Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-13 / 189. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 13., kedd Nosztalgikus jegyzetek Felnémetről Kameraközeiben Soltész Rezső műsora III 2. Balássy Ferenc akadémi­kusról nemrég egv felnéme­ti tárgyú írásban tettünk már említést, de nem szól­hattunk ott a tősgyökeres felnémetinek számító jeles irodalomtudósról. Török Konstantinról, aki a múlt század utolsó harmadában a ciszterciták bajai, egri és székesfehérvári gimnáziumá­ban tanított szaktanárként magyar nyelvet és irodalmat, történelmet, valamint latint, görögöt és franciát, és fon­tos értekezéseket irt a XVIII. század magyar irodalmáról, sőt nyelvészeti kérdések is foglalkoztatták. A megint csak egyedinek tetsző, bár a magyar nép­hagyomány egészébe illesz­kedő folklórja is bizonyára őriz még mindig rejtve olyan töredék anyagot, amely a megmentésre érdemes. Még akkor is. ha az adott nép­dalszöveg variánsként ált e közösségben. Csak a helyiek tudják. érzékelik igazán, hogy mennyire sajátosan fel- németi karakterű ez a kis népdalszöveg épp nyelvisé- ge okán: Erre gyere, ne menny árra. Ne menny a bíró sorára: Híres lyányok laknak árra. Be van az ajtójok zárva. Egy-egy történeti és szo­ciografikus igényű tanul­mányt érdemelne a falu múltjának néhány fejezete is. Az érseki uradalom egy­kori mintagazdasága tehené­szetével. sertéstenyésztő tele­pével, igavonó állományával és nem utolsósorban tejüze­mével. a két világháború közötti idők mezőgazdasági kultúrájának élvonalába tar­tozott. Egykorú adatok sze­rint ez a gazdaság állandó gazdasági cselédként mintegy negyven-ötven, némelykor több mint száz családfőnek biztosított munkalehetősé­get. Az általuk eltartott csa­ládtagok száma jóval meg­haladta a százat, s ez már önmagában is szociográfiai kép. Hát még, ha hozzá vesz- szük, hogy milyen szociális viszonyok között éltek. A csetédházakban rendszerint két család lakott egy közös, szabadkéményes konyhából és két földes szobából álló lakásban. A családfő béres­ként vagy fejősként dolgo­zott a patikatisztaságú min­tagazdaságban, ez utóbbiak a fejés időszakaiban a hi­giéniai előírások szerint fe­hér munkaruhát viseltek. Még sokan emlékezhetnek a lehénistálló tágas belső te­rére. kitűnő szellőzést bizto­sító ablakaira, téglás padló­zatára, automata itatóberen- dezésére, a két hatalmas si­lógödörre, s a takarmány szállítására szolgáló csillék­re. s arra is. hogy az ab­lakokban tavasztól őszig muskátlierdő pompázott. A munka végeztével ebből a környezetből az évszázaddal korábban épült, földes, kis- ablakos. szabadkéményes ott­honába tért haza a fejős, nagyjából olyan életviszo­nyok közé, amelyekről Ily- lyés Gyula remekművében, a Puszták népében olvashatunk szemléletes sorokat.. . Lám, újra elindult az- em­lékek áradata, s a „fejőzet’' (így nevezték a faluban az uradalmi tehenészetet s a tejüzemet) ismét felsejlett képe mellett megjelenik az egykori „hordógyár” is. az­az az Egri Erdő- és Faipari Rt. fatelepe és fűrészüzeme, amely a harmincas-negyve­nes években mintegy száz- százhúsz szakképzetlen mun­kást. öt-hat tisztviselőt és két művezetőt foglalkoztatott. Milyen üzem volt? Korsze­rű vagy korszerűtlen abban az időben? Az ipartörténé­szek dolga eldönteni. Nekem tragédiák jutnak eszembe a ..hordógyárról", az egyik — mai fogalmak szerint — nyilvánvalóan üzemi baleset­nek minősül, a másik gyer­meki könnyelműség okozta tragédia volt. Lányi Jóskát. aki néhány esztendővel volt idősebb nálam, a gépszíj ra­gadta a gépek közé egy bo­rús. esőre hajló nyári na­pon, a délutáni műszakban. Sehogyan sem tudtam akkor felfogni, hogy az a kedves, mosolygós fiú. akinek min­dig szíves szava volt hoz­zánk. kisebbekhez, s akit ma is élő alakjában őriz emlé­kezetem. egyszerűen nem volt többé. Futótűzként ter­jedt el halálának híre. mi­re Sándor úr meghúzatta a lélekharangot, már a fél fa­lu tudta, ki a halott. A kis Bálint Jóskát játék közben érte itt a halál egy napfényes, nyári vasárnap délután. A halomba rakott, feldolgozásra váró rönkök között fogócskáztak. amikor az egyik halom megindult, s a több mázsás, hatalmas rönk a mellkasára esett. Bi­ciklivel rohantak vele az or­voshoz. de már halott volt. Neki is meghúzták a lélek­harangot . . . ( Folytatjuk) Lőkös István Maupassant 125 éve született a francia klasszikus csupán egy jómódú korabe 1850—1893 negyvenhárom év története Guy de Mau­passant élete, a klasszikus francia író. a Gömböc, a Szépfiú, Az örökség, az Egy asszony életének alkotójáé. Egy karrieré, egy korszak hű festőjéé. 1850: véget ért a forradal­mak kora Európában, ek­koriban született például a mi Mikszáth Kálmánunk, ekkor kezdődött egy olyan idő. amely átmenet volt a századvég felé: se hideg, se meleg, amelynek a mélyén oly utálat, oly undor der­medt, hogy így vagy úgy tovább kellett rajta jutni. Guy de Maupassant egy nor­mandiai kisnemes és egy irodalomrajongó, emancipá­lódott asszony gyermeke, aki nagyon hamar arra ítéltetett, hogy külön utakon járó — magyarán: elvált szülők fiaként nőjön fel érzéke­nyen, s ide-odacsapódva él­je át ezt a korszakot. Ap­ja is. anyja is kispolgár. Ap­ja Párizsban, anyja Nor- mandiában. Apja kistőzsdés, anyja Flaubert régi jó is­merőse. a művészet szerel­mese. Maupassant szülőföldje la­kóinak. a normandiai halá­szoknak, parasztoknak és kis- nemeseknek az életét elke­rülte, húszéves koráig épp csak belekóstolt: ekkor Pá­rizsban a tengerészeti, az­tán a kulturális miniszté­rium hivatalnoka lett — rö­vid katonáskodás után. A katonáskodás nem is volna érdekes, ha nem a francia —porosz háború, a kommün idejére esne. Az utána kö­vetkező majdnem egy évti­zedes hivatalnokoskodás a kispolgári lét gyakorlása. Ugyanakkor — Gustave Flau­bert, az anyai jóbarát ré­vén — az írói mesterség elsajátításának is a korsza­ka. Verseket, elbeszéléseket, karcolatokat, drámákat ír úgy, hogy Flaubert hétről hétre megbírálja őket. Leg­alábbis így a legenda. az írói följegyzés. Majd elkö­vetkezik a Zolával való megismerkedés. Hat fiatal aki mind-mind Zola rajongója, csütörtökön­ként Zolánál találkozik, el­határozza, hogy elbeszélés- gyűjteményt ír az 1870— 1871-es francia—porosz há­borúról. Maupassant-törté- net: a Gömböc. Illés Endre azt jegyzi meg róla, hogy mélyebbet, szélesebbet le­het ugyan még alkotnia, de remekebbet már aligha. A Gömböc esztendeje 1879. Maupassant ekkor hu­szonkilenc éves. Otthagyja fiatal írótársa­it, s ezután egyedül magá­nak, azaz művészetének él. Ez az. ami egy karrier tör­ténete. A Gömböctől, a Szép- fiúból, elbeszéléseinek tisz­teletdíjából lakást, inast, jachtot, függetlenséget vá­sárol, amely azonban — mi­ként Illés Endre rámutat — li ügyvéd életével vetekszik. Egy jómódú polgáréval. Egy liberális polgáréval. Mert Maupassant körülbelül az. Hazafi, akinek legnagyobb élménye a szégyenletes ve­reség 1870—71-ben. a gyáva, a nagyhangú kispolgárok, az élvhajhász nagypolgárok, a lejárt idejű grófok, az ál „szocik” veresége. Az un­dor, a kétség járja át Mau­passant írásait — csak ta­lán a szegények a norman­diai parasztok, halászok azok. akiknek felmentést ad. A második császárság, a harmadik köztársaság kiáb­rándultja. aki már sem a császárságban, sem a köz­társaságban nem hisz, de egyelőre az új erőkben sem: új erőt ugyanis nem lát, legföljebb — mint írtuk — a szegények tisztaságát. Am, a nem balzaci fres­kó, g nem balzaci tükör, ám maupassant-i finom va­lóságlátás és remeklés nem kevés. Nemcsak kora, az egyetemesebb idő művésze is a 125 éve született író. Győri László ..Valahol már találkoztunk" — ezzel a rimmel su gározza a televízió Soltész Rezső műsorát. Megakadt a szemem a címen, és engedtessék meg nekem, hogy elmondjam: jó régen találkoztunk először. \ népszerű énekesnek évtizedek óta a filmszakma szereidét és megbecsülését élvező, nyugdíjasként is nagyon aktív- édesapja majd húsz évig kedvelt kollégám volt. gye­rekeit kisgyerekként ismertem meg. Rezső pályáin tásat természetesen figyelemmel kísértem, de most találkozót kértem tőle. hogy személyesen mondja el életét, sorsa alakulását. — Amatőrként kezdtem gitározni. Aztán jöttek a Ki mit tud?-sikerek. 1972-ben megalakult a Corvina, kis- és nagylemezek, televízió, bel- és külföldi tapsok, el­ismerések következtek. Na­gyon jó munka volt. Aztán, mint annyi más együttesnél, abbamaradt, pedig szerettek minket. De zenei és emberi összeférhetetlenségek, a pers­pektíva hiánya miatt meg­érett a döntés: feloszlottunk. — A folytatás nem volt egyszerű. Nem volt előzetes elképzelésem, hogyan to­vább, s bár a döntést meg­fontoltam, a folytatást nem. Megalakult a rövid életű Oxigén együttes. Aztán el­készült Csehszlovákiában el­ső szólólemezem, az angol nyelvű nagylemez, a Codex, megkezdődött szólóénekesi pályafutásom. Szinte vala­mennyi szocialista ország­ban felléptem. Ez volt az „előkészítő" időszakom, ön­magamat kellett kialakíta­nom, felismernem, leküzde- nem hibáimat. Idegen nyel­ven, idegen közönség előtt léptem fel, nagy volt a koc­kázat, de megérte. Itthon viszont nem akartak elfo­gadni szólóénekesként. De voltak segítők, bátorítok, akik nélkül nem ment vol­na. — A Codex rekordpél- dányszámban fogyott az NDK-ban. Csehszlovákiá­ban. 1980-ban volt a drezdai fesztivál, ekkor kaptam a legnépszerűbb énekesnek szóló közönségdíjat. Ezek­nek a külföldi sikereknek, itthon is hírük terjedt. 1981: Szóljon hangosan az ének . .. Fesztiválsiker idehaza. Az­tán ezzel a számmal bejár­tam a világot. Mindenütt tet­szett. Még most is tetszik, hisz a Szentendre Rózsája külföldi szerkesztői kérték, hogy szerepeljen a műsor­ban. 1982-ben jött a Made in Hungary első díja, a bul­gáriai Arany Orfeusz első díja, meg az amerikai fesz­tiváldíjak. — Az első itthoni nagy­lemezem több mint negyed- millió példányban fogyott el. A második, a Valahol mar találkoztunk hamarosan aranylemez lett. Anyagából koncertturné állt össze, ame­lyet rögzített a televízió. Szerencsének tartom, hogy mindkét nagylemezem egy következő nagylemez bemu­tatásának időpontjára esett: néhány napja jelent meg a Jókedvű vagyok. — Tavaly ősszel meghir­dettem egy gyermekdalpa- lyázatot, ennek eredménye­ként a napokban kerül az üzletekbe egy kislemez, ame­lyen három simasági kislány énekli dalait. — Üjabb nagylemezem felvételeire készülök. Mo­dern, külföldi — főleg olasz — dalokkal, magyar nyel­ven. Még az idén felvesszük. Októberben egy hónapra az NDK-ba megyek, november­ben pedig hazai turnéra ké­szülök a Jókedvű vagyok népszerűsítésére. Erdős Márta Ennyi a próza. .V többi zenében, a televízió I-es programjában, augusztus I8-án 21 óra 35 perces kez­dettel: Valahol már találkoztunk. Tűzoltó­múzeum Bonyhádon „Tűzre, vízre vigyázza­tok”! címen állandó ki­állítás nyílt Bonyhádon, amelyen a középkortól 1900-ig, a céhek tűz­védelemmel kapcsolatos tevékenységét mutatják be. (MTI-fotó: Gottvald Károly — KS) Ivan Kulekov: A farkas Eltévedtem az erdőben, nem is láttam merre me­gyek, magamban pedig azt gondoltam, sohasem fogok kikerülni innen, amikor szembe jött velem egy far­kas. Mintha a jó isten küld­te volria. Elmagyaráztam neki a helyzetemet, és arra kértem, mutasson egy kive­zető utat, de annyira át volt fagyva, oly nagyon vacogott a foga a hidegtől, hogy meg sem tudott szólalni. Be­dugtam irhabundám alá. kissé átmelegedett, barátsá­gosabb lett, és azt mondta, hogy mutat egy kivezető utat, mivel megmentettem az életét. — Legjobb, ha farkas le­szel jelentette ki —, és ve­lünk maradsz az erdőben. Ne, ne siess az ellenvetésed­del, először hallgass végig, azután határozz! Nincs jobb a világon, mint ha valaki farkas. A hideg ellenére egy­re több ember érti ezt meg, elhagyják a városokat, és visszatérnek a természetes életmódhoz. Azt gondolod, hogy csak a jó levegő miatt jönnek? Nem, barátom. A levegő csak ürügy, hogy le­gyen mivel igazolni magu­kat a társadalom előtt. Az emberek elmenekülnek az emberek elől, idejönnek hoz­zánk, farkassá válnak, hogy mentsék magukat. Mi nem esszük meg egy­mást, barátom, nincs köz­tünk gazdag és szegény, fő­nök és beosztott, jó és rossz, nincs köztünk elvá­lasztó határ. A világ vala­mennyi farkasa egymásnak testvére, nem szavakban — hanem tettekben! Mi nem találunk ki fegyvereket, hogy megsemmisítsük egy­mást, mi nem törekszünk arra, hogy megszüntessük az életet a Földön. Legyél farkas, barátom! Ha akarod élj magányosan, ha akarod, élj falkában! Nálunk nincs válás, nincs gyerektartás. Senki sem határozza meg neked, mikor láthatod gyermekeidet, nincs nálunk bíróság, nincsenek törvé­nyek! Nem kell megalázkod­nod a főnököd előtt, nem kell lökdösődnöd a járműve­ken, nem kell este a fáradt­ságtól elaludnod a televízió előtt . . . Csak köztünk értheted meg, mit jelent, ha szabad vagy, ha pedig már egyszer megkóstoltad a szabadsa­got, barátom, még gondolni sem fogsz arra, hogy ember légy .. Mit akarsz mondani? ... Csak gondolkodsz ... Igen, elfelejtettem a leg. fontosabbat, miért válnak az emberek farkassá. Azért, hogy ne kelljen gondolkod­niuk, hogy egyszer s min. denkorra megszabaduljanak saját gondolataik lidércnyo­másától! Mit szólsz, bará­tom? ... Mondanom sem kell, min­den a lehető legszerencsé­sebben ért véget. Győzött a jó, megöltem a farkast, fel­vágtam a hasát, teleraktam kővel, és bedobtam a folyóba. Ezután kijöttem az erdőből, de mindunta­lan az járt az eszemben, va­jon az volt-e a legjobb, amit tennem kellett? Fordította: Adamecz Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom