Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 9., hétfő 3. Tárgyilagosan a nőkről Egyenjogúság a munkában Forró kása ez még mindig a legtöbb munkahe­lyen, mármint a nők egyenjogúsága. Az ünnepek­kel, az akkorra szánt szép szavakkal .ugyanis nin­csen baj. A baj. akkor kezdődik — és mélyre nyúló gyökerekkel van jelen a gyakorlatban —, amikor annak az egy Nagy Zsuzsannának, Kis Piroskának a képességeit, munkáját, teljesítmé­nyét kell — kellene — tárgyilagosan elbírálni. Mert igaz, a munkája mindenben megfelel a vá­rakozásnak, de. . . s a de szócska után tülekednek az indoknak látszó előítéletek, fenntartások. Természetes, hogy a nők és a férfiak biológiai adott­ságai különböznek. Eltérnek bizonyos munkakövetelmé­nyek, munkafeladatok is, sőt, szakmák, munkakörök — mint például a bányá­szatban, melegüzemekben stbj — meghatározott cso­portjában jogszabályok tilt­ják a nők foglalkoztatását. Azon is kevesen akadnak fenn, hogy a textilipar sok üzemében a művezető, a se­gédművezető férfi, összes beosztottjuk viszont nő. A két férfi kötelességei közé ugyanis olyan nehéz fizikai megterheléssel járó felada­tok tartoznak — rnipt ami­lyen például a bálabontás, a lánchengerek cseréje és így tovább —, amelyeket nem lehet, nem szabad nők­re bízni. A textiliparnál maradva: azt sem tarthat­juk furcsának, hogy jó né­hány munkahelyen a hónap bizonyos napjaira könnyí­tett beosztást kapnak a leá­nyok, asszonyok, ez ugyanis nem a munkában való egyenjogúsítás megsértése, hanem biológiai tényezők tisztelete, amint e tisztelet diktálta például a kismama­szalagok szervezését is. Meghökkentő helyzet Ne keveredjék tehát ösz- sze az, aminek semmi köze egymáshoz! A biológiai adottságoknak ugyanis nin­csen része a meghökkentő helyzetben: az azonos mun­kakörben dolgozó, azonos munkafeladatot ellátó nők átlagos keresete — amint azt a termelő és a nem ter­melő ágazatokra kiterjedő reprezentatív elemzés fel­tárta — húsz százalékkal kisebb a férfiakénál! Meghökkentő a helyzet azért, mert kiderül belőle, a munkában egyenjogúsító társadalom — annak intéz­ményei, szervezetei, tisztség- viselői — megadja az össze­vetés lehetőségét munkában, a javadalmazást azonban korántsem igazítja hozzá ehhez. Még nyersebben fo­galmazva, legyen csak az a nő műszerész, tanácselnök, főosztályvezető, üzletigazga­tó, jogtanácsos, tanár, beta­nított I gépmunkás, legyen csak joga ezeken az adott helyeken a férfiakéval meg­egyező teljesítmény felmu­tatása, ám milyen alapon lenne joga azt hinni, az er­kölcsi. anyagi megbecsülés is azonos lesz?! Tévhitek, előítéletek Néhány, eligazodást, arányt megismertető szám. A szo­cialista szektor 4,7 millió aktív keresőjéből 2,2 millió a nő. A népgazdaság egé­szében tizenkilenc százalék a nők aránya à szakmun­kások között. továbbá 52,2 százalék a betanított és 60,7 százalék a segédmunkások táborában. A műszakiak cso­portjából ugyanakkor csu­pán 23,7 százalék a nők ré­szesedése. .. Objektív ténye­zők következményei éppúgy sűrűsödnek az előbbi szám­sorban, arányokban, mint a képzés, szakképzés sokféle szubjektív elemet is magá­ba foglaló hatásai. Ahogy mondani szokták: az igaz­ságtalanságoknak már ab­ban fellelhető az egyik, vas­tag gyökere, hogy ugyan egyen jogúsít, de nem mind­egy, milyen munkában egyenjogúsít a társadalom. Köznapibban kimondva, mit kínál fel választási lehető­ségként a leánynak, asszony­nak? Napjainkban a női ak­tív keresők 2,2 millió fős táborán belül a legjelentő­sebb, létszámú csoport a negyven-ötvennégy éveseké. Azoké tehát, akiknek — tör­ténelmi okok kivédhetetlen következményeként is, a képzésben elkövetett hibák, tévedések hatására is — gyakran még a választás látszatát sem kínálták fel, mert az az egy munkahely volt, az az egyféle beosztás. Ezen túljutottunk, de nehe­zen jutunk túl a tévhitek, előítéletek. ismerethiányok liánjainak sűrűjén, a „nem nőknek való”, a „nők itt nem tudnak ugyanannyit teljesíteni” stb. felfogásokon, vélekedéseken. Ezeknek a felfogásoknak, vélekedéseknek — és a nyo­mukban, hatásaikra kialakult gyakorlatnak — meghatáro­zó szerepe van abban, hogy az élelmiszeriparban például minden száz szak­munkás közül csupán tizen­nyolc az asszony, a leány, de a textilruházati iparban nyolcvanegy, a gép- és gé- piberendezés-iparban mind­össze négy... Valóban bio­lógiai különbségek tükröző­dése lenne ez vagy valami egészen másnak vetülete a foglalkoztatási szerkezet egy- egy részterepére? Lehetőséget a választásra A munkát egyenjogúsító társadalomnak — a lénye­ges haladás ellenére is — sokféle további teendője van abban, hogy a nők fizikai, fiziológiai különbségeinek okos mérlegelésével tágítsa a lehetőségek körét a szak­mák, munkafeladatok, mun­kakörök választása tényle­ges egyenjogúságának meg­teremtésével. Még több azon­ban a társadalom — intéz­ményei, szervezetei, tisztség- viselői — dolga, feladata a munkában. Vagyis a mun- katerhekben, -követelmé­nyekben (illetve a munka eredményében, a teljesít­mény mennyiségében, minő­ségében) már egyenjogúvá tett, lett asszonyok, leányok erkölcsi, anyagi megbecsült­ségének, javadalmazása igaz­ságosságának javításában Sőt, némely tekintetben en­nek az igazságosságnak a megteremtése a teendő. En­nek a teendőkörnek a jogo­sultságát aligha vitatja bárki is, az elvek magasztos me­zején járva. Csak éppen a gyakorlat rögös útjain men­ve, botladozva el-elfelejtőd- nek ezek az elvek, s talán nem is az a gond, hogy akadnak feledékenyek, ha­nem az, hogy ók — szemben az érintettekkel! — semmi­féle hátrányát nem érzik, nem szenvedik ennek a fur­csa emlékezetki esésnek. Mészáros Ottó Győrbe máskor is szívesen eljövünk... A munkásfiatalok II. országos találkozója után Győr. Erre a határ menti megyeszékhelyre környékünkről csak ritkán jut el még az országjáró is. Pedig van látnivaló. A KISZ Heves Megyei Bi­zottságának küldötteiként, az elmúlt héten három napot tölthettünk ott, több mint nyolcvanan. Mint arról már lapunkban beszámoltunk, ebben a sajátos hangulatú városban rendezték a munkásfiatalok II. országos találkozóját. A szervezők pedig gondos­kodtak arról, hogy tétje is legyen ezeknek a kirándu­lásoknak. A halászlé- és malacsütő verseny eredmé­nye volt az aznapi vacsora. Ezek után az igyekezetről úgy gondolom, hogy nem kel! szólni. Az eredmény Ilyen a győri gyalogbelváros egy részlete A három nap, a sok prog­ram ellenére is lehetővé tet­te. hogy bepillantsunk Győr életébe. Tehettük ezt azért is, mert az elsődleges célja a rendezvénynek; ennek a környéknek a gazdasági éle­tével való ismerkedés. Mindjárt megérkezésünk után kiderült, hogy mi is foglalkoztatja ezekben a na­pokban a leginkább az itt élőket. Kiszállva az autóból, először is azt hittük, hogy valamiféle szúnyogcsalád otthonába csöppentünk. Még szinte le sem húztuk a pulóvert, amikor csupaszon maradt karunkra egyszer­re nyolc-tíz vérszívó telepe­dett. Sajnos, a későbbiek­ben kiderült, hogy az egész városra ez a jellemző. Az augusztusi áradás után ugyanis — mint arról lap­társunk, a Kisalföld beszá­molt — későn végezték el a permetezést, s a már ki­kelt szúnyoglárvákban nem tudtak kárt okozni ezzel a módszerrel. Aztán ami még szembe­tűnően foglalkoztatja a győrieket, az a foci. Ott töl­tött napjaink egyikén ját­szották a Rába ETO—Bp. Honvéd mérkőzést, de már napokkal előtte az utcát jár­va szinte alig lehetett más­ról hallani. Egyszerűen úgy feltüzeltek a győriek. hogy eredeti elhatározásom elle­nére kimentem én is a meccsre. Nem bántam meg. -Mégpedig azért nem, mert olyan csodában lehetett ré­szem. amilyenben még soha sehol. Belépve a stadion né­zőterére, egyszerűen tátva maradt a szám a meglepe­téstől. Építészetileg, szak­mailag mindent beleadtak a/, építők, s tervezők. A győri kollégák eldicsekedtek vele. hogy a manchesteri illetősé­gű Bobby Chalton a világ­hírű egykori labdarúgó Eu rópa legszebb stadionjának nevezte az ETO-ét. Mit le­het mindehhez hozzáten­ni? Van ízlése a jó öreg Bobbynak. Feltűnt az is Győrben, hogy mennyire figyelemmel kísérték a helybeliek ren­dezvényünket. Ahol tehették, szívesen bekapcsolódtak a programokba. Például a második nap estéjén, ami­kor is az Országos Béke­tanács rendezte békenagy- gyűlés szerepelt műsoron. A házigazda szerepét ekkor Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára vállalta. Gyer­tyák égtek a főtérre vezető utcák házainak ablakán, s minden résztvevő kezében. Együtt énekelte a több mint kétezres tömeg Varga Mik­lós Európa című dalát, csakúgy, mint a már két év­tizede ismert Dinnyés-féle versmegzenésítéseket. Együtt harsogta mindenki a jelsza­vakat. követelve a békét, s nyugodt, építő életet. A vendégek sokasága, köz­tük a megyénk több üzemé­ből. gyárából, termelőszö­vetkezetéből. termelő egysé­géből érkezett fiatal pedig az idegenek kíváncsiságá­val érdeklődött minden iránt. A megannyi szakmai program közül talán a leg­érdekesebbnek az bizonyult, amelyen a Rába Vagon- és Gépgyár munkásfiataljai­nak helyzetelemzésére került sor. Megtudhattuk, hogy az egyetem, a főiskola idő­szakában kötött szerződések havi három, három és fél­ezer forint jövedelmet je­lentenek a még diáknak. Cserébe minden nyáron a gyárban kell dolgozni, a szakmai gyakorlaton részt venni. Miután pedig meg­van a diploma, a legala­csonyabb fizetés is eléri az ötezer forintot. Ez, egy há­rom. négy, sok esetben pe­dig ötéves szakmai gyakor­lattal rendelkező mérnök fizetésének felel meg, az országos átlagot figyelembe véve. Persze, ezért olyan igényességgel követelnek is, hogy nem minden fiatal állja a sarat. Szó esett — hogyan is ne esett volna — az üzletről is. Méghozzá ar­ról, amelynek alakulását az egész ország nagy figyelem­mel kíséri: az autó. Az Opellal úgy tűnik. hogy lét­rejön az üzlet — árucseré­ben —, s az is elképzelhe­tő. hogy összeszerelő csar­nokot építenek Győrben. Ez iránt a lehetőség iránt több világhírű autógyártó cég is érdeklődik, közöttük a To­yota. A három nap során érzé­kelhettük. láthattuk, hogy mit jelent, ha egy települé­sen olyan magas szinten fej­lett az ipar, mint Győrben. Habár, akik a Kisalföldi Állami Gazdaságban jártak, azok is csak a legnagyobb elismeréssel szóltak a lá­tottakról. Maradt arra is energia, s főleg idő. hogy kiránduljon a társaság Perre, s Lipótra. pedig: senki nem maradt éhes, s gyomormosásra sem kellett egyetlen résztvevőt sem a kórházba szállítani. Amíg benne éltünk en­nek a rendezvénynek a for­gatagában — mert ez volt a javából —, úgy tűnt, hogy zsúfolt a program. Most így utólag visszagondolva: még­is szinte mindenre maradt idő. Kivéve talán az alvás­ra. S mindez annak kö­szönhető igazán, hogy a kül­döttségek tagjainak volt mondanivalójuk egymás­nak, s valójában új ismere­tek megszerzésére töreked­tek. No és természetesen ne feledkezzünk meg a ven­déglátóinkról sem. a győri polgárokról. akik szeretet­tel fogadtak, s a KISZ Györ- Sopron Megyei Bizottságának dolgozóiról, akik megszer­vezték, s rendezték ezt a találkozót. Nagyobb sikert nem könyvelhetnek el ma­guknak, mint azt az általá­nossá vált véleményt: Győr­be máskor is szívesen el­jövünk .. . Kis Szabó Ervin Megérkezés után a Heves megyei küldöttség Még egy kis rendezkedes a főtéren a békenagygyűlés előtt (A szerző felvételei) CICONIA Joggal panaszkodunk, hogy az ismert okok miatt, fogy hazánk és Európa költözőmadár-állománya. Bár időben felfigyeltünk például a gólyák (ciconia) fogyatkozó szá­mára, próbáljuk fészkelésüket elősegíteni, nyugodtak mégsem lehetünk. Meggyőződésem, hogy a gólya jobban alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez, mint amennyit mi segítünk ebben nekik. Sérült, hátramaradt kelepelőink az állatkertekben, a falusi baromfiudvarok­ban. változó vízi világunkban, mezőgazdaságunkban, fogyatkozó kéményü falusi házaink táján, hűségesen ki­tartanak a Kárpád-medencében is. Jön, rendezi fész­két, felneveli az új nemzedéket, aztán telelni indul. Gólyanaptári rend szerint szeptember első hete vé­gén, a várnai tengerparton, déltájban elsötétül az ég. Európa gólyái vitorláznak Afrika felé. Valahol a Duna deltájában lehet a gyülekező, mert a madárhullámok egymást érik. Az első csoportban lehetnek ezren, aztán egyre többen. Nem tudom Európa gólyaállományának be­csült számát, de sokan vannak, tízezernyien. Nem a ten­ger felett repülnek, a part vonalát követik. Megjegyzé­sek a tengerpartról: — Navigálnak. — Műszereik beépí­tettek. Itt nincs elévülés. — Évezredek óta tartják a technikai színvonalat. — Brehm szerint a gólya 70 évet is megél. Életén át ugyanazzal a műszerrel repül. Bez­zeg a Boeingek... — Ütlevél, vízum és vámvizsgálat nélkül. — Nincsenek nyelvi nehézségeik. — Budapest és Várna között 70 perc a repülési idő... Hát így nézzük a gólyákat. Sietősebbek a fecskéknél. Igaz, azok gyorsabban repülnek. A gólyák egy része tiszteletkört ír le a várnai tengerpart felett. Tudom, le­maradt társaikra várnak. Májusban jönnek vissza. Egy­szer ezt is látni kellene, hazafelé bizonyára sietősebb az útjuk. Április végén Krétáról hajóztunk vissza a görög par­tok mentén az Adriára. Korfu előtt egy délelőtt két ma­dár jelent meg a tengerjáró felett. Ügy hiszem vörös­begy pár volt. Egyikük fáradtan landolt a fedélzeti kor­lát mellett. Lihegett. Párja kitartóan repült a hajó felett, tartva a sebességet. Húsz perc pihenő után leelőztek minket Dubrovnik irányába. Nem tudom, a hím vagy a nőstény volt-e fáradékonyabb. Amikor a kis potya­utas erőt gyűjtve újra felvágott a levegőbe, megtapsol­tuk. Jó utat! Viszontlátásra, otthon! ö K

Next

/
Oldalképek
Tartalom