Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-13 / 215. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 13., péntek GYÖNGYÖS: ISKOLAVÁROS Becsengetés előtt és után Hogy mennyit változott a világ, lemérhető a mátraalji település alakulásában is. Valamikor mondták a bor és a kereskedők városának, aztán szívesen büszkélkedtek az itteniek fejlődő iparukkal és manapság már hozzáteszik mindehhez, hogy Gyöngyös egyben az iskolák városa is. Ha így van, márpedig így igaz, akkor érthető az érdeklődésünk az oktató-nevelő munka körülményei iránt. Hogyan látja a helyzetet a városi pártbizottság, annak témaköréért felelős titkára. Patócs László? (Fotó: Szántó György) Boldizsár István életműve Csók István arcképe Korszerű is, nem is — Mi jellemzi az alapoktatást, az általános iskolai tevékenységet? — Néhány számot nem tudok megkerülni, ezért előre is elnézést kérek. Közigazgatási területünkön nyolc általános iskola működik. Ezek közül a legkorszerűbb a 7- es számú, amely oktatási központ is, hiszen itt található az ipari szakmunkásképző intézet is, a kollégiumával együtt. Mellé sorolhatjuk színvonalában a 3-as és az új 4-es iskolát, valamint a mátraí'üredi 8-as számút, amely körzeti feladatokat lát el és központja a szlovák nemzetiségi gyerekek oktatásának is. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy lehetőség nyílott teljesen önálló kisegítőiskola megnyitására is, amelyben több mint száz tanuló kap megfelelő oktatást és nevelést. — Milyen a tantestületek tagjainak a szakképzettsége? — Nincs gondunk a szaktárgyi oktatással. Minden pedagógus rendelkezik a megkívánt végzettséggel. Képesítés nélkül nem foglalkoztatunk nevelőt a városban. Minden pedagógusállást betöltöttünk. Az előfordul még, hogy egy-egy nevelő a szaktárgyán kívül mást is tanít, de ha azt mondom, hogy csupán kevesebb, mint két százalékban, ez az arány sokat kifejez. — Mit mutat az általános kép a tanulók oldaláról nézve? — Még mindig van tennivalónk a követelmények fokozásában. így például a két műszakos tanítást még most sem tudtuk megszüntetni. A napközi iránti igényeket sem vagyunk képesek teljes mértékben kielégíteni. Az alsó tagozatosokra ez nem vonatkozik. De az étkeztetésre már igen. Előbbre lépni, fejleszteni a területen csak akkor lehet, ha megfelelő pénzeszközök állnak a rendelkezésünkre. A mai gazdasági körülményeink a szerényebb magatartást követelik meg tőlünk itt is. Nőtt az érdeklődés — Hogyan minősíthető a középfokú oktatás a városban? — Ennél a témánál is különböző szempontokra kell figyelemmel lennünk. Ha a jelentkezők számát nézzük, azt mondhatom, hogy egyre fokozódik az érdeklődés a gimnázium iránt is. Az már senkinek sem okoz meglepetést, ha hozzáteszem, hogy főként a lányok aránya növekszik. Sajnos nem mindenkit tud a gimnázium felvenni, a helyszűke miatt. Bővíteni kellene az iskolát négy tanteremmel. Erre már gondoltunk, de itt is az anyagi háttér szabja meg a tennivalókat. A tanárok száma elegendő, de nyelvszakosokra még szükség lenne. Ismert az is, hogy az egyetem elvégzése után, az idegen nyelvre képesített tanárok egy része más munkakörben helyezkedik el, mert ott jobb jövedelmet kap. — Mennyire hasonlíthatók össze a gimnáziumra jellemző képpel a szakközépiskolák? — Az ipari szakközépiskolák helyzete javulni fog, mert már folyik újabb négy tanterem építése. Itt teljes a feltöltöttség. A képzés a környező ipari üzemek igényeire épül. A mezőgazdasági szakközépiskola három szakon képez fiatalokat, így az állattenyésztési, a húsipari és az áruforgalmi területen. Az érdeklődés nagy, az iskola viszont szűk. Arra gondoltunk, meg kellene cserélni a volt kollégium és az oktatási épület funkcióját. Vezet a szakmunkás- képzés — Mondható-e, hogy a legjobb körülmények között a szakmunkásképző iskolák dolgoznak? — Ha arra gondolunk, hogy az ipari szakmunkás- képzés korszerű épületben folyik, hogy a kereskedelmisek és vendéglátósok végre saját otthonukban dolgozhatnak, akkor elégedettek lehetünk. Még akkor is, ha számba vesszük a felvételre jelentkezők magas arányát. De nem ilyen kedvező a helyzet, ha a szakmák elosztottságát nézzük. Kevesen akarnak gépi forgácsolók és építőipari munkások lenni. Pedig Gyöngyös gépgyártó ipari tevékenysége jelentős. Ugyanakkor vannak úgynevezett divatos szakmák is, mint amilyen a festő-mázo- ló, az autószerelő és a fodrász. Sokan úgy kerülnek a szakmunkásképzőbe, hogy a középiskolába való jelentkezésükkor a második helyen ezt az iskolát jelölik meg. — Hasonló feszültségek találhatók a kereskedelmi szakmunkásképzésben is? — A túljelentkezés ott is megvan. De érdekes módon, itt a végzettek helyzete módosul. Például azok, akik a kereskedelmi szakképzettséget megszerzik, nem mindannyian helyezkednek el ezen a munkaterületen. Ellenpélda: a vendéglátóipari jfjú szakemberek pedig nem jutnak elegendő helyhez a felszolgálásban. — Mi a helyzet a mátra- füredi erdészeti iskolával kapcsolatban? — Eddig csak szakmunkásképzés folyt Mátrafüre- den. A jövőben szakközép- iskolával bővül ki az intézmény. Egerben megszűnik a középfokú szakoktatás és átkerül Mátrafüredre. Az új iskola építése jó ütemben halad, és így megalapozottnak látjuk a célt: jövő év szeptemberében erdészeti szakmunkásképző és szakközép- iskola kezdi meg működését Mátrafüreden. Addig is folyik a munka az új tantestület megszervezésére. — Két iskoláról nem esett még szó, az egyik a zeneiskola, a másik a főiskola. — A zeneiskola jól tölti be szerepét a városunkban. Figyelemre méltó az az eredmény, amit elér a fiatalok zeneszeretetre való nevelésében. Tanításon kívüli rendezvényeivel pedig a lakosság koncertigényét igyekszik szolgálni. A főiskolánk területi feladatokat lát el. Üzemszervezési szakmérnököket képez nappali, de levelező . tagozaton is. Foglalkozik még továbbképzéssel, és ugyanakkor különböző tanfolyamoknak is otthont ad. Az innen kikerülő szakemberek tevékenységét a munkáltatók jól minősítik, ami egyben a főiskola szerepét is elismerően méltatja. Ami a pedagóguson múlik — Hogyan értékelhetjük az oktató-nevelő munka hatékonyságát? — Megnyugtató tény, hogy az iskolák tantestületének a tagjai jól felkészült nevelők. Birtokában vannak mindannak a képességnek, amelynek segítségével fokozhatják az iskolai rendet és fegyelmet. Ennek a rendnek és fegyelemnek ki kell sugároznia a környezetre is. Növelhetik a tantestületi egységet a pedagógiai munkában, a politikai megnyilatkozásokban és közös cselekvéseikben. Javítani kell az együttműködést az iskola és a család között. Fejleszteni kell a szocialista nevelő iskolát. A tanításban az értelemre és az érzelemre egyaránt hatni kell. Az iskolának a fiatalokat a cselekvésre kell mozgósítania. Az intézménynek még demokratikusabbnak, még nyitottabbnak kell lennie. Többet kell foglalkozniuk a hátrányos helyzetű és a veszélyeztetett gyerekek nevelésével. Ebben a munkában a nevelési tanácsadóra is fontos feladat vár. — Hogyan lehet összegezni a tennivalókat? — Az alap a tankötelezettségi törvény, amelynek végrehajtását tovább kell javítani. Sokszor elmond.tuk már, de még mindig mondjuk, hogy az iskolának az életre kell nevelnie. Azt hiszem, mindennek a lényegét az adja, ha kiemeljük, hogy az iskolai oktató-nevelő munkában is a minőségnek kell uralkodnia. G. Molnár Ferenc Megadatott számára a hosszú élet. ajándéka. Még valami: eszmélésétöl utolsó tettéig az lehetett, amit akart és tudott lenni: festő. 1897-ben született Orosházán; első élményeit a Viharsarok tanyavilága jelen, tette a számára. Korán árvaságra jutott, örömeit megpróbáltatások követték. Nagyanyja Tornyai János unokahúga volt, de nem rokonság, hanem képessége révén lett festő. Első rajzi inspirációit Tóder Gyula és Török János orosházi tanyai tanítótól kapta. Szinte gyerekfővel került az első világháborúba. erről számolnak be rajzi vázlatkönyvei. Tanulmányait Réti Istvánnál kezdte meg a Képző- művészeti Főiskolán Buda. pesten 1917-ben, később Nagybányán festett nyaranta Thorma János és Iványi Grünwald Béla irányításával. Mindez mély, életre szóló benyomás maradt, meghatározta későbbi karakterét is emberségben, festésmódban. 1920-ban került Münchenbe, ahol Nemes Marcell barátsága révén behatóan megismerkedett a művészettörténelem nagy alkotásaival, erről eszmecseréket is folytattak, melyek szintén szellemi pallé- rozódását segítették. Dolgozott a müncheni Akadémián és Kubinyi Sándor magániskolájában, ahol a rézkarc technikáját sajátította el. Maradéktalanul megtanulva a festői és grafikai eljárásokat egy élet folyamatos állandóságával szerkesztett rézkarcokat és képeket a nagybányai táj ben- sőségéről, a Balatonról, kecskeméti és orosházi tanyákról, kőröshegyi galambdúcról, pápai malomról, dörgicsei római hídról. Fogékony volt az apró részletekre. Formai felkészültségének megfelelően remek portrét komponált Semmelweisről és Ivá- nyj Grünwald Béláról Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója 1977-ben Boldizsár Istvánt a magyar „természetfestés legjobb értékei' közé sorolta abból az alkalomból, hogy az idős Mester 36 festményét adományozta szülővárosa iránti ragaszkodásból Orosházának. L. M Lilaruhás nö 100 éves BALCZER ELEMÉR: Találkozás—érdekes emberekkel A testőr Az öreg hosszan, szótlanul néz ki az ablakon. Oda- künn, a szitáló fényben megnyúlnak az árnyak. Al- konyodik. — Hogy elrepült az idő . . . Pedig mintha csak tegnap lett volna, hogy Leninnel találkoztam . . . Tompach János, a nyugdíjas pomázi kőműves, — az egykori vörös strázsa — halk, fátyolozott hangon beszél. Lopva figyelem. A szálfa termet kissé már meghajlott. S befútta az utat a hó ... 77 év ezüstje fehérük a haján. Szeme azonban fiatalosan csillog, amint emlékei között keresgél. Az első világháború idején fogságba került. Egy orosz papírgyárban, Stanci- la Okolovkán dolgozott. A gyár az erdő közepén épült. Nemigen járt arrafelé idegen ember. Egyszer egy öreg, szakadt gúnyájú paraszt tévedt arra. Különös dolgokat beszélt. — Vihar készül, kedveseim, nagy vihar. Meglátjátok. Meginognak belé a paloták, a mi kunyhóinkon még a szalmaszál se rez- dül... Nevettek az öregen: — Bolondokat beszélsz, apó. Ki látott még olyan vihart, amely nem árt a viskóknak, s megingatja a palotákat ... ? — Csodálatos vihar lesz, meglátjátok . . . Azzal elment. Nemsokára hozzájuk az erdőbe is eljutott a hír: kitört a forradalom! Magyarok, heten, elhatározták, hazafelé irányítják a szekerük rúdját. Kimentek az állomásra. Szakadatlanul dübörögtek a katonavonatok. Egy szerelvényen magyarokat is láttak. Felültek ők is. Csattogott, vágtatott velük a vonat. S egyszer csak azt vették észre, hogy — Moszkvában vannak. A pályaudva: ron tanakodtak. Na most hova, merre. Hanem... A szegényember meg a hadifogoly útja valahogy mindig találkozik. Régi cimborák szólították meg őket. Így kerültek be a Kreml parancsnokságához, az őrséghez. Ott ismerte meg Mali- kovot. A vörös tengerészt. Őrmester volt a sarzsija. Hatalmas, erős ember volt. Olyan, mint az épület, a Kreml, amit védelmezett. Egy esztendeig szolgált a Kremlben. Mint kőműves, különösen szeretett sétálni a roppant nagy épületben. Figyelte az érdekes építészeti remekművet. Különösen sokat járt a vártoronyban, ahol a harangok voltak. Szám szerint 24. Ott dolgozott az óraszerkezeten egy német mester. Az egyik harangból reszelgetett, a másikhoz meg hozzá öntött különféle ötvözetű anyagot. Valahányszor érdeklődtek, mit mivel, mi készül, kurtán-furcsán elutasította őket. Voltak közöttük lettek is. Egy magas, jól megtermett lett vadász különösen rossz szemmel nézte a bogaras mestert. Ez a fránya német még elrontja a harangokat. Hiszen egészen másként szólnak, mint azelőtt. Puhatolóztak a parancsnoknál is. Malikov csak nevetett. Hagyják nyugodtan dolgozni a németet. Hát... A kántor tudja, mit énekel. Ha a parancsnoknak jó, nekik ugyan édes mindegy. Hanem, egyszer megszólaltak a harangok, de hogyan ... ! A meglepetéstől csak néztek egymásra. S amint hallgatták, valami különös érzés bizserélt bennük. Katonák voltak, sokszor rájuk vigyorgott a halál. Egyikük sem volt valami lágyszívű fickó, de akkor, ott... Kicsordult a szemükből a könny. Mert az Internacio- nálét zengték azok a harangok, csodálatosan .. . A fehér hajú ember kis szünetet tart. Arcán összehúzódnak az apró ráncok, fiatalosan villan a szeme. A Kremlben lévő túszokat ketten, Leboviccsal, a baj- társával látták el. Mindketten több nyelven beszéltek. Lebovics még tatárul is tudott. Ott volt a perzsa konzul, több magas rangú francia tiszt, meg egy szakállas cvikkeres öreg úr: Bruszilov cári táborszernagy. Na és, majd elfelejti: Jelena, a szerb királyné. A 388-as szobában. Magas, fekete asz- szony volt. Valamikor szem- revaló fehérnép lehetett, de már kissé eljárt felette az idő. Hanem a fasírtos kását nagyon Unta. Valahányszor bevitte neki az ebédet, Jelena mindig kötődött vele: — Mondja, miért nem hoz inkább — szegedi gulást? Egyszer majdnem megfelelt rá, amúgy magyarosan. Azért, asszonyom, mert a kását könnyebb megrágni... Még azonban idejében visz- szaszívta. A forradalmár nem sért meg egy nőt, ha az mindjárt — királyné is... Halovány mosoly látszik a szája sarkában, a régi emlékek hatására, majd elkomolyodik. Jó ideig tűnődve néz maga elé. A napot pontosan már nem tudja. 1918-ban volt, amikor először találkozott Leninnel. Abban az időben történt, amikor Lenint megsebesítették, s úgy érkezett betegen Moszkvába, a Kremlbe. Abba az épületbe költözött, ahol az ő szállásuk is volt. Azelőtt apácáké volt az épület. Manászka- háznak hívták. Éppen a telefonnál volt, — emlékszik rá ma is — amikor Malikov rácsöngetett. Sürgősen menjenek át a cári palotába, és vigyenek fel a szállásuk fölé, a negyedik emeletre egy kényelmes fotelt. Az igazat megvallva, kicsit meglepődött. Nem a parancson, mert a forradalmár nem csodál kozik semmin. Ha azt mondja a parancsnoka, most pedig elvtársak, letartóztatjuk az ideiglenes kormányt, a forradalmár megy, s lefogja a burzsoákat. ö azon lepődött meg, ahogyan Malikov beszélt. Szinte még most is a fülében cseng a vörös tengerész hangja. Aki pedig nem gazsulált senki előtt. Fütyült a királyokra, hercegekre, címekre, rangokra. Szigorú, kemény ember volt Akkor azonban olyan furcsa, lágy volt a hangja. Majdhogynem könyörgött: — Tompach, aztán nagyon vigyázzatok. Nehogy zajt üssetek, mert azt a fotelt — Lenin elvtársnak viszitek! Tudod ... Lenin elvtársnak most pihennie kell . . . (Folytatjuk)
