Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-10 / 187. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 10., szombat POLITIKAI INTÉZMÉNYEINK (XII/5.) A tanácsok Lesz-e elég energiánk? a nieiwjiöq kérdez — válaszol Czipper Gyula irpari miniszterhelyettes Szívesen felednénk az idei zord telet, — csakhogy aligha tehetjük. Az ener­giakorlátozások sok helyütt a termelés csökkentéséhez, átmeneti szünetelteté­séhez vezettek, miattuk is kevesebb az export; a lakosság szénellátása is aka­dozott. Figyelmeztető jelek ezek a jövőre nézve. Akkor is, ha ilyen hosszan hi­deg tél húsz esztendeje nem volt, akkor is, ha remélhetőleg hasonló ismét nem lesz egyhamar. Vajon most, az év felén immár túl, hogyan látja a szakember a tanulságokat? Csökkenthetők-e a veszteségek, az energiaellátás feszültségei? S a küszöbön álló hetedik ötéves terv időszakában, amikor a gazdaság várható pezsdülése, a lakosság igényeinek szükségszerű növekedése több energia felhasználását feltételezi, lesz-e mindenre fedezet? Ilyen és hasonló kérdésekről érdeklődtünk Czipper Gyula ipari miniszterhelyettestől. A tanácsok területileg, és egy területi szinten egyaránt tagolt szervezetek. Amikor „tanácsokról” beszélünk, be­le kell értenünk a helyi — a községi, 'nagyközségi, vá­rosi, fővárosi, kerületi — és a területi — a fővárosi és megyei — tanácsokat. Éspe­dig a tanácstestületeket, a tanácsi bizottságokat, a vég­rehajtó bizottságokat, a tiszt­ségviselőket, valamint a szakigazgatási szerveket is. Ha viszont csupán „tanácsot” említünk, kizárólag a ta­nácstestületre, vagy egy konkrét tanácsi szervezetre gondolunk. A tanácsokkal kapcsolat­ba kerülő ügyes-bajos dol­gaikat intéző állampolgárok szóhasználatában ezek a fo­galmak természetesen nem mindig ilyen tartalommal jelennek meg, hanem a ta­nácshoz fordulnak kérelem­mel, a tanácstól kérnek fel­világosítást. Miután közvet­lenül valamelyik tanácsi dolgozóval érintkeznek leg­többször, nem is kutatják, hogy ügyeiket a tanácsi ap­parátus melyik szervezeti egysége, szakigazgatási szer­ve intézi, A köztudatban a „szakigazgatási szerv” kife­jezés nem is igen honoso­dott meg, inkább az ezzel lé­nyegében azonos tartalmú „osztály” megjelölés az is­mertebb, de méginkább a gyámhatóság, építésügyi ha­tóság, a lakásügy, ügyfél- szolgálat elnevezés használa­tos. Nézzük meg, valójában hogyan épül fel a magyar tanácsrendszer: mi a vi­szony az egyes tanácdszin- tek és a különböző tanácsi szervek között? Elöljáróban felhívjuk a figyelmet arra. hogy különb­ség van a települések köz- igazgatási jogállása és a te­lepüléseken működő tanácsi szervezet jogi helyzete kö­zött. A településeknek há­rom csoportja különböztet­hető meg. Vannak: közsé­gek, (számuk: 2955), váro­sok (számuk: 108), és végül a főváros. A városok egyik alcsoportját képezi az öt megyei város: Győr, Debre­cen, Miskolc. Pécs, Szeged. A városok számából követ­kezik a városi tanácsok nagyságrendje, azzal, hogy a 108 városi tanács közül 5 a városi tanácsokhoz képest többletjogosítványokkal ren­delkező megyei városi ta­nács. A községi településeken 1377 községi tanács műkö­dik. A községi tanácsoknak a tanácstörvény értelmében több fajtája van: — önálló községi, vagy nagyközségi tanács, amikor a tanács egy települést fog át, számuk összesen: 674; — a közös községi, vagy nagyközségi tanácsi, amikor a tanácshoz több település tartozik, ilyen tanácsból 703 van; — a választások után a közös községi tanácsok nem székhely társközségeiben (1578 településen) pedig még elöljáróságok is működnek, mint a közös tanács és az adott település szervei; — a 325 önálló nagyköz­ségi és nagyközségi közös tanács között sajátos hely­zetben van 34 városi jogú nagyközségi tanács, mert jogállásuk mindenben meg­egyezik a városokéval, csu­pán az a különbség, hogy az a település, ahol működnek, még nem város. Említést kell még tenni a tanácsok városkörnyéki beosztásáról. A járások 1984. január 1-i megszűnésével egyidejűleg a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa 139 települést jelölt ki vá­roskörnyék székhelyeként. Ebből 105 városkörnyék köz­pontja város, harmincnégyé pedig olyan település, ahol városi jogú nagyközségi ta­nács dolgozik. E központi szerepkörű településekhez sorolták be a községi taná­csokat, amelyek együttesen alkotják a városkörnyéki rendszert. A városkörnyék székhelye, és a hozzájuk tar­tozó községi tanácsok nem jelentenek állami területbe­osztási szintet Csupán a községi tanácsok irányítása, és a különböző szervezetek (például bíróságok, ügyész­ségek, rendőrség. OTP) ille­tékességi területének kö­rülhatárolása szempontjá­ból van szerepük. Minden tanácsnál, legyen az községi, kerületi. vagy megyei, a szervezet élén a tanácstagokból álló testület: a tanács áll. A tanácstago­kat — a megyei tanácsta­gok kivételével — az állam­polgárok közvetlenül választ­ják. A megyei, tanácstago­kat a községi és városi ta­nácstestületek, többségük­ben saját tagjaik közül vá­lasztják és delegálják. te­hát ők közvetett választás­sal kerülnek a megyei ta­nácsba. A tanácstestület fő szerepe abban jut kifejezésre, hogy alá van rendelve mindegyik tanácsi szerv. Döntései a leg­fontosabb kérdéseket érin­tik. így a testület határoz a terület- és településfejlesztés irányairól; létrehozza a la­kosság ellátását szolgáló in­tézményeket (óvodát, isko­lát, egészségügyi hálózatot), figyelemmel kíséri és koor­dinálja a területén működő nem tanácsi szervek beruhá­zási, szolgáltató a különbö­ző lakossági igényeket ki­elégítő tevékenységét; sza­bályozza a helyi életviszo­nyokat. Rendeletéi illetékes­ségi területén mindenkire kötelezőek. A különböző szintű tanács­testületek önállóak, nincse­nek egymással alárendeltsé­gi viszonyban. A községi ta­nácsnak nem felettese a vá­rosi tanács, mindkettőre érvényes viszont, hogy a megyét érintő tevékenységük fő irányát a megyei tanács határozza meg. A tanácstestület tagjaiból választja meg a végrehajtó bizottságot. A végrehajtó bizottság feladata a jogsza­bályok és az ágazati célki­tűzések érvényesítése, az or­szágos és helyi érdekek egy­behangolása, a tanács ülé­seinek előkészítése és ren­delkezései végrehajtásának szervezése, a szakigazgatá­si szervezet irányítása, a tanácsi vállalatok felügyele­te, az intézmények irányí­tása. A végrehajtó bizottság az egyetlen olyan tanácsi szerv, amelyik kettős — a tanács­testület és a felsőbb fokú végrehajtó bizottság — alá­rendeltségében van. Fontos szabály azonban, hogy a községi tanácsi vb-k nem a városi végrehajtó bizottsá­gokkal, hanem ugyanúgy, mint a városok, a megyei tanács vb-vel vannak irányí­tási viszonyban. A tanács a tisztségviselők közül az elnököt és a tanács elnökhelyetteseit megbíza­tása idejére, tehát öt évre tagjai közül választja, míg a végrehajtó bizottság tit­kárát határozatlan időre ki­nevezi. A tisztségviselők kapcsán fel kell hívni a fi­gyelmet arra a kevésbé is­mert tényre, hogy az elnök- helyettesek — bár egyik fel­adatuk adott esetben az el­nök helyettesítése — nem az elnök helyettesei, hanem a tanácstestület elnökhe­lyettesei, vagyis a tanács ön­álló tisztségviselői. A tanácsi bizottságok ta­nácstagokból és nem tanács­tag szakemberekből állnak. A bizottságokat a tanácstes­tület hozza létre. Funkciójuk a tanács irányító és ellenőr­ző munkájának segítése. Ja­vaslattevő, véleményező, előkészítő, összehangoló szervek, amelyek testület­ikéit működnek. <A szakigazgatási szervek a tanácsok hivatali appará­tusát alkotják. Feladatuk az igazgatási munka folyama­tos operatív vitele. Intézik az állampolgárok ügyeit, irá­nyítják az intézményeket, el­lenőrzéseket végeznek. A szakigazgatási szervek a végrehajtó bizottságnak vannak alárendelve. Dr. Bálint Tibor — Most. túl az év (elén. mennyire látszik megbízha­tónak az idei energiaellátás? — A hideg idő okozta többletfelhasználás félmillió tonna kőolajjal egyenértékű. Ugyanakkor az energiakorlá­tozás okozta termeléskiesés, az elmaradt export pótlásá­hoz jelenleg is több energia szükséges. Hogy az idén még­se legyenek gondjaink. e többletfogyasztás jelentős ré­szét jobb energiagazdálko­dással. takarékossággal kell ellensúlyoznunk. A várható fölhasználás összegében azonban így is nagyobb lesz. ezért pótlólagos forrásokról kell gondoskodnunk. Kész­leteink a télen meglehetősen leapadtak, azokat is folya­matosan fel kell tölteni, hogy legyenek tartalékaink. Ehhez, ahol csak lehet, több ener­giahordozót kell termelnünk, ám többet kell importálnunk is. így például a lakosság­nak több brikettet, szenet hozunk be; bővítjük a föld alatti gáztároló kapacitást, így a télre több földgázt le­szünk képesek tartalékolni, és így tovább. Számításaink szerint, a ter­vezettnél egy százalékkal lesz nagyobb a fogyasztás az idén. Ez kemény feladat elé állítja az egész gazdaságot, főként az ipart. Természete­sen nem kell mindenáron pó­tolni az energiakcrlátozás okozta termeléskiesést. ha­nem csak akkor, ha az ille­tő termék gazdaságosan előállítható. exportálható. Ugyanakkor, kiváltképp az energiaigényes ágazatokban úgy kellene a termelést nö­velni. hogy az energiafo­gyasztás eközben egyáltalán ne nőjön, azaz a fajlagos felhasználás csökkenjen. Az első fél év eredményei nem a legjobbak. Ezért válasz­tottunk ki nyolcvannégy vál­lalatot — amelyek egyben a legnagyobb energiafogyasz­tók —. és meghatároztuk, mennyi energiát vehetnek igénybe a tervek teljesítésé­Mielőtt címünk olvastán bárki felsóhajtana. misze­rint: „tudjuk, tudjuk, örök­zöld téma", avagy „lerúgott csont’’ a kereskedelmünk, igyekszem előrebocsátani, hogy ezúttal csupán élelmi­szer-kereskedelmünkről lesz szó. és arról is a pult má­sik oldaláról nézve. Arról a másik oldaláról, ahol nem a vásárló várako­zik sokszor és nem is alap­talanul bosszankodva. ha­nem ahol az eladó dolgozik, sokszor és garantáltan igen nehéz fizikai munkát végez­ve. s úgy szintén anyagilag — nagyon gyakran — ráfi­zetésnek kitéve. Ilyen szempontból — vall­juk be — kevés hasznos,, ne­tán haszontalan szakmai megbeszéléstől e'tekinve, bi­zony ritkán helyezzük na­gyító alá kereskedelmünket. És igencsak helytelenül. Ha ugyanis vennénk a fáradtsá­got. s a jelenlegi gyakorlat­tal ellentétben több pillan­tást vetnénk a pult túlsó, számunkra, vevők számára hez. Ennél többet csak je­lentős felárért kaphatnak. Ezenkívül több mint két­száz vállalattal állapodtunk meg a helyszíni vizsgálatok után. éves energiafelhaszná­lásuk mérséklésében. Az energiagazdálkodás ra­cionalizálásának további le­hetőségeit mindenhol kutat­ni kell. Főként az abszolút megtakarítást eredményező módszerek, eljárások, beru­házások élveznek előnyt. A termelés többletét viszonylag egyre kevesebb energiával kell előállítani. Ez a köve­telmény nemcsak energeti­kai szempontból fontos. Hi­szen a korszerűbb eljárás mindig kevesebb energiafel­használást feltételez, amiből következik : nemcsak az energiatechnológiai ésszerű­sítéseknek, a mikroelektroni­ka. az automatizálás energe­tikai felhasználásának tulaj­donítunk nagyobb jelentősé­get, hanem más, látszólag az energetikán kívüli folyama­toknak is. A kohászat, a ne­hézvegyipar, az építőanyag- termelés korszerűsítése egy­ben energiamegtakarítást is jelent. Tehát a termelés szer­kezetének célszerű átalakítá­sa. magasabb fokon feldolgo­zott termékek gyártása vi­szonylag kevesebb energiát kíván, mint például az alap­anyaggyártás. — Mindamellett mégis év­ről évre több energiára lesz szükségünk. Milyen mérték­ben tudjuk importból, illet­ve hazai forrásokból fedez­ni ezt az igényt? — A hetedik ötéves terv időszakában az energiafo­gyasztás évi egy százalékos növekedésével számolunk, ezen belül a villamosenergia­termelés három százalékkal lesz nagyobb. Az import reálisan csak földgázból nö­velhető valamelyest. E szá­mok nem tűnnek nagynak a tervidőszak végéig, mégis 11 százaléknyi hazai termelés- növeléssel kell számolnunk. Kőolajból, földgázból a ter­melés várhatóan nem növel­hető. Legfőképp a Paksi olykor ellenséges oldalára, bi­zony érdekes, netán szabá­lyosan izgalmas tényezők egész seregére bukkanhat­nánk. Hogy ez így igaz. arról a minap egy belső ellenőrrel történt véletlen beszélgetés kapcsán győződtem meg. Az illető őszintén elmondta: ő bizony sohasem tartozott és nem is fog a „szőrös szí­vű” ellenőrök közé tartozni. Minél inkább belelát ugyan­is a kereskedelmi dolgozók munkájába, annál jobban megérti őket, beleértve a megértésbe az általuk elkö­vetett, és a vevők által sé­relmezett apróbb hibákat is. Két alapvető tényből kell kiindulnunk — hangoztatta nyomatákkal belső ellen­őrünk. — Az egyik az. hogy a kereskedők keresete arány­talanul — nevetségesen vagy felháborítóan, nézőpont kér­dése. de — alacsony. A má­sik. ami szintén tagadhatat­lan. az pedig az. hogy , az áru romlandó, törékeny és tárolás esetén súlyában apad és így tovább és így tovább. Atomerőmű két újabb blokk jának belépése jelent lénye­ges többletenergia-forrást, ez 1990-ig fedezi az igényeket. — Es a továbbiakban? — A villamosenergia-im- portot. amely ma egyharma- da a teljes fogyasztásnak, előre várhatóan nem növel­jük. Igényeinket alapvetően új hazai erőművek építésé­vel szándékozunk kielégíte­ni. A villamosenergia-fo- gyasztás, ha ahogy tervez­zük. évente 3 százalékkal nő. akkor az 1990-es évek ele­jén kell az első új erőmű­vi blokknak belépnie. Sok változatot dolgoztunk ki és vizsgáltunk meg. Ezek alap­ján ma az atomerőmű to­vábbi bővítése az optimális megoldás. Emellett vizsgál­juk széntüzelésű erőművek létesítésének lehetőségét, így elsősorban új lignitbázisú hő­erőmű létrehozását. — E tervek a jelenleginél kisebb mértékű villamos- energia-fogyasztást, -növeke­dést feltételeznék. Mi törté­nik. ha mégis gyorsabban nő az igény? — Az energiagazdálkodás racionalizálásának kormány- programja a jövőben lénye­gesen nagyobb előnyben ré­szesíti a villamosenergia-ta- karékosságot ; a pályázati rendszert ennek megfelelően módosítottuk. A villamos- energia-igény mértékére a fo­gyasztás hatásfoka, az ipari termelés szerkezete, és a la­kossági fagyasztás van ha­tással. Ezeken belül is sok­féle eszközzel kívánjuk ösz­tönözni az áramtakarékossá­got.. főként a viszonylag sok villamos energiát felhaszná­ló ágazatokban. A lakossá­gi fogyasztás mértéke ná­lunk ma 20—30 százalékkal alacsonyabb, mint Csehszlo­vákiában és az NDK-ban, és csak fele-harmada az ipari­lag fejlett országokénak. Eb­ből következően nálunk e területen dinamikusabb nö­vekedés várható, ám ezit — nem a lakosság rovására — lehet mérsékelni. Korszerű, jó hatásfokú, kis fogyasztá­Mármost — hangzik to­vább az ebből fakadó fej­tegetés — nyilvánvaló, hogy az eladó számára két út lé­tezik: vagy sajátmagát csap­ja be — vagy a vevőt. Ilyen szempontból mi sem lát­szik természetesebbnek, mint az. hogy az illető önmagá­nak nem ellensége, így az­tán az esetek túlnyomó több­ségében néhány deka hús­sal. 1—2 milliliter itallal, stb.. stb. mi, vagyis a ve­vők rövidülünk meg, még akkor is, ha ez ellen jogo­san tiltakozunk. Olyan kérdőjele e.z ke­reskedelmünknek. amelyet megnyugtatóan megválaszol­ni szinte lehetetlen. Téve­dés ne essék: nem a nagy csalásokra és becsapásokra kívánunk igent mondani, sokkal inkább rávilágítani egy nagyon-nagyon ellent­mondásos. jelen helyzetünk­ben szinte megoldhatatlan­nak tűnő kérdésre. Arra ne­vezetesen, hogy aDróbb kur­tításokra, szaknyelven „súly- csonkításra” szinte szabály­szerűen rákényszerül még a sú villamos készülékek el­terjesztésére. és a villamos energia helyettesítésének ösz­tönzésére lesz szükség. — Az elmúlt években a villamos energia mellett a gázfogyasztás nőtt dinami­kusan a lakosság körében. Folytatódhat-e ez a tenden­cia? —. Ma mintegy hatszázezer háztartásban van gáz. E szám további gyarapítására elsősorban az erőművi föld­gáz helyettesítése révén ke­rülhet sor, mivel földgáz­forrásaink a Jamburgi gáz­vezeték üzembe helyezéséig számottevően nem bővíhetők. így a tervek szerint mint­egy száznyolvan-kétszázezer új háztartást kapcsolhatnak a hálózatba, főként a gáz­zal már ellátott települése­den, — A szénbányászat ter­melése néhány éve csökken, miközben a bányászok ere­jükön felül teljesítenek, sir kan évi 50—60 túlmüszakot is vállalva. Várható-e vál­tozás ezen a területen? — A szénbányászat, nem lebecsülve az emberi erő­feszítéseket. csak akkor tud feladatának megfelelni. ha gazdálkodási feltételei sta­bilizálódnak. A miniszterta­nács néhány hónapja meg­vitatta a szénbányászat hely­zetét. és intézkedéseket ho­zott. Egyebek között a bá­nyavállalatok terven felül 700 millió forintot költhetnek gépesítésre, a technikai esz­közök fejlesztésére, a bánya­beli körülmények javítására Emellett viszont meg kell ol­dani a bányászok utánpótlá­sát s mérsékelni kell a lét­számcsökkentés ütemét. En­nek érdekében a kormány már most emelte a szénüze­mi dolgozók jövedelmezési lehetőségeit. Mindezek se­gítséget adnak a szénbányá­szatnak. de feladataik tel­jesítése így sem könnyű, s a továbbiakban is számíta­nunk kell a bányászok ke­mény munkájára. Trömböczky Péter legbecsületesebb kereskedő is Ha nem teszi — ő bánja s fizetheti a különböző apadá­sok, párolgások, s egyéb ká­rok következményeit. Fizethetné — ha lenne ne­ki miből. De nincs. így hét örül szegény, ha az ellenőr, vagy a legfőbb ellenőr, a vásárló nem leplezi le ak­kor. amikor mondjuk egy kiló hús helyett csak 97 de­kát mér. Ha sikerül — fel- sóhajt, ha nem: ülhet a vád­lottak padjára, szánhatja- bánhatja „bűnét”, s kalku­lálhat. miből, s hogyan te­remti majd meg a büntetés­re valót. Mindnyájan tudjuk a vá­laszt. Igen, merjük kimondani: a korábbinál valamennyivel, többet kényszerül a kimérés­re szánt áruból lefaragni. Az vessen rá követ, aki nem érti meg. Netán az. aki eme ténykedése közben tetten éri. S azután kezdődhet min­den elölről...? B. Kun Tibor Kereskedelmünk kérdőjelei

Next

/
Oldalképek
Tartalom