Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-27 / 200. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 27., kedd Idegenforgalmi piackutatás Marketing igazgatóság alakult a legrégibb magyar idegenforgalmi szervezet­nél, az IBUSZ-nál. Megkez­dődött tehát Magyarorszá­gon is az idegenforgalmi pi­ackutatás. Tekintettel az ide­genforgalom — a „béke ne­hézipara” — rendkívüli nép- gazdasági jelentőségére, amely egyre növekszik, két érdekelt szakembertől kértünk nyi­latkozatot az IBUSZ új pi­ackutató szervezetéről. Szathmári Ferenc marke­ting-igazgató: — Amikor egy éve létre­hoztuk az IBUSZ Marketing Igazgatóságát, abból indul­tunk ki, hogy a korábbi évek szerkezeti felépítése nem elegendő sajátos „árunk”, vagyis a progra­mok, utak eladásához. Hi­szen az iparban és a külke­reskedelemben is rájöttek arra, hogy a termelésköz­pontú gondolkodás nem visz előre, sőt megrekeszt. Terjed tehát a piackutatás szervezete, bár az is igaz, hogy egy legutóbbi statiszti­kához 300 magyar nagy- vállalatot kérdeztek meg, s ezek közül csak 140 rendel­kezett piackutató szervezet­tel. Az IBUSZ-nál is eddig azt mondtuk: van kiutazás, beutazás és hazai turizmus. De nem elemeztük ezeket piaconként. Pedig például a beutazásoknál egészen má- I sok a körülmények, feltéte- : lek egy francia és egy oszt­rák turista esetében. Az osztrák hagyományos kirán­duló-területnek tekinti Ma­gyarországot, a franciát vi­szont meg kell győzni arról, hogy miért érdemes idejön­ni, amikor a saját országá­ban síelni is, vagy a tenger­partra üdülni is mehet, de elutazhat például a Baha- ma-szigetekre is. Most már piaconként ku­tatjuk, hogy honnét lehetne Magyarországra utaztatni, s azt, hogy országonként ho­gyan kell reklámozni hoz­zánk irányuló utakat, prog­ramokat. Avagy a kiutazás­nál melyik országba hogyan kell felkutatni a magyar tu­ristának tetsző szokásokat, jhol milyen olcsó szállodai megoldásokra lelhetnek a magyarok. Tehát az a fel­adatunk, hogy a kiutazáshoz magyar szemmel nézzük a külföldi piacot, fordított esetben pedig piacelemzéssel segítsük elő a beutazást. Egész más módszereket al­kalmazunk a meggyőzésre például a mostanában igen növekvő amerikai beutazó csoportokkal és egészen mást a göröggel szemben. Az idegenforgalmi marke­ting sajátossága, hogy ala­nya az „áru”, maga az em­ber, tehát igen nagy szerepe van munkánkban a pszi­chológiának is. Ezért is használjuk gyakran a mar­ketingkommunikáció kife­jezést, vagyis a piackutatás emberi kapcsolatteremtő jellegét. Elsődleges feladatunk ter­mészetesen a devizanövelő beutazások elősegítése, hi­szen volt egy erős növeke­dés, ami két évvel ezelőtt tetőzött, s azóta tovább nem nő a beutazó forgalom. Ah­hoz, hogy mégse ez marad­jon a „tető”, nemcsak a ha­gyományos magyar idegen- forgalmi piacokra (Ausztria és az NSZK) kell támasz­kodni, hanem visszahódítani az olasz turisták tömegeit, s emellett a szocialista orszá­gokból, főleg Lengyelország­ból újra megnyerni az uta­zókat, akik a gazdasági ne­hézségek miatt maradtak el. Lovas Katalin üzletpoliti­kai osztályvezető: — Megpróbáljuk elérni, hogy a piackutatás minél fejlettebb, megalapozottabb, minél több irányú legyen. Figyeljük a külföldi szak­sajtót. Fontos a külföldi versenytársak ajánlatainak begyűjtése, elemzése, egé­szen odáig, hogy részletes kérdőíves felmérést végzünk mind a magyar, mind a kül­földi utazók körében. Mind­ezek alapján elkészítettünk egy középtávú piackutatási programot. Ebben elsősorban arra figyeltünk: az elkövet­kezendő öt év során, milyen kérdőíves felméréseket vé­gezzünk, hogy azzal haté­konyabbá tegyük mind kife­lé, mind a befelé irányuló kereskedelmi munkát. Va­gyis minél jobban megismer­jük és minél jobban kielé­gítsük az ide érkező külföl­di turisták igényeit. Most az egyik legnagyobb tömegű felmérésre készülünk a magyar turisták utazási szokásainak, igényeinek pontos megismerése végett. A kérdőíveket beletesszük a decemberben megje­lenő 1986. évi fő- idényi programfüzet egy ré­szébe, mintegy 50—60 ezer füzetbe. Ha 50 százalékos visszaérkezési arányunk lesz — s volt már 82 százalékos is! — akkor az jó ered­mény. Az eddigi tapasztalat? — Elsősorban azt látjuk, hogy a magyar lakosság a véltnél is igényesebb. De nemcsak az idegenforgalmi, hanem a fogyasztási szoká­sokra vonatkozó felmérések is igazolják, hogy a magya­rok általában nagyon igé­nyesek. Az utazás iránt is, azok, de sajnos tovább nyúj­tóznak, mint a takarójuk en gedi, vagyis már nem mérik fel saját anyagi lehetősé­geiket. A külföldi turisták közül az osztrák, olasz, Egyesült Államok-beli és dél-amerikai beutazók között is végez­tünk felmérést. Általában a többség azt felelte, hogy többet kapott Magyarország­tól, mint amennyire számí­tott. Ideérkezése előtt rend­kívül tájékozatlanok voltak az országról. Tehát sokkal több gondot kell fordítani a nemzeti propagandánkra. Még mindig nem ritka, hogy Budapestet összekeverik Bu­karesttel. F. D. Mongol biokombinát A mongol fővárostól, Ulan Bátortól néhány kilométerre található az az állatgyógyászati célokat szolgáló biokombi­nát, amelyet 1913-ban magyar segítséggel építettek, illetve később korszerűsítettek. Az üzemben 10 féle állatgyógyszert állítanak elő és jelenleg is 34 magyar szakember segíti az ottani munkát. Dr. Kelemen István, L. Csulunceceg és P. Sátor laboráns (MTI Fotó: Kabáczy Szilárd) Kereskedelempolitikánk '85-ben (11/2.) A vásárlási körülmények Az iparcikk kínálatban több terUleten érzékelhető javulás ellenére a lakossá­gi igények kielégítésében továbbra is ebben az árufőcsoportban tapasztalhatók nagyobb feszültségek. Kiegyensúlyozottabbá vált viszont egyes építőanyagok el­látása. Ezekből kereskedelmünk jelenleg kínálati helyzetben van, a lakosság érdeklődése viszonylag mérsékelt. Bővültek a közvetlen ter­melői beszerzési kapcsola­tok. Kiskereskedelmünk el­sősorban egyes kis- és kö­zépüzemekkel fokozta együtt­működését. Űj elemekkel gazdagodott a nagykereske­delmi és termelőeszköz-for­galmazó szervezetekkel a partneri kapcsolat közös boltok nyitása a megye vá­rosaiban, raktárházi értéke­sítés révén. Erőteljesebb árucserével Ellátási gondok elsősorban a műszaki cikkek kínálatá­ban jelentkeztek, nem vagy csak igen hiányosan elégí­tették ki a keresletet mély­hűtőkből, nagyobb űrtartal­mú hazai hűtőszekrények­ből és mosógépekből. A hír­adástechnikai cikkek közül leginkább a színes és feke­te-fehér televíziók hiányoz­tak a boltokból. Az év má­sodik felében — a különbö­ző intézkedések hatásaként fekete-fehér készülékekből folyamatos, jó ellátásra le­het számítani. A műszaki cik­keknél mutatkozó hiányok mérsékléséhez kereskedelmi szervezeteinknek az eddigi­eknél is erőteljesebben tö­rekedni kell az áruházi és a ki.shatármenti árucserében rejlő lehetőségek jobb ki­használására. A lakosság hangulatában a legnagyobb feszültséget továbbra is a szilárd tüzelőanyagok hiá­nya okozza. A Borsodi Szén­bányák szállítási lemaradá­sa hátrányosan hat a megye tüzelőellátására. A megyei és országos erőfeszítések arra irányulnak, hogy az év második felében a szénkí­nálat lényegesen javuljon. A tűzifaellátás a megyei erő­feszítések eredményeként, az elkövetkezendő hónapokban várhatóan lényegesen javul. A ruházati kínálat kedve­zőbben alakult, mint az el­múlt évben, annak ellenére, hogy például kamaszöltö­nyökből mennyiségi, férfiöl­tönyökből mérethiányok vol­tak. Az év hátralevő idő­szakában a cipőkből mind választékban, mind pedig méret tekintetében javulás várható. Kedvezően hat A vásárlási körülmények alakulásának meghatározó eleme — az árukínálat mel­lett — a hálózati feltételek fejlődése, a bolti munka- szervezés. A korábbinál mérsékeltebb ütemű, exten- zív fejlesztés ellenére, né­hány községben új ABC-áru- ház létesült, Gyöngyösön megkezdte működését az új RAVILLbolt, a megyeszék­helyen megnyílt az új piaci csarnok. A hálózat terjedelmének szerényebb növekedésével párhuzamosan, előtérbe ke­rültek a kapacitásbővítés in­tenzív módszerei. Kedvező jelenség, hogy több helyen sor került kisebb üzletek bővítésére, egybeépítésére, ■illetve technológiai korsze­rűsítésére. Gondot okoz, hogy a belvárosban, de főleg a megyeszékhelyen, a vállala­tok teherbíró képességét meghaladó ráfordítások je­lentkeznek az üzletek fel­újításánál. Előkészítés alatt áll a kereskedelmi hálózat- fejlesztés VII. ötéves terve. Elsőrendű feladatnak tartjuk — a szerényebb pénzeszkö­zök ellenére — az alapellá­tás javítását, a munka- és üzemszervezés továbbfejlesz­tését! Az új üzemelési formák (szerződéses rendszer, jöve­delemérdekeltségű üzemelte­tés) jó ütemben fejlődnek, többségében kedvező hatást gyakorolnak az áruellátás színvonalára. Ugyanakkor esetenként a társadalmi tu­lajdon, illetve a fogyasztói érdekeket sértő jelenségek visszaszorítására elő kell se­gítenünk, hogy a vállalati, szövetkezeti központok tevé­kenysége több területen ér­demben javuljon. Megyénk kiskereskedelmi hálózatában a nyitva tartá­si rend lényegében bevált, a lakosság részéről alapve­tő kifogás nem merült fel. A közelmúltban megjelent új szabályozás alapján — lényeges változtatás nélkül — jobban figyelemmel kell lenni az általános munka­időn kívüli nyitva tartás bő­vítésére, meg kell szüntetni a vásárlók részéről jogosan kifogásolt, a napon belüli, egy-két órás áruátvételekből származó zárva tartást, illet­ve az elhúzódó tatarozáso­kat. Szigorúbb ellenőrzéssel A szakember-ellátottság — a vásárlási körülményekkel összefüggésben kielégítő, de például az élelmiszerbofti eladói, pénztárosi és a ven­déglátás termelő munkakö­reinél a feszültségek foko­zódtak. Az életszínvonal stagnálá­sa, illetve szerény növeke­dése mellett, a kereskedel­mi munkával kapcsolatos eti­kai kérdések szükségszerű­en élesebben jelentkeznek. Az irányításnak és az ellen­őrzésnek ezekre a jelzések­re figyelni kell, és időben, hatékony intézkedéseket kell tenni a negatív je­lenségek visszaszorítására. Szigorítottuk az ellenőrzést. kritikus területekre összpon­tosítottuk a célvizsgálatokat. Kereskedelmi felügyelősé­günk irányítása mellett, a társadalmi ellenőrök széles körével, eredményes ellen­őrzések folynak a fogyasz­tók érdekeinek védelmében. A gondok és nehézségek ellenére, jó érzéssel állapít­hatjuk meg, hogy megyénk kereskedelmi dolgozói ösz- szességében az év első fe­lében eleget tettek a meg­határozott követelményeknek Ezúton is köszönjük a vég­zett munkát és továbbra is kérjük helytállásukat az előt­tünk álló feladatok színvo­nalas teljesítésében. Miskolczi László, a Heves Megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályvezetője Vége A béren is múlik Dollárért is ■orrnak Sima szoknya, csíkos felső­rész: Henter Éva öltötte ma­gára (Fotó: Zölei Magdolna) Amikor közli Czakó Já­nosáé, a Heves Megyei Ru­házati Ipari Vállalat meg­bízott igazgatója, hogy egy dollárt hány forintért „ter­melnek”, elismerően kellett bólintanom. Azt gondoltam, bármelyik nagy cég meg­irigyelhetné őket. Mindjárt azt kérdeztem, megéri ez nekik? — Most már nem kapunk bérpreferenciát — mondta —, de azt hallottuk, hogy a tőkés export után kérhetünk mégis. Nem titok, a dolgo­zóinknak is érezniük kell a keresetükön, ha a dollár el­számolású exporttervünket túlteljesítjük.. Magától értetődik, nem ? Nem volt meglepetés Miközben sorolja, hogy az első hat hónapot milyen arányban múlták felül a tervezett mértékhez képest, az is elkerülhetetlenül szó­ba került, hogy a belföldi piac „beszűkült”. Március­ban jelezte a nagykereske­delmi vállalat, hogy a meg­rendelését kénytelen visz- szavonni, annyira nem vesz­nek az üzletekben női ru­haféléket. — Bevallom, nem ért vá­ratlanul bennünket ez a köz­lés, mert ma a nők nálunk olyan ruhatárral rendelkez­nek általában, hogy akkor is csinosan, divatosan tud­nak öltözködni legalább egy évig. ha csak néhány kiegé­szítő ruhadarabot tudnak vásárolni. Márpedig, ha az egyéb kiadások növekszenek, akkor a takarékoskodást az öltözködésnél kezdik nálunk. Úgyhogy, jókor kezdtek tárgyalni tőkés megrende­lésről a külkereskedelmi vállalat közbejöttével. Az idő őket igazolta. Amit el­vesztettek a réven, behoz­ták a vámon. Így lehetett a féléves tervüket végül nem­csak teljesíteni, hanem mint­egy két százalékkal túl is haladni. Még mindig a tél Az év elején a nehézsé­geiket tetézte az a körül­mény, hogy nekik ugyan nem kellett a tél miatt visszafogniuk a munkát, de az alapanyagot gyártó part­nerek komoly nehézségekkel küzdöttek. Márciusban kezdték el a szállítást. A vállalat most már arra is tud gondolni, hogy a részlegeinél is végrehajtsa a szükséges fejlesztési felada­tokat. A korábban elkez­dett modernizálási folya­mat tehát nem szakad meg. Pétervásáráni új szociális lé­tesítményt hoznak fedél alá. Bélapátfalván teljesen új épületbe költöztek. Kiskö­rén is a korszerűsítés a cél: például a központi fűtés ki­alakítása. Mindösszesen mintegy kétmillió forintot igényelnek ezek a munkák. Miután a vállalat nincs bővében a forintoknak, a megyei ta­nácstól kértek segítséget. Hi­telt vesznek fel. hogy a dolgozók munka- és szociá­lis körülményeit jobbítani tudják, mert a dolgozók közérzete egyben a teljesít­ményük egyik befolyásoló tényezője is. A felhívás nyomán Márciusban elhangzott a megyei pártbizottság felhí­vása: üzemeink fokozzák a lehetőségekhez képest az exportjukat, mert erre van szüksége a népgazdaságnak. Mi azonnal megbeszéltük, mit tehetünk — mondja a megbízott igazgató. — Ügy döntöttünk, hogy tízszázalé­kos többletet ajánlunk fel. Ezzel mindenki egyetértett. No, és a tények? Mindjárt hallom is az „el­számolást”. A tőkés export a 31 millióval szemben a 40 milliót éri el. A rubelelszá­molású export a 60 millió­val szemben 66-ot tesz ki. Ha az évi termelési értéket vesszük alapul, annál a 150 millió helyett a 157 sze­repel. Pedig a belföldi piac pillanatnyilag egy kicsit visszaesett. — Lehet, hogy nem min­denki előtt világos, de ne­künk a jobb üzlet a belföl­di megrendelés — jegyzi meg Czakó Jánosné. Tessék csak felfigyelni erre. Mi következik ebből? Nem más, mint az, hogy a tőkés export ugyan nyere­séges vállalkozás, de nem annyira, mintha a határain­kon belül jutna el az üzle­tekbe a vállalat valameny. nyi terméke. A tőkés exporttal és egy­általán az exporttal vala­miféle „áldozatot” hoznak talán a köz oltárán? így fogalmazni fölösleges lenne. De az összevetés nem árt, mert ha valljuk, hogy fontos az anyagi érdekeltség — márpedig valljuk —, akkor az exportnál is ennek kel­lene megmutatkoznia. Nem ők „panaszkodtak”, én érdeklődtem. Jó a hangulat Ennyi nő között, ennyi gondot ismerve, a család, a A szőke hajhoz ez a sötét színű ruha illik, mutatja be Kövér Zoltánné gyerek, a piac, a... ! — Én megértem őket, ta­lán azért, mert én is nő vagyok — mondja a meg­bízott igazgatónő. — De ne feledje, a nők a, munká­ban kitartóbbak. Ez igaz. Viszont a fizetés előttük még „kényesebb” téma, mivel ők vásárolnak be az üzletekben. — ötszázalékos béreme­lést terveztünk, de ezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a kérvényünket a mi­nisztérium elfogadja. Min­den készen van már ahhoz, hogy a fejlesztést a terve­zett mértékben végrehajt­suk, csupán főhatóságunktól várjuk az írást. Igaz, hogy az itteni nők jelentős mértékben „termel, nek” dollárt, aránylag ked­vező elszámolás szerint, de a pénzt forintban kapják. Nem is valami sokat. Még­is ... ragaszkodnak a mun­kahelyükhöz. A fiatalok itt maradnak, de aztán, ha férjhez mennek... igen, a gyes. De utána visszajön­nek. Női üzem, a gyerekne­velés pedig „időigényes” foglalkozás, ezt is be kell számítani. A Heves Megyei Ruházati Ipari Vállalat mindig azzal hívta fel magára a figyel­met, hogy az exportra nagy gondot fordítottak. A múló évekkel ez a jó tulajdonsá­guk nem csökkent, hanem csak erősödött. Megérdemlik az elisme­rést. G. Molnár Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom