Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-18 / 219. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 18., szerdo §. ELISMERÉS BESENYŐTELEKNEK Világot járt úttörők Fegyel­mezetten, gyorsan. pontosan (Fotó: Perl Márton) A felkészülés pillanatai Április végén tudták meg a jó hírt a besenyőtelki if­jú tűzoltók, hogy a július­ban esedékes, Ausztriában megrendezendő nemzetközi tűzoltóversenyen ők képvi­selhetik hazánk színeit, az ifjúsági kategóriában. A vá­ratlan értesítés az öröm mellett, némi aggodalomra is okot adott, hiszen a nem­zetközi versenyeken teljesen más szabályoknak, más elő­írásoknak kell megfelelni. mint a honi pályán. A ki­utazáshoz szükséges anyagi feltételek megteremtése is kétséges volt még ekkor. Jó ügyről lévén szó, megmoz­dult úgyszólván az egész megye. A megyei tanács 80 ezer forintos támogatással segített, a besenyőtelki pe­dig további 60 ezer forint­tal toldotta meg az összeget. Az országos és a megyei tűzoltóparancsnokság szak­emberei is összefogtak, hogy segítsenek a felkészülésben. A tíztagú, lelkes csapat Verebéig Antal, Bóta Gyula és Szabó András irányításá­val június elejétől heti há­rom alkalommal gyűlt ösz- sze a helybeli sportpályán. Bóta Gyula, a helyi ön­kéntes testület parancsnoka Így emlékezik az előkészüle­tekre: — Az, hogy ránk esett a választás, nem ért meglepe­tésként, hiszen csapatunk számos hazai versenyről hozta már el a pálmát. Egye­sületünk csaknem 75 éves múltra tekint vissza, így szakmai és elméleti vonat­kozásban is élen járunk. Ez a rangos verseny azonban alaposan próbára tett ben­nünket. A német nyelvű ver­senykiírást először le kellett fordítani, majd az új fogá­sokat kellett megtanulni. Nem volt könnyű. A feszített tempójú edzé­sek, a körültekintő felkészí­tő munka és a fiúk lelkese­dése nem volt hiábavaló. A nívós nemzetközi mezőnyben derekasan megállták a he­lyüket. A 22 országból Ausztriába sereglett csapa­tok közül, az ifjúsági kate­góriában ezüst fokozatot ér­tek el. A kis osztrák vá­roskában, Vöcklabruckban néhány hete megrendezett versenyen a fiatalokat nem­csak az egyik legeredménye­sebb. hanem az egyik leg- fegyelmezettebb társaság­ként könyvelték el a rende­zők. Szabó András a 10—12 éves fiúk edzője: —> Kint kevés lehetősé­günk volt a tereppel való ismerkedésre, a gyakorlásra. Már megérkezésünkkor fel­hívták a figyelmünket az olaszokra, a franciákra és a nyugatnémetekre. Ök ugyanis a nemzetközi élvo­nalhoz tartoznak. Figyeltük őket edzés közben és ren­geteg hasznos fogást lestünk el tőlük. A versenyen tel­jesen új akadályelemeket kellett leküzdeniük a gyere­keknek. Kitartásuknak és fi­gyelmüknek köszönhető a remek eredmény. — Szokatlan volt szá­munkra, hogy egymásnak sem segíthettünk. Egy han­gos szó elég a kizáráshoz — folytatja Szabó Csaba, a raj- parancsnok. Úttörőként lépett az egye­sületbe. Ennek már hat éve. Szintén önkéntes tűzoltó édesapjától vette át a stafé­tabotot. Elbondása szerint még sokáig szeretné élvezni az egyesületi élet örömeit. A jelenlegi csapatból so­kan elkerültek, máshol foly­tatják tanulmányaikat, de a tűzoltószertár ajtaja mindig nyitva áll előttük. Mlinkó Csaba öt éve kezd­te tűzoltói pályafutását. Még mindig a kinti élmények ha­tása alatt áll. Emlékek. programok kavarognak a fe­jében. Szabó Andrással együtt meséli: — Az egy hét persze nem­csak versenyekből állt. Sá­tortáborban laktunk a töb­bi nemzet fiataljaival. Az első napon ismerkedési est keretében rövid bemutatko­zó műsort állítottunk össze. Olyan jól sikerült, hogy az Osztrák Televízió is felvette. Várjuk az erről másolt vi­deokazettát. Utána a szom­szédos országok műsorait néztük, hallgattuk. A későbbiekben ifjúsági fórumokon szakmai kérdé­sekről beszélgettek. részt vettek több emlékezetes ki­ránduláson, rögtönzött be­mutatót tartottak elsősegély- nyújtásból, az esti tábortűz mellett pedig színes. moz­galmas rendezvényeken ba­rátkoztak külföldi társaik­kal. Felejthetetlen hetet töltöt­tek Észak-Ausztriában. A volt úttörők közül sokan most lépték át először az országhatárt. Az első kül­földi út és a bravúros sze­replés minden bizonnyal ki­törölhetetlen emlék marad számukra. <b. k.) A POPVILÁG HÍREI Még mindig: We are the world Véget ért a nyár, új mun­karend szerint él a popvi­lág. A nagy turnék, kon­certek befejeződtek, min­dén zenész az év végi le­mezeladási dömpingre gon­dol. s bevonul a stúdióba. De nézzük, mi is történt a nyáron? Az üdülés, szórakozás év­szaka természetesen a köny- nyebb, elsősorban a diszkó­zenének kedvezett. Ezt a mű­fajt az ismeretlenségből elő­bukkant sztárjai alaposan ki is használták. Európában a lányok szíve a Modern Tal­king szőke énekeséért do­bog. Az együttes „l'st", az­az „Első" albumáról szin­te minden szám felkerült a toplistákra. De nem panasz­kodhatott a többi zenekar sem. Vevőre talált a Dead Or Alive, a Fancy, Ivan, a Bod Goys Blue és a Balti­more nagylemeze is. Ki tud­ja, lesz-e még egyszer le­hetőségük, hallunk-e még róluk. Az amerikai kontinensen persze egészen más zenét kedvelnek. Ott kicsit kemé­nyebb a módi. Helyet kap a funky és a soul, de az idén nyáron az érces, re­kedtes hangon előadott slá­ger volt az uralkodó. Ugye, mindenki emlékszik a We are the world videofelvé­telére! Bruce Springs teen, Tina Turner az egész nya­rat végigénekelte így, s kon­certjeiken ezzel hozták láz­ba rajongóikat. De ne fe­ledkezzünk meg a hasonló stílust kedvelő különcről, Princeröl sem. Idei lemezét mintha egy kicsit elkapkod­ta volna, s a közönség azér* is neheztel rá, mert nem vett részt az afrikai éhezők segítésére készült „Mi va­gyunk a ■ világ" felvételén. Létra című dala egy ideig mégis vezető dal volt a lis­tákon. Ügy látszik Amerika min­den évben „megőrül’' vala­kiért. 1983: Michael Jackson, 1984; Prince, 1985: Madonna az ügyeletes csillag. Az el­múlt hetekben a slágerlistá­kon csak az ő számai ker­gették egymást az élen, ezek közül az egyik egyébkent két évvel ezelőtt készült. Persze ezt a sikert a szó szoros értelmében „megcsi­nálták". Először csak botrá­nyos, köldökének mutogatá­sáról — olyan ruhában járt­kelt, mely hasát állandóan csupaszon hagyta — cikke­zett a sajtó, de ez kevés volt a bombasikerhez. Augusztus közepén azonban megjavult a lány, ugyanis férjhez ment lean Penn filmszínészhez. Az esküvőt a maga furcsa módján oldotta meg az éne­kesnő. Olyannyira titokzato­san szervezték meg az egé­szet, hogy a násznép is csak annyit tudott, a dologról, hogy egy adott helyen fel­veszi őket néhány busz, igv jutnak el a ceremónia rej­tett színhelyére, mint végül kiderült a Malibu-birtokra. A komoly biztonsági intéz­kedések mellett lebonyolí­tott szertartás mindössze tíz percig tartott. Madonna pisz­kosfehér ruhát viselt, há­rom méter hosszú uszállyal, s köldökét ezúttal elrejtette a kíváncsi szemek elől. Az esemény egyébként egybe­esett a fiatal házasok szü­letésnapjával. Madonna 27, Penn 25 éves — állítólag. A sztárok az idén, úgy látszik, megbarátkoztak egy­mással, letűnőben van a „két dudás egy csárda" elmélet. A Live Aid-koncertek, a bradfordi stadiontűz áldoza­tainak hozzátartozóit segítő lemezkészítés jelentette a kez­detet. Azóta feltűnő módon megszaporodtak a kettősök lemezei is, A nyári szuper­koncert óta várta a világ Mick Jagger és David Bowie közös LP-jét, melynek cí­me Dancing In The Street — Táncolunk az utcán. Ez a felvétel a múlt hónap vé­gén jelent meg. Addig a. hiányt Giorgo Moroder— Philiph Okey, Rod Stewart —Jeft Back és az Elton John —Millie Jackson párosok pó­tolták, hogy csak a legismer­tebbeket említsük. Legközelebb a hazai pop- élet híreiből csemegézünk. Gadanecz György PÁLYÁZAT Az ifjúsági létesítmények létrehozására, fejlesztésére GYESEN TANULT BALETTET ÉS AKROBATIKÁT A tarnabodi maneken Az Állami Ifjúsági Bizott­ság a VII. ötéves tervidő­szakban rendelkezésre álló fejlesztési lehetőségeiből elő­segíti a gyermek- és ifjú­ságvédelem feladatai vég­rehajtását. valamint a gyer­mekek és fiatalok szórako­zását. turizmusát, szabad­ideje eltöltését szolgáló lé­tesítmények működési felté­teleinek javítását, az e vo­natkozásban ellátatlan terü­leteken megvalósuló beruhá­zásokat. Ezért pályázat alapján 1986-ban, illetve a tervidő­szak további éveiben az ál­lami, tanácsi szervek és in­tézmények. a szövetkezetek és a társadalmi szervek szá­mára a Központi Ifjúsági Alapból a helyi források ki­egészítésére támogatást biz­tosit: a volt állami gondozot­tak önálló életkezdését, va­lamint az egészséget küld­őn ösen károsító szerekkel visszaélő fiatalok kezelőét, utógondozását elősegítő in­tézmények kialakításához, fejlesztéséhez. Támogatást, illetve ka­matmentes kölcsönt biztosít: szerény kivitelű, a fiatalok tevékeny közreműködésé­vel megvalósuló, az ellátat­lan települések, nagyobb la­kótelepek ellátását szolgáló, lehetőleg több célú (művelő­désnek. szórakozásnak, spor­tolásnak egyaránt helyt adó) létesítmények, úttörő- és if­júsági házak, ifjúsági par­kok létesítéséhez, a már mű­ködő létesítmények több célú hasznosítását lehetővé tevő fejlesztéséhez. A diáktánya- hálózat kiépítéséhez, az if­júsági turisztikai létesítmé­nyek fejlesztéséhez. A pályázatnak tartalmaz­nia kell: a. pályázó, a terve­zett. létesítmény megnevezé­sét. és pontos címét, a meg­valósítandó létesítmény jel­lemzőit. az üzemeltetés mód­jára vonatkozó elképzelése­ket. a támogatás, illetve a kamatmentes kölcsön kére­lem részletes indokait. a beruházás előkészítettségé­nek helyzetét, a kivitelezés megkezdésének tervezett idő­pontját, a megvalósítás éves ütemezését, a befejezés ter­vezett időpontját, a beruhá­zás teljes költségét, pénzügyi forrásait évenkénti üteme­zésben (saját forrást, átvett eszközöket részletes bontás­ban. az igényelt egyszeri tá­mogatást, kamatmentes köl­csönt, a fiatalok által vállalt társadalmi munka értékét), a kamatmentes kölcsön visszafizetésére vonatkozó javaslatot, a fenntartói nyi­latkozatot a fejlesztéssel já­ró működési többlétköltség biztosításáról. Az Ifjúságpolitikai Köz­löny 1985. 8—9. számában megjelenő forma szerint el­készített pályázatot 1985. ok­tóber 10-ig kell a megyei ta­nács ifjúsági titkárának megküldeni, akik 1985. ok­tóber 20-ig az ÁIB Titkár­ságának továbbítják. El Tarnabodon néhány feltűnően csinos, jó alakú nő. Javarészük diáklány. A helybéli fiatalemberek ver­sengve udvarolnak nekik, a szépséget errefelé is aján­déknak tartják. Csak hát a lányok többsége — bőven van rá példa — a városban tovább tanul és hivatást vá­laszt. ök azután többnyire" máshonnan választanak fér­jet maguknak... Pető Emma nemrég a fő­városi otthonából látogatott falujába. Férje könyvszer- kesztö. Zoltán nevű gyer­mekük ötödik éves. A sudár, könnyű mozgású fiatalasz- szony gyakran felkeresi a szüleit, velük érzi igazán jól magát. A férfiak megfordul­nak utána az utcán: „Ni­csak! Itthon van Emma, a maneken" — mondogatják ilyenkor széliében, hosszá­ban. A szülői házban beszél­getünk. Nyílt tekintet, dió­barna szemek, finom metszé­sű arc. — Mit tartasz a bókról? — Ha udvariasan, kultú­ráltan dicsérnek — megkö­szönöm. Itthon általában ren­desek hozzám a férfiak, ezt édesanyám és édesapám te­kintélyének is köszönhetem, ök a példaképeim. — Hol dolgozol főállás­ban? — A Medimpex Gyógy­szer- Külkereskedelmi Vál­lalatnál. Ügyintéző vagyok. Érettségi után egyetemre je­lentkeztem. de nem vettek fel. Tanítani szerettem vol­na, tele voltam energiával, tenniakarással. Nem ijedtem meg, mert az az érzésem, hogy még nagyon sok min­dent tudnék csinálni a ne­velésen kívül. — Ahhoz, hogy maneken lettél, protekció kellett? — Vannak, akik minden követ megmozgatnak, hogy ez sikerüljön. Én segítség nélkül, magabiztosan lép­tem a divatszakma és a fo­tóművészet szakembereiből álló zsűri elé 1978-ban. Egy pesti butikosnő adta a tip­pet. aki maga is maneken volt: „Ha fejlesztenéd a mozgásodat, még sokra vi- hetnéd. ...” Tizenötünket választották ki a hatszáz je­lentkező közül. — Nem hoznak zavarba a kiváncsi szemek? — Az én fizikumom min­dig jó volt. Nem félek a nyilvánosságtól, szeretném gyönyörködtetni a közönsé­get. Meggyőződésem, hogy nekünk a mozgáskultúrával kell szolgálni a művészetet. Jól érzem magam a divatos, ízléses ruhákban ég a fény­képezőgép előtt. Szeretek szerepelni. — A szakma befogadott? — Említettem, hogy nem esett nehezemre a pályamó- dositás, de azt nem állítha­tom, hogy a szakma a keb­leire ölelt. Elképesztő kon- kurrenciaharc folyik a szín­padon és a műtermekben egyaránt. Ennek ellenére az a vágyam, hogy megéljek a kedvtelésemből. — Hogyan egyezteted ösz- sze a családi tennivalóidat, az otthonon kívüli elfoglalt­sággal? — Nehezen. A munkahe­lyemen négy órát dolgozom, a nap hátralévő része főleg a próbákkal, a bemutatók­kal telik. Amikor terhes vol­tam nem törődtem az ala­kommal, boldogan lemond­tam a közszereplésről. Imá­dom a fiamat. De az is igaz, hogy a gyes ideje alatt ba­lettet. pantomimet, akroba­tikát és színpadi mozgást tanultam. — Minden szakmában a fiatalok a mesterektől igye­keznek ellesni a fogásokat. Ez érvényes erre a pályára is? — Igen. A divatbemutató­kon. a fodrászversenyeken és műtermekben sok olyan em­bert ismerek, akiket csodá­lok. A színpad azonban küz­dőtér is. Egyesek sajnos „áruba" bocsátják a testüket az érvényesülésért. Ezeket megvetem, módszerüket meg­alázónak és embertelennek tartom. — Melyik bemutató volt számodra a legemlékezete­sebb? — A szovjetunióbeli. Há­rom hétig, naponta két al­kalommal. álltunk ruhakol­lekcióval a közönség elé. — Kedvenc színed? Ru­háid? — Kedvelem a vidám ösz- szeállítást. A lágy esésű ru­hákban, loknis szoknyák­ban. illetve a bő blúzokban érzem kitűnően magam. Sze­retek mindent, ami roman­tikus és nőies. Mika István

Next

/
Oldalképek
Tartalom