Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-10 / 187. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 10., szombat EG YEI 1 PANORÁMA A MATRA MOSTOHAGYERMEKE! Szeitistván - liil a Kékest» Aki a Vidámpark hullámvasútján kibír egyfolytában három menetet, csak a* vágjon neki a Mátraszentistvánra vezető szerpentineknek! Próbatétel egy ilyen kirándulás, a szép látvány ellenére is. Mi baj nélkül megérkeztünk, bár émelygő gyomorral szálltunk ki az autóból. Hétszázhatvan méter magasan vagyunk. A levegő ritka és éles, két lélegzet egynek tűnik. Ez a klíma — amelyhez eleinte oly nehéz alkalmazkodni — valójában gyógyító erejű. Elmúlik tőle a pajzsmirigy-túltengés, az étvágytalanság, a sápadtság és elcsitul az asztma, mert a szervezet fokozott vörösvérsejt-termelésre kényszerül. Százával jöttek ide az emberek „nyavalyáikra" orvosságot találni már akkor is, amikor ez a település még a mainál „póriasabb" néven. Felsőhutaként szerepelt a térképeken. tosan feláll, lelsétál a járdáA keresztelőre e század 30-as éveiben került sor a katolikus papok közbenjárására. ötszáz-, Fiskalitás-, és Felsöhuta, a három szent király: Imre, László és István faluja lett. Kaptak egy közös templomot is, amely pontosan a települések által bezárt háromszög mértani középpontjába került. Az építtetők szerint azért oda. hogy — ha már háromra nem futotta a pénzből — emiatt ne irigykedjenek a helybéliek. Ök úgy mondják, azért született ily salamoni döntés, hogy a hívőknek ne csak két, hanem három községből kelljen a téli hófúvások idején nekivágni az erdőnek. ezáltal is átérezve Krisztus szenvedéseit. Az itt lakók ősi mestersége az üvegfúvás és a faszénégetés volt. Ez az elfoglaltAki esténként egy panzióról álmodik ... ság „kiment a divatból”, de a régi boksák maradványai ma is láthatók. Az erdő kitermelése évszázadok óta jól jövedelmez, a legtöbben mégsem ebből, hanem az idegenforgalomból és a szolgáltatásokból élnek. A KIOSZ, a Gagarin Hőerőmű, a Budapesti Szakipari Vállalat, a Jászberényi Hűtőgépgyár és a Fővárosi Ora- és Ékszer Vállalat. tart fenn itt üdülőket, melyek télen-nyáron zsúfoltak. A település 120 állandó lakosának zöme ezekben kap munkát. Sok család fizető- vendégeket is fogad. Érdekes. hogy manapság kevesebb a kiadó szoba, mint évekkel ezelőtt. Más mellék- jövedelem pedig errefelé nem akad. A kertészkedésből képtelenség megélni, mert az éghajlat hűvös, a lejtőkön lefutó víz pedig kilúgozza a talajt. A fű ugyan nagyra nő. de csak elvétve kaszálják, mert nem kell az állatoknak. Állatok ugyanis nincsenek. Kutyaugatást hallunk, néhány baromfi is ka- pirgál a portákon, de tehénbőgés és malaeröfögés nincs, mióta Mátraszentistvánt üdülőhellyé nyilvánították. Az autóbusz-pályaudvar előtti Fő térről Budapestre, Gyöngyösre, Galyatetőre, Fallóskútra és Pásztora indulnak a járatok. Egy hatalmas térkép a Mátra fennsíkját ábrázolva gyalogtúrákra biztat. Sűrűn ágaznak el innen a turistautak Piszkés-tetőre. Bagolyirtásra, Ágasvárra. Vöröskőre és hosszú lenne megszámolni, még hány felé. A falon felirat: Klubova Kniznica. A klubkönyvtár a váróteremből nyílik, hetente két alkalommal fogad vendégeket. Miért visel ilyen „furcsa” nevet. Mert a községet túlnyomórészt szlovákok lakják, a szemközti pádon is e nyelven folyik a diskurzus. Az út közepén egy fekete puli hűsöl. Szemmel láthatóan jól érzi magét. Mozdulatlanságát csak nagy sokára töri meg egy Trabant, melynek hangjára az ob felemeli fejét, szétnéz, komóHát nem szép?! ra, aztán — mihelyt a kocsi továbbrobog — visszaballag előbbi helyére és újra elnyújtózik. Ilyen nyugodalmas itt minden. Kétszázméteres séta után a „világ végére” érkezünk. Az út visszafordul innen. A Rubanya-rét lankáin át kitárul a teljes panoráma, a részletek egésszé olvadnak össze. Elszórtan kis házikók látszanak. A nyaralók lakói itt nem látnak be egymás ablakán, a szélnek bőséges tér jut arra. hogy a porták között végigsüvöltsön. Az épületek természetes anyagból készültek. Cirádák nélkül. önimaguktól is szépek. De nemcsak emiatt terjedt el a fa és a terméskő, hanem mert korlátlan mennyiségben megtalálható errefelé. A tetőszerkezetek alpesi mintára készültek. Nem öncélúak a hegyesszögű homlokzatok. Jó| bírják a viharokat, és a nagy lejtésű pala- és cserépfelületek a telente rájuk nehezedő hó súlyától is gyorsabban szabadulnak így. A „végtelenség őrháza” a síelők pihenőhelye a rét peremén áll. A Gagarin Hőerőmű Vállalat téli sportbázisa ez. 1979-ben a dolgozók összefogásával épült. A sípálya hossza 440. esése 130 méter. A lesiklók visszaút- ját kampós felvonópár köny- nyíti meg. — Kevesen tudnak erről — mondja Novák Barna, aki aktív sportoló, most éppen gomtaázásból tart hazafelé. — Az a baj, hogy nincs a pályának igazi gazdája. Lelkesek a visontaiak, de egyikük sem főállású üzemeltető. Vagy itt vannak, vagy nem. Meg lehet érteni, hogy három-négy ember kedvéért nem szívesen indítják be a motorokat, de sokszor azért nem jön ősisze több, mert nem bíznak abban, hogy működik a sílift. A szomszédos ABC elegáns bejárata ugyanúgy zárva, mint az előbbi épületé, pedig a nyári kirándulószezon közepén járunk. Éppen emiatt kulcsolták be az ajtót. A boltos is kirándulgat, most vette ki nyári szabadságát. — Az idén még csak hagyján — mondja Detre János, az egyik visszatérő nyaralóvendég. aki látván tanácstalanságunkat, közelebb lép hozzánk. — Tavaly egyszerre ment el nyaralni a környék összes boltosa. Szentimrére, meg Gyöngyösre jártunk kenyérért. Az ellátás különben is gyatra — folytatja. — Az egyetlen zöldségaspavijon rácsait évek óta nem hajtotta le senki. este 8 óra körül pedig minden étterem bezár. A csárdának eat a termét nem sikerült elrontani lllllllllllffi Miközben beszél, az ABC falára sandítok. Vajon szlovák feliratok, vagy a máshol is szokásos betürejtvények díszelegnek rajta? LELMISZER OL. HÁZTARTÁS KEK — olvasom. Az egészségüg'yi ellátás „megoldott”. A hétfői és a szerdai napokon egy-egy órán át itt fogadja a betegeket a környező négy község egyetlen körzeti orvosa. ..Hétvégeken tárcsázza a gyöngyösi ügyeletet!’' — ajánlja egy tájékoztató. Nos, ez nem egyszerű dolog. A községben van ugyan egy telefonfülke. Szép, narancs- sárga építmény, harsány színe miatt az is rátalál, aki nem keresi. Készülék viszont nies benne. Nem is volt soha! A szakipari vállalat üdülőjének portájáról lehet telefonozni, ha végül sikerül, a mentők akkor is csak negyven-ötven perc elmúltával érkeznek a helyszínre. Vidróczki Csárda. Hogy a híres mátrai betyár ennek az épületnek az elődjében emelgette-e a poharat, azt bizonyítani ma már senki sem tudja, de megcáfolni sem. Sajnálatra méltó benyomást kelt ez az építmény. Tipikus példája az ész nélküli „korszerűsítésnek". Belső helyisége a századelőn épült. A lakknélküli fapadokra ülő. éttermekhez szokott vendég valóban csárdában érzi itt magát A régiességet még vonzóbbá teszi Basilides Barna festménysorozata. Tizenöt éve viszont az .,új parasztházak stílusában” fogant verandával toldották meg a csárdát. A helyiséget műanyag székekkel. bádogasztalokkal és csillogó-villogó asztali focikkal népesítették be. Kivágtak egy „természeti csodát" is — a fát. amely a köves padozat' ról tudomást sem véve nőtt bele az épületbe. — Tudják, mi hiányzik ide. .. ? Egy panzió — mond' ja a „tulaj". Kanizsa Mihály. — Néhány év múlva meglesz az is — jelenti ki olyan hangsúllyal, hogy egyikünk előtt sem marad titok. ki fogja azt felépíteni. Legalább negyvenes tempóval száguldanak el mellettünk a biciklisták. Boldogok, mert lefelé mennek. A postás nézi őket. Neki nincs kerékpárja. — Gyalog jövök naponta Szentimrérö1 — mondja Oder Károly. — Százszor kértem már a főnökeimet, hogy vegyenek nekem egy bringát! Azt válaszolták. nincs tg pénz! — Szinte semmire sincv pénz — közli a Mátraszent* imrén székelő községi tanács titkára. Hegyi József. — Mondja el nekem. hogyan lehetne évi hatmillióból úgy gazdálkodni, hogy a bérek kifizetésén túl jusson telefonra. üzletekre, közmüvekre. és ami a lényeg, idegenforgalomra is?! Hiába szeretnénk, nincs miből felépítenünk itt egy Avar Szállót! Mindezt úgy mondta, hogy menten megbizonyosodtam afelől: Szentistvánon nem a „gazdák" bűnösek az elmaradások miatt. Beesteledett. Indulunk haza. Szívesen maradnánk még egy'két hétig. . . Tovább nemigen. Legfeljebb akkor, ha megváltozna az, amit a titkár így fogalmazott meg: „A Mátrának csak a Kékesig húzódó települések az édes- gyerekei. . Szabó Péter Csupán tanácstitkár — nem varázsló Vetni lehet, aratni nem (Fotó: Szabó Sándor) Fülke — eső ellen
