Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-08 / 185. szám
4. ify j .JRglbjjjj 1 NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 8., csütörtök Heves megyében is felkészülnek az orvosok Számítógép és egészségügy Orvosok ismerkednek a komputerrel (Fotó: Szántó György) Hazánkban csaknem egy évtizede igyekeznek felhasználni a korszerű számítástechnikai berendezéseket az egészségügyben. Az első esztendőkben azonban nagyon kevés sikert értek el. Ennek oka : nem a mikroszámítógépeket, hanem a nagy komputerekből álló komplex rendszereket akarták bevezetni, amelyekhez nem volt megfelelő szakembergárCSÓK ISTVÁN KÉPTÁR Kétely és hit az új édenben Kiállítás Székesfehérváron Lee N. Smith: Fantomok Dog Dump-nál da a kórházakban. Az utóbbi időben azonban változott a helyzet. Egyre nagyobb figyelmet fordítanak az intézmények a megfelelő elméleti és gyakorlati felkészítésre a közelmúltban a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat egri központjának tanfolyamára a Heves Megyei Kórház és Rendelőintézet orvosai önként jelentkeztek. Felismerték, hogy a berendezések jelentősen megköny- nyítelték a munkájukat. — Mintegy 20 orvos vett részt az összejöveteleken — mondta Erdei Zoltán. a SZÜV osztályvezetője. — Bemutattuk az ESZR—3 5 nagyszámítógépet, a MERA adatgyűjtőrendszert. valamint a Commodore 64 és az M08X mikroszámítógépeket, A különböző típusok használatának lehetőségeiről is tájékoztattuk őket. mert nem minden témához felel meg egyegy gép. Beszélgettünk azokról a már működő, vagy jelenleg fejlesztés alatt álló rendszerekről is. amelyek például a gyógyszergazdálkodást, az érbetegek, illetve a véradó donorok ' nyilvántartását megkönnyíthetik. Természetesen. nekünk is fel kellett készülnünk, hiszen az egészségügyi lehetőségeket nem ismertük részletesen. Nagyon meglepett bennünket, hogy néhány orvos kiválóan ismeri a komputereket, Tehát bízhatunk abban, hogy az elkövetkezendőben szép eredményeket érhetünk el ezen a területen. Mint megtudtuk, a megyei kórház jelenleg három Commodore 64 típusú berendezéssel rendelkezik. Az intézmény vezetői arra törekednek. hogy az elkövetkezőkben megfelelően működjenek együtt a SZÜV- vel. ahol majd az adatok egy részét tárolják. Az anyagiaktól függően újabb eszközöket is vásárolnak majd. — Az egészségügyben óriási adattömeget kell tárolni, rendszerezni. visszanyerni — mondta dr/ Frey József osztályvezető. Nagy szükségünk lenne q leletekből kinyerhető statisztikai elemzésekre. Ha ezeket a számítástechnikailag egyszerű feladatokat elvégeztük. a gép választási lehetőséget ad, s csökkenti a még meglevő szubjektív tényezőket például egy EKG-görbe elemzésekor. A ma élő orvosgeneráció feladata, hogy elkezdje ezt a munkát, építse meg azt a bizonyos ..tánciskolái kályhát”, amelytől el lehet indulni. Ebben a most szervezett tanfolyam sokat segített. Ma már sok tekintetben másképpen végezném az értágításon átesett betegek jelenleg már folyó nyilvántartását. A probléma megfogalmazásához elengedhetetlen bizonyos számítástechnikai ismeret. Dr. Henrik Bélánétól pedig megtudtuk, hogy rendszeressé teszik ezeket a tanfolyamokat. Elkezdték a pénzügyi-gazdasági szakemberek felkészítését és a többi orvos számítástechnikai oktatását is. — A VII. ötéves terv egyik nagy célkitűzése lesz a számítástechnika bevezetése az egészségügybe — mondta dr. Gyetvai Gyula, a megyei kórház főigazgató főorvosa. — Terveink között szerepel a táppénzesek nyilvántartása, a táppénzhelyzet elemzése és többek között a rendelőintézeti betegforgalom figyelemmel kísérése. A tervidőszak végére szeretnénk a számítógép segítségével az „egy beteg egy dokumentáció” elvet megvalósítani. Több kisgépes rendszert akarunk üzemeltetni és háttérként a SZÜV gépeire és szellemi kapacitására támaszkodunk. Tőlük is ígéretet kaptunk, segítik a munkánkat. Könnyen elképzelhető, hogy aki előzetes tájékozódás nélkül határozza el a székesfehérvári Csók István Képtár amerikai festészeti kiállításának megtekintését. valami nagyon elvont. úgynevezett hipermodern látványosságra számít. Nem indokolatlan előérzet. hiszen a tegnap (mifelénk még ma) felkapott irányzatai (koncept. minimal stb.) nagyhírű alkotókban és teoretikusokban egyaránt bővelkednek az Egyesült Államokban, nem is beszélve a tegnapelőtti legerősebb hullámról, az absztrakt ex- presszion izmusról. Azonban áz „Ahogy az amerikaiak az új évtizedet látják’’ alcímet viselő képgyűjteményben énnek alig van nyoma. Semmi nonfi- guráció. semmi geometriz- mus. semmi szenvtelen mé- ricskélés. a közelmúlt divat- áramlatai közül tán egyedül a pop kísért. A huszonnégy művész többsége kifejezésmódját tekintve. mintha ott akarná folytatni, ahol Van Gogh és Gauguin abbahagyta. merítve azonban bőségesen a múltból, főként a romantikából is és tisztában lévén az avantgardiz- mus valamennyi ágabogának fejleményeivel. esetenként fölhasználva egy-egv vívmányukat. Az 1984-es Velencei Bien- nálé amerikai pavilonjában szerepelt így együtt először ez a válogatás a New York-i Kortárs Művészet Üj Múzeuma rendezésében. Az alkotók — a beérkezés szokásos tempóját nézve — fiatalok. vagy legalábbis a delelőn inneniek. A képek majdnem mind a nyolcvanas években keletkeztek, a legrégebbi is 76-os. Friss híradás tehát a nyugati világ legfejlettebb országának képzőművészetéről, s minden bizonnyal jellemző, hiszen a művészeket — lakóhelyük. iskolázottságuk szerint az államok legkülönbözőbb részeihez tartóz nak — a szemlélet, a problémakeresés. rokonsága. azonossága köti össze. Találóan fejezi ki ezt a kiállítás. John Miltonra utaló főcíme: Elveszett visszanyert Paradicsom. A New York-i. rendező múzeum igazgatója, Marcia Tucker megfogalmazása szerint e Paradicsomon Amerika értendő. Valószínűleg helyesebb. ha tágítjuk az értelmezést. E huszonnégy festő az emberi boldogulás lehetőségeit kutatja, illetve a boldogságot fenyegető veszélyérzetét fogalmazza meg. Ezt példázzák Cheryl. Laemmhz zsákvászonra függesztett. lemezből fűrészelt zöld fái. eszményien tiszta rendjükkel, ónos fényű vize a Fekete hattyú-barikáddal. hasonlóképpen George Thurman Green vadul burjánzó szubtropikus növényzete. April Gornik fájdalmas sötétségi felhőzete, kardként lesújtó villáma, Melissa Miller dús színekben kavargó légköre. hisztérikusan nyugtalan, fenyegetett állatai. Lcuisa Chase robbanó expresszivitást és megbékélő ernyedtséget ütköztető ikertáblái. Barbara Kassel szobából látszó sejtelmes tájai. Janet Cooling gyengéd madárnosztalgiája. Peter Dean szédülten rikoltó napraforgói. Aligha véletlen, hogy az említettek, akik a legtisztább műfajú táj- és természetfestést művelik. Green és Dean kivételével, valamennyien nők. Lényegesen . kevesebben vannak, akiket közvetlenül az ember foglalkoztat, még kevesebben, akik egyenest a társadalom jelenségeihez fordulnak. áttétel nélkül. Eric Fisch! karácsonyi életképe és strandjelenete langyos e műfajban, valahogy az alig oldódó „szocreálra” emlékeztet. Izgalmasabb Robert Yarber kissé hatásvadász horrortáblája. a Kettős öngyilkosság. Sikerültebbek azonban a látomásos emberjelenítések. mint Robert Levers fantasztikus katasztrófaábrázolásai. vagy a még fenyegetőbb alaptónusú Leo N, Smith Hl. démo- nikus csoportjai és a kínai származású Tonv Wong ijesztő Esküvője, a jegyespárt kesztyűs bábként mozgató félelmetes figurával. Charles Garabedian történelmies díszletet teremt, ám szándéka elsikkad benne. Ronald Marosan is így jár a maga hangsúlyozottan modern díszletével. Annál hangulatosabb Russ Warren játékos archaizálása. Különös jelenség a csoport nesztora. Reverand Howard Finster, költő és prédikátor A mi naivainkhoz hasonló módon aprócska alakokkal telehintett, sok szöveggel magyarázott, angyali tanításokat fest. Majdnem azt mondtam, társtalan. Ám a másik képe alapján tökéletesen doctusnak látszó Roger Brownnak is van egv szándékában hasonló, noha technikailag tökéletesen csiszolt festménye: Igaz álom a második eljövetelről. Megnyugtató érzés látni j Csók István Képtár szépen rendezett tárlatán, hogy az oly sok aggodalom forrásaként számontartott Amerikában jelentékeny művészeket ilyen mértékben foglalkoztat a Paradicsom második eljövetele. Valószínűleg azért is. mert ők munkájúkban már rálelhettek az új Édenre. Á. Szabó János Earl Staley: A túlélő TÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS: Dísztök és farostlemez h í. Sok mindent el lehet mondani a mezőcsalánosi „Gondolatokat Kölcsönző és Ér tékesítö Szövetkezetről”, dehogy nyereséges lett volna. azt nem. Az ott termeli gondolatoknak csak elenyésző hányada felelt meg a követélményeknek. nagyobb részt selejtes, használhatatlan ötletek születtek, melyeket úgy söprögettek össze a takarítónők munka végeztével. akár az eldobott buszjegyeket. Azonkívül elképesztő volt a munkafegyelem is. a szövetkezet gondolkodói általában üres koponyákkal érkeztek reggelenként, és legfeljebb értékesítésre alkalmatlan magánjellegű gondolatokat állítottak elő napközben. Az új elnök, Cselevári Bo- tond napokig törte a fejét, hogyan lehetne a szövetkezet reputációját helyrehozni. A legrosszabb gondolkodóknak — vagy nyolcnak — azonnal felmondott, de aztán hamarosan rádöbbent, hogy ezzel az intézkedésévéi nem ért el semmit. Még jócskán maradtak üres fejűek, . jószerivel az egész szövetkezet. — Inkább jutalmazni kellene — javasolta Hidegh Henrik, főgondolkozó —. legalább egyet, akit aztán példaként állíthatnánk n többiek elé. és hátha ezzel megpiszkálnánk a hiúságukat. — Jól van — mondta Cselevári —. nevezz meg valakit. akit megjutalmazhatunk. A főgondolkodó sokáig gondolkodott, majd sóhajtva ismerte be, hogy nem tud senkit megnevezni. — Talán egy kevésbé rosz- szat. . . — mondta aztán —. mert jelen helyzetünkben a kevésbé rossz a rosszhoz viszonyítva már csaknem jó. — Ugyan, ne viccelj — legyintett dühösen Cselevári —. nem röhögtetjük ki magunkat. Ha nincs. hát nincs, várunk. Hátha megszán majd minket valaki, és szíveskedik jobban gondolkodni azért, hogy megjutalmazhassuk. Vártak. Hetekig, hónapokig. de nem szánta meg őket sanki. — Hát jó — mondta Cselevári Hideghnek —. akkor próbáljuk ki a te javaslatodat! — Melyiket? — kérdezte Hidegh. aki már elfelejtette időközben, mit javasolt. — A múltkor azt mondtad, jutalmazzunk egy kevésbé rosszat. Nos, legyen, de kevésbé nélkül, és a legrosz- szabbat. — Hogyan? Nem értem. — Pedig nagyszerű. Mi vei nincs legjobb, de van legrosszabb, így nézzük a dolgokat visszájárul. Természetesen. az illető nem pénzt kap, hanem oklevelet, és mellé nem minden célzás nélkül egy dísztököt. A ceremóniát az egész kollektíva előtt bonyolítjuk le, és talán remény van arra, hogy aki ebben a juttatásban részesül. igyekezni fog en nek megismétlődését a továbbiakban valamivel jobb gondolkodással elkerülni. Mit szólsz hozzá? — Helyeslem — mondta a főgondolkodó —. de akkor terjesszük ki a jutalmazást más kategóriákra is. Ugyanis nem csupán üres fejűek vannak, de összeférhetetlenek, lusták, pletykásak, részegesek, és sajnos akadnak lopósok is, akik a szövetkezet ötletbankjából kirámolt jobb gondolatokból maszek értékesítés útján szépen meggazdagodtak. — Rendben van — mondta Cselevári —, holnapra írd öásze a leg-eket minden kategóriában. Ügy gondolom, ez nem lesz nehéz. Vagy talán igen? — Ugyan — mondta Hidegh —, fejből sorolnám, de azért nekem se árt még- egyszer átgondolni, mert nem szeretném, ha valaki érdemtelenül kapná a dísztököt. Másnap átgondolt listával állított be az elnökhöz, aki aláírta a névsort, és megbízta a főgondolkodót, hogy szerezze be a dísztököket, készíttesse el az okleveleket, de a dolog rendhagyó voltára való tekintettel ne papírból. hanem farostlemezből. — így sokkal feltűnőbb lesz — mondta. Az ünnepségre két hét múlva került sor a közös étkezdében. A szövetkezet gondolkodói kíváncsian gyűltek össze, az egészből csak annyi szivárgott ki, hogy jutalomosztás lesz. Erre engedett következtetni az ünnepélyesen leterített hosszú asztal, rajta üdítőkkel, virággal. mögötte a vezetőkkel. — Barátaim — kezde be szádét az elnök —. nagy nap ez a mai a szövetkezet éle tébt !, hiszen először kerül soi jutalomoszi&srr. Halk, elegeden moraj a a gondolkodók soraiban. a tekintetek íelfénylenek. — Hanem a szegény em bér vízzel főz — folytatta az elnök —, és ez vonatkozik rárik is. önök valameny nyien tudják, hogy a szövetkezetünk veszteséges. az ötletbankunk csaknem teljesen üres, tárolásra alig alkalmas, selejtes gondolatokat termelünk, és ráadásul a kollekti va sem a legjobb. Ennek is méretében tehát csak a va lós értékek alapján jutalmaz hatunk, vagyis pozitív ered menyek híján a negatív ered menyeket. Gondolkodásban magatartásban, hozzáállás ban. Nem elölről, de vissza járul, bízva abban, hogy egy szer eljöhet még az idő, ami kor mi is fordíthatunk ezen. . H. J.
