Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-24 / 224. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 24,, kedd Hazai tájakon Az eklektikus, szecessziós Kecskemét A Ferences-templom és a Városi Tanács műemlék épülete A Tisza titka Olyan szép főtér, mint Kecskemété, kevés van az országban. A múlt század végi eklektika és a XX. szá­zad eleji szecesszió gyönyö­rűséges együttese. A Sza­badság tér a Cifrapalotáról híres, pedig ott áll tenge­lyében az ország legmonu- mentálisabb szecessziós épü­lete. a Mende Valér tervez­te hajdani Református Fő­gimnázium, ma a Kodály Zoltán Zeneiskola, s egy­ben a Ráday Gyűjtemény­nek múzeuma egyháztörté­neti kiállításával és a refor­mátusok könyvtárával. A Cifrapalota játékos nyugta­lanságával ellentétben ez az épület a biztonságos nyuga­lom és harmónia. Vele csak­nem szemben remekül il­leszkedik a tér együttesébe a Nemzeti Bank Pártos Gyu­la tervezte reneszánsz ele­mekre hagyatkozó impozáns tömbje. S hogy mennyire megférnek egymás mellett kiérlelt stílusok, mi sem bi­zonyítja jobban, mint a tér keleti romantikájú volt zsi­nagógája (Zitterbarth J), új rendeltetésben a célsze­rűen és korszerűen átter­vezett Tudomány és Tech­nika Háza (Kerényi József munkája). Alföldünk legna­gyobb copf stílusú épületé­vel a Sa jtóh ázzál ésaLuther- palotával, a Nagytemplom­mal, a Lechner—Pártos Ta­nácsházával, a Ferences templommal, a református öregtemplommal, s kicsit még a Kossuth térhez si­muló Kéttemplom közének Kodály Zoltánról elneve­zett Zenepedagógiai Inté­zetének tizennyolcadik szá­zad eleji szigorú fegyelmű rendben épített kolostorával együtt. Ennek a városköz­pontnak valóban történelmi szelleme van. Érzi ezt bár­ki magyarázat nélkül. Jó ott járni, mert azt a biz­tonságérzetet nyújtja, amit az építészettől elvárunk. Kár, hogy az 1914-ben épült kései szecessziós Katona József gimnáziumig még kell innen egy darabot gya­logolni, pedig az országnak ez az egyik remekbe készült igen szép, ma is célszerűen épített monumentális isko­lája ebbe az építészeti tár­sulásba illene. Kecskemét nem csupán az alföldi városépítés mo­dellje, de a múzeumok vá­rosa is a Katona József Mú­zeummal, a Naiv Művészek Múzeumával, a Játékmúze­ummal. a Népi Iparművé­szeti, az Orvostörténeti Mú­zeummal, a reformátusoké­val, a Bozsó Gyűjteménnyel, a Kecskeméti Galéria Tóth Menyhért műveiből rende­zett állandó kiállításával, a bugaci Szabadtéri Néprajzi Gyűjteménnyel. Verseny­ben lakóival, a hat múze­umból öt év alatt lett tíz, s ember tizenötezerrél több, túllépve így a százezredi­ken. Egy ilyen rohamosan felnövő városban embert, házat helyére tenni, érzel­met, észjárást jól táplálni nagy gond, de amennyire jól elbírja felsőoktatási in­tézményeit és művésztele­peit, sok egyéb mellett, úgy hozzászokik majd múzeumai­hoz is. A népi iparművésze­tekét a kaszárnyából lett szeszfőzdéből alakították át példásan, a naiv művé­szek múzeuma szabadkémé- nyes udvarházával a pa­rasztbarokk védett műemlé­ke. Amilyen varázslat volt a homoki gyümölcstelepítés, 11 olyan csodái ezek a múzeu­mok a hagyomány ápolásá­nak. S nem idegenek sem külsejükben a város építé­szetének puritán egyszerű­ségétől, sem belső tartal­mukban — játék, naiv mű­vészet, népi iparművészet — a századforduló népi ele­meket hordozó játékos dí­szítéseitől. Megnyugtató, hogy égbe nyúló hivatali és művelődé­si központok tövében egyen­rangú térben állhat a naiv művészeteknek, játéknak, a gyógyítás múltjának szen­telt múzeum. Nemhiába vá­lasztotta Kecskemét építé­szének Kerényi Józsefet, s nemhiába fogadta be a vá­ros oly hamar a tegnapi külső és a mai igény bel­ső egységében a Technika és Tudomány Házát. Ahogy Kerényi minden más alko­tásával is összhangba tud­ta hozni a múltat és jelent, úgy lehet záloga Kecskemét egészségés jövőnknek. Kocogh Ákos A Duna évszázadok óta előkelő idegenként hömpö­lyög végig hazánk terüle­tén. A nép sohasem zárta igazán a szívébe. Kisebbik testvére, a Tisza, valahogy mindig közelebb állt hoz­zánk, magyarokhoz. Mondák, népmesék, népdalok örökí­tették meg ártéri erdők­kel koronázott partjának szépségét, selymes vizét, óriás harcsákat, csukákat nevelő morotváit. Egy év­százada azonban sokat vál­tozott a táj. Megszűntek a földeket elöntő, életet pusz­tító árvizek, a folyó béké­sen ballag medrében. Kar­csú hidak ívelik át partja­it. és duzzasztómű, vízi erőmű települt rá. Az előb­bire már csak azért is szük­ség volt, mert a Tisza víz­ingadozása elég számottevő. Tokajnál például a legala­csonyabb és a legmagasabb vízállás közti különbség 1056 centiméter. Ugyanott a legkisebb vízhozam 53. a közepes 465, a legnagyobb pedig 4070 köbméter másod­percenként. Am míg három nagy folyónknak a vízkész­letéből a Tiszára csak 10 szá­zalék jut, az ország mező­gazdaságilag művelt terüle­tének 47 százaléka fekszik a térségében. A magyaror­szági vízgazdálkodás egyik legnagyobb problémája ép­pen az, hogy az országos vízszükséglet csaknem há­romnegyed része a Tisza völgyében jelentkezik. Ugyanakkor a mértékadó augusztusi időszakban e térség hasznosítható víz­készlete csupán egyötöde az ország felszíni vízkészle­tének. Az évtizedek óta kialakítás alatt álló Tisza-völgyi víz­gazdálkodási rendszer egyik legnagyobb problémája a vízszennyeződés fokozódá­sa, a vízminőség romlása. A magyar Tisza-szakaszt ugyanis az ország szennyvi­zeinek mintegy 20 százaléka terheli, amihez még hozzá­jönnek a szomszédos orszá­gokból érkező — számotte­vő mértékű — szennyezéseié is. Amerigo Tot Bartók-szobra a főtéren Képünkön a Szegednél már tekintélyesen kiszélesedő Tiszát láthatjuk, hátán a vendéglátásra berendezkedett Szőke Ti­sza hajóval (KS) Gőzhengermalmok A mindennapi kenyér csaknem egyenrangú szá­munkra a vízzel és a leve­gővel. A búza kenyérré vá­lásában a középső láncszem a molnár és a malom. Va­lamikor ünnepnapszámba ment elszekerezni az új bú­zával a malomba. De nem akármelyikbe! Ha a vidéken több is duruzsolt, akkor kü­lönös gonddal választották ki a megfelelőt. Kényesen ügyeltek rá, mert az eszten­dőre szóló mindennapi ke­nyér volt a tét. Voltak, akik négy-öt malom előtt is el­hajtottak, mert a hatodik adta a legszebb lisztet, ott lehetett a legjobban szót ér­teni a molnárral, oda járt a sógor is ... Örletéskor a malomudvar a földművelő nép társadalmi és politikai összejöveteleinek volt a góc­pontja. A különböző búzalisztek­kel szemben támasztott A dombóvári volt Esterházy' malom igény Magyarországon nem volt alaptalan. A múlt szá­zad második felétől a ma­gyar malomipar olyan kiváló és annyi búzát őrölt, hogy mennyiségi és minőségi tel­jesítménye alapján Európá­ban az első, a világon a má­sodik helyre került, s e po­zícióját á második világhá­borúig tartotta. Előkelő rang­ját annak köszönhette, hogy gróf Széchenyi István ösz­tönzésére, az 1838-ban ala­pított, az akkori nádorról elnevezett „Pesti József Hengermalom Rt.” a vilá­gon elsőként élt egy merész­nek tartott újítással: a víz­szintesen fekvő malomköve­ket hengerpárokkal helyet­tesítette. A hengerekkel az acélos magyar búzából az addiginál sokkal szebb és jobb fehér finom vagy grí- zes lisztet (fogós lisztet) tudtak kiőrölni. Ezt a ha­zánkban gyorsan elterjedt őrlési módot ma is „magyar” vagy „magasőrlésnek” neve­zik világszerte. Bár az új őrlési technológiát az egész világon alkalmazták, ha­zánk továbbra is az élen maradt. A hengerszékekbe épített hengersorokkal dol­gozó malmot nevezik mű­vagy hengermalomnak. A pesti József-malmot 1842-ben, a Széchenyiről el­nevezett debreceni István- malom. majd 1853-ban a ko­lozsvári Sigmond Elek-féle gőzhengermalom építése kö­vette. Utánuk pedig sorban a többi, gőzgéppel hajtott hengermalom, százszámra. A múlt század második felé­ben az egész földkerekség legnagyobb és legjobban be­rendezett, legtisztább lisztet adó malmai Magyarországon zakatoltak. A .kövekkel őr­lő, lassan csupán takarmányt daráló szél-, patak- és hajó­malmok háttérbe szorultak, tönkrementek. A második világháború előtti évszázadot joggal te-, kintjük a magyar malom­ipar fénykorának. A század- fordulón a hazánkban ter­mett, évi 40 millió mázsa búzának hétnyolcadát itthon őrölték meg. Ebből jutott bőven kivitelre, s a magyar liszt meghódította a világot. E korszak mérföldkövei azok a még álló hengermalom-épü­letek — számuk 1938-ban megközelítette a hatszázat —, amelyek látványosan jel­lemezték hazánk agráripari jellegét. A szabadversenyes időszak ezen kőbe-téglába formált emlékeinek nagy ré­sze ma már más célt szol­gál, vagy elhagyottan, üre­sen roskadozik, pusztul. A malmok berendezéseit kisze­relték. A kihűlt garatok pók­hálót ásítanak. Ám a leál­lított gőzmalmok még áll­ják a sarat, mert erős alap­ra húzták fel vastag falai­kat, hogy kibírják a zakato­ló hengerek és őrülten forgó sziták rázását. Ezek a sorsukra hagyott malomépületek társadalmi­gazdasági haladásunkat tük­röző, pótolhatatlan és jelen­tős agrártörténeti emlékek, amelyek közül jó néhány fo­kozott védelmet érdemelne! A gőzmalmok építészetileg is különös színt jelentenek a hazai tájban. Speciális A leszerelt magyarszéki gőzmalom építészeti stílus hordozói, ugyanolyan félreérthetetle- nek és messziről felismer­hetők, mint a templomok. E malomépület-stíluson belül akadnak kiemelkedő­en szép építészeti megoldá­sok, amelyeknek művészet- történeti értéke vitathatat­lan. Országszerte találkozha­tunk ilyen leállított vagy akár még működő malmok­kal. A legegyszerűbb, pusztán célszerűségre törekvő ma­lomépület sem egyhangú. Ha más nem, a falsíkból ki­ugró, az ablakokat körülöle­lő téglasor díszíti, mint pél­dául a kéthelyit. A dísze­sebb malomépületek közé tartozik a kaposvári. A malomépületek sorában különleges helyet foglal el a Baranya megyei Magyarszék századfordulón épített gőz­hengermalma. Jól felismer­hetők rajta a szecesszió jel­legzetes stílusjegyei. Föld­szintjét fehér terméskőből, két emeletét piros téglából rakták. A szinteket farkas­fog díszítés választja el, a hosszú épületet téglapillérek tagolják. Kár, hogy homlok­zatát durva falazással és bontással elrontották, bár nem helyrehozhatatlanul, s oldalához kocsiszínt tákoltak. Érdemes lenne ipari, agrár- történeti műemlékké nyilvá­nítani, s benne az ezeréves magyar molnárság történetét bemutatni, nagy udvarán pe­dig agrártörténeti mezőgaz­dasági gépeket lehetne ki­állítani. Csak néhány kiragadott példát hoztunk fel a Dunán­túlról. És még mennyi van szerteszét! Még nem késő meggátolni mezőgazdasági iparunk eme jeles mérföld­köveinek a teljes pusztulá­sát. Dr. Csonkaréti Károly Eger Város Tanácsa V. B. Munkaerő-szolgálati Iro­da állásajánlatai: Budapesti Bútoripari Vállalat 7. Sz. Gyáregysége: Eger, Faiskola u. 7. Felvételre keres érettségizett gyors- és gépírót; asz­talos szakmunkást; középnyomású vegyestüzelésű ka­zánhoz fűtőt; dukkózót; salakozót; betanított munká­sokat. Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat: Eger, Lenin út I40/B. Felvételre keres központjába elemző közgazdászt; pénzügyi előadót; minőségellenőrt (építőipari); szá­mítástechnikai operátort; kőműves, kubikos segéd­munkásokat. Ózdi munkahelyre felvesz kőműves, ku­bikos segédmunkásokat. Munkavégzés hosszútávra biztosítva. Jelentkezés a helyszínen (Centrum áruházi építkezés, Ózd.) Gyöngyösi munkahelyre épületgépész művezetőt középfokú végzettséggel. Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat: Eger, Sas út 60/a. Alkalmaz anyagkönyvelőt; forgalmi könyvelőt; teher­gépkocsi-vezetőt; kőművest; takarítónőt; rekeszmosót. Gyöngyösi kenyérgyárában lévő nyomdaüzemébe fel­vesz szakképzett magasnyomású gépmestert és betű­szedőket. Gyöngyösi kenyérgyárába anyagbeszerzőt. Eger—Mátravidéki Borgazdasági Kombinát: Eger, Széchenyi 1/b. Felvételre keres egri palackozó üzemeibe két műsza­kos betanított munkára palackozó munkásnőket és férfi anyagmozgatókat. Alkalmaz különböző egri te­lephelyeken szerelőket, lakatosokat, targoncavezető­ket, pinceszakmunkásokat, takarítónőket. Eger—Tarnavölgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat: Eger, Torok köz 5. Felvételre keres kivitelezési — mélyépítési — gyakor­lattal, középfokú végzettséggel rendelkező művezető­ket, árkaikulátort. Siroki telephelyre raktárost, föld- munkagép- és járműszerelőket, hegesztő szakmunkást. Változó munkahelyre gépkezelőket DT—75 és T100-as gépekre. FIGYELEM! Minden héten szerdán 15 órától 17 óráig díjtalan munkajogi tanácsadást biztosítunk. Játékmúzeum és játszótér (MTI-fotó: — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom