Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-04 / 207. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 4., szerda — Szoktál cigizni? — kér­dezem az egyik hetedikes kislánytól. Elég váratlanul., éri kíváncsiskodásom. Elpi­rul. — Nem — mondja men­tegetőzve. — Soha. A tár­saim közül néhányan már megpróbálták. Kíváncsiság­ból. — Téged nem érdekel, hogy milyen? Rövid szünetet tart. Gon­dolkodik. — Lódítottam — pironko­dik. — Én is rágyújtottam már. Köhögtem. krákog- tam. Rosszul lettem tőle. — Szüleid dohányoznak? — Tőlük loptam néhány szálat. * — Mikor szoktál lefeküd­ni? — érdeklődöm az egyik hatodikos fiútól. — Kilenc óra körül. De ha jó film megy a tv-ben, végignézem. — Másnap oda tudsz fi­gyelni az iskolában? — Attól függ, meddig tart a film. — Szüleid soha nem szól­nak, hogy most már bújj be az ágyba? — Nem érdekli őket. ★ — Rendszeresen szokta­tok enni? — puhatolódzom tíz-tizennégy évesek között az egyik iskola udvarán. A fiú azonnal rávágja. — Rendszeresen. — S ma mit reggeliztél? — Ma semmit, mert nem volt időm, rohanni kellett az iskolába. Délben majd be­pótolom. Hogy hazánkban az em­berek nagy része nem él egészségesen, ehhez aligha férhet kétség. Már gyermek­korban elkezdődik az egész­ség rombolása a nem meg­felelő táplálkozással; a ke­vés mozgással. Fiatalon szok­nak rá sokan a cigarettára, sőt az alkoholra is. Viszont 14 éves korig még jóval könnyebb formálni az embereket, mint középisko­lásként. Mert pusztán a til­tás kevés. Mindezeket he­lyesen ismerte fel a Vörös- kereszt Gyöngyösi Szerveze­te, s a helyi és a környék­beli általános iskolák ifjú egészségőreinek egyhetes tá­bort szervezett Sástón. A rendezők célja az volt, hogy a tanulók innen hazatérve népszerűsítsék társaik között az egészséges életmód ügyét. A diákok többek között előadást hallgattak a ká­ros szenvedélyekről, s per­sze járőrversenyen vettek részt, plakátrajzokon is bi­zonyíthatták felkészültségü­ket, hogy ß&ak néhányat említsünk. ★ A pelenkázást tanulja Ko­vács Péter, a gyöngyösi 2-es Számú Általános Iskola ha­todik osztályosa, a tábor egyik lakója. Egy kicsit még körülményesen tekeri rá a ruhadarabot a műanyag cse­csemőre. — Most született gyerme­ke az egyik közeli rokonom­nak, s ha hazamegyek, be­Igy kell bekötni a sérült fejet (Fotó: Szántó György) segítek majd neki a tisztá­ba tevéskor. — Sokan fölösleges idő­töltésnek tartják az ifjú egészségőr szakkört — mond­ja Hordós Marianna, aki Szűcsiből érkezett. — Én szívesen járok a foglalkozá­sokra. mert az igaz, hogy most még nem vehetem hasznát; mert nincs szükség arra. hogy például nyílt törést lássak el. de később felnőttként nem árt mind­ezeket tudni. Egyébként ápo­lónőnek készülök. Kiss Katalin ugyancsak a mátraalji városból érkezett. Az l-es Számú Általános Is­kola hetedikese. Plakátraj­zolás közben zavarjuk meg. A rajzlapon kidöntött kukát, körötte nagyon sok szeme­tet láthatunk. A lap alján a felírás: fertőzésveszélyes. — Sokan nem vigyáznak a környezetükre, nem foglal­koznak az egészségükkel — panaszkodik. — Nem mos­nak kezet étkezés előtt, ösz- szekoszolnak mindent. — S te mintaszerűen élsz? — Rendszeresen étkezem, sok gyümölcsöt fogyasztok — vágja rá. — Nem eszem zsírosat. Étkezés után fogat mosok. Reggel, este tisztál­kodom. Mindig időben fek­szem le. — S mindig be is tartod ezeket? — tamáskodom. — Hát — húzza el a szá­ját, mosolyog —, általában. Azért akadnak kivételek . .. •ár Hogy ezek a gyerekek mi­ként fognak majd hatni tár­saikra? Bízzunk abban, hogy a mai fiatalok sokkal egész­ségesebben élnek majd, mint a- mostani felnőttek. Homa János Egy hasznos kézikönyv Valós hiányt ismert fel dr. Szecskó Károly, a Heves megyei pártbizottság archí­vumának vezetője, amikor megírta a fenti címet viselő íüzetecskét. A 75 oldalas ki­advány e napokban jelent meg ezer példányban a KISZ megyei bizottságának gondo­zásában. Egy 19ö8-ban pub­likált munka kibővített vál­tozata ez. Huszonkét nagy­részt helyi kommunista har­cos rövid életrajzát adja köz­re benne a szerző. Csak né­hányat a nevek közül: Ba­lázs Ignác, Dukesz Artúr. Karaszek Mihály, Kolacskov- szky Lajos . . . Ha máshol nem, utcanévtáblákon nap mint nap találkozunk velük. Valljuk be, alig sejtjük, ki bújik meg a nevek mögött. A szerző érdekesen írta meg életük rövid történetét. Nem esik bele a bőbeszédűség csapdájába, nem vész el a részletekben, jól tömörít. Csak a lényeget adja közre, ugyanakkor semmi fontosról nem feledkezik meg. ítélet a metrórongálók ügyében A Pesti Központi Kerületi Bíróságon ítéletet hirdettek ft metrórongálók ügyében. A hét fiatalt bűnösnek talál­ták társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében és rongálás vétségében. Mint is­meretes, az idén június 1-én. a Ferencváros—Tatabánya labdarúgó-mérkőzés után két metrókocsiban több ezer fo­rint értékű kárt okoztak; egyebek között összetörtek lámpákat, kiemelték az Ulés- fedeleket, megrongálták az oldalburkolatot. Az elsőrendű vádlott, Tom- kó András 17 éves — rablás miatt büntetett, s feltételesen szabadlábra helyezett — mis­kolci lakost garázdaság bűn­tettében mint visszaesőt, ron­gálás vétségében mint külö­nösen visszaesőt halmazati büntetésül kétévi és négy­hónapi — a fiatalkorúak bör­tönében végrehajtandó sza­badságvesztésre ítélték. To­vábbi hat vádlottat ítéltek javítóintézeti nevelésre, sza­badságvesztésre. Az okozott kárt egye­temlegesen kell megtéríteni­ük a rongálóknak. Az ítélet Bende Sándor ügyében jogerős, a többi vád­lott és védője, valamint tör­vényes képviselője enyhíté­sért, felmentésért, illetve sza­badlábra helyezésért felleb­bezett. Kelten, kél keréken... Hóbortos hatvani fiatalok? Két keréken járják az ország­utakat. de egy közös bennük: szeretik ezt az egészséges mozgást. Király Anikó és Pásztor Ildikó a Bajza József Gimnázium és Egészség- ügyi Szak- középiskola diákjai iker- kerékpáron barangolták be megyénk szép tájait A „hatvani csodabogár". Gecsei Tamás, a városgazdái. kodási vállalat dolgozója a filmből jól ismert „Szelíd motorosok"­tól kölcsönözte kerékpárja stílusát; igaz itt a lóerőket egy kenyér- gőzös szolgáltatja (Fotó: Szabó Sándor) „Jó közösségben élek...” Pártalapszervezeti titkár és Ifjú Gárda-parancsnok Nyelvi tábor? Oly kedves meghívást kaptam, és oly szívélyes fogadtatásban volt részem, és a jelenség is oly gyakori. ... hogy hagyjuk most a pontos címeket és neveket. Eléged­jen meg azzal az olvasó, hogy látszólag ez a tábor is pont olyan volt. mint a többi. Hatalmasak, árnyékosak a fák, tiszta a fürdésre és csónakázásna egyaránt kellemes víz, s az átlagosnál nem hagyott nagyobb kívánnivalót maga után a szobarend, és a kosztra a gyerekek ráordították, hogy jó. A vezető pedagógus — igaz, még csak végzős főiskolás — az angol kiváló ismerő­je. ennek elismeréseképp nemrég kapott egyhónapos jutalomutat a brit szigetekre. Hogy ez utóbbi miért fontos? Mert nyel­vi táborba invitáltak, olyanba, amely már nem először... és tavaly is, sikerrel. ... és kár, hogy kevesen tudják, hogy itt mennyi dicsekednivaló van. Miért morgolódik a föntebbiek után? Te­heti most föl a kérdést az olvasó. Nos azért, amiért végül maguk az oktatók is. Vagyis, hogy ki tudja miként, de meglehe­tősen rosszul jött össze a „gyermekanyag". Az olyan elsősöktől kezdve, akik még a yes-ig sem jutottak el. a majdnem folyé­konyan beszélő hetedikesekig, nyolcadiko­sokig, előfordult itt mindenki. A lelkes irányítók ily vegyes sereggel — még kezdő és haladó megosztásban is — legföljebb annyira jutottak, hogy a csemetékre „ta­lán” ragadt valami. Bosszantó dolog! Bosszantó az, hogy egész csekélyke lazasággal. felületességgel mennyire el lehet egy jó kezdeményezést rontani. Nem tudom, hogy a szervezők fogal­maztak e félreérthetöen, amikor a gyereke­ket toborozták. Nem tudom, a szülők vo- nogatták-e nemtörődöm módon a vállu- kat. mondván; ha a nagyobbik, az angol tagozatos mehet, akkor befér még oda a húga, az óvodás is ... A legkedvetlenítőbb mindenesetre az, hogy a papírokon, a jelentésekben mindez valószínűleg nem úgy tükröződik, hogy „volt egy tíznapos üdültetésünk is”, ha­nem úgy, hogy nyári idegen nyelvi kurzust rendeztünk. Vagyis megállhatunk, mert már tettünk valamit...! németi Komoly, határozott fiatal­ember fogad a Heves Me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalatnál: Földvári Győző raktárvezető. Mindössze 29 éves, de két fontos megbí­zatása van: a vállalat egyik pártalapszervezetének tit­kára, illetve Eger és vonzás- körzete Ifjú Gárda-parancs­noka. Életrajza szép, tiszta ívű. Kerecsendi lakos, érettségi után 1974-ben került az épí­tőkhöz. A pártnak nyolc éve tagja, felesége szakoktató, egy gyermekük van. Mivel a honvédségnél KISZ-bizottsági titkár vol­tam — megtanultam, hogy az emberek között mindig felkészülten, tájékozottan és nagy megértéssel kell járni. A raktárakban, a rendészeten, a gondnokságon, s az anyag­osztályon dolgozók pártmun­káját irányítom. Sokat moz­gok közöttük, ismernek és én is ismerem az ő problé­máikat. Ez a lehetőség so­kat ad nekem ahhoz, hogy megtanuljam, miként kell megtalálni mindenkivel a megfelelő hangot. Furdal a kíváncsiság: mi a titka annak, hogy Győzőt elfogadják mozgalmi vezető­jüknek azok is, akikkel nincs közvetlen munkakap­csolata. Kiderül, hogy mód­szere segítőkész jelleméből fakad, bátran vallja, tanul­ni kell másoktól is. — Már eddig is sok segít­séget kaptam az itteni elv- társaimtól. Megértettem, hogy csak közösen lehet va­lamire vinni, egyedül nem tudok elérni semmit. Azt so­sem fogom megengedni ma­gamnak, hogy készületlenül álljak akár a dolgozók, akár egy testület elé. Főleg a pártépítés gondjai foglalkoztatják. Mi sem élünk azzal a le­hetőséggel, amely zöld utat enged a 18—25 év közötti fiatalok párttagfelvételének. Elkövetjük azt a hibát is olykor, hogy rásütjük vala­kire; közömbös, holott nem vesszük észre, hogy milyen feladatok megoldására hiva­tott, mivel lehetne hasznára a közösségnek. Ezen a be­idegződésen az alapszerveze­tünk változtatni fog. — Hogyan lett Ifjú Gárda- parancsnok? — A falunkban már régóta megkedveltem ezt a mozgal­mi munkát szeretem a hon­védelemmel kapcsolatos ne­velő tevékenységet is. Ami­kor építő lettem, beléptem a vállalat ifjú gárdista sza­kaszába. Negyedik éve, hogy városi parancsnok vagyok. — Mi a feladata? — A megyében jelenleg több mint 1200-an tagjai a szervezetnek. Munkások, diá­kok és mezőgazdasági dol­gozók hazafias-honvédelmi munkára való nevelését, szakmai képzését irányítom. Nálunk a többi között hon­védelmi, tűzoltói, munkásőri. közlekedésrendészeti és pol­gárvédelmi szakképzés fo­lyik. Ezenkívül Ifjú Gárda­szemléket és szakági vetél­kedőket tartunk. — Kik lehetnek a gárda tagjai? — Mindazok, akik támo­gatják a KISZ politikai irá­nyítását, és szeretnének ed­zettebbek, állóképesebbek lenni. Aktivistáink ugyanis nemcsak ünnepségeken vál­lalnak feladatokat, lehetősé­gük van sportolásra és ki­rándulásokra is. Akik színes és tartalmas mozgalmi mun­kára vágynak, álljanak kö­zénk. Mika István Nemcsak babáznak, pelenkáznak is Egészségesen élni...

Next

/
Oldalképek
Tartalom