Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-16 / 243. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Megnyílt az európai kulturális fórum Kedden Budapesten ünnepélyes külsősé­gek között megkezdte munkáját az euró­pai kulturális fórum. Äz értekezlet életre hívásának gondolata két esztendeje Madridban fogalmazódott meg, ahol az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záróokmányát aláíró 35 ország — 33 európai, valamint az Egye­sült Államok és Kanada — egybehangzó határozatával Magyarországot jelölték ki a fórum színhelyéül. Az úgynevezett helsin­ki folyamatban ez lesz az első eszmecsere, amelyet a Varsói Szerződés egyik tagálla­mában rendeznek meg. A konferencia munkájában — amelynek hat héten át a Budapest Kongresszusi Köz­pont ad otthont — több mint 800 delegá­tus vesz részt. Mintegy kétharmaduk a kul­túra területén dolgozó színházi, múzeumi vezető, zenész, képzőművész, irodalmár, s az egyes szekciók tanácskozásain számos kimagasló személyiség, nemzetközi hírű al­kotó is jelen lesz. Az eszmecserére csak­nem 300 újságíró érkezett, hogy hírt ad­jon a konferencia eseményeiről. Az érte­kezleten várhatóan számos állam, köztük Magyarország, a nemzetközi együttműkö­dést, a kölcsönös megértést és megismerést ténylegesen elősegítő, konkrét javaslatokat nyújt be. A részt vevő országok küldöttségeit ve­zetik: Amerikai Egyesült Államok, Walter J. Stoessel, a külügyminisztérium európai és kanadai ügyek irodájának vezetője: Ausztria, Wolfgang Schallenberg nagykö­vet, a külügyminisztérium főigazgatója; Belgium, Robert Vaes nagykövet; Bulgá­ria, Georgi Jordánon miniszterelnök-helyet­tes, a bolgár kulturális bizottság elnöke; Ciprus, Andreas Christophides közokta­tási miniszter; Csehszlovákia, Miroslav Vé­lek szlovák kulturális miniszter; Dánia, Hans Kühne nagykövet; Finnország, Jaak- ko Numminen államtitkár; Franciaország, Francois-Régis Bastide nagykövet: Görög­ország. Fantelis Economou nagykövet; Hol landia, F. W. Jalink nagykövet; Ír­ország, Edward J. Brennan nagykövet, íz- land, Ásgeir Tryggvason nagykövet; Jugo­szlávia, Kole Csasule nagykövet; Kanada, J. E. Ghislain Hardy nagykövet; Lengyel- ország, Kazimierz Zygulski kulturális és művészeti miniszter; Liechtenstein, Comte Mario von Ledebur nagykövetségi tanácsos; Luxemburg, Paul Mertz nagykö­vet; Magyarország, Köpeczi Béla akadémi­kus, művelődési miniszter; Málta, Joseph Saliba képviselő; Monaco, Jean Gr ether, az államminiszter hivatalának vezetője; Nagy-Britannia, Norman St. John-Stevas képviselő; Német Demokratikus Köztársa­ság, Hans-Joachim Hoffmann kulturális mi­niszter; Német Szövetségi Köztársaság. Karl-Günther von Hase nagykövet; Norvé­gia, Dagfinn Stenseht nagykövet; Olaszor­szág, Giulio Tamagnini nagykövet; Portu­gália, J. C. de Freitas F. Fafe nagykövet. Románia, Dumitru Aninoiu nagykövet; San Marino, Maria Antonietta Bonelli, a kül­ügyminisztérium igazgatója; Spanyolország, Luis Yanez Barnuevo, a külügyminiszté­rium nemzetközi együttműködés és Latin- Amerika-ügyek államtitkára; Svájc, Jeanne Hersch, a filozófia professzora; Svédország, llmar Bekeris nagykövet; Szovjetunió, Pjotr Gyemicsev kulturális miniszter; Törökor­szág, Cenap Keskin nagykövet; Vatikán Hervé Carrier, a Pápai Kulturális Tanács titkára. Az UNESCO küldöttségét Anders Arfwedson, a szervezet főigazgató-helyette­se vezeti. A részt vevő államok nemzeti lobogói­val díszített Pátria-teremben délelőtt 10 óra­kor kezdődött meg a tanácskozás. A meg­nyitó ülésen Köpeczi Béla művelődési mi­niszter, a magyar küldöttség vezetője el­nökölt. Üdvözölte a jelenlévőket, majd Lá­zár Györgynek, a Minisztertanács elnöké­nek adott szót. lázár György beszéde Elöljáróban a Magyar Nép- köztársaság kormánya ne­vében köszöntötte a tanács­kozás valamennyi résztvevő­jét, a megnyitó ünnepségen jelenlévőket. — Szeretném újólag kife­jezni köszönetünket azért a bizalomért — mondotta — amely hazánk iránt megnyil­vánult, amikor a helsinki záróokmányt aláíró államok képviselői Madridban úgy határoztak, hogy a Magyar Népköztársaság fővárosa le­gyen a kulturális fórum szín­helye. Kormányunk meg­tisztelő és felelősségteljes megbízatásként fogadta a madridi döntést, és mindent meg kíván tenni annak ér­dekében, hogy e fontos nem­zetközi tanácskozás kedvező feltételek között végezze munkáját. A kulturális fórum napi­rendjén szereplő kérdések megvitatását különösen idő­szerűnek érezzük ma, ami­kor oly nagy szükség van a nemzetközi feszültség eny­hülésére, az államok közöt­ti kapcsolatok fejlődését se­gítő kölcsönös bizalom erő­sítésére. A kulturális érté­kek cseréjére, a kulturális kapcsolatokra mindig is úgy tekintettünk, paint a népek közötti megismerés és meg­értés előmozdításának egyik fontos eszközére. Történelme során Európa számos háború színtere, csak a mi századunkban két pusz­tító világháború tűzfészke volt. De az európai civilizá­ció olyan szellemi értékeket adott a világnak, mint a hu­manizmus, a reneszánsz, a felvilágosodás, a demokrácia és a szocializmus eszméi, amelyek az egész emberi gondolkodás és társadalom fejlődésére meghatározó be­folyással voltak. A népeink közötti együttműködés leg­jobb hagyományait megtes­tesítő értékek közé. soroljuk az európai biztonsági és együttműködési értekezlettel tíz évvel ezelőtt elkezdődött politikai folyamatot is, ame­lyet európai enyhülés né­ven ismert meg a világ. A Magyar Népköztársa­ság kormánya kezdettől fog­va megkülönböztetett je­lentőséget tulajdonított az európai biztonság és együtt­működés ügyének, a helsin­ki záróokmány elveire és ajánlásaira épülő államközi kapcsolatok sokoldalú fej­lesztésének, lehetőségeihez mérten aktívan közreműkö­dött e folyamat kiteljesíté­sében. Nem hallgathatjuk el azon­ban, hogy a kulturális fó­rum olyan időszakban kez­di meg munkáját, amikor az enyhülési folyamat jelen­tős erőfeszítések árán elért eredményeit, sőt az egész emberi civilizáció jövőjét súlyos veszélyek fenyegetik. Ebben a helyzetben Európa és a világ népei joggal kí­sérnek feszült figyelemmel minden olyan törekvést, amely a békés egymás mel­lett élést, a nemzetközi biz­tonság megszilárdítását szol­gálja. Kormányunk, az emberi­ség sorsáért felelősséget ér­ző valamennyi politikai té­nyezővel, minden békeszere­tő emberrel együtt üdvözli és támogatja azokat a kez­deményezéseket, amelyek a fegyverkezési hajsza megfé­kezésére. a szemben álló nukleáris fegyverek számá­nak radikális csökkentésére irányulnak. Ügy gondoljuk, hogy a nemzetközi párbeszéd fenn­tartásában, a kölcsönös bi­zalom légkörének helyreál­lításában, az enyhülési fo­lyamat továbbvitelében min­den egyes államnak meg­van a maga feladata és fe­lelőssége. Bizalomra van szükség egymás és önma­gunk iránt abban, hogy kö­zös erőfeszítéssel leküzdhe­tők az emberiséget fenye­gető súlyos problémák. A kulturális fórum mun­kájában 33 európai és két észak-amerikai állam képvi­selői vesznek részt. A mad­ridi mandátumban megjelölt témakörök, a tanácskozás napirendjén szereplő kér­dések kedvező alkalmat kí­nálnak árra, hogy alkotó eszmecsere bontakozzon ki az európai kultúra helyzeté­ről, a kapcsolatok tovább­Lázár György köszönti a tanácskozás résztvevőit (MTI-fotó, Manek Attila felv. Népújság-telefotó — KS) fejlesztésének lehetőségeiről a kultúra különféle terüle­tein. Biztosak vagyunk ab­ban, hogy a tanácskozás munkájában részt vevő ki­emelkedő személyiségek ta­pasztalatainak és elgondo­lásainak kölcsönös megis­merése, a közöttük kibonta­kozó termékeny párbeszéd hozzá fog járulni ahhoz, hogy a kulturális fórum eredményesen záruljon. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy az el­térő társadalmi berendez­kedésű államok képviselői között egy sor kérdésben ideológiai és politikai nézet- különbségek nyilvánulnak meg. A helsinki folyamat minden eddigi eredménye azt igazolja, azonban, hogy e nézetkülönbségek ellené­re olyan politikai-kulturális megoldásokat találhatunk, amelyek egyetlen állam tö­rekvéseit sem sértik. hi­szen az érdekek közösségére, a konszenzus elvére építe­nek. Az európai kultúrát min­dig a sokszínűség, egyben az alapvető humanista értékek közössége, a nemzeti kultú­rák szerves kapcsolata és kölcsönhatása jellemezte. E tanácskozás résztvevői kis és nagy országokat, szerencsé­sebb és hányatott sorsú nemzeteket képviselnek. Hisz- szük azonban, hogy — a hel­sinki záróokmány megfo­galmazásával élve — min­den kultúrának megvan a maga érdeme és értéke, ezért (Folytatás a 2. oldalon) Az európai kulturális fórum színhelye. A megnyitás előtti pillanatok, amikor gyülekeznek a küldöttségek (MTI-fotó, Soós Lajos felv. Népújság-telefotó — KS) BIZTATÓ TÉNYEK Gyógyszerellátásunk — túl a mélyponton Hajnal Anna műszeres gyógyszervizsgálatot végez (Fotó: Perl Márton) magasabb szinten gyors in­tézkedés történt, amelynek eredményei bizonyos átfutá­si idő után ez év nyarától már egyértelműen érződtek. Az a felfutás, ami szeptem­bertől tapasztalható, olyan ugrást jelent, hogy nem­csak a hatékony gyógyítás biztosított, de annak módjá­ra egyszerre több ,,változat" is alkalmazható. Természetesen napjainkban is vannak hiánycikkek A világon nincs olyan ország, ahol pillanatnyi akadozások nem lennének. Hangsúlyo­zom viszont, hogy már csak pillanatnyi gondokról be­szélhetünk. Az utóbbi hetek­ben például a Dopegyt- és a Corm/ar-el látásban voltak hiányok, viszont a gyártók­tól máris ígéretet kaptunk nagyobb mennyiségű szállí­tásra. Bizonyára a jövőben is előfordul hasonló, de na­pok. legrosszabb esetben he­tek alatt kiküszöbölhető lesz a felmerült „csorba". Anél­kül, hogy dicsérném „saját házam tájékát", úgy érzem, elmondhatom, hogy a gyógy­szerészek minden dicséretet megérdemelnek, azért a helytállásért, amit az elmúlt nehezebb időszakban mu­tattak. A vásárlók sokszor nem is tudták, milyen nagy­szabású „gyógyszergyártó te­vékenység’' folyt a pultok mögött. Volt időszak, ami­kor olyan alapkészítmé­nyek sem érkeztek, mint az Algopyrin. az Amidazophe- num vagy a Valeriana, a betegek mégis hozzájutottak, mert a patikusok helyben el­készítették azokat. A megye gyógyszerellátá­sáról' szólva külön büszke­ségünkről is beszámolhatunk, az egri drogéria közelmúlt­beli átadásáról. Az eltelt időszak alatt a vásárlók megszerették, népszerűsége bizonyítja, hogy a tabletták világában is hasznos a ter­mészetes gyógyszerekhez for­dulni füvekben, teákban, s más, könnyen hozzáférhető anyagokban keresni a gyó­gyulást. Újdonság még, hogy január 1-től állati takarmá­nyokat kiegészítő premixek forgalmazásával is foglalko­zunk. Eddig mintegy négy­millió forint értékben vá­sároltak belőle. Nemcsak a különlegességek gyarapodá­sával, de az alapvető, hét­köznapi kínálat színvonalá­nak további garantált javí­tásával is hozzájárulunk ah­hoz, hogy a jövőben semmi­lyen lényeges hiba ne csúsz- szon a forgalmazás gépeze­tébe. Szabó Péter Trien Jánosné egyéni kúpokat gyárt a mátraházi gyógyintézet betegei számára Magyarországon az eltelt évtizedek során megszoktuk, hogy a gyógyszerellátás szín­vonala kifogástalan. Éppen ezért hatalmas megdöbbe­néssel vettük tudomásul ta­valy, hogy a .gépezetbe” hi­ba csúszott, egyre több ké­szítmény került fel a hiány­cikkek listájára. A helyzet ugyan nem volt tragikus, sokan mégis annak látták. Szerencsére az ő ijedtségük is elmúlt, hiszen az eltelt hónapok során a gyógyszer- ipar túljutott a hullámvöl­gyön. — Szeptember óta olyan széles gyógyszerválaszték áll a lakosság rendelkezésé­re, mint korábban még so­hasem. A helyzet nemcsak pillanatnyilag jó, de minden garancia megvan rá, hogy képesek leszünk megőrizni ezt a szintet, sőt némi javu­lás is várható — tájékoztat bennünket dr. Végh Miklós, a Heves Megyei Gyógyszer­tári Központ igazgatója, aki az elmúlt időszakra vissza­tekintve a következőket mondja el. — A krízist az alapanyag- árak gyors emelkedése okoz­ta. Beszerzési keretünk saj­nos nem bővült ezzel ará­nyosan. A felhalmazott tar­talékok kimerülése igen sok­féle készítménynél szinte azonos időben történt meg. Leginkább a szív- és érrend­szeri betegségek gyógysze­rei, bizonyos antibiotiku­mok és a fogamzásgátlók hiánya okozott gondot. A mélypont közepén sem for­dult elő, hogy helyettesítő­szerekkel nem tudtuk volna kielégíteni a betegek igénye­it. A feszültséget gyógy­szeripar és a lakosság kö­zött nemcsak a valóban meg­levő hiánycikkek okozták, hanem olyan magatartás is. amely a kényelmes, alkal­mazkodni nem tudó embe­reket jellemzi. Az orvosok hozzászoktak ahhoz, hogy azonos betegségekre azonos pirulákat írjanak fel, s ami­kor tudomást szereztek ar­ról, hogy azok hiányoznak, akkor sem voltak hajlandók áttérni másfajta készítmé­nyekre, hanem rendület­lenül írták tovább azokat a vényeket, amelyek akkor kiválthatatlanok voltak. A gyógyszerfogyasztó lakosság is ragaszkodott ahhoz, ami már egyszer bevált. Szeren­csére ez a helyzet nem volt általános, s említésével sem az a célunk, hogy a felelős­séget orvosokra, s betegek­re hárítsuk, ez csupán nehe­zítette a helyzetet. A hiá­nyok fölszámolására leg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom