizottságok munkájának koordinálása. A titkár ismét Hajdú Miklós lett. Az eseményen tíz-tíz kül­döttet választottak az ága­zati tanácskozásra, illetve az SZMT-értekezletre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom